Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)

1969-10-16 / 244. szám, csütörtök

Az ember tragédiája MADÁCH IMRE DRÁMAI KÖLTEMÉNYE A HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZBAN "Ha jól emlékszem, csaknem két esztendővel ezelőtt említette Ivan Thurzo, a pozsonyi Hviezdoslav Színház igazgatója egy beszélgetés során, hogy komolyan foglalkoznak Madách halhatatlan remekmüvének bemutatásával. Ctibor Štítnicky, a jeles szlovák műfordító akkor már elkészült a Tragédia újabb, Hviezdoslav és Beniak után immár harmadik szlovák átültetésével. A Tragédiáról kötetszámra jelentek meg különböző tanulmányok, értékelések, úgyhogy ha erről beszélünk, akkor sokak számára már ismert tényeket említünk meg. Madách Tragédiája a Világost követő korszakban született, a magyarságot és személyét érintő tragikus események után. A szerző nem egy nemzet sorsának szűkre szabott látószögén keresztül, hanem rendkívül széles skálán, az emberiség történelmének felvillantása és víziója között tárja elénk dilemmáit. A determinizmus kérdése, a világnézet, az emberi helytállás és a kitartó cselekvés, valamint az ott lappangó, azt értelmes cselekvést tagadó ellenérvek öszszecsapásából adódó konfliktus képezi a mű gerincét. A gyorsan és gyakran változó helyszín, valamint egyéb dramaturgiai problémák a színrevivőket gyakran állították nehezen megoldható kérdések elé. Tibor Rakovský, a mostani pozsonyi bemutató rendezője tisztában volt azzal, hogy a Tragédia költői mű és nem bölcseleti értekezés, tehát Itt a különböző nézetek felvetésén van a hangsúly. Azt is jól látta, hogy Madách nem a különböző történelmi korok eseményeit, hanem az egyes korszakok eszményeit idézi fel. Ebből indul ki, amikor rendezői koncepciója szerint a történelmi tényeknek csupán dekoratív feladatuk van, mintegy életre keltik a kor eszméit, s utána teljesen a háttérbe szorulnak. Rakovský a filozófiai nézetek kidomborítása érdekében több helyan a szöveget is megrövidítette, s a díszleteket is a minimumra korlátozta. Ily módon drámaian tömfir sűrítésü, gyorsan pergő előadás jött létre, amely növeli a felvetett gondolatok feszültségét. Ez a megoldás a játék első részének kiváló menetet biztosít, viszont a második résznél már komoly veszélyt rejteget. Ugyanis a Tragédia dinamizmusa a londoni szín után esik, Ádám mindinkább passzív szemlélővé válik, s itt a feszültséget már ő és Lucifer nézeteiCtibor Filčík rí 1,. Haveri a Tragédia egyik jelenetében. (O. Vavro felvétele) nek összecsapása okozza, vagyis az említett színtől a játék ritmusa lassúbb lesz. Habár ezt az előadást Rakovský rendezői pályafutása sikeres kreációjának tartjuk, munkájában az említett hiányosságok mellett több kisebb fogyatékosság is előfordul. A rendkívül parádés szereposztásból Ctibor Filčík Luciferje emelkedik ki. Sokszínű, túlnyomórészt mértéktartó játéka a bemutató egyik fénypontja volt. Sajnos, a másik két főszereplő teljesítménye nem tud ilyen magaslatokra emelkedni. L. Haveri Ádámja elsősorban a dinamikus részeknél jó, a monológnál, valamint a filozófiai megnyilatkozásoknál félszegnek elfogódottnak tűnik. Éva szerepét felváltva két színésznő alakítja más-más felfogásban. E. Poláková líraibb eszközökkel építi fel szerepét, Z. Gruberová viszont nagyobb temperamentummal, több mozgással játszik. Mindkét színésznőtől, L. Haverihoz hasonlóan, több emlékezetes, szép megoldást láttunk. A többi szereplők sokaságából M. Huba Péter apostola, O. Hlaváček munkása és M. Gregor színésze tűnik ki. L. Vychodil díszletterve a rendező koncepciójához igazodva ezúttal egyszerűségével tűnik ki, tág teret biztosít a játéknak, csupán azt kifogásolhatjuk, hogy néhány színben (paradicsom, űrjelenet), kissé fékezi a játékhoz szükséges illúzió megteremtését. H. Beráková jelmeztervei a kelleténél szürkébbre sikerültek. Külön ki kell emelni Ivan Parik a modern zene elemeit is magában foglaló kísérő zenéjét. Minden említett hiányosság ellenére elmondhatjuk, hogy ez a bemutató a Hviezdoslav Színház társulatának újabb sikere. SZILVÁSSY JÓZSEF Olasz karmester és zongoraművész vendégszereplése Bratislavában Zenei évadunk második bérleti hangversenye ugyancsak zsúfolt ház előtt zajlott le. Az est meglepetését ezúttal egy fiatal olasz pianista jelentette. A nyúlánk fiatalember percek alatt magával ragadta hallgatóságát. Michele Campanella Liszt Haláltáncát adta elő káprázatos technikai felkészültséggel. A Dies Irae koráldallama köré épített variációk a lét és nemAz V. Magyar Játékfilmszemle (Tudósítónktól.) — A magyar gazdasági és kulturális életben egyre jelentősebb szerepet játszó Pécs városában október 13án este ünnepélyes keretek közt megkezdődött az V. Magyar Játékfilmszemle. Az ünnepélyes megnyitón a Magyar Film- és TV Művészek Szövetségének nevében dr. Ranódy László filmrendező üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően került sor a Máriássy Félix rendezte Imposztorok című új magyar film ősbemutatójára, melynek forgatókönyvét a hírhedt Prónay Pál naplója alapján Máriássy Judit. írta. A film e fájdalmas és döbbenetes mozzanatokkal teli korszakot a Tanácsköztársaság leverése utáni terror, a kegyetlen és alattomos tiszti különítmények tevékenységének idejét eleveníti meg. Az október 13—18 között megrendezésre kerülő filmszemlén a közönség nyolc versenyfilmet s néhány felletébb érdekes külföldi filmet láthat. Az ősbemutató keretében viszont a legújabb magyar filmalkotásokkal ismerkedhet meg, mint pl. Az idő ablakai, az első magyar tudományos fantasztikus filmmel, a fiatalok problémáit felvető Szemüvegesekkel, a Magyar Tanácsköztársaság idén játszódó Virágvasárnap-pal. A pécsi seregszemle alapszabályzatának értelmében a versenybe csak azok a magyar filmek nevezhetők be, melyek a múlt évi fesztivál óta már műsoron szerepeltek. De azok sem mind, hiszen a játék-filmszakosztály szavazás útján döntött arról, mely nyolc film juthat be a filmszemle versenymezőnyébe. Ennek alapján az V. Magyar Játékfilmszemlén az érdeklődők az alábbi filmeket láthatják: Fejlövés (rendezte Bacsó Péter), A Pál utcai fiúk (Fábry Zoltán), Tiltott terület (Gábor Pál), Próféta voltál, szívem (Zolnai Pál), Ismeri a szandimadit (Gyarmathy Lívia), Fényes szelek (Jancsó Miklós), Feldobott kő (Sára Sándor), Isten és ember előtt (Makk Károly). A válogatás véleményünk szerint helyes, hiszen a vetélkedőn a magyar kinematográfia valamennyi irányzata, illetve filmművészeti elképzelése teret kapott. A filmszemlét, illetve a magyar filmgyártásról alkotott képet a versenyfilmeken és az ősbemutatókon kívül az úgynevezett retrospektív bemutatók teszik teljesebbé. Ennek keretében a nézők a nemzetközi díjakkal kitüntetett külföldi elismerésben is részesített magyar filmeket láthatják, köztük A tízezer nap-ot, A bohóc a falon, A gyermekbetegség című alkotást stb. A színvonalas szemlét különféle viták közönség-művésztalálkozók teszik színesebbé. Az igényes válogotás, a gazdag program arra enged következtetni, hogy Pécs az eddigi legsikeresebb nemzeti filmszemle színhelye. —y m

— lét kérdéseit idézik aszkétikus szigorral, és sötét hangulatok világába viszik a hallgatót. Az alig húszéves művész érdekes módon egész közel került a liszti vízióhoz. Michele Campanella megéreztette a mű démoni levegőjét, markánsan értelmezte a tragikum hangját és a félelmetesen komor téma hatását nem csökkentette fölösleges nagyhangúsággal. A közönség lelkes ünneplését fiatal vendégünk két hangversenyszámnak is beillő nagyszerű ráadással köszönte meg. Az est karmestere, Aldo Ceccato már nem ismeretlen előttünk. Ceccato rendkívül színes, erőteljes egyéniség. Első bratislavai vendégszereplésén megcsodáltuk aránylag szűken mért karmesteri gesztusainak gazdaságos és amellett kifejező voltát. Ezen az estén „olaszos" oldaláról mutatkozott be. Eugen Suchoň Metamorfózisok című szimfonikus szvitjét, Suchoň mester egyik legszebb alkotását „egészségtől duzzadó" előadásban tolmácsolta. A fiatal olasz karmester tökéletes biztonsággal viszi át akaratát a zenekarra. Egész lénye beszél, magyaráz, utasít, sőt parancsol, de a zenészek szívesen alávetik magukat a lényéből áradó ellenállhatatlan parancsnak, mert ő viszont a muzsika belső parancsalt követi és utasításai sohasem önkényesek. Csajkovszkij IV. szimfóniájában nem tompította le a mű romantikus pátoszát, sőt kiélte magát benne, és az áradó Csajkovszkij melódiákat robbanásig töltötte érzelemmel. A közönság „kitapsolta" a ráadást, a pizzicato Scherzo megismétlését szellemesen valósította meg. Keresztbe tett karral, mozdulatlanul állt a dirigensi emelvényen, csak nagy ritkán „karmesterkedett" egy-egy alig észrevehető fej- vagy kézmozdulattal. Szabadon „játszatta" a zenekart, ezzel valójában eredeti és ötletes elismeréssel adózva Filharmóniánk kvalitásainak és megbízhatóságának. HAVAS MÁRTA SZÜLŐK, NEVEL Ő K . F „Ó R A nehezen nevelhető gyermek „EZ A MAI FIATALSÁG ... bezzeg a mi időnkben..." ilyen és ehhez hasonló megjegyzések gyakran hangzanak el a mai ifjúsággal kapcsolatban. Fiatalságunkat egyesek rosszabbnak minősítik, mint az előző nemzedékek voltak; eszmények nélküli, céltalan ifjaknak, akik nem is tudják, tulajdonképpen mit akarnak. Az ilyen bírálatok azonban helytelenek, mert általánosítanak. Kétségtelen, a mai ifjúság körében is vannak bűnözők, vagy büntetett előéletűek, csavargók stb. Ám a jajveszékelés, vagy az idősebb nemzedék érdemeinek a felsorakoztatása ezen mit sem segít. Az ember személyisége már kisgyermek korában körvonalazódik, az akarat és a jellem még az iskola küszöbének átlépése előtt formálódik. A későbbiekben ezek a tulajdonságok már csak állandósulnak, azaz az ember személyiségét, illetve arculatát alkotó pozitív és negatív vonások már csak csiszolódnak. Ha az ember sikertelenségének vagy kudarcának okait kutatjuk, a szálak többnyire a nevelés kezdeti szakaszaihoz vezetnek. A szülők, tanítók és nevelők egyik legfelelősségteljesebb és legnehezebb feladata, hogy teljes értékű, sokoldalúan fejlett embert neveljenek. Sok gyermek nevelési szempontból nehézségeket okoz. Az ilyen gyermekek esetében helytelen az egyén viszonya, illetve hozzáállása az őt körülvevő környezethez. Esetenként ezek a nevelési nehézségek csak szembeszegülés formájában nyilvánulnak meg, s amint a viszonyok kérdéses kapcsolata megszűnik, ismét megmutatkozik a gyermek igazi énje. Sajnos, azonban vannak esetek, amikor ezek a nehézségek krónikussá válnak és ez lényegesen befolyásolja a gyermek jellemét. DE MI TÖRTÉNIK AKKOR, ha a gyermek és a szülő, illetve a nevelő közt szakadék keletkezik? Ilyen esetekben rendszerint helytelen a szülök és a gyermekek közti viszony, a szülők igénye nincs összhangban a gyermek önérvényesülésére irányuló törekvésével. A gyermekeknek szót kell fogadniuk, hallhatjuk gyakran a szülőktől, vagy aki nem akar szófogadó lenni, annak a következményeit is viselni kell. Az ilyen kijelentések esetén a szülők két tényt figyelmen kívül hagynak. Vagyis azt, hogy a szülői irányítás ugyan szükségszerű, de nem nyomhatja el a gyermekek önállóságra való törekvését. Mindkét tény döntő jelentőségű, de a gyermek életkorának megfelelően változik. A gyermek általában mindig több szabadságot, kötetlenséget követel, mint amennyi megengedhető. Ám sok nehézség abból adódik, hogy a szülők megfeledkeznek a gyermek koráról s vagy túlságosan hamar teljes önállóságot engedélyeznek, vagy átesnek a ló másik oldalára, és szinte előírnak minden lépést, vagy ami még ennél is rosszabb, kimondott engedelmességet követelnek. A másik tény, hogy a szülők nem tesznek különbséget a különféle nevelési eljárások és módszerek közt. Azaz nem különböztetik meg a baráti kérést a javaslattól, a tanácsot a kimondott parancstól. Az olyan családokban, ahol a gyermekeknek csak parancsolgatnak, azok szembeszegülnek, viszont, ha mindig csak kérnek, a gyermek szeszélyessé válik. A helyesen nevelt gyeimek szófogadó, érzi a kérelem súlyát, s tudatosítja a helyzet komolyságát. Számos ellentétet és ellenszegülést az ifjúság, illetve a gyermek fegyelmezetlensége okoz. A fegyelmezettségről szólva nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy fegyelmezettség csak rendezett életkörülmények között, következetes példamutatás, a rendszabályok helyes betartása mellett alakulhat ki. Több fegyelmezetlen gyermek esetében megfigyelhetjük, hogy laza családi viszonyai miatt nem alakulhattak ki nála a pozitív szokások. A fegyelmezettség szempontjából a jó szokások kialakítása a legfontosabb feladatok egyike. A nevelés folyamán célravezető időnként egy-egy dolgot megtiltanunk. A LEGVÁLSÁGOSABB HELYZET akkor áll elő, amikor a szülő, vagy a nevelő és a gyermek közti kölcsönös megértés és baráti kapcsolat meglazul. Az egészséges gyermek beszédes, nehezen tudja magába fojtani a titkokat, ügyetlenül hazudik. A gyermekek örülnek, ha leülünk velük beszélgetni, vagy ha a gondolatvilágukba beleélve magunkat, játszunk velük. Ez a bizalmas és nyílt légkör azonban könnyen felbomlik. Az olyan szülők, akik gyermekük életkorát figyelmen kívül hagyva közelednek gyermekükhoz vagy akik velük szemben magas követelményeket támasztanak, nem találnak megértésre, a gyermekek elvesztik irántuk a bizalmukat és zárkózottakká válnak. A gyermek már többet nem meséli el élményeit, nem ismeri be hibáit, hanem hazudik. Hazugsággal, lopással és félrevezetéssel akarja elérni azt, amit tőle követelnek. Mivel a követelmények túl nagyok, úgy érzi, hogy csak így tudja azokat teljesíteni. Ily módon a felnőttek iránti bizalma meginog és elhagyatottnak érzi magát. A hazugság a csökkenő bizalom jele. A szülők gyakran mondogatják: hazudik a gyerek, ám a puszta megállapításon nein jutnak túl, s nem kutatják okait. Ugyanis az okokat keresve, bizonyára találnának olyan mozzanatokat, amikor ők maguk szoktatták rá a gyermeket, hogy egyes dolgokról ne beszéljen, vagy „kioktatták", hogy másoknak mit mondjon. Számos példáját idézhetnénk annak, amikor a gyermek a hazugságokkal semmit sem akar leplezni, vagy elérni, csupán szokásból hazudott. Ám figyelembe kell vennünk, azt is, kinek hazudott a gyermek! A NEVELÉSI SZEMPONTBÓL problémát okozó gyermek esetében megállapíthatjuk, hogy a nehézséget gyakran a csökkent önuralom okozza. A gyermek minél elégedettebb és kiegyensúlyozottabb, annál könnyebben alkalmazkodik. A dacosság, valamilyen óhaj teljesülése szempontjából bizonyos előnnyel járhat. A makacsság azonban állandósulhat, tartós jelenséggé válhat s teljes önfejűséghez vagy zárkózottsághoz vezethet. A csökkent önuralom maga után vonja az érzelmekre való hatás lehetőségeinek a csökkenését is. Előfordulhat ugyanis, hogy némely gyermek képtelen lesz bárkivel is kapcsolatot felvenni, félszeggé, zárkózottá és különccé válik. A gyermek hajlandó a kapcsolat felvételére, ha olyasvalakire talál, aki kellőképpen kielégíti igényeit. E vonatkozásban különös jelentősége van a méltányolásnak. A felnőttek a gyermeket gyakran túlságosan önállónak tekintik, magatartásukkal viszont nem respektálják ezt az önállóságot. Ez a gyermekeknél zavart okoz, rendszerint azt hiszik, hogy nekik minden meg van engedve, csak nem szabad, hogy bármin is rajtacsípjék őket. A szülő és a gyermek közti helyes viszony, a szeretet hiánya lehetetlenné teszi, hogy a gyermek érozze mire kötelezi ez öt. Ne csodálkozzunk aztán, ha az ilyen „gyökeret nem vert" fiatalkorúak csoportokba verődnek. A SZÜLŐKKEL SZEMBEN bizalmát vesztett gyermekek többsége a barátok körében keres kárpótlást és menedéket, azokhoz húz, akik hasonló sorsra vannak kárhoztatva. Azok a szülők, akik nem akarják elismerni saját hibájukat, vagy azt, hogy helytelen nevelési módszereik csődöt mondtak, gyermekük magatartási fogyatékosságait többnyire a rossz társasággal magyarázzák. Tény, hogy az Ilyen utcai „galerik" az egyént nem vezetik jó útra, de a kitaszított fiatalkorúak számára szükségesek. Dr. M. VALLAŠEKOVÁ