Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-18 / 246. szám, szombat

A Pravda interjút közölt MICHAL SABOLČÍKKAL, a budapesti csehszlovák nagykövetség gazdasági tanácsosával, a CSKP Központi Bizottságának tagjával, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének volt póttagjával, az SZLKP Központi Bizottságának volt titkárával. A beszélgetés rövidített szövegét az alábbiakban közöljük A Pravda interjút közölt MICHAL SABOLČÍKKAL, a budapesti csehszlovák nagykövetség gazdasági tanácsosával, a CSKP Központi Bizottságának tagjával, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének volt póttagjával, az SZLKP Központi Bizotságának volt titkárával. A beszélgetés rövidített szövegét allábiakban közöljük: Sabolčík elvtárs a bevezetőben a gazdasági helyzettel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a mai kedvezőtlen gazdasági helyzet okait még az 196Ö előtti hibákban kell keresnünk. Véleményem szerint — mondotta ki kell alakítanunk az irányítás és a felelőség helyes rendszerét és érvényesíteni kell a párt vezető szerepét az ország gazdasági életében. A gazdasági reform elvei helyesek. A reform egyes tételeit azonban nem dolgoztuk ki kellőképpen, és a reform gyakorlati megvalósítása terén is nehézségek merültek fel. A gazdasági életben is revizionista nézetek érvényesültek. Ez elsősorban abban nyilvánult meg, hogy, tagadták a központi irányítás elvét, az állam gazdasági-szervezési funkcióját a szocialista gazdaság építésében valamint a párt vezető szelepét a gazdasági életben. A párt és vezetősége az ilyen revizionista nézetek nyomására meghátrált és a gazdaság fokozatosan kikerült a párt befolyása alól. - Mint a CSKP Központi Bizottságának tagja, mit tartasz legfontosabbnak a Központi Bizottság legutóbbi ülésének eredményei közül? M. SAB0LČ1K: Nehéz lenne röviden válaszolni. A szeptembeii iilés pártunk és társadalmunk szempontjából rendkívül jelentős volt. ligy hiszem ezt az állításomat majd a jövő igazolja. Az ülés jelentőségét nem a káderváltozások miatt hangoztatom, — habár ezek is fontosak —, hanem a felgyülemlett problémák és hiányosságok megoldása miatt. A párt elhatárolta magát téves politikai döntéseitől és ezzel megteremtette a feltételeket további pozitív munkája számára. E döntések nélkül nem tudná teljesíteni társadalmunk vezető politikai erejének feladatát. Természetesen nagy munka áll még előttünk. A gazdasági problémákon kívül sok ideológiai probléma is felgyülemlett a pártban. Az egész páitnak rendkívül nagy igyekezetet kell kifejtenie, hogy helyes irányba terelje azokat, akik tévedtek, hogy elemezzük az egyes ideológiai kérdéseket. Nem könnyű feladat ez. A januári fejlődés után a jobboldali erők társadalmi életünk valamennyi területét befolyásolták. A párt önként hozzáférhetővé tette az ideológiai pozíciókat a jobboldali opportunizmus számára. Ezért Hem irigylésre méltó az az örökség, melyet a párt új vezetősége most átvett. Meg kell mondanom, hogy több mint egy éven keresztül megszegtük a szocialista elveket és elhanyagoltuk a szocialista társadalom gyakorlati . feladatainak megoldását. 1968 januárja után a pártban nem alakultak ki a megfelelő program- és káderfeltételek. — Mi okozta, hogy január után a jobboldali erők fokozhatták aktivitásukat? M. SABOLČlK: Nem csupán saját nézetemet akatom tolmácsolni. A CSKP Központi Bizottságának szeptemberi plénumán, és az SZLKP Központi Bizottságának plénumán sok kérdésre fény derült. Még sok' problémát meg kell magyaráznunk. A CSKP Központi Bizottságának tagjai olyan tényekről szereztek tudomást, melyekről addig nem tudtak és melyek" alapján új szemszögből Ítélhették meg a január utáni eseményeket. A volt pártvezetőség elégtelen és sok esetben helytelen információja félrevezette a CSKP Központi Bizottságát és az egész pártot. Maga Dubček elvtárs is, aki szavai szerint az igazságért, a becsületességért és jellemességért harcolt, nem tudta érvényesíteni a gyakorlatban ezeket az elveket. Az igazságtól való félelem a volt vezetőség egy részét olyan helyzetbe juttatta, hogy hazud^ nia kellett, félrevezette a tömegeket, és kénytelen volt a tömegek kétséges egységére és támogatására támaszkodni. Úgy gondolom, hogy a szeptemberi plénum után már kissé könynyebb feleletet adui arra a kérdésre, miért aktivizálódhattak a jobboldali erők. A jobboldali érők képviselői a lemagasabb párt-és állami szervekbe is bejutottak, s a volt első titkár határozatlansága lehetővé tette, hogy sikeresen dolgozzanak. Jobban megbízott ezekben az Az állani és erőkben, mint azokban az elvtársakban, akik figyelmeztették, és felhívták figyelmét a veszélyt e. Ezek után nem tulajdonítható véletlennek, hogy az állain döntő fontosságú hatálini eszközei, olyan emberek kezébe kerültek, akik a jobboldali erők befolyása alatt álltak, vagypedig maguk is a jobboldali erőkhöz tartoztak. A biztansági szervek Pavel kezébe,a Nemzeti Front Kriegel kezébe került, a Nemzetgyűlésben Smrkovský, a kormányban Šik vette át az irányítást, s a rádió, a televízió és a sajtó a jobboldal eszközévé váltak. Ennek következtében sok helyütt teljesen megbomlott a pártappaiátus. Ebben a helyzétbén olyan emberek jutottak a politikai porondra, akik addig nyugodt polgári életet éltek, de ekkor rafinált módon a demokratikus szocializmus és az emberarcú szocializmus vonzó jelszavával „korszerűsíteni" kezdték pártunkafés társadalmunkat. Senkit sem érdekelt az, hogy ez együtt járt a pártfunkcionáriusdk és komumnisták üldözésével. A világ előtt a marxizmus—leninizmus zászlaját lobogtattuk,^ugyanakkor a zászló rúdjával a kommunistákat vertük. Eleinte csak a „rosszakat", de később már azokat is, akik bírálólag rámutattak a jobboldali szélsőségekre. Maga az a tény, hog,y a nyilvánosság előtt lejárattuk a kommunistákat, önmagáért beszél. Ezért nem volt meggyőző ereje egyes elvtársak kijelentéseinek a szeptemberi plénumon, miszerint nem vették észre idejében a jobboldali opportunizmus veszélyét. A testvépártok már 1968 márciusában és áprilisában figyelmeztettek bennünket. Májusban összehívták a kerületi és járási titkárok tanácskozását. Ez az aktíva figyelmeztető jel volt minden gondolkozó politikus számára. A CSKP Központi Bizottságának májusi plénuma Is rámutatott, hogy a pártot elsősorban a jobboldali veszély fenyegeti. Ügy gondolom elég tény és elég idő volt ahhoz, hogy megtegyük a szükséges lépéseket. Embereink és elsősorban a testvéri kommunista pártok számura érthetetlen volt, hogy , tétlenül szemléltük társadalmi életünk drámáját, amikor gyakran a törvény védelme alatt, az „igazság nevében" aktivizálódtak a szocialistaellenes és szovjetellenes erők, a politikai huligánok hivatalos elismerésben részesültek, és előre ítéletet hoztunk azok felett az emberek felett, akik egész életükben becsületesen dolgoztak, de esetleg tévedhettek. Ezért cinikusnak hatottak egy ismert elvtárs szavai, hogy mindenkinek kl kell érdemelnie a nemzet bizalmát. Először ok nélkül leköptünk valakit, aztán azt tanácsoltuk neki, hogy harcoljon a bizalomért. Sokan élvezték ezt a bizalmat. Elég volt ehhez, hogy teljesítsék a feltételeket. Milyen feltételeket? Elsősorban azt, hogy ne akadályozzák a jobboldali erők tevékenységét. Így sok vezetőnk megtanulta, hogy nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is kifejezze rokonszenvét egyes kétes politltikal akciók iránt. Meg kell mondanunk, hogy január kiutat jelentett pártunk ellentmondásos helyzetéből, de sajnos ugyanez a január teret biztosított olyan erők tevékenysége számára, melyek egyre inkább túlsúlyba kerültek, és céljuk az volt, hogy kispolgári szokásokat honosítsanak meg a pártban, megfosszák marxista— leninista elveitől és a pártot kispolgári burzsoá típusú csoportosulássá változtassák. — A járási és kerületi párttitkárok múlt évi aktíváján voltak-e olyan felszólalások, melyekben az alapszervezetek kommunistáinak nézeteit tolmácsolták? M. SABOLČlK: En is részt vettem ezen a tanácskozáson és a párt sorsát úgy, mint más elvtársak, én is azt gondoltam, hogy alapvető fordulat áll be a központi pártszervek munkájában. Ebben a nézetemben Dubček elvtárs zárszava is megerősített. A további fejlődés azonban megmutatta, hogy a szavak és tettek nem voltak összhangban, sőt ellentmondtak egymásnak. Saját határozatainkat sem teljesítettük. Már maga ez a tény mély politikai válság megnyilvánulása volt. Ezért folytathatták tevékenységüket a kommunistaellenes, szocialistaellenes, szovjetellenes erők a pártban és a társadalomban. Husák elvtársnak a szeptemberi plénumon elhangzott beszámolója és zárszava, valamint az alapanyagok és dokumentumok áttanulmányozása után azt mondhatjuk, nincs különbség a között, amit a becsületes csehszlovák kommunisták mondtak, és amit a testvérpártok az ismert varsói levélben kifejtettek. Nálunk szándékosan nem tették lehetővé, hogy a kommunisták többsége kifejtse nézetét. így pl. a párttitkárok 1988 májusi tanácskozásán elhangzott figyelmeztetések összhangban álltak a testvérpártok aggodalmaival. Ez a tauácskozás döntő mértékben befolyásolta a CSKP KB májusi plénumának határozatait. A szeptemberi pléírumról csak ennyit: a CSKP Központi Bizotságának májusi plénumától 1968 júliusáig fokozták aktivitásukat a jobboldali erők. Ekkor még jobban megnyilvánult a CSKP vezetőségének tanácstalansága, a pártban és a társadalomban pedig elmélyült a válság. Ebben az időben levelet kaptunk a testvárpártoktól, melyben arra kértek, hogy tárgyaljuk meg az egyes kérdéseket. Válaszunkban megcáfoltuk azt az állításukat, hogy nálunk olyan irányzat létezik, melynek célja a párt tekintélyének lerontása és a párt vezetőszerepének tagadása. Hogy ne kelljen választ adnunk, inkább azt írtuk, hogy nem akarunk visszatérni az ötvenes évekhez, bíráltuk Novotnýt. Lehetőségem nyílt, hogy február huszadik évfordulójának ünnepségein találkozzam a testvérpártok képviselőivel. A beszélgetések során a legkisebb jelét sem tapasztaltam annak, hogy szemére vetették volna az új vezetőségnek a január előtti politika átértékelését. Amint azt a drezdai tanácskozás dokumentumai is mutatják, az elvtársak pártunk további fejlődése miatt aggódtak. Amint bebizonyosodott ezek az aggodalmak jogosak voltak. Az igazság kedvéért fel kell sorolnom azokat a tényeket, amelyeket a járások és kerületek vezető pártfunkcionáriusai a májusi tárgyaláson említettek: 1. Felhívták a párt vezetőségét, tegyen határozott lépéseket a szocialistaellenes és szovjetellenes erők eHen. 2. Rámutattak, hogy támadják a párt bevált funkcionáriusait és rajtuk keresztül az egész pártot. 3. A cseh kerületekben szétestek egyes kerületi pártszervek, és a CSKP KB nem foglalt ezzel kapcsolatban állást. 4. A funkcionáriusok bírálták a Központi Bizottság eszmei gyengeségét és tétlenségét, az egység hiányát. 5. Bíráltak egyes tömegtájékoztatási eszközöket, melyek a jobboldali erők eszközéivé váltak. 6. Bírálták Pavel minisztert, aki tudatosan fékezte a biztonsági szervek munkáját. 7. Rámutattak a kommunistaellenes irányzattal fellépő K— 231 és KAN aktivizálódására. 8. Megállapították, hogy megingott a bizalom a párt iránt. Az említett tanácskozás után két hónapon belül a helyzet még jobban kiéleződött, és mi ezt írtuk a testvérpártoknak: „A napokban megtartott rendkívüli kerületi és járási pártkockáztatták konferenciák megmutatták, hogy a párt az akcióprogram alapján egyesült." Tudjuk azonban, hogy az akcióprogram feledésbe merült, és a gyakorlatban nagyon kevesen vették figyelembe. „A kerületi pártkonferencián a CSKP új vezetőségének tagjait javasolták az új Központi Bizottságba — állt vovábbá a levélben. Majd hangsúlyozta: „a CSKP meg akarja mutatni, hogy nem az elítélt bürokratikus módszerekkel, hanem a marxista—leninista elvek alapján tud vezetni és irányítani. Ezért a párt vezptő szerepe megszilárdításának veszélyeztetését látjuk azokban a törekvésekben, melyekkel rá akarják kényszeríteni a pártot, hogy az alapvető politikai kérdéseket ne a XIV. kongresszus vitassa meg. Ilyen nyomást gyakorolnak a belső szélsőséges erők jobboldalról és a január előtti helyzet visszaállítására törekvő konzervatív, dogmatikus és szektás pozíciókból is" — áll a levélben. Legyünk azonban igazságosak, azt mondottuk, hogy « jobboldali veszély a legfőbb veszéily, mi azonban inkább a baloldali veszélyt hangsúlyoztuk. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy pártunkban nincsenek szektás, dogmatikus irányzatok. Mint marxisták tudjuk, hogy a régi, elavult módszerek kiküszöbölése során a társadalomban és a pártban nemcsak azok az erők csoportosulnak, melyek a rossz módszereket, régi szokásokat akarják érvényesíteni, hanem azok is, melyek az újért, a haladóért harcolnak. Ez a dialektika törvénye. A pártnak azokat az erőket kell támogatnia, melyek a haladást biztosítják. De ml a kritériuma annak, hogy mi a progresszív és mi a konzervatív? Tanúi voltunk annak, hogy azok az emberek, akik nem értették meg az egész progresszív társadalmi mozgás értelmét, azok nemcsak tetteikben voltak konzervatívak, hanem gondolkodásuk is primitív volt. A kommunizmus megújhodásáról beszéltek, de sok esetben nem is ismerték Marx és Lenin tanítását. És még valamit: amint más pártok tapasztalatai mutatják, a baloldali veszélyt — ha ez valóban veszélyezteti a párt akcióképességét — a társadalom kérdéseinek elméleti felülbírálásával, a lenini gyakorlat érvényesítésével és nem az emberek üldözésével kell kiküszöbölni. Azok az emberek és pártfunkcionáriusok, akik nem értik meg az újat, azok fékezik a társadalom további fejlődését. Azért el kell menniük. De hogyan volt ez nálunk? A párt és az állam sorsát azokra bízták, akik a január utáni fejlődés bírálóinak és a demokrácia képviselőinek tartották magukat. Ez jelentette a legnagyobb veszélyt, ebben rejlik az egész fejlődés tragikuma. A népszerűsített egyének védelmével sikeres harc folyt a párt ellen. Vezető pártfunkcionáriusaink éltetésével egyidőben vörös zászlókat égettek. — A CSKP Központi Bizottsága és az SZLKP Központi Bizottsága legutóbbi határozatainak szempontjából, hogyan értékeled pártunk helyzetét a nemzetközt kommunista mozgalomban, és melyek az új tényezők a CSKP tevékenységében? M. SAÍOI.ČlK: A Központi Bizottság még nem bírálta felül a január utáni politika nemzetközi aszpektusait. A párt új vezetősége már több gyakorlati lépést tett annak érdekében, hogy rendezzük kapcsolatainkai a kommunista pártokkal, elsősorban a szocialista országokkal. Mint ismeretes, nemzetközi viszonylatban népszerűvé váltunk de ez megkárosította a Szovjetuniót. Politikai naivitásunk miatt és a nagy dicsőségtől elvakultan, politikai háborút üzentünk az első szocialista országnak. Számunkra az a döntő, hogy katonái nem azért jöttek hozzánk, hogy felújítsák a burzsoázia uralmát, hanein azért, hogy országunk a szocialista közösség szilárd láncszeme maradjon. Barátaink aggodalma további fejlődésünk miatt jogos volt. Viselkedésünk nem volt elvtársi, nem voltunk nyíltak a testvéri pártokkal és államokkal szemben, melyeknek csapatai 1968 augusztusában hazánkba jöttek. Elvtársiatlan magatartásunk már az 1968. júliusában az öt testvérpárthoz intézett levelünkben is megnyilvánult. Meg akartuk őket leckéztetni. Mert hogyan magyarázhatnánk másként a levélnek ezt a kitételét: „Politikánk ha marxista—leninista politika akar maradni, nem indulhat ki csak a felszíni jelenségekből, melyek nem tükrösik elég pontosan és mélyen a társadalmi fejlődés okait. Politikánknak figyelembe kell venni a fejlődés lényegét, és ennek értelmében kell eljárni." Milyen logikája van a mi álláspontunknak? M-i látjuk a lényeget, a többi szocialista ország csak felszínt, röviden rosszűl látnak, nem értik meg a dolgokat. Nem beszéltünk nyíltan, kikerültük az égető problémákat, és ami a legmegdöbbentőbb, lebecsültük azokat a pártokat, melyek jóakaratúan meg akarták tárgyalni velünk aggodalmaikat. Nekünk természetesen nem volt időnk erre, „mert csak kicsiségekről" volt szó. Végül azt írtuk nekik, nem a mi hibánk, hogy a varsói tanácskozást nélkülünk tartották. — A politika sikeréről politikailag és szakmailag képzett, szilárd jellemű emberek döntenek. Mi a véleményed erről a kérdésről? M. SABOLČlK: Ez nehéz kérdés. Én személyesen sohasem bélyegeztem meg embereket, még akkor sem, ha bíráltam őket. Ma szilárd, művelt «»<; gazdag tapasztalatokkal rendelkező emberekre van szükségünk. A bonyolult időszak mrn dig próbára teszi az embereket. Az emberek tévedhetnek, tévep nézetet valhatnak. Az a politi' kus azonban, aki politikai háborút üzen a Szovjetuniónak és a későbbiekben, amikor erre figyelmeztetik, csodálkozni kezd, az nem politikus. Olyanok is vannak, akik augusztusban és augusztus előtt is téves nézeteket vallottak, és nrég a vysočanyi konferencián is részt vettek, hogy ne feledkezzenek meg róluk. Aztán, — mivel ezt megkövetelték, — bírálták a konferenciát, és ma a Szovjet; unióhoz fűződő barátság nagy hívei. Ezektől az emberektől előbb vagy utóbb megkérdik, hogy válaszolnának-e egyes kérdésekre. Tanúi voltunk annak, hogy a január utáni fejlődés utolsó szakaszában, már nem a deformációk kiküszöböléséről, hanem politikai harcról volt szó. Egyes elvtársak éppen ebben a politikai harcban, a legválságosabb pillanatokban kispolgárként viselkedtek. Azt hiszem, ebből is le kell vonnunk a következményeket. A politikusnak a kevésbé népszerű kérdésekben is állást kell foglalnia. A CSKP Központi Bizottságának szeptemberi plénumán a párt új vezetősége és a CSKP KB megteremtette a feltételeket további munkánkhoz. Nehéz feladatok állnak előttünk. Ezek sikeres megoldásáról azok az emberek döntenek, akik hűek a párt politikájához. Valamennyi becsületes embert, a marxizmus-leninizmus pozícióján álló, a munkásosztály, a szocializmus és a kommunizmus ügyéhez hű funkcionáriust be kell vonnunk ehbe a munkába.