Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-23 / 250. szám, csütörtök

SZLOVÁK KÖLTŐK VERSEI Vincent Hložník: Szerelmesek a kávéházban (Részlet, olaj 1948.) ÚJ SOROZAT A VILÁG NAGY ÍRÓIRÓL Az eddig megjelent két kötet s a tervbe vett továbbiak nemes és közhasznú célt szolgálhatnak. A sorozatban megjelenő munkák témaköre, hogy csak példaként említsek néhányat, Goethe, Brecht, Apollinaire, Gogol, Shaw életének és művészetének ismertetése. Különbözik ez a vállalkozás az eddigi, a tudományos és á népszerűsítő igényeket vegyítő, jórészt analitikus s a szakmonográfiák szabályait némileg könnyedebbé oldó, de lényegében azoktól csak a tárgyalás módjában eltérő munkáktól (s egyúttal emlékeztet a hasonló felépítésű, magyar írókról szóló sorozatra). E sorozat kötetei a jeles írók és költők világát óhajtják bemutatni, tehát életrajzot, a kor és környezet művészetre ható tényezőit, az alkotások főbb, ezekkel lehetőleg összefüggő motívumait, s mindezt sok dokumentum, kép kíséretében. Természetesen a más kort, nemzetiséget, művészi karaktert kifejező életmüvek miatt sem a műfajban, sem a módszerekben nem lehet egyöntetűségre törekedni. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az érdeklődő olvasó, de sok esetben az adott témával közvetlenül nem foglalkozó szakember is sokat tanulhat ezekből a munkákból. A megjelent kötetek közül elsőként Pók Lajosét említve (Thomas Mann világa) megállapíthatjuk, hogy Mann munkásságának alapos ismerete, a gondosan megrostált és leszűrt tudományos eredmények célszerű elrendezése, a finom elemzések, a dokumentáció önmagáért beszélő hangulatossága érdemei a műnek, s ezek az erények a tájékozódni vágyó olvasónak is hasznára válnak, pontosan eligazítván őt Mann életművének gazdag, de nem éppen egyszerű világában. Amennyire különbözik Thomas Mann művészetének jellege Hemingway életművétől, oly mértékben tér el, a sorozat szabályaínak tiszteletben tartása mellett, Sükösd Mihály stílusa és elemző módszere (Hemingway világa) a Thomas Mann-kötetétől. E kötet a közérthető, ám olvasmányos ismeretközlés kötelezettségén meszsze túlmenően önmagában is szuggesztív, és Hemingway művészetének gondolati és érzelmi atmoszféráját is kiválóan érzékeltető nagyszabású esszévé kerekedik. Sükösd szövegébe még az idézetek, sőt a kifejezetten szépirodalmi munkákból vett részletek is meglepően szervesen illeszkednek bele, hangütése is a Hemingway-életmű hullámsávját idézi fel. Ebben persze, Hemingway művészetének tanulmányozása, tudományosan is mélyreható ismerete mellett, Sükösd szépírói kvalitásai mindenképpen közrejátszanak. Az Európa Könyvkiadó e sorozata — s ezt különösebb jóstehetség nélkül is leszögezhetjük — népszerűségre, tehát sikerre számíthat. Haszna a sorozatnak nyilvánvaló, jellege az említett két kötetbői kiviláglik. S kézenfekvőek azok a különbségek is, amelyek a témák és a szerzők nagy számából szükségképpen adódnak. Maga a műfaj az, ami ismeretterjesztő irodalmunkban újnak számít, s amennyiben a továbbiakban is sikerül megvalósítani az iskolásán precíz és jóindulatúan ' magyarázgató avult módszereket felváltó, s ebben a két munkában is testet öltő korszerűbb törekvéseket, jelentős mértékben növelhető a bemutatott írók, költők munkássága iránti érdeklődés. Az ilyen típusú munkák ugyanis a magvas ismeretek mellett tóvábbi ismeretek szerzésére csábítanak, s nem azt sugallják, amit a művelt embernek tudni illik, hanem amit tudni érdemes s gondolatokat és érzelmeket gazdagítóan tanulságos. WEBER ANTAL (KRITIKA 69/8.) PETŐFI—ROMÁNUL A Románia literara egyik legutóbbi számában Nicolae Balota ír közel egy oldalas ismertetést Eugen Jebeleanu Petőfi-toimácsolásairól. A cikk — Tertulian Lukács-tanulmánya mellett — ismét példázza, milyen jelentősége van, ha a toll emberei mélyen megismerik és őszintén magukévá teszik a szomszédaik kultúrájának kincseit is. Nicolae Balota igen nagyra értékeli Eugen jebeleanu Petőfi-fordításait, amelyeknek sajátosságát abban látja, hogy a fordító a mai román nyelv megfelelő megoldásaira rátalálva, élő-költőként mutatja be Petőfit, modern művészetként népi elemekből kibomló romantikus szárnyalását. Nicolae Balota szerint ez a Petőfi valósággal rokona a mai fiatal költőnemzedéknek: életérzésében, lelki tisztaságában s megalkuvást nem ismerő igényességében is. JÁN SMREK: ir I h o Ha csoda-erő szállna ránk, sokon lennénk, kik boldogan futó felhővé változnánk. Gyönyörű mámor lenne: tízezer szűzlány tűzforró sóhajából megszületni, felhővé, lágyabbá szűzi bájtól, szállni üdekék légben, festői tájon, honi vidéken; sűrű ködből kiérve rászállni zsenge lányra, süldő legényre, öntözni őket, nagyra nőjenek, vad sakálként űzzék az életet, alighogy pólyarongyuk eldobták, legyenek szépek, gyertya-karcsúk, szívüket égig hordozzák! Majd drága gyöngyöt, permetezn legyen a napfény óvó-párás réten és tágas sikon, hogy zavartalan nyíljon belőlük élet-áldás. Ha kiballag a rög fia hajnal előtt a szántóföldre, vidító, üde reggel sóhaja üdvözölje, hadd pillanthasson mosolyogva a fésülködő arany-kalászokra, és hazatérve mondja vígan párjának és fiának, hogy jó itt élni a hazai földön, nem hívják titkos, messzi tájak. Felhővé It :ini csodaszép, lerázni föld igáit, szabad utakon bolyongni, amerre vágyad csábít. Égi hangokkal szóbaállni, s cirógatni az ember arcát, ha szenvedélyek háborgatják. Megfékezni az ártó árnyat ^ s azt is, ki rosszat forral, vánkosa lenni vajúdó anyának, kisdedet óvni fias asszonyokkal. Példát mutatni férfinak a harcban, jó célhoz vigyék tüzei, s a földi jólét raktárából jussát vitézül kérje ki. S bár olyan felhő lehetnék, mely apóm horpadt sírján is mindennap könnyét ontaná, legalább fűszál nőjön rajta, ha rózsát nem hord senki rá. S eljárnék párom kiskertjébe, hol sok-sok virág nézne rám, lesném a jöttét minden reggel, s ragyogó szemmel fogadnám. VERES JÁNOS fordítása MILAN RÚFUS: Allá ÍJr 291

B m • - E. B. LUKÁČ: i\e .srol/tftilt Sötét hegyek, szent némaság, a mindenség most csupa illat, halkan lépkedj az úton át, ne beszéljünk. Levél sem rezdül fent a fán. hallgat a fű, a hűs patak, az álmodó felhő megáll, mi se szóljunk. A legszebb az a szerelem, amely a csendet megtalálja, s a kéz egy másik kézre lel, átfogja forrón. De elárulja pillantásod, csacsognál kedvesem megint, elűzöd lám, a némaságot i <-"il|< szerelmet. DÉNES GYÖRGY fordítása Ismeretlen nyelv zenéje duruzsolt lágyan Puha ajkairól felém, Körülzsongott tisztán, mint a vágyam, Aztán csókolóztunk könnyedén. Suttogott a néma éjben a gesztenye lomb, Távolabb villamosok mentek, A szerelem mindenütt virágokat bont S varázsa van a szép szemeknek. Mint viharban a dús kalászok rendje Ügy hajolt rám a lány-kebel. A toronyóra épp a tizet verte S valaki mellettünk ment el. Megállt egy percre a hallgatag estben, Ránk nézett s keserűn nevetett. Én nem láttam még életemben Embert, ki ennyire szenvedett. Aztán tovább ment huszonnyolc éves fejjel, Furcsán görbe volt a háta S az alvó utcán szívbevájó nesszel Kopogott az aszfalton fa lába . . . KOMLÓSI LAJOS fordítása <U < > O i z> Lehajol, mint bukfencezni készülő gyerek, kicsiny szerszámmal kapargatja a földet. Kihúzza a hajdani királyok csontját, aranytrónjói, gyémánt diadémot, szobrocskát, kapcsot, istenek dühét s összeforrt szájak törvényét s dalait. Kimért mozdulatokat tesz az idő roppant boltívei alatt. S közben a háta mögött kivilágított városok szíve hasad, istenek hullnak vonat alá, múzeumok égnek, s nyíló szerelmek rozsdásodnak meg hirtelen. S közben a háta mögött, itt meg ott, megölt húszévesek árva sírjai régi mayák törvényei szerint a föld tűzmagú közepe felé hullnak, súlyosan, mint lelőtt madarak. VERES JÁNOS fordítása