Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

TOSTAO, a félelmetes brazil válogatott legered­ményesebb csatára. r Brazília 6 6 0 0 23:4 12 2. Paraguay 6 4 0 2 8:6 8 3. Kolumbia 6 114 7:12 3 4. Venezuela 6 0 15 1:16 1 A brazil válogatott a mi generációnkat először 1954-ben érdekelte közelebbről. A Svájcban lebonyolí­tott VB során „idő előtt" került össze minden idők legjobb magyar együttesével, s a 4:2-es magyar győ­zelem világszenzációt jelentett. Minden szakértő azt vallotta, hogy az esélyes brazil csapat legyőzése után a magyarokat illeti a világbajnoki cím, de a labdarúgás dicsőséges bizonytäiansága másképp in­tézte, az erőfutball képviselője, az NSZK csapata végzett az élen. Svédországban, 1958-ban nem fért kétség ahhoz, hogy az arra legérdemesebb, tehát Brazília lett a Ri­met Kupa védője. Chilében ugyancsak a brazilok remekeltek, pedig részben Pelét is pótolnunk kellett. PELÉ, akit Angliában elkeserített az ellenfelek védőinek kíméletlen játéka, újra fénykorát éli. BRAZÍLIA '{*V HARMADSZOR? i ^^ iaiTi -ft mrfc FLBOOOTD Angliában nem járt sikerrel a brazil mesterhár­mas-kísérlet. Pelé korán megsérült, s a magyaroktól, meg a portugáloktól elszenvedett vereség még a leg­jobb nyolc közé vezető utat is elzárta a labdarúgás legnagyobb szerelmesei elől. Brazíliában az elmúlt évig általában a nagy nevek szerint válogattak, s a szövetségi kapitányok bíztak jelöltjeik zsonglőr voltának mindent felülmúló mű­vészetében. A nagy fordulat akkor következett be, amikor a válogatókat kíméletlenül bíráló volt újság­író, Saldanha kapott szövetségi kapitányi megbíza­tást. Lehetővé tették számára, mutassa meg, hogyan kell azt jól végezni, amit szerinte elődjel hibásan csi­náltak. Saldanha sokat látott, sokat olvasott, s mindebből le tudta vonni a számára olyan fontos következte­tést. Minden idők legjobb olasz válogatottjának pél­dája szerint, (amelynek alapja a szinte teljes FC Torinára épült azzuri együttes volt), szintén a leg­nagyobb képességű együttesre, a Santosra építi válo­gatottját, s abban minden idők legjobb labdarúgójá­nak, Pelének egésze rendkívüli szerepet szán. Pelé nem kap külön feladatot. Akkora zsenialitással ren­delkezik, hogy a legváratlanabb megoldások fegyver­tárából mindig újat, az ellenfelet meglepőt tud ki­választani, s ha a végrehajtás terén már nem éri is el előbbi sikerét, a csapatjáték szempontjából érté­kesebb, mint valaha. Helyzetbe tudja hozni társait, akik közül Tostao a legfélelmetesebb végrehajtó. A selejtező-csoport 23 brazil gólja közül egymaga ti­zet lőtt, míg Pelé hatot. Saldanha átplántálta a vá­logatottba a Santos szellemét. Ez, a világ egyik leg­jobb klubcsapatának minősített együttes, amelynek mindenkori rajtjáért a labdarúgó-börze legmagasabb árfolyamát fizetik, hatalmas, életre-halálra szövetke­zett család benyomását kelti. Minden tagja minden alkalommal teljesítménye teljét nyújtja, mert tudja, hogy valahány társa ugyanezt teszi. Egymásért, s együtt hihetetlenül nagy feladatok megoldására al­kalmasak. Minden ellenfélhez tudnak alkalmazkodni. A beléjük helyezett bizalom arra készteti őket,' hogy szinte emberfelettit nyújtsanak, néha még azt is, ami szinte lehetetlennek tűnik. Saldanha jól tudja, hogy technika terén Európa még nem érte utol a brazilokat, azok utánozhatat­lan rögtönző készségét, játékosságát, könnyedségét. Azt is tudja, hogy mindez még nem biztosít Pelé és társai számára teljes sikert. A brazil virtuozitáshoz európai szintű fegyelemnek kell párosulnia, — s ez különösen a védelemre vonatkozik, —ezen kívül sze­retne játékosaiba oltani angolos, vagy németes szí­vósságú győzniakarást. Saldanha Európába is el-ellátogat. Szemügyre ve­szi a számításba jövő ellenfeleket, így jutott el Prá­gába is. Saldanha a brazil labdarúgó-szurkolók embere is, akiknek szemében a válogatott és a Santos szinte ugyannyit jelent. Jól tudja, milyen fontos a tömegek bizalma, támogatása. Mivel Mexikó is latin-amerikai föld, jelentős számú szurkológárda kísérheti el csapatát a VB-re. Ha Anglia számára szinte minden körülmény kedvező volt 1966-ban, Brazília is majdcsaknem házigazdának érezheti ma­gát Mexikóban. A mostaninál soha egységesebb nem volt a brazil együttes, amely elérkezettnek látja az időt, hogy harmadszor is birtokába vegye a mindenkori világ­bajnokot megillető Rímet Kupát, s ha ez így alakul, akkor véglegesen az övé is lesz. Az már a FIFA gondja lesz, hogy az 1974t-ben, az NSZK-ban sorra­kerülő következő világbajnokságon milyen kupát adnak át az akkori győztesnek. ZALA JÓZSEF Javában folynak a labdarúgó VB selejtezői, sőt Dél­Amerikában már be is fejeződtek. Ez a földrész, amely a kiváló labdarúgók végtelen sorát adta a vi­lágnak, nagyon okosan, mindössze két hónap leforgá­sa alatt végzett a selejtezőkkel. Egyszerűen azokra összpontosítottak az érdekelt államokban. Ez a leg­jobban éppen Brazíliában sikerült. A XI. csoportban kívüle Paraguay, Kolumbia és Venezuela szerepelt, te­hát nem volt gyerekjáték az élen végezni. S az ered­mény? Erről a legékesebben a végső táblázat beszél: A legendás HONVÉD nyomdokában Három csapat fut versenyt a magyar bajnoki címért: az Üjpesti Dózsa, a Budapesti Hon­véd és a Ferencváros. Hét for­dulóval a bajnokság befejezése előtt teljesen nyílt a helyzet; még az is megtörténhet, amire a kispesti szurkolók két eszten­deje legszebb álmaikban sem gondoltak: bajnok lehet a Hon­véd. A Honvéd sikere (nem csak az esetleges első hely, hanem a dobogós helyezés is!) min­denképpen meglepetés. A „miért"-re a múltban kell ke­resni a választ. Másfél évtizede a Honvéd a világ egyik legjobb klubcsapata volt. Kár, hogy Grosics, Bozsik, Budai, Ko­csis, Puskás, Czibor Idejé­ben még nem léteztek az euró­pai kupaküzdelmek, mert az a csapat képes lett volna a Baj­nokok Európa Kupája vagy akár a Világ Kupa elnyerésére ls. A tégi Honvéd a világklasz­szisok klubja volt. Érdekes pa­radoxon, hogy éppen a fénye­sen tündöklő futball-csillagok miatt következett — nem hét —, hanem tíznél több „szűk eszten­dő". Puskásék mögött nem nőtt fel a nagyokkal egyenértékű utánpótlás. A sztárok kiesése pótolhatatlan űrt és a csapat azonnali visszaesését jelentette: egyik napról a másikra közép­csapat lett a Honvéd. Néhány kiemelkedő tudású labdarúgó (egy ideig Bozsik, Kotász, az­után Tichy, Machos, Sípos) mellett szürke, átlagos tudású futballisták játszottak. Gyakran változtatott edzőt fcs a klub, s ez még tetézte a talajtalansá­got, középszerűséget A 24. órában Jött a fordulat. 1968 januárjában Preiner Kálmánt, az MLSZ szövetségi edzőjét kérte föl a Bp. Honvéd az edzői tiszt betöltéséle. A csapat az előző esztendőben már-már agonizált. Huszon­nyolc ponttal ugyan a bajnok­ság 6. helyén végzett, ugyan­akkor 25 ponttal maradt le a bajnok Ferencvárostól és csu­pán négy pont előnye volt az egyik kiesővel szemben. — Sok töprengés után írtam alá a szerződést — emlékezik a múlt év januárjára Preiner Kálmán. •— Tudtam, hogy ne­héz helyzetben van a Honvéd, s nagyon szépnek tűnt a fel­adat, hogy segítsek: ugyanak­kor riasztott is néhány jelen ség. A csapaton belül hatalmi vetsengés folyt az idősebb és fiatalabb játékosok között: azt is tudtam, hogy néhány poszt ra nem lesz megfelelő embe rem. Mégis — aláírtam a szer­ződést. — Milyen volt az első talál­kozás a játékosokkal? — Nem álltam eléjük nagy tervekkel. Edzői programom az volt, hogy a következő bajno ki évben a középmezőnyben kell végeznünk, kiesési gon dóktól mentesen, nyugodt lég körben kell játszanunk. Beszél­tem a játékosoknak a közös­ség és az egyén viszonyáról, hangsúlyozva, hogy csak ez le­het az előbbre lépés, a fejlődés alapja. Az új bajnoki évet tulajdon­képpen változatlan játé­kosanyaggal kezdte a Hon­véd. Preiner Kálmán törekvé­seit siker koronázta: 1968-ban a csapat 38 ponttal, pozitív gólaiánnyal a negyedik helyet szerezte meg. — Az edző és a játékosok egymás tnunkatáisaivá váltak — mondta tavaly, a bajnoki év be­fejezése után a labdarúgó szakosztály egyik vezetője. — Olyan szellem alakult ki ná­lunk, mely alapja lehet a sike­reknek. Pedig a játékosok és az edző kapcsolatában jócskán voltak súrlódásokra alkalmat adó fe­lületek. Fiatalítani, frissíteni kellett a csapatot. Néhány „ré­gi" labdarúgót olyan játéko­sokkal kellett felváltani, akik alkalmasabbak a korszerűbb edzői elképzelések megvalósítá­sára. Jött Kelemen, Szurgent, Pusztai, Kozma, Karakas. (Hogy milyen jó szemmel fiissítette csapatát Preiner Kálmán, mi sem bizonyítja jobban: Kele­men, Pusztai és Kozma hama­rosan az „A"-válogatott keret tagja lett!) — Jó vágányon futott végre a Honvéd — mondja Preiner Kálmán. — Minden posztra volt — és van — két azonos ké­pességű játékosom. Azt kértem tőlük, hogy nemes eszközökkel vetélkedjenek a csapatba kerü­lésért; hiszen én mindenkinek lehetőséget adok a szereplésre, ha méltó arra. Sikeiült a fe­szültséget feloldanom, a csapat emberileg jól összekovácsolő­dott. Persze, voltak zökkenőkl A Honvéd mérsékelten szerepelt a Közép-európai Kupában, néha bajnoki mérkőzéseken sem jött ki a lépés, s ilyenkor a hamu alatt parázslani kezdtek a ré­gi ellentétek. Például: mire képesek a fiatalok és mit nyújthatnak a klubnak az „öre­gek" ...? A Honvédról lévén szó, „öreg" alatt elsősorban Tichyt értik, A harmincnégy eszten­dős labdarúgó, aki 1955 és 1964 között hetven alkalommal sze­repelt a válogatottban, súlyos térdműtéten esett át. Bár orvo­si vélemény szerint felgyógyult, gátlásosán Játszott, félt a sérü­lés kiújulásától. Tavaly, az idény végén Ti­chy bejelentette, hogy visszavo­nul: — Nem vagyok egészséges, az évek is elszálltak, mi keres­nivalóm volna a fiatalok kö­zött ...? — Maradj, Lajos — mondta Preiner. — Nem kell minden mérkőzésen játszanod, de jó, ha a fiatalok között van egy tapasztalt, tekintélyes játékos. Tichy matadt — és óriási rutinja mérkőzéseket döntöttél. Bár gólerőssége megkopott, szellemi és technikai vezére volt csapatának; átadásaiból Pusztai, Kozma és Kocsis ontot­ták a gólokat. Tichy jól érzi magát a húsz évesek között; a nagyon tehet­séges fiatalok pedig igénylik az „öreg" játékát. Ha úgy tet­szik, leegyszerűsítve ez a köl­csönösen jó, baráti viszony a siker egyenletének „bal olda­la". Mi lesz majd a tétel másik oldalán...? — Az első három hely egyi­kére pályázunk — mondta Preiner Kálmán. — Aztán, ha a hazai pályákon már megtet­tünk mindent a régi hír, név visszaszerzéséért, a nemzetkö­zi porondon kell sikerrel sze­repelnünk. Ma még úgy emle­getik a klubot: „volt egyszer egy nagy Honvéd". Ideje volna már, hogy mi is rászolgáljunk az elismerésre! V1NCZE JENŐ minapi Kiadja Szlovákia Kommunista Pattja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Fősierkesztöhelyeítesek. a> Ciály Iván és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Teleion: 337-16 512-23, 335-69. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, • lgazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09306 lournal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská S. Nyor..|a a Pravda Nyomdavállalat bratislavai Szeme. Bratislava, i fl Štúrovo 4. Hirdetôiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. EISfitetósi díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Sió negyedévre 13 korona. Terjesiti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal ós portai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná eicedicio tlače. Brali. slava, Gottwaldovo námestie 41/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents