Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-22 / 249. szám, szerda

A MEZŐGAZDASÁG IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI II. Állattenyésztés, húsellátás A lévai járásban bevált a körzeti hivatalok rendszere Naponta tapasztaljuk, hogy a közellátás akadozik. Ezt lát va hajlamosak vagyunk arra, hogy minden további nélkül a mezőgazdaságot okoljuk. Pedig azért, mert nincs ele­gendő hús az üzletekben, nemcsak a mezőgazdasági üzemek a felelősek, vagy nem elsősorban ők. A tavalyi és az idei terme­lési eredmények legalábbis nem ezt mutatják. Mind a nö­vénytermesztési, mind az ál­lattenyésztési ágazatban me­zőgazdasági üzemeink teljes! tik a terveket. A statisztikai adatok szerint 1988-ban a me­zőgazdasági össztermelés a szövetkezetekben 5,2, az álla mi gazdaságokban pedig 4,5 százalékkal emelkedett. Ez a két adat is azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági terme­lés üteme alapjában véve emelkedő irányzatú. Miért vannak mégis problé­mák a közellátásban? Tapasztalataink szerint a termelés és a tervezett eladás az előző évekhez viszonyítva nem esett vissza, sőt maga sabb, mint korábban volt. De ezzel egyidőben emelkedett a mezőgazdasági termények fel­vásárlása is, mégpedig na­gyobb arányban, mint maga a termelés. A szövetkezetek nél az említett 5,2 százalékos emelkedéshez viszonyítva 7,4 százalékkal, az állami gazda­ságok 4,5 százalékos többlet­hozamához képest pedig 7,7 százalékkal. Ezek a számok az első pil­lanatra nem mondanak semmi különöset. Mégis itt van a kulcsa a mai helyzetnek. Kü­lönösen, ha az állattenyésztés szempontjából vizsgáljuk. Az elmúlt két évben ugyanis a törzsállományok rovására nö vekedett a felvásárlás Mind a szarvasmarha-tenyésztésben, mind a sertéstenyésztésben ez okozza jelenleg a legtöbb ne­hézséget. Az ésszerűtlen és minden előrelátást nélkülöző nagyméretű selejtezés oda vezetett, hogy ma a mezőgaz­dasági üzemek képtelenek annyi állatot beállítani hizla­lásra, amennyit a szükséglet megkívánna. Az elmúlt két év helytelen gazdálkodásának következménye az lett, hogy a szarvasmarhaállomány 6,9, a sertésállomány pedig 7,6 százalékkal csökkent. Ez szlo­vákiai viszonylatban több mint 125 ezer szarvasmarhát és 54 ezer anyasertést jelent. Ha a korábban említett százalé­kok mögött ezeket a tényeket látjuk, akkor már közelebb jutottunk a mai nehézségek gyökeréhez. Az elmúlt évek húsbősége s a kiviteli statisztika nagyon S zázhét házszám, háromszáz nyolcvanhárom lakos. A Ri­ma-parti falvakban szokásos négy­szögletes harangláb az iskola alatti hídnál. A harangláb mellett terméskőből készült kis emlékmű, rajta vörös csillag, tábláján hét név. Takaros, hegyek közé ékelt falu. Kociha. A krumpliszedők ép­pen gyülekeznek. Az agronómus vállán méröléccel a földek felé baktat. Megállítjuk: — fán Koniart keressük, meg­mondaná, merre lakik? — En vagyok. Az ötvenhét éves, barázdált ar­cú, kemény vonású, szikár ember kérésünkre kizökken mindennapi gondjaibői, de látszik rajta, in­kább a krumpliszedés problémái­ról beszélne, mint a múltról. Rö­vid, szinte szenvtelen tőmonda­tokban beszél a 25 év előtti ese­ményekről. Önuralom ez, vagy az idő győgyította be a sebeket? Az emlékezés részletei arrfil győznek meg, bogy ilyesmit az idő soha be nem győgyít. . . — Október 21-e volt, 1944-ben. A felkelők a környező begyekben Rimabányát tartották a délről tá­madó német támadás ellen. Itt, Kocihában németek voltak, odébb, Hracbovban szintén. A hrachoví dombon álló templom tornyából jól elláttak a szárazpataki tanya házaira. Hat ház állt ott. mint ma. Köztük apámé is. Amikor Ko­cihát megszállták a németek, a férfiak kimenekültek a tanyákra, mert úgy hírlett, elhurcolják őket. A mi házunkban is sokan voltuak. Ott volt |án Selčan tanító is, aki ma Teplý Vrchen iskolaigazgató. — Egyszercsak lihegve fut hoz­zánk lanko Cernak, a szomszéd fiú, hogy jönnek a németek. Biz kecsegtetőnek látszott. Most azonban a helyzet homlok­egyenest az ellenkezőjére for­dult. Mégpedig azért, mert a törzsállományok ilyen arányű csökkenése megakadályozta a kívánatos újratermelést. Nem kell különösebb matema­tikai készség ahhoz, hogy va­laki kiszámítsa, mit jelent szlovákiai viszonylatban a törzsállomány ilyen méretű csökkenése. A szarvasmarha tenyésztésben mintegy 100 ezer darab hízómarháról, a sertéstenyésztésben — ha mi­nimális szaporulatot, évi 10 malacot számítunk is — 540 ezer hízósertésről van szó. Ha a szarvasmarháknál 200, a sertéseknél pedig 100 kilós eladási súlyt számolunk egye­denként, akkor egészen egy­szerűen megkapjuk azt a hi­ányzó húsmennyiséget, amely a helytelen gazdálkodás kö­vetkeztében ma nem kerülhet a piacra. Természetesen ezeket a té­nyeket ina megállapítani nem valami nehéz. A statisztikai adatok elég érvet szolgáltat­nak bizonyítékul. Sokkal ne hezebb azonban az állatte­nyésztésben keletkezett egyen súlykilengés konszolidációja. Ugyanis arról van szó, hogy a felelőtlenül eltékozolt törzs­állományt fel kell újítani. S ez nem is olyan egyszerű. Akarva, nem akarva visszahat a küzellálásra. Mégpedig azért, mert azokat a növen­dékállatokat kell továbbte­nyésztésbe venni, amelyek egyébként hizlaldába, majd pedig a közaUátésra kerültek volna. A gyakorlatban ez azt je­lenti, hogy legalább egy-két év kell ahhoz, hogy az állat­tenyésztési termelés utolérje önmagát; hogy meginduljon az objektív társadalmi igénye­ket kielégíteni képes egészsé­ges reprodukció. A helyzet azonban mégsem olyan elkeserítő, mint aho­gyan az első pillanatban lát­szik. Behozatal révén, bár ez kissé költségesebb, mint a sa ját állományú tenyészanyag előállítása, átmenetileg meg­oldható a helyzet. Az állaltenyésztés fejleszté­se szempontjából szerencsére olyan helyzetben vagyunk, hogy a növénytermesztés ké­pes fedezni az állattenyésztés szükségleteit, és ez a legfon­tosabb tényező. Az idén, sőt még a jövő év első felében sem lesz a húsellátás olyan, amely igényeinket minden te­kintetben kielégítené, de min­denesetre megjavul, és ez — ha pillanatnyilag nem is — a jövő szempontjából meg­nyugtató. —gs— tosan a toronyból látták, hogy a férfiak, akik a faluból hiányoz nak, itt vannak. Es különítményt küldtek a tanyára. Mi nyomban befutottunk a küzeli erdőbe, fel­kapaszkodtunk a Holubin hegyre. Egyszercsak füstcsíkot láttunk a házunk táján. Otthagytam a cso­portot, és hazaszaladtam. Az ud­varunkon a szénakazal égett. A pajta ajtaja össze volt lőve és előtte a földön bárom ember fe kiidt vérben. Az egyik az apám volt. Melléből vérzett és hátulról a feje volt szétlőve. — Pajtánk ajtajánál lőtték agyon Pavel Selčaut, a bénát és Pavel Obrončík pásztort is. Su­lekéknél a házban három nőt, Margita Sulekovát, Mária Pupalo­vát és Agnesa Halajovát végezték ki. Šuleková sebesülten még ki­szaladt öt gyereke után, de elvér­zett. Az asszonyok mind nővérek voltak, mindegyiknek volt kis­gyermeke. Semmit sem találtak náluk, biztosan azért lőtték agyon őket, dühükben. Muková édesany jávai és kislányával megmenekült, mert odaadta nekik a pénzét, gyű rűjét, mindenét, amije volt. Élet­ben hagyták akkor, de beterelték a házba, és amikor elmentek, a házra tüzérségi tüzet nyitottak. A két nő a kisgyerekkel azonban ki­menekült az erdőbe, így maradtak életben . . . — Mi azután a Vepor-hegy felé mentünk, és amikor a németek el­MINT MINDEN ŰJAT, a nem­zeti bizottságok körzeti hiva­talainak megszervezését is so­kan idegenkedve fogadták. Olyanok is akadtak, akik a lé­tesítendő körzeti hivatalokban az egykori jegyzőségek vissza­állítását látták. Sok hnb-elnök pedig fizetett állásának elve­szítése miatt idegenkedett a körzeti hivatalok rendszerének gondolatától. Az ügyintézés meggyorsítása, tehát a polgá- •"> rok érdeke azonban szükséges­sé tette a gondolat megvalósí­tását. A kormány minden ér­vet és ellenérvet alaposan meg­fontolt, és még így sem hamar­kodta el a döntést: csupán kí­sérleti jelleggel hozta létre a ' körzeti hivatalokat. A véglege­sítés még nem történt meg. Ara a tapasztalatok bizonyos érté­kelése már az eddigi működés alapján is lehetséges. Kivált, ha olyan járás tapasztalatait vizs­gáljuk, melyben az elsők kö­zött. szervezték meg a körzeti hivatalokat. Ezért látogattunk el Lévára. Felkerestük Július Sokolt, a jnb titkárát, aki a körzeti hivatalok bevezetésének egyik fő kezdeményezője volt. Legelőszfir ezt kérdeztük tőle: — Mi volt a körzeti hivata­lok létrehozásának célja? — Először is a közigazgatás közelebb vitele a lakossághoz. Továbbá a közigazgatás minő­ségi javítása, korszerűsítése és racionalizálása. Egyik célunk az volt, hogy a tisztségviselő­ket felmentsük a hivatalnoki teendők végzése alól, hogy minden erejüket és idejüket igazi küldetésüknek szentelhes­sék. El akartuk érni, hogy a polgárok ügyeik nagy részét a hnb-n, illetve saját körzetük­ben elintézhessék. Nagyban hozzájárult a bevezetéshez a föderáció megvalósítása és a kerületi nemzeti bizottságok megszüntetése is. — Hogyan fogadták a tárás lakosai a körzeti hivatalok be­vezetésének gondolatát? Általában egyetértettek vele. Csak a hivatalok székhelyének megválasztása körül keletkez­tek kisebb nézeteltérések. Ma már megelégedéssel beszélnek az emberek arról, hogy például egyik nap beadják a kérvényt az építkezési engedély kiadásó­ra, s másnap mór mehetnek is az engedélyért. Ez eddig nem ment ilyen gyorsan. J. Sokol azt ls elmondta, hogy járásuk területén tizen­hat, átlag 7000 lakosú körzet létesítését látták jónak. A leg­kisebb körzet lakosainak szá­ma 4600, a legnagyobbé 11800. A körzetek létesítésében a já­rási nemzeti bizottságnak nagy segítséget nyújt a járási párt­bizottság: közösen tárgyalják meg a politikai és szervezési vonultak, visszatértünk a házunk­ba. Három évig ínég ott laktam. De az összelőtt pajta falát és aj­taját úgy hagytam, ahogy volt. Ma is úgy áll, az új tulajdonos is úgy hagyta. En beköltöztem a fa luba ... Ez minden. De sosem fe­lejtem el. A lanyán történt tragédiának közvetlen szemtanéi még él­nek. Mária Muková, aki kiváltot­ta magát, egyszer a háború után a járásbíróságon is járt, amikor elfogtak egy SS-t. Behívták, nem volt-e egy a tettesek közű). Nem ismerte fel benne a gyilkost. Sen­ki sem látta többé a gyilkosokat. Az akkori kis parasztfiú, Michal Lihaň szintén él. A többiekkel együtt őt is a pajta ajtajához ál­lították, de az első géppisztoly­sorozatnál ijedtében elesett, és feje fölött süvítettek el a golyók. A géppisztolyos SS észrevette, hogy él. Felkapta a gallérjánál fogva, és mivel túlélte a kivégzé­sét, nagylelkűen megkegyelmezett neki. Teleaggatta a házban rabolt holmival — minden elmozdíthatót elvittek —, és vele cipeltetté a falu széléig. Ott azonban a liút elkergették. 0 sem látta többé a gyilkosokat. Az egyikről annyit mondhat, hogy kidülledt szeme és vörös arca volt. A többi SS-t nem figyelte meg jobban. Bitaláék még kint laknak a ta­nyán. Az iránt érdeklődünk, A jnb titkára a fő kez­deményezők egyike # Nagy súlyt fektettek a káderek kiválasztásá­ra 9 Á munkát rend­szeresen ellenőrzik £ Hivatalos napok a helyi nemzeti bizott­ságokon 0 A személy­autó nélkülözhetetlen O Probémák is akad­nak Július Sokol, a karzati hiva­talok bevezetésének egyik úttörője. (Tóthpál Gyula felvétele) kérdéseket... A körzeti hivata­lokban tervezési és költségve­tési, építkezési, szociális, jogi és belügyi osztályok létesültek. Ezek létesítését a jnb a Szlovák Tudományos Akadémiával kö­zösen javasolta. — A körzeti hivatalokra na­gyon igényes munka várt. Ezen a téren kellő tapasztalatokkal sem rendelkeztek az emberek. Ezért bizonyára nagy gondot fordítottak a megfelelő káde­rek kiválasztására. — Eddig összesen 126-an dolgoznak a körzeti hivatalok­ban. Ebből hatan főiskolai, 29­en középiskolai, 32-en általá­nos, 53-an pedig alapfokú mű­veltséggel rendelkeznek. Ezen­kívül a kisebb helyi nemzeti bizottságokon 73-an részleges munkakötelezettséggel dolgoz­nak. Ügy tűnik, hogy az utób­biak közül nem lesz mindegyik­re szükség — ezt egy értékelés dönti majd el... Ami a körzeti hivatalok vezetőit illeti, öten végeztek közülük főiskolát, a többinek teljes középiskolai végzettsége van, illetve az SZNT tanintézetét látogatják. Az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a káderek kivá­volt-e valamiféle hadászati okuk a németeknek a tanyai vérengzés­re. Megtudtuk, hogy a tanya la­kói köziil senki sem volt parti­zán, csak fedelet adtak néha a faluból menekülteknek, (ártak er­re partizánok is, de azok távo­labb, Rimabánya közelében állo­másozlak. A németek nem is vol­tak kíváncsiak rá, ki kicsoda. Akit ott találtak, agyonlőtték vagy kirabolták. A szárazpataki tanyán hat em­beri öltek meg. A kis emlékmű­vön azonban bét név áll. Ott van köztük |nlka Kaločayová neve is. Ezt a 1B éves lányt október 22-én Eogták el a falu mögötti dombon, megerőszakolták, megölték és a Rimába dobták. A mikor a hét áldozatot temet­ték, nem volt szabad sírni. A németek megtiltották, mert, úgymond, a partizánok fölött ti­los könnyet ejteni. A puszta em­bertelenségből, dühből, bosszúál­lásból kiontott ártatlanok vére nem serkentett könnyet, hanem dacot, ellenállást. Ezt olvasni ki fán Koniar kemény arcvonásaiból is. amint vállán a mérőléccel a krumpliszedők után ballag a domboldalon. Vonásai még jó ideig nem lágyulnak meg, hiszen odafönn a krumpliszedő asszo­nyok küzt isméi meglátja Muko­vá nénit, akinek halálfélelemtől eltorzult arcára még oly jól em­lékszik. És pajtája előtt elhalad­va ott látja a sok apró lyukat melyik az a golyó, amely édesap­ja testén áthatolt, és Ide, a falba fúródott? S mit csinál ma az a suhancképfi géppisztolyos, aki hi­degvérrel húzta meg a ravaszt? VILCSEK GÉZA iasztása szerencsés volt. A kör­zet^ hivatalok dolgozói közül heten a jnb-rői, 21-en külön­böző vállalatokból kerültek ki. A többiek a helyi nemzeti bi­zottságokon voltak alkalmazva.­A vezetők és a dolgozók részé­re több tanfolyamot és elő­adást rendeztünk. Sőt, üzemi oktatást is szerveztünk, amely a résztvevők tudásának felmé­résével végződik. Csak dicsérni lehet, hogy a lévai járásban igen nagy gon­dot fordítanak a körzeti hiva­talok tevékenységének ellenőr­zésére is. Az egyes hivatalok munkáját a körzetbe tartozó nnb értékelik. A hnb-plénumok egyelőre dicsérik a hivatalok tevékenységét. Kivált Kubáňo­jón, hontovón, Čajkovban vé­geznek jó munkát. Némely esetben a körzeti hivatalok dol­gozói még a polgárok lakásá­ra is elmennek — főleg a szo­ciális ügyek intézése során . - ­A jnb havonta egyszer össze­hívja egy-egy körzet hnb-inek elnökeit és dolgozóit, hogy konkrétan értékelje az egyes ügyosztályok tevékenységét. A fejlődés azt mutatja, hogy a jövőben az ilyen értékeléseket kéthavonként is elegendő lesz megtartani. Külön összejövete­leken szintén havonta egy­szer — foglalkoznak a jnb és a'körzeti hivatalok, viszonyá­val. Ezenkívül a járási nemzeti bizottság szakosztályai rendsze­resen ellenőrzik a hivatalok egyes osztályait. A körzeti hivatalok a vá­lasztott szervekkel állandó kapcsolatban állnak. A vezetők hivatalos napokon kijárnak a körzetükbe tartozó hnb-kre és a helyszínen tárgyalják meg a felmerülő problémákat. Az ap­parátus tagjai részt vesznek a választott szervek — plénum, tanács — összejövetelein. Sőt, segítenek előkészíteni a hatá­rozati javaslatokat. A nemzeti bizottságok nyilvános gyűlé­sein is ott vannak. Nagy segít­séget nyújtanak a nemzeti bi­zottságoknak, különösen a szol­gáltatások fejlesztésében és a versenyek megszervezésében ... A lakosok ügyeik intézése so­rán csak ritkán kényszerülnek a hivatal meglátogatására, mi­vel az apparátus tagjai a hi­vatalos napokon lejárnak a nemzeti bizottságokra. Mégpe­dig mindig más osztály dolgo­zója látogat le, de rendszerint nemcsak a saját reszortjába tartozó ügyek intézését vállal­ja. Például a szociális kérdé­sekkel foglalkozó dolgozó az építkezési engedélyre beadott kérvényt is elfogadja és továb­bítja az illetékeseknek. Hiba lenne, ha a gondokról, problémákról egyáltalán nem szólnánk. A jnb titkára is rá­mutatott a hiányosságokra. Töb­bek között arra, hogy a kör­zeti hivatalokat mielőbb el kellene látni az adminisztratív munkához szükséges technikai felszereléssel. Ugyancsak nél­külözhetetlen minden hivatal­ban legalább egy személygép­kocsi. A megfelelő iskolai vég­zettséggel nem rendelkező dol­gozók szaktudásának megszer­zése is az elkövetkező időszak feladatai közé tartozik. Ugyan­ez vonatkozik a delimitáció tel­jes befejezésére is stb. Figyelemre méltó a lévaiak­nak az az észrevétele is, hogy az állami jegyzőségnek és a geodéziának is el kellene gon­dolkoznia azon, hogyan kerül­jenek közelebb a polgárokhoz. Ezt a kérdést különösen az építkezési engedélyek kiadásá­nak meggyorsulása indokolná. Azt már említettük, hogy a polgárok és a helyi nemzeti bi­zottságok elégedettek a körzeti hivatalok munkájával. Ezt a hi­vatalok dolgozói lépten-nyomon tapasztalják is: a polgárok di­csérik tevékenységüket. Igy őket is elégedettséggel tölti el a jól végzett munka tudata. Mindent egybevéve tehát po­zitívan kell értékelni a lévai járás körzeti hivatalainak mű ködését. A tényeket ismerve megértjük J. Sokol szavalt: — Most már csak az a kér­dés, mikor véglegesítik_a kísér­letileg bevezetett körzeti hiva­talok rendszerét. FÜLÖP IMRE Véráztatia szárazpatak A KOCIHAI TRAGÉDIA 25. ÉVFORDULÓJA

Next

/
Thumbnails
Contents