Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

» I » * A jövő embere? Aram Keborkian január óta két­hetenként a párizsi Orly repülö­§j térről New Yorkba utazik. Kebor­kian úr ugyanis New Yorkban dol­, gozik és Párizsban lakik. A hosszú V utat repülőgéppel teszi meg és szavai szerint ez ^ így kényelme­sebb, mintha földalattin vagy vo 11 nattal utazna párizsi munkahelyé­re. Párizsban egy jogi iroda főnö­P ke és kizárólag amerikai társasá­|K gok és magánszemélyek ügyeivel foglalkozik. Közben azonban a New York-i jogi egyetem tanári állást ajánlott fel neki és ő az ajánlatot elfogadta. Mivel régi ál­lását is meg akarta tartani, úgy döntött, hogy egyszerre mindkét munkakört ellátja. Elmondotta, hogy eleinte szokat­lan volt az utazás, reggel négy­kor kelt fel és este kilenckor fe­küdt le. Most már megszokta a szokatlan életrendet. Szereti New York-i munkahelyét, magát a vá­rost is megkedvelte, de hiányzik felesége, hót gyermeke és zongo­rája. Feleségemet és gyermekei­met ritkán látom, de annál becse­sebb az együttlét — mondotta. Egyébként tanári fizetésének nagy részét az utazási a fordítja. Keborkian Philadelphiában szü­letett egy örmény bevándorló csa­ládjában. 24 éves koráig az Egye­sült Államokban élt, majd a strass­bourgl egyetemen folytatta tanul­mányait. Itt ismerkedett meg fe­leségével, megnősült és Párizsban telepedett le. Továbbra is ameri­kainak érzem magam, úgy mint mindenki, aki az Egyesült Álla­mokban született, vallja. International Herald Tribúne Filatelisták és gépfegyverek Hogyan tud Biafra külföldi valutához jutni, hisz a gyakorlatban teljesen megszűnt a biafrai export? Sme a valutaszerzés egyik módja. A világ bélyegpiacán nagy mennyiségben jelentek meg biafrai bélyegek, s ezek segítségével növeli Biaf­ra valutabevételét. A külföldi filatelisták tanácsait megfogadva Biafra ügyesen elkerüli a veszélyes buk­tatókat. Először is nem túl gyakran bocsát ki bélye­geket, különben a filatelisták nem vennék komolyan, s Ilyen bélyegek előtt egy-kettő összezsugorodna a piac. Az európai bélyeggyűjtés egyik fő központja Amsz­terdam. Az egy utcában összpontosuló bélyegkeres­kedésekben a legolcsóbb biafrai bélyeggyűjtemény egy lepkéket ábrázoló kis kollekció, 14 shillingbe kerül. A bélyegkereskedők szerint a viszonylag magas ár ellenére a biafrai bélyegek iránt jóval nagyobb a ke­reslet, mint bármely más afrikai ország bélyegei iránt. Ennek az a magyarázata, hogy egy átlagos bé­lyeggyűjtö úgy vélekedik: ha a bélyeg drága, akkor bizonyára ritkán fordul elő, s így azzal a reménnyel vásárolja meg, hogy ára csakhamar felszökik. Kiszámították, hogy ha a biafrai bélyegek iránti kereslet a mai szinten marad, Biafra a legközelebbi 12 hónapban 650 ezer font sterling jövedelemre tehet szert postabélyegek eladásával, a következő években pedig, amikor a biafrai bélyegek már nem fognak újdonságnak számítani, mintegy félmillió font ster­lingre számíthat. Ennyi pénzen aztán sok fegyvert lehet vásárolni. West Africa Christine Keeler emlékiratai Egy londoni női fejdíszpá­lyázaton mutatták be ezt a „Phönix-madárnak" nevezett kalapkreációt. Ogonyok A: o> vi a. . <b to M a, Ki t 'O Q> =J) 31 A stuttgarti Wilhelma Állatkertben „nagy esemény" történt: egy orangutang „kislány" jött világra. A majombébit azonban anyja eltaszította magától, s ezért az újszülöttet Gundi Scharpf, egy ál­latápoló felesége vette gondozásába. Az orangutáng bébit öthetes korában annak rendfe-módja szerint pezsgővel meg is keresztel­ték. A „keresztanyaságot" Patin Hawa, egy Heidelbergben tanu­ld qhanai diáklány vállalta. Quick Mint tudjuk, a világ lakossága állandóan gyarapodik, s ezért újabb és újabb tápláléktorrások­ra van« szükség. Erre gondolva a tudósok mind sűrűbb pillantáso­kat vetnek az óceán felé. Az óceánban megszámlálhatatlan mennyiségű baltömeg lakik, ren­geteg a táplálkozásra alkalmas moszatféle, s itt élnek bolygónk állatvilágának legnagyobb példá­nyai: a bálnák. Éppen a bálnák, a cethalak terelték magukra a bal timore-i Pinkhton professzor fi­gyelmét. A tudós érdekes javas­lattal állt el6. melynek ez az ér­telme: Egy kék bálnának ugyanannyi húsa van, mint húsz szarvasmar­hának együttvéve. Mivel a szarvasmahát farmokon tenyész­tik, Pinkhton javasolta, hogy a bálnát is tenyésszék óceáni far­mokon. Ennek módiáról, t főként ai ilyen „farmok" elhelyezéséről egyébként a természet már gon­doskodott. A déltengereken sok a korall­sziget, az atoll. Az atoll lényegé ben korallgyűrű, melynek átmé­rője néha kilométerekkel mérhe­tő. Belsejében mély öböl, lagú­na, s csak keskeny csatorna kö tl össze az óceánnal. Ha a bálna kat ide kergetnék ebbe az öböl be, majd az öblöt elzárnák, ezzel lényegében el is készülne a farm. Moszkvai Pravda Ingrid S tenger fiatal fotomodell „élő kép­keretként" egy kiadóvállalat pályázatán. Spiegel Bálna tenyésztés — farmokon Christine most meglehetősen szerényen él. Kétszobás lakásban lakik az előkelő Belgravia negyed közelében, de nem egye­dül: otthonát egy barátnőjével osztja meg. Egy svéd producer filmszerepet ajánlott fel neki. Visszautasította. Nem azért, mert megijedt, hogy a svéd filmben meztelenül kell szerepelnie, hanem kijelentette: elfog laltsága nem engedi. Ugyanis az emlékiia tait írta. Erről szívesen beszél. Azt mondja, egy teljes évre volt szüksége a munkához. Fiát a szüleihez küldte vidékre, napokon át ki sem mozdult, a házból, csak írt. Gondosan ellenőrzött minden adatot, a Halloway bör tönben töltött idő megtanította, hogy min­den kijelentést alá kell támasztania. Akik olvasták írását, azt mondják, nagyon gör­dülékeny és jó, tulajdonképpen meglepő egy iskolázatlan fiatal nőtől, aki mint egy kommentátor mondja: „csak szép tudott lenni". John Profumoról, a brit kormány volt hadügyminiszteréről nem akar beszélni. Ö most népjóléti kérdésekkel foglalkozik. Fennmarad azonban a kérdés, megjelente­tik-e egyáltalán az emlékiratokat. Mert em­lékezzünk csak az angol irodalom történe­téből: a Fanny Hillről szóló regényt is ki­vont karddal fogadták. Sok év telt el, míg Angliában kinyomtathatták a regényt. Köny­nyen előfordulhat tehát, hogy Christine Keelernek is hazáján kívül kell kiadót ke­resnie. Evening Standard ••••^•••••••••IWWWilHHIIIWili lllrtd WflIWi'il i i li "iiiiľ'iwwnmm mim MII • Christine Keeler, Anglia egyik leghírhed­tebb mnnekenje, callgirlje bejelentette, hogy rövidesen megjelenteti emlékiratait. Chris­tine hatszáz oldalon kívánja elmondani él­ményeit — gyermekkor ától kezdve egészen az ismert politikusokkal és a felső tízezer­hez tartozókkal lejátszódott botrányáig. Christine Keelerre mint Profumo minisz­ter botrányának főszereplőjére emlékszünk. A brit miniszter a parlamentben kijelentet­te, hogy semmi köze sem volt a szép tna­nekenhez, de később kiderült, hogy nem ép­pen plátói kapcsolat tűzte Christine-hez, aki még barátja úszómedencéjében is mez­telenül fürdőzött. A miniszternek le kellett mondania, a botrány pedig hónapokon át háborgatta a brit társadalmat. Christine védnöke, dr. Stephan Ward öngyilkos lett, maga Christine pedig börtönbe került bizo­nyos kijelentései miatt, melyeket nem tu­dott bebizonyítani. Most úgy határozott, hogy megírja em­lékiratait. Az „Egy mégis meghált" címet választotta, bizonyára Stephen Wardra em­lékezve. Christine azt mondja, hogy hatszáz oldalas emlékiratait „nagyon őszintén és szégyenkezés nélkül" írta meg. Éppen ez az, amitől a brit felső tízezer fél. Az em­lékiratról azt mondják, hogy ez újabb „Fan­ny Hill" lesz, vagyis „egy kurtizán me­moárjai". Christine azonban, akit úgy em­legetnek, hogy 27 éves létére még mindig hihetetlenül szép, — védekezik. Mosolyogva mondotta az újságíróknak: „Micsoda Fanny Hill, ugyan kérem. Négy év alatt mindösz­sze tizenkét szeretőm volt, már ez is sok?"

Next

/
Thumbnails
Contents