Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-19 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

PEKKA LOUNELA: RÉGEN HELVI JUVONEN: FEKETE FA Hölgymenyét a rőzserakásban, borz a manók barlangjában, lomha madár éji lomb közt, kegyetlen kígyó a fű közt — mind, akiknek joga mérges, mind, akiknek karma éles, mind, aki vad, ki vakmerő: bűvigéket adott elő. Halál hozott hideg hangot, zúgott a vér élő zenét. Megfizettem a halálnak: holt apám sírjára sírást ültettem élő ajakkal, hadd öntözze a sírt örökké, gyötrő gyász fekete fája, halál háza közelében. Régen szerettem a kisebbeket, azokat, akikben összeolvadtak a szavak, akikben a gondolat mélyhűtött tükrökké fagyasztotta a felszínt és lezuhanták, szilánkokra pattantak a tükrök, a szilánkok rokon körökbe gyűltek. TOUMOAS ANHAVA: VERSEK 1961BOL A sirályok a kőodúkba nyomulnak. Szürke és fehér szárnyakon repül a tenger. Távolodnak a távoli.hangok, a közeliek közelednek, a szél elül a fák s a víz közt. Hullámok nem jönnek, nem mennek, az erdő kezd sűrűsödni, mélyül az ég, pontról pontra, idáig. Parttalan. Olyan sokan néztek tengeren át a messzeségbe. Pelhőtlen. Olyan sok szem fölé ereszkedett le az ég. S én állok felszülten úgy mint a tenger, úgy mint a tenger, úgy mint az éj. PENTII SAARIKOSKI az új finn költőnemzedék legszínesebb egyénisége. Merész hangja, eredeti képalkotó és nyelvoktató tehetsége külön helyet jelöl ki neki a modern finn irodalomban. TUOMAS ANHAVA 1929-ben született. Költő és műfordító. A modern francia, angol, amerikai és japán költészet hivatott fordítója. PEKKA LOUNELA 1932-ben született. Egyetemi tanulmányai után egy ideig a finn Nemzeti Színház dramaturgjaként működött. Ez alatt írta színpadra Kivi „Hét testvér" című regényét, amely c tamperei Munkásszínház nagysikerű darabja lett. Jelenleg a finn rádió drámai osztályának vezetője. HELVI JUVONEN 1919-ben született. Középiskolai tanulmányai után tisztviselőként működött. A költőnőt 1941-ben és 50-ben megjelent első kötetei már a modern finn költészet első vonalába emelték. A modern finn költészet kialakulására nagy hatással volt. 1959-ben öngyilkos lett. PAAVO HAAVIKKO 1931-ben született Helsinkiben. 1951 óta szabad író, mint költő, drámaíró és elbeszélő egyaránt eredeti tehetség. Nagy feltűnést keltett „Yksityisiő asioita" (Magánügyek, 19Ó0) című regénye. PENTII SAARIKOSKI? ESTE Este tisztábban látszik a füst és jobban hallatszik a szél főzzek-e kávét a szikla valakinek az ökle bejött a mezőkről Finnországra gondolok annyi mindenre gondoltam és már este van fáradt vagyok és a madár szárnyában homok csikorog. PAAVO HAAVIKKO: i MOST HOGY SENKI SE HALL t * Most hogy senki se hall, kérkedem, hogy sose halunk meg, nemzetségem nem hal meg, élünk, földből gyúrtak minket, agyagból és a legjobb anyagokból és ok nélkül nevetünk, mint teljesen ok nélkül halnak meg az almafák, súlyos terheket cipelünk, át a mezőkön: én és a fiam, mindenki, nincs bennem kivetni való, követtem magamat attól kezdve, hogy apám kétszer olyan magas volt, láttam őt meghalni, mikor kisfiú voltam, emlékezetem is rövid, most másképp futnak a dolgok: emlékszem a tegnapiakra és varjak jöttek, hogy igazságot tegyenek, az ám, varjak, koromfeketék, jöttek, itt az idő, ideje, hogy kicsépeljem ezt a beszédet is: mm Tegyünk különbséget A VOLNA és a LENNE között ĽUBOMÍR KELLENBERGER: Dióklány Egy káros, hosszú ideje észlelhető jelenségre hívom fel a figyelmet: visszaszorult édes anyanyelvünkben a volna használata. Elnyomta a lenne. Hiába hangzott el Kosztolányi Dezsőtől Jékely Zoltánig annyi féltő szó, annyi aggodalmas „vészjelzés": a volna szerepének csökkenését nem sikerült megakadályozni... Elkedvetlenedjünk-e emiatt? Beletörődjünk-e a szóban forgó káros tendencia érvényesülésébe, vagy ne adjuk fel vele szemben a harcot? Ne adjuk fel a küzdelmet! Még akkor se, ha ismerjük Jékely Zoltán, a Nyugat-nemzedék ma is élő jeles tagja elmélkedését ,egy frissen kimúlt segédigénk felett": „Szép VOLNA, bársony-barna szende jobbsorsra voltál érdemes; kiszorított a sanda lenne, e történő ál-mindenes. A kényelem, a nyelvi restség, a város az, ami kiölt, s különböztetni képtelenség a múlt-, jelen- s jövőidőt." Tudjuk, hogy a költő elkeseredése jogos. Erre gondtalan beszédünkben és Írásunkban — sajnos — bőven található ok: 1. „Most a kapásnövények sem igénylik az esőt, ezeknek is inkább melegre, napsütésre lenne j helyesebben: volna) szükségük" — olvasom egy tudósításban. 2. „... a jelenlegi kedvezőtlen helyzetben nem sok értelme lenne (helyesen: volna) a személyes találkozónak és a magas szintű értekezletnek" — állapítja meg egy avult külpolitikai kommentár. A „kedvezőtlen helyzet" azonban ne feledtesse senkivel, hogy Jékely Zoltán idézett verse nemes indulatot gerjesztő költői túlzással él: a lenne még nein ölte ki, éppen csak megritkította a volna használatút. (igaz, szük kör az, ahol a volna jogai csorbítatlanul érvényesülnek. Ilyen pl. a feltételes mód múlt ideje, jól szemlélteti ezt a következő — egyébként laza szerkesztésű — többszörösen összetett mondat is: „A tizennégy iskola nélkül maradt gombosi gyermek járhatott volna Nagyidára, de csak második műszakban, és ez azt jelentette volna, hogy este, hat óra körül kényszerültek volna tömött autóbuszon utazni, vagy gyalogolniok kellett volna kilométereket ..") A komoly problémát az okozza, hogy sok ember nyelvérzéke megromlott. Nem veszik észre, hogy a volna a jelenre vonatkozik, a lenne a jövőre mutat. Pedig bárki könynyen megjegyezhetné a „használati utasítást": 1. Ha beleillik közlésünkbe a most, akkor a jelen időt kifejező volna helye elvitathatatlan a mondatban. 2. A lenne használata csak jövő időben jogosult. 3. Ahogy a lenne betolakodónak számít a jelen idejű mondatokban, úgy a volna is illetéktelen szerepet játszik, ha később bekövetkező eseményre akarnak utalni vele. A „használati utasítást" látatlanul is azok tartják be, akik a lenne helyes alkalmazására az alábbi mondatokban mutatnak példát: 1. „Ha gondjaink megoldásához legalább a következő évben kellő anyagi és erkölcsi támogatást kapnak, a magyar fiatalság a város büszkesége lenne" — nyilatkozta egy klubvezető. 2. „A termelés előirányzott növelése után az lenne a feladat, hogy a keresletet és kínálatot megint összhangba hozzák" — jelentette ki egy gazdasági szakember. , DOBAY BÉLA