Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-04 / 234. szám, szombat

A nép hadserege X. 4. Nem felejtjük a hősi időszakot Negyedszázad jelentős idő­szak mind az egyén és a nem­zet, mind pedig egy hadsereg életében. Éppen az idén ün­nepli néphadseregünk ezt a jubileumot. Huszonöt év olyan hosszú idő, hogy ebből a táv­latból helyesen ítélhetünk meg minden jelentős eseményt, vi­szont nem olyan hosszú idő, hogy feledésbe merüljenek azok a hősi és áldozatokat kö­vetelő tettek, amelyek együtte­sen hozzájárulnak a cseh és a szlovák nemzet újkori törté­nelmének kialakításához. A második világháború folya­mán, 1943-tól kezdve egymás után alakultak meg a cseh­szlovák katonai egységek a Szovjetunióban, és tevékenyen kivették részüket a megszállók elleni harcokból. Amikor 1944 nyarán Szlovákiában kitört a nemzeti felkelés, a szovjet had­sereg parancsnoksága Cseh­szlovákia Kommunista Pártja moszkvai vezetőségének kérel­mére úgy döntött, hogy meg­változtatja Szlovákia felszaba­dításáriak hadműveleti tervét, és segítséget nyújt a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Döntést hoztak arra nézve is, hogy a tervezett szlovákiai hadműve­letben résztvevő 38. szovjet hadsereg kötelékeiben az idő­közben hadtestté növekedett csehszlovák katonai egységek is részt vesznek. Ezt a cseh­szlovák hadtestet a Kárpátok­ban, a duklai hadműveletekben vetették be. A duklai hadműveletet sür­gősen, hihetetlenül rövid idő, négy nap alatt készítették elő. A támadás 1944. szeptember 8-án hajnalban kezdődött. A 38. hadsereg rohamát az ellen­ség védelme és erős ellentáma­dásai feltartóztatták, nehézsé­geket okozott a terep is: a meredek, erdős hegyoldalak és a rendkívül kedvezőtlen idöjá­clás. Felváltva hol eső, hol ha­vas eső esett és gyakran volt sűrű köd. A csehszlovák egy­ségekkel megerősített szovjet csapatok ennek ellenére hosz­szú, súlyos harcokban megtör­ték az ellenség ellenállását. El­sőként, 1944. szeptember 20-án az 1. szovjet gárdahadsereg egységei léptek csehszlovák te­rületre, másnap felszabadítot­ták az első csehszlovák közsé­get, a kelet-szlovákiai Kalino­vót. Október elejétől Szlovákia északkeleti területeire kezdtek behatolni a 38. hadsereg csa­patai is. Október 8-án az első csehszlovák hadtest már telje­sen hatalmában tartotta a Dukla-hágót, és itt Csehszlová­kia területére lépett. A Szov­jetunióban alakult csehszlovák katonai egységek — a szovjet hadsereg oldalán harcolva a közös ellenség ellen — ezzel befejezték hadműveleteik első szakaszát és azután már Cseh­szlovákia területén' harcolva haladtak tovább. Csehszlovákia határának átlépése és az or­szág közvetlen felszabadításá­nak megindítása a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére indított támadás legnagyobb katonai és politikai eredménye volt. Jelentőségét fokozza az a tény, hogy a csehszlovák te­rületre lépett első felszabadí­tó egységek között ott voltak a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtest alakulatai is. Ennek emlékére ünnepeljük minden évben október 6-án a csehszlovák néphadsereg nap­ját. Megszilárdult a csehszlovák—szovjet szövetség A Szovjetunióban alakult el­8ő csehszlovák hadtest részvé­tele a duklai hadműveletekben a legkiterjedtebb és legjelen­tősebb katonai akció volt, amelyben csehszlovák katonai egységek a második világhábo­rú folyamán ilyen jelentős mértékben részt vettek. Ezek­ben a harcokban tettek szert a legnagyobb hadi tapasztala­tokra a csehszlovák fegyveres erők a háború folyamán. A duklai harcok egyszersmind meggyőző bizonyítékai a szov­jet—csehszlovák szövetségnek. E harcokban megszilárdult a szovjet és a csehszlovák had­sereg bajtársiassága, s megerő­södött a Szovjetunió, Csehszlo­vákia és Lengyelország népei­nek barátsága. A duklai harcok során keletkezett jelszót „Örök időkre a Szovjetunióval", Cseh­szlovákia háború utáni orien­tációjának alapelve lett, erre építik népeink jelenlegi és Jö­vendőbeli életüket. A csehszlovák hadsereg épí­tésének egész történetét, az el­ső katonai egységnek a Szov­jetunióban történt megalakulá­sától kezdve a Csehszlovákia felszabadulását követő első éveden át és 1948 februárján keresztül egészen a tavalyi és az idei eseményekig, egy alap­vető tény jellemzi: szoros kap­csolatban áll a dolgozó nép szükségleteivel és érdekeivel, valamint a történelem és a je­lenkor haladó hagyományaival. Tavaly a hadsereg egy em­berként állt ki a Január utáni fejlődés pozitív célkitűzéseiért, amivel még inkább megszerez­te az ország népének bizalmát. A csehszlovák néphadsereg tagjainak döntő többsége vilá­gosan látott és lát abban az alapvető fontosságú kérdésben, hogy Csehszlovákia elválasztha­tatlan része a szocialista kö­zösségnek és a hadsereg nem lehet meg a néppel való szoros szövetség nélkül. Ez a tudat nem véletlen, a hadsereg osz­tályjellegéből, a parancsnoki kar politikai összetételéből és a párt vezető szerepéből követ­kezik, amely nálunk következe­tesen érvényre jut a hadsereg­ben. Helytállás a válságos helyzetben Nem véletlen, hogy a köz­társasági elnök, a CSKP KB és a szövetségi kormány a múlt év januárjától napjainkig — a bonyolult és ellentmondásokkal terhes helyzetben — pozitívan értékelte ahadsereg magatartá­sát. Válságos helyzetekben a hadsereg szilárd és egységes szervezetként lépett fel és lép fel, pontosan és következetesen teljesíti a pártvezetés és a hadsereg parancsnoksága által kitűzött feladatokat. A hadse­reg következetesen betölti a konszolidációs és stabilizációs tényező funkcióját. A csehszlovák hadsereg fő feladata továbbra is az ország védelme a szocializmus ellen­ségeivel, a tőkésországokkal, különösen a Német Szövetségi Köztársasággal és az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. Ezek ugyanis állandóan arra az esélyre várnak, hogy megkí­sérelhessék szocialista rendsze­rünk megdöntését és a kapita­lizmus visszaállítását. A tavalyi január és augusztus utáni fejlődés azonban arról győzött meg bennünket, hogy nem szabad lebecsülnünk a hadsereg belső funkcióját sem. A hadsereg kiveszi részét a bel­ső rend fenntartásából, ügyel a törvények teljesítésére és tisz­teletben tartására. Ez a belső funkció teljes össz­hangban van az 1949. . április 23-án kelt honvédelmi törvény­nyel, amely a fegyveres erők feladatairól szólva kimondja: „együtt tevékenykednek a köz­rend, a nyugalom és az állam belbiztonsága megóvásában". A hadsereg e tekintetben tel­jesítette és teljesíti feladatát. Mivel a szocialista államnak és belső rendjének, osztályjelle­gének védelmezője, teljes tá­mogatást és megértést élvez a becsületes emberek részéről. Drágán megfizetett tapasztalatok Azt'a tanulságot, amelyet az utóbbi időben szereztünk, túl­ságosan drágán fizettük meg ahhoz, hogy a becsületes embe­rek közül bárki is lebecsülné. Sok irányból helytelenül tá­jékoztatták a becsületes embe­reket, ennek ellenére elmond­hatjuk, hogy állampolgáraink döntő többsége magáénak vall­ja a szocializmus ügyét, hajlan­dó ezért harcolni is. Bizonyos időn át azonban hiányzott az egységesítő és irányító tényező. Ez a kommunista párt volt és annak is kell maradnia. Érthető, hogy ez az állapot visszatükröződött hadseregünk életében és munkájában is. A hadsereg tagjainak soraiban is voltak egyesek, akik különbö­ző helytelen nézetek befolyása alá kerültek. Különösen a fia­tal parancsnokok és a tényle­ges szolgálatukat töltő katonák körében merültek fel olyan követelések, amelyek ellentét­ben álltak hadseregünk lénye­gével ős internacionalista kö­telezettségeivei. Voltak kato­nák, akik azt követelték, hogy Csehszlovákiát minősítsék sem­leges állammá, lépjen ki a Var­sói Szerződésből, folytasson önálló külpolitikát, tekintet nélkül arra, hogy a szocialista táborhoz tartozunk. Az első szenvedélyek és ér­zelmi kitörések lecsillapodása után a tavalyi augusztust köve­tően fokozatosan sor került a helyzet reális értékelésére. Az augusztus utáni időszakban a hadsereg tagjai számára is je­lentős mérföldkővé vált a CSKP KB novemberi plenáris ülése. Az itt hozott határozat egysé­gesítő tényezővé s az ebben megjelölt konkrét feladat a kommunisták kiinduló prog­ramjává vált. A párt Központi Bizottsága figyelmét főképpen minden egészséges erőnek a marxiz­mus—leninizmus alapjain való egyesítésére, a pártfegyelem megszilárdítására, a kommu­nisták pártpolitika megvalósí­tásában való tevékeny részvé­telére, a Központi Bizottság munkájának megjavítására, a konszolidációs folyamatban a munkásosztály feladatának nö­velésére, az állam védelmi rendszerének megerősítésére s ezen belül az államvédelmi ta­nács megalapítására fordította. Néphadseregünk megőrizte ütőképességét A határozatot és az abban foglalt feladatokat a parancs­nokságok és a pártcsoportok valamennyi szinten a maguké­vá tették és az egyes katonai alakulatok és hadseregcsopor­tok feltételeinek megfelelően lebontották. A pártirányítás és a parancsnoki kar szolgálati tevékenysége a harci készült­ség, a fegyelem és a katonai élet szervezettségének megerő­sítésére irányul. A hadsereg valamennyi tagja, főképp azon­ban a hadsereg kommunista tagjai számára a CSKP KB no­vemberi plenáris ülése után megkezdődött a pártszerveze­tek, a parancsnoki kar és a tényleges idejüket töltő kato­nák eszmei-politikai egységesí­tésének munkája. Minden egyes pártszervezet saját tervet dol­gozott ki a konkrét helyzetnek megfelelően. A hadseregben megindult konszolidációs és egyesítő folyamat pozitívan be­folyásolta a CSKP KB áprilisi és főképp májusi plenáris ülé­sét. A pártszervezetben végre­hajtott személyi változások lé­nyeges hatással voltak a kom­munisták egyesítésének folya­matára. A párt újra és végle­gesen kezébe vette az állam­igazgatásban, a tömegtájékoz­tató eszközökben, a hadsereg­ben, a közbiztonsági testület­ben és az állam minden más területén dolgozó kommunisták irányítását. Kimondta a döntő szót a bel- és külpolitika alap­vető kérdéseiben. A Szovjet­unióhoz és a szocialista orszá­gokhoz, valamint a Varsói Szer­ződéshez fűződő kapcsolatunk külpolitikánk pillére. Nem en­gedjük felforgatni a hadsere­get, a közbiztonsági testületet, az állami és a pártapparátust. A hadsereg megértéssel fo­gadta a Központi Bizottság április és májusi plénumának határozatait, és kész azokat saját feltételeire következete­sen alkalmazni. Megindult á kapcsolatok és az együttműkö­dés széles körű fejlesztése a Csehszlovákia területén állomá­sozó szovjet hadseregcsoport egységeivel. Elmélyül a tapasz­talatcsere a csehszlovák és a szovjet katonák között a kato­nai élet minden területén. Hadseregünk 1968 januárja óta napjainkig nehéz, igényes próbákon ment keresztül. Egye* sek ingadozása, mások helyte­len nézetek ellenére azonban megőrizte szocialista és inter­nacionalista jellegét. Megőrizte ütőképességét és kész teljesíte­ni külső és belső feladatait, amint erre a katonákat a cseh­szlovák néphadseregben letett fogadalmuk és a szolgálati rend kötelezi. Három epizód katonáink életéből A Szovjetunióban megalakult első önálló csehszlovák had­test katonái a Szokolovótól Prágáig vívott súlyos harcokba* kivívták a világ népeinek elismerését. Néphadseregünk kato­nái arra törekednek, hogy elődjeik jó hírnevét tovább öreg­bítsék, és mindenkor készek legyenek a haza, a szocialista tábor megvédésére. Katonáink mindennapi életéből az aláb­biakban néhány mozzanatot elevenítünk jel. TELJESÜLT A VÁGYA Ľudovít Barant gyermekkora óta érdekelte a rádiótechnika. Amikor elhagyta az iskola pad­jait, egy kétlámpás készüléket barkácsolt össze. Külsőre nem volt szép, de jól szolgált. Es­ténként mellé ült és az éter hullámain zenére vadászgatott. Az egyik napon azonban megjött a katonai behívó. Ba­ran újonc, amikor átlépte a laktanya kapuját, titkon azt re­mélte, hogy a híradósokhoz kerül. Az egyik napon, amikor parancsban olvasták fel az újon­cok beosztását, Baran közka­tona igen megörült. Híradós lett... Az oktatás elméleti résszel kezdődött. „Inkább a gyakorlat, mint a tanulás" — mondogatta. Viszont elmélet nélkül nincs gyakorlat, és így, amit napközben az előadáson nem tanult meg, azt az esti szabad időben kellett pótolnia. Rövidesen megtanulta a K—12­es készülék és az R—109-es, valamint a többi rádió adóvevő kezelését. Ezután a gyakorlat követke­zett. Az egyik harci gyakorlat­ban, amikor már több kilomé­ternyi vezetéket fektettek le, semmiképpen sem sikerült ösz­szeköttetést teremteni. Vonal-, vizsgálatra küldték ki Baran közkatonát is. Késő éjszakáig keresték a hibát, amikor az egyik községnél rátaláltak. A vezetéket két helyen is elvág­ták. Figyelni kezdték, hogy mi is történt. Nagy volt a megle­petésük, amikor rájöttek, hogy az egyik ház gazdasszonya ruhaszárító kötél helyett hasz­nálta fel a telefonvezetéket. Baran közkatona ma már szorgalmasan tanul, mert azt latolgatja, hogy a katonaság­nál szerzett tapasztalatait a polgári életben is kamatoztatni fogja. PÉLDÁS KATONA Jirka Melišek kiskora óta megszokta a munkát. Édesap­jától mindennap hallotta: nem az a fontos, hogy milyen mun­kát végez az ember, csak az, hogy azt becsülettel csinálja. Jiŕka a kőművesszakmát vá­lasztotta. Falat rakott, vakolt. Talán a motorizmus térhódítá­sa okozta, hogy egy szép na­pon gépkocsivezetői tanfolyam­ra jelentkezett. A tavaszt, nyár, majd ősz váltotta fel. Jirka bevonult ka­tonának. Mindjárt az első na­pokban az autók után érdek­lődött. Először persze az alap­kiképzésben kellett átesnie, majd utána Melišek közkatonát T f : " m Í gépkocsivezetői tanfolyamra ve­zényelték. Hetek, hónapok múl­tak el, amikor végre kocsit ka­pott. Már az első alkalommai éppen hogy csak vissza tudott jönni vele a laktanyába. Ami­kor a mechanikusok átvizsgál­ták, kitűnt, hogy csupán egy anyacsavar hiányzik. Máskor pedig úgy húzatták be a lak­tanyába. Az autójavítók ugiat­ták, és nevettek rajta. Ez már mégiscsak sok volt. Ettől kezd­ve, amikor volt egy kis szabad ideje, mindig a kocsi körül sür­gölődött. Amikor a kocsi üzem­képtelen volt, addig dolgozott rajta, amíg csak ki nem javí­totta a hibát. Végül is kedve­zett neki a szerencse, és egy új Tatra 111-es teherkocsit ka­pott, amely hamarosan a szá­zad legjobjban karbantartott kocsija lett. Ma már az egységnél min­denki természetesnek tartja, hogy Melišek közlegény „Példás katona" jelvény vise­lője. A HAZAI IPAR PROPAGÁTORA1 A kassai katonai pilótaiskola műrepülőcsoportjának nagy ré­sze van abban, hogy a hazai gyártmányú első lökhajtásos gép, a Delfin L—29 egyre na­gyobb népszerűségnek örvend. A csoport 1964-ben alakult meg, amikor az SZNF 20. év­fordulója alkalmából Sliačon repülőnapot rendeztek. Tagjai Mareček alezredes, Zinek őrnagy és Fiala százados voltak. Az itteni sikeres bemutatkozás után a kassai, az eperjesi, a zólyomi, az očovái és a tren­cséni repülőnapokon . is részt vettek. Ezután a csoport fel­oszlott. A múlt év végén — most már négy gépen — Oldrich Ve­lechrah alezredes, a repülés érdemes mestere vezetésével újra elkezdték a gyakorlato­zást. Mint ezelőtt, most is az L—29-típusú gépen végzik ak­robatamutatványaikat. Bár az idei országos repülőnap elma­radt, a csoport így is több al­kalommal mutatta be tudását. A „Letectví a Kozmonautika" című folyóirat az 1968-as évben a hazai tepülőgépipar legjobb propagátorának tüntette fel a csoportot. A inűrepülőcsoport ez idén újabb két taggal gyarapodott és most már hatosban végzik tíz­perces lélegzetelállító gyakor­latukat. Érdemes megjegyezni, hogy mind a hatan pilótakikép­zők és ez a biztosítéka annak, hagy méltó utódokat, kivAlô pilótákat nevelnek Inémethj A DELFIN L-29-ES REPÜLŐGÉP A NAGYSZOMBATI HELYŐRSÉG ÜNNEPE A „Kiváló Munkáért" érdemrenddel kitüntetett nagyszombati helyőrségi alakulat nagy ünnepre készül. 1969. október 4-én Jozef Činfcár vezérőrnagy, a nemzetvédelmi miniszter helyettese átadja az alakulatnak a harci zászlót. Ez nagy kitüntetést je­lent az alakulat valamennyi tagja számára, melyet a harci és politikai felkészültség területén teljesített feladatokért kaptak. A katonák az igényes feladatok teljesítésén kívül jelentós segítséget nyújtanak a népgazdaságnak társadalmi munkájuk­kal. Igen jó eredményeket értek el a kulturális és sporttevé­kenység szakaszán, ahol főleg a jégkorongozásban arattak nagy sikert. ~ A helyőrség katonái az SZNF 25. évfordu/iója alkalmából em­lékmű leleplezésével emlékeztek meg a nagyszombati he.yőr­ség hősi cselekedetéről, mely 1944-ben bekapcsolódott a Szlo­vák Nemzeti Felkelésbe. Est a hagyományt meg akarják őrizni. Dr. J. MIČATKA, alezredes

Next

/
Thumbnails
Contents