Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

TOSTAO, a félelmetes brazil válogatott legeredményesebb csatára. r Brazília 6 6 0 0 23:4 12 2. Paraguay 6 4 0 2 8:6 8 3. Kolumbia 6 114 7:12 3 4. Venezuela 6 0 15 1:16 1 A brazil válogatott a mi generációnkat először 1954-ben érdekelte közelebbről. A Svájcban lebonyolított VB során „idő előtt" került össze minden idők legjobb magyar együttesével, s a 4:2-es magyar győzelem világszenzációt jelentett. Minden szakértő azt vallotta, hogy az esélyes brazil csapat legyőzése után a magyarokat illeti a világbajnoki cím, de a labdarúgás dicsőséges bizonytäiansága másképp intézte, az erőfutball képviselője, az NSZK csapata végzett az élen. Svédországban, 1958-ban nem fért kétség ahhoz, hogy az arra legérdemesebb, tehát Brazília lett a Rimet Kupa védője. Chilében ugyancsak a brazilok remekeltek, pedig részben Pelét is pótolnunk kellett. PELÉ, akit Angliában elkeserített az ellenfelek védőinek kíméletlen játéka, újra fénykorát éli. BRAZÍLIA '{*V HARMADSZOR? i ^^ iaiTi -ft mrfc FLBOOOTD Angliában nem járt sikerrel a brazil mesterhármas-kísérlet. Pelé korán megsérült, s a magyaroktól, meg a portugáloktól elszenvedett vereség még a legjobb nyolc közé vezető utat is elzárta a labdarúgás legnagyobb szerelmesei elől. Brazíliában az elmúlt évig általában a nagy nevek szerint válogattak, s a szövetségi kapitányok bíztak jelöltjeik zsonglőr voltának mindent felülmúló művészetében. A nagy fordulat akkor következett be, amikor a válogatókat kíméletlenül bíráló volt újságíró, Saldanha kapott szövetségi kapitányi megbízatást. Lehetővé tették számára, mutassa meg, hogyan kell azt jól végezni, amit szerinte elődjel hibásan csináltak. Saldanha sokat látott, sokat olvasott, s mindebből le tudta vonni a számára olyan fontos következtetést. Minden idők legjobb olasz válogatottjának példája szerint, (amelynek alapja a szinte teljes FC Torinára épült azzuri együttes volt), szintén a legnagyobb képességű együttesre, a Santosra építi válogatottját, s abban minden idők legjobb labdarúgójának, Pelének egésze rendkívüli szerepet szán. Pelé nem kap külön feladatot. Akkora zsenialitással rendelkezik, hogy a legváratlanabb megoldások fegyvertárából mindig újat, az ellenfelet meglepőt tud kiválasztani, s ha a végrehajtás terén már nem éri is el előbbi sikerét, a csapatjáték szempontjából értékesebb, mint valaha. Helyzetbe tudja hozni társait, akik közül Tostao a legfélelmetesebb végrehajtó. A selejtező-csoport 23 brazil gólja közül egymaga tizet lőtt, míg Pelé hatot. Saldanha átplántálta a válogatottba a Santos szellemét. Ez, a világ egyik legjobb klubcsapatának minősített együttes, amelynek mindenkori rajtjáért a labdarúgó-börze legmagasabb árfolyamát fizetik, hatalmas, életre-halálra szövetkezett család benyomását kelti. Minden tagja minden alkalommal teljesítménye teljét nyújtja, mert tudja, hogy valahány társa ugyanezt teszi. Egymásért, s együtt hihetetlenül nagy feladatok megoldására alkalmasak. Minden ellenfélhez tudnak alkalmazkodni. A beléjük helyezett bizalom arra készteti őket,' hogy szinte emberfelettit nyújtsanak, néha még azt is, ami szinte lehetetlennek tűnik. Saldanha jól tudja, hogy technika terén Európa még nem érte utol a brazilokat, azok utánozhatatlan rögtönző készségét, játékosságát, könnyedségét. Azt is tudja, hogy mindez még nem biztosít Pelé és társai számára teljes sikert. A brazil virtuozitáshoz európai szintű fegyelemnek kell párosulnia, — s ez különösen a védelemre vonatkozik, —ezen kívül szeretne játékosaiba oltani angolos, vagy németes szívósságú győzniakarást. Saldanha Európába is el-ellátogat. Szemügyre veszi a számításba jövő ellenfeleket, így jutott el Prágába is. Saldanha a brazil labdarúgó-szurkolók embere is, akiknek szemében a válogatott és a Santos szinte ugyannyit jelent. Jól tudja, milyen fontos a tömegek bizalma, támogatása. Mivel Mexikó is latin-amerikai föld, jelentős számú szurkológárda kísérheti el csapatát a VB-re. Ha Anglia számára szinte minden körülmény kedvező volt 1966-ban, Brazília is majdcsaknem házigazdának érezheti magát Mexikóban. A mostaninál soha egységesebb nem volt a brazil együttes, amely elérkezettnek látja az időt, hogy harmadszor is birtokába vegye a mindenkori világbajnokot megillető Rímet Kupát, s ha ez így alakul, akkor véglegesen az övé is lesz. Az már a FIFA gondja lesz, hogy az 1974t-ben, az NSZK-ban sorrakerülő következő világbajnokságon milyen kupát adnak át az akkori győztesnek. ZALA JÓZSEF Javában folynak a labdarúgó VB selejtezői, sőt DélAmerikában már be is fejeződtek. Ez a földrész, amely a kiváló labdarúgók végtelen sorát adta a világnak, nagyon okosan, mindössze két hónap leforgása alatt végzett a selejtezőkkel. Egyszerűen azokra összpontosítottak az érdekelt államokban. Ez a legjobban éppen Brazíliában sikerült. A XI. csoportban kívüle Paraguay, Kolumbia és Venezuela szerepelt, tehát nem volt gyerekjáték az élen végezni. S az eredmény? Erről a legékesebben a végső táblázat beszél: A legendás HONVÉD nyomdokában Három csapat fut versenyt a magyar bajnoki címért: az Üjpesti Dózsa, a Budapesti Honvéd és a Ferencváros. Hét fordulóval a bajnokság befejezése előtt teljesen nyílt a helyzet; még az is megtörténhet, amire a kispesti szurkolók két esztendeje legszebb álmaikban sem gondoltak: bajnok lehet a Honvéd. A Honvéd sikere (nem csak az esetleges első hely, hanem a dobogós helyezés is!) mindenképpen meglepetés. A „miért"-re a múltban kell keresni a választ. Másfél évtizede a Honvéd a világ egyik legjobb klubcsapata volt. Kár, hogy Grosics, Bozsik, Budai, Kocsis, Puskás, Czibor Idejében még nem léteztek az európai kupaküzdelmek, mert az a csapat képes lett volna a Bajnokok Európa Kupája vagy akár a Világ Kupa elnyerésére ls. A tégi Honvéd a világklaszszisok klubja volt. Érdekes paradoxon, hogy éppen a fényesen tündöklő futball-csillagok miatt következett — nem hét —, hanem tíznél több „szűk esztendő". Puskásék mögött nem nőtt fel a nagyokkal egyenértékű utánpótlás. A sztárok kiesése pótolhatatlan űrt és a csapat azonnali visszaesését jelentette: egyik napról a másikra középcsapat lett a Honvéd. Néhány kiemelkedő tudású labdarúgó (egy ideig Bozsik, Kotász, azután Tichy, Machos, Sípos) mellett szürke, átlagos tudású futballisták játszottak. Gyakran változtatott edzőt fcs a klub, s ez még tetézte a talajtalanságot, középszerűséget A 24. órában Jött a fordulat. 1968 januárjában Preiner Kálmánt, az MLSZ szövetségi edzőjét kérte föl a Bp. Honvéd az edzői tiszt betöltéséle. A csapat az előző esztendőben már-már agonizált. Huszonnyolc ponttal ugyan a bajnokság 6. helyén végzett, ugyanakkor 25 ponttal maradt le a bajnok Ferencvárostól és csupán négy pont előnye volt az egyik kiesővel szemben. — Sok töprengés után írtam alá a szerződést — emlékezik a múlt év januárjára Preiner Kálmán. •— Tudtam, hogy nehéz helyzetben van a Honvéd, s nagyon szépnek tűnt a feladat, hogy segítsek: ugyanakkor riasztott is néhány jelen ség. A csapaton belül hatalmi vetsengés folyt az idősebb és fiatalabb játékosok között: azt is tudtam, hogy néhány poszt ra nem lesz megfelelő embe rem. Mégis — aláírtam a szerződést. — Milyen volt az első találkozás a játékosokkal? — Nem álltam eléjük nagy tervekkel. Edzői programom az volt, hogy a következő bajno ki évben a középmezőnyben kell végeznünk, kiesési gon dóktól mentesen, nyugodt lég körben kell játszanunk. Beszéltem a játékosoknak a közösség és az egyén viszonyáról, hangsúlyozva, hogy csak ez lehet az előbbre lépés, a fejlődés alapja. Az új bajnoki évet tulajdonképpen változatlan játékosanyaggal kezdte a Honvéd. Preiner Kálmán törekvéseit siker koronázta: 1968-ban a csapat 38 ponttal, pozitív gólaiánnyal a negyedik helyet szerezte meg. — Az edző és a játékosok egymás tnunkatáisaivá váltak — mondta tavaly, a bajnoki év befejezése után a labdarúgó szakosztály egyik vezetője. — Olyan szellem alakult ki nálunk, mely alapja lehet a sikereknek. Pedig a játékosok és az edző kapcsolatában jócskán voltak súrlódásokra alkalmat adó felületek. Fiatalítani, frissíteni kellett a csapatot. Néhány „régi" labdarúgót olyan játékosokkal kellett felváltani, akik alkalmasabbak a korszerűbb edzői elképzelések megvalósítására. Jött Kelemen, Szurgent, Pusztai, Kozma, Karakas. (Hogy milyen jó szemmel fiissítette csapatát Preiner Kálmán, mi sem bizonyítja jobban: Kelemen, Pusztai és Kozma hamarosan az „A"-válogatott keret tagja lett!) — Jó vágányon futott végre a Honvéd — mondja Preiner Kálmán. — Minden posztra volt — és van — két azonos képességű játékosom. Azt kértem tőlük, hogy nemes eszközökkel vetélkedjenek a csapatba kerülésért; hiszen én mindenkinek lehetőséget adok a szereplésre, ha méltó arra. Sikeiült a feszültséget feloldanom, a csapat emberileg jól összekovácsolődott. Persze, voltak zökkenőkl A Honvéd mérsékelten szerepelt a Közép-európai Kupában, néha bajnoki mérkőzéseken sem jött ki a lépés, s ilyenkor a hamu alatt parázslani kezdtek a régi ellentétek. Például: mire képesek a fiatalok és mit nyújthatnak a klubnak az „öregek" ...? A Honvédról lévén szó, „öreg" alatt elsősorban Tichyt értik, A harmincnégy esztendős labdarúgó, aki 1955 és 1964 között hetven alkalommal szerepelt a válogatottban, súlyos térdműtéten esett át. Bár orvosi vélemény szerint felgyógyult, gátlásosán Játszott, félt a sérülés kiújulásától. Tavaly, az idény végén Tichy bejelentette, hogy visszavonul: — Nem vagyok egészséges, az évek is elszálltak, mi keresnivalóm volna a fiatalok között ...? — Maradj, Lajos — mondta Preiner. — Nem kell minden mérkőzésen játszanod, de jó, ha a fiatalok között van egy tapasztalt, tekintélyes játékos. Tichy matadt — és óriási rutinja mérkőzéseket döntöttél. Bár gólerőssége megkopott, szellemi és technikai vezére volt csapatának; átadásaiból Pusztai, Kozma és Kocsis ontották a gólokat. Tichy jól érzi magát a húsz évesek között; a nagyon tehetséges fiatalok pedig igénylik az „öreg" játékát. Ha úgy tetszik, leegyszerűsítve ez a kölcsönösen jó, baráti viszony a siker egyenletének „bal oldala". Mi lesz majd a tétel másik oldalán...? — Az első három hely egyikére pályázunk — mondta Preiner Kálmán. — Aztán, ha a hazai pályákon már megtettünk mindent a régi hír, név visszaszerzéséért, a nemzetközi porondon kell sikerrel szerepelnünk. Ma még úgy emlegetik a klubot: „volt egyszer egy nagy Honvéd". Ideje volna már, hogy mi is rászolgáljunk az elismerésre! V1NCZE JENŐ minapi Kiadja Szlovákia Kommunista Pattja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Fősierkesztöhelyeítesek. a> Ciály Iván és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 337-16 512-23, 335-69. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, • lgazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09306 lournal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská S. Nyor..|a a Pravda Nyomdavállalat bratislavai Szeme. Bratislava, i fl Štúrovo 4. Hirdetôiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. EISfitetósi díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Sió negyedévre 13 korona. Terjesiti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal ós portai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná eicedicio tlače. Brali. slava, Gottwaldovo námestie 41/VII.