Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1969-10-12 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
A gútoi horgászok az idén másodszor rendezték meg o horgász-versenyt. Mindenki benevezhet, oki kiváltotto, a horgászengedélyt. A díjok ott sorakoznak az asztalon. Jobbára horgászfelszerelés. Angol orsó, szák, horgászbot, meg más felszerelési tárgyak. A részvevők különböző kategóriákban versenyezhetnek, A feltételek szerint díjat kap az, aki a legnagyobb halat fogja, és díjazzák azt is, aki szám szerint legtöbb halat húz ki a vízből. Van aki horgászbotot tart a kezében, van aki csak szurkol. A „drukkerek" azon kívül, hogy szemmel tartják a mezőnyt, még halásztörténeteket is mesélnek. Történeteket a Nagy Halról, amely olyan hosszú volt, hogy nem fért fel a szekérre . .. Ezek a történetek - ellenőrizhetetlenek. Viszont az is tény, hogy a Vágban még egy-két évtizeddel ezelőtt is nyüzsgött a hal. Ma már nem nyüzsög, de őzért még rá-ráakad néha a horogra. Gőgh Jenő az idén egy 13 és fél kilós pontyot fogott - táplival. Egy érsekújvári ember nemrég olyan harcsát fogott horoggal, amelyiknek csak a feje több mint 11 kilót nyomott. Teljes súlya 53 kg volt, hossza pedig 220 cm. — Tavaly ki nyerte a versenyt? — Egy érsekújvári hentes. Most is itt van .. . A bajnok körül rengeteg a gyerek. Neki szurkolnak, mert — kétségtelen - ő a legügyesebb. Nyolctíz másodpercenként fog egy-egy halat. Szinte már beidegződött mozdulattal veti be a horgot. Alig, hogy a horog vizet ér, a „pecifa" megbillen, A hentes - Huszár Ferenc - senkinek se árulja el, hogy jni a siker titka. A körülállók annál inkább találgatják. Valószínűleg Schneider Viliamnak, a gútoi fizika tanárnak van igaza. Szerinte minden a csalétektől függ. A hentes - csontféreggel dolgozik. Csendben bele-belenyúl a csalétektartóba és titokzatoskodva « horogra akasztja a kukacot. Újabb halacskát vet partra, a körülötte álló gyermekek még inkább bámészkodnak, újabb és újabb csodálkozással morajlanak fel. Huszár Ferenc a tavalyi versenyen több mint Jiégyszáz darab halat fogott. A verseny alig fél napig tartott. Számomra a vetélkedő kissé öncélúnak tűnik. Senki se törekszik nagy hal fogására. Talán a kis keszegek horogra csplása tűnik a legkönnyebbnek. A nagyhalak - a harcsa, a csuka meg a ponty mélyebben úsznak. A keszeg a part mentén keresi oz élelmet. Talán butább, talán tapasztalatlanabb mint a ragadozó halak. Könnyen bekapja a horgot ... Újra csak Huszár Ferencet figyelem és a körű lőtte állókat. A hentes már-már verhetetlennek tűnik. A tőle csak két-három méterre állók hiába igyekszenek: a tarisznyában csak két-három halacska vergődik. Lehet, hogy versenyre jövet valaki azt kérdezte ezektől a balszerencsés horgászoktól: Hova mennek? Igy azután nem is csoda, ha kerüli őket a hol. A vérbeli halász ilyenkor sarkonfordul, hazamegy. Évszázados hiedelem, hogy a kérdezősködés, elűzi o halász-szerencsét. Közben a parton panaszkodnak a horgász szervezet tagjai: évről-évre kevesebb a folyókban a hal. Az ipari üzemek gátlástalanul szennyezik a vizet. Megtörtént már, hogy a mérgezés miatt döglött haltól fehérlett a Vág. Vajon mi a teendő? Ugyanezt a kérdést ismételgeti ezer és ezer természetkedvelő. Hatalmas kondérokbon fortyog a halászlé. Molnár Gyula - a legilletékesebb - ügyel az ízek harmóniájára. — Kitől tanulta? — Az apámtól. Vízimolnár volt. — Hát az apja? — Az meg oz öregapámtól, aki szintén vízimolnár volt. Akárcsak a dédapám és az ükapám. Molnár Gyula boldognak-boldogtalannak elárulja o halászlé titkát. Véleménye szerint a paprikás nem sikerülhet, ha nincs benne legalább hétféle hal. A kondérban is ott fortyog egymás mellett a harcsa, a süllő, a csuka, a ponty, a balint, a dévér és a keszeg. Persze, az se közömbös, hogy milyen arányban. A vízimolnár fio elmélázik a már soha visszanemtérő múlton. Amikor még nem volt gőzmalom. Amikor a vízimolnár még a legfontosabb mesteremberek közé tartozott. T. M. Beszélgetés Pavel Hollý századossal a Pozsonyi Városi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának A FIATAL BŰNÖZŐK SZOMORÚ ELSŐSÉGE A nagyvárosban más az élet, mint vidéken. A fiatalok könnyebben kicsúsznak a szülői felügyelet alól és rossz társaságba kerülhetnek. Először duhajkodásból követnek el valamilyen csínyt, később aztán a rendőrséggel, sok esetben a bírósággal kerülnek szembe. Egyszóval a bűnözés útjára lépnek. Szlovákia fővárosában évről évre növekedik az ifjú bűnözők száma. Az ezzel összefüggő kérdéseinkre PAVEL HOLLÝ rendőrszázados adott választ. • Melyek azok a leggyakoribb kihágások, illetve bűntettek, amelyeket 18 éven aluli fiatalok követnek el? — A kisebb kihágások, illetve bűncselekmények közé sorolnám az utcán való durva, kihívó viselkedést, a fiatalok éjszakai csavargását, a közvilágítás, a parkbeli padok stb. vandál összetörését és a koldulást. A komolyabb gondot a betörések, az autófosztogatások és nem utolsósorban a zsebmetszések okozzák. Az egészet összegezve a fővárosunkban az év első felében elkövetett bűncselekmények 52,4 százalékát fiatalok követték el. Ez a tény elgondolkoztató és a jelenségre a rendőrségen kívül más illetékes szerveknek Is fel kell figyelniök. • A komolyabb bűncselekmények közül első helyen a betörést említette? — Igen. Ugyanis az év első felében kivizsgált betörések 71 százalékát fiatal bűnözők követték el. Négy-öten összefognak, aztán sorozatosan kifosztják a pincéket, a trafikokat, az újságos bódékat és a vendéglőket. Itt van például F. B. és 11 társának esete. A kihallgatási jegyzőkönyv szerint először a Magasépítő Vállalat raktárába törtek be, ahonnan 779,70 korona értékű tárgyakat tulajdonítottak el. Később ugyanennek az üzemnek a területén két tranzisztoros rádiót loptak el. Amint mondani szokás, evés közben jön meg az étvágy. A 4-es villamos végállomásánál levő újságos bódéban már 2668 korona kárt okoztak. Aztán egymást követték a további kisebb-nagyobb betörések, lopások. Mindezt a rendőrségi jegyzőkönyv 26 pontban sorolja fel. Ilyen és hasonló „banda" több is volt és van ma is a fővárosban. • Az autófosztugatás és lupás terén mi a helyzet? — Sajnos nem rózsás. A betöréses lopásokhoz hasonlóan a fiatal bűnözők itt is csoportokba tömörülnek. A. N. és hét társa bűnsorozatát a Club-hotel előtt kezdte, ahol egy külföldi rendszámú kocsiból 6000 korona értékű tárgyat loptak el. Azután a BAA-05 66-os rendszámú kocsit törték fel, itt az általuk okozott kár összege 1000 koronát tesz ki. Letartóztatásukig még további öt gépkocsit fosztottak ki. Az év első hat hónapjában kivizsgált gépkocsilopások 69 százalékát 18 éven aluliak követték el. B. J. és három társa egy Škoda M B 1000-es gépkocsit tulajdonított el, amellyel karamboloztak, majd az autót otthagyták, fgy sorolhatnám tovább az eseteket és az óriási károkat. B Gyakran hallani, hogy a zsebtolvajok nagy része a fiatalok surából kerül ki... — Talán a legszemléltetőbben a statisztika adja meg a választ. Az év elejétől július l-ig kivizsgált 118 eset közül 111 esetben fiatal bűnözők voltak a tettesek. Sok példát hozhatnák fel. A zsebtolvajlásban igen nagy részük van a cigánygyerekeknek. Az emberek könynyeiműsége szinte kínálkozó alkalmat teremt az üzletekben, a villamosokon. Mert csak így lehetséges, hogy a 16 éves S. M. a múlt év decemberétől ez év februárjáig 14 esetben lopott pénzt. Mivel kiskorú volt, gyermekotthonban helyeztük el. Onnét megszökött és mivel állapotos volt, még lecsukni sem lehetett. Ma már több mint 30 esetet írunk a rovására. • Mi az nka annak, hogy a fiatal bűnözők az első eset titán nem okulnak, hanem további bűncselekményeket követnek el? — Az ok meghatározása nehéz, csupán feltevésekből indulhat kl az ember. Elsősorban talán az, hogy kiskorúakról lévén szó, a bíróság csekély büntetést ró ki rájuk, a legtöbb esetben nevelőintézetbe kerülnek, ahol kellő szabadságot élveznek, jól érzik magukat, és könnyen megszökhetnek, mint ezt a kelet-szlovákiai példa is bizonyítja. Hosszú idő telik el a ténymegállapító jegyzőkönyv felvételétől a büntetőtárgyalásig. Sok esetben újabb kivizsgálást kell elrendelni, mivel a vádlottak időközben több más bűnteltet Is elkövettek. Ogy gondolom, hogy a legfőbb fórumon foglalkozni kellene a fiatalkorúak bűnözésével és a tettesek hathatósabb átnevelésével. Az a néhány ember, aki a rendőrségen ezekkel a kérdésekkel van megbízva, nem tud kellőképpen foglalkozni a fiatalkorúak bűnözése elleni küzdelemmel, csupán regisztrálja, kivizsgálja a már megtörtént bűncselekményeket. • Hát a szülők, a társadalmi szervezetek és az iskola? — A szülők, amikor rájönnek, hogy gyermekük rossz útra tért, tovább már nem törődnek vele. Mondván, csinálj, amit akarsz, csak nekünk hagyj békét. Nem kérik számon, hogy csemetéjük hol csatangolt az éjszaka, hol szerezte a hazahozott tárgyakat. Azt sem ellenőrzik, hogy gyermekük rendszeresen jár-e iskolába. Úgyszólván a szülői nevelést az utca és a huligánbanda veszi át. A társadalmi szervezetek pedig egyáltalán nem gondolnak arra, hogy a nevelés kérdésével foglalkozniuk kellene. Persze abban nem kis szerepe van annak a körülménynek is, hogy kevés a klubhelység és más ifjúsági szórakozóhely. Az iskolákban szerintem örülnek, ha egy rossz diáktól megszabadulnak, és nem törődnek azzal, hogy mi lesz a gyerekek sorsa, hogy könnyen a bűnözők táborába kerülhetnek. Másképp mondva, mindenütt és mindenkinek tudatosítani kellene, hogy az ifjúság neveléséért mindnyájan felelősek vagyunk. • Ki téríti meg azokat a károkat, amelyeket a fiatal bűnözök okoznak? — Ez igen nehéz kérdés. Elsősorban is a szülőknek kellene az okozott kárt megtéríteniük abban az esetben, ha gyermekük még nem rendelkezik önálló keresettel. Mivel azonban gyakran többgyermekes szülőkről van szó, a bíróság nem tudja rajtuk behajtani az okozott kárt. A fiatal bűnözők legtöbbje pedig nincs állandó munkaviszonyban. Ezért úgy gondolom, hogy végre törvényes keretek közt meg kellene a módját találni annak, hogy az ilyeneket rendszeresen munkához szoktassuk. Az első köztársaságban, aki nem fizette ki a kiszabott pénzbírságot, illetve nem térítette meg a kárt, és azt nem lehetett rajta behajtani, bizonyos időre internálták, és ott kénytelen volt dolgozni. Szerintem hasonló eljárás bevezetése ma sem ártana, sőt úgy eondolom, hogy ez részben segítene a bűnözés elleni harcban. NÉMETH JÁNOS