Új Szó, 1969. október (22. évfolyam, 231-256. szám)
1969-10-11 / 240. szám, szombat
IMIRŐL ÍRNAK mtTtittO {"f* tribúna HM M Xt^^L/ul rvnj.m n 'Ümidéhkínomv hospodárske noviny PRAGAI LAPOK 1969. Meg kell szüntetni az ún. káderplafont A Tribúna 39. számában O. Svestka elvtárs a pártpolitika egyik sarkalatos kérdésével, a szövetségi politikával foglalkozik. Cikkének címe: „Kivel és ki ellen". Leszögezi, hogy a párt számára rendkívüli jelentőségű annak a meghatározása, hogy a világméretű osztályharc körülményei között kivel szövetkezik és kik ellen veszi fel a küzdelmet. Kifejezi azt a véleményét, hogy társadalmunk többsége, a megtévesztettek éppúgy, mint azok, akiknek nemzeti érzületével visszaéltek, fokozatosan megértik pártunk politikáját és támogatni fogják. „Nem szabad elfelednünk, hogy az emberek állásfoglalásukat és nézetüket a tavaly kapott információk alapján alakították kí, s ezek az ún. információk pártunk tagjaitól, és az akkori párt- és államvezetőktől származnak. Ezért türelmesnek kell lennünk azokkal szemben, akik egy hallatlan mesterkedés áldozatává váltak. De annál szigorúbban kell fellépnünk azokkal szemben, akik a könyörtelen személyi hatalomért folyó harcban e mesterkedést szervezték, sok esetben tudatosan, minden erkölcsi szempont félredobásával, tekintet nélkül társadalmunk alapvető érdekeire". A párt káderpolitikájával kapcsolatban O. Svestk? megállapítja, hogy a szocializmus hatalmi pozícióit a párt becsületes és tehetséges kommunistákkal tölti be. „Másrészt azonban — írja — a pártnak meg kell szüntetnie az ún. káderplafont és lehetőséget kell nyújtani valamennyi becsületes állampolgárnak ahhoz, hogy társadalmunk minden területén érvényesülhessen. Az embereknek bizalomra és biztonságérzetre van szükségük. Arra, hogy teljes érvényesülésük előtt valóban nem áll semmilyen akadály." Valamennyi cseh pártlap megemlékezik az egy évvel ezelőtti libeöi nagygyűlésről, amelyen vagy ötszáz kommunista foglal állást az országban kialakult helyzettel kapcsolatban. A Život strany teljes terjedelemben közli a Čechie kultúrteremben lezajlott nagygyűlés határozatát. A Rudé právoban Vojtéch DolejSí emlékezik meg erről az eseményről. Megállapítja, hogy a CSKP KB szeptemberi plenáris ülése igazolta a nagygyűlés résztvevőinek meggyőződését: a párt egészséges erői ismét érvényesülhetnek, a kommunista ügy legyőzhetetlen, mert igazságos ügy! Tanúságtétel a dunaszerdahelyi járási pártvezetés elvhű magatartásáról Á Rudé právo csütörtöki számában Josef Bečvaľ, a lap nyugat-szlovákiai tudósítója figyelemreméltó cikkben számol be a dunaszerdahelyi járási pártbizottság tavalyi és idei határozatainak tanulmányozása, és Štefan Ferencei elvtárssal, a dunaszerdahelyi járási pártbizottság vezető titkárával folytatott beszélgetés alapján. A riporter Írásából a több mint egymillió pédányszámban megjelenő központi pártlap olvasói megtudhatják, hogy a múlt évi események során a dunaszerdahelyi járási pártbizottság következetes, osztályhű politikát folytatott. A riporter feleleveníti Ferencei elvtárs elvhű magatartását még a Novotný-vezetés idejében, amikor a párt első titkára megbírálta amiatt, hogy „a gazdasági hatóságok előírásait a járásban megszegik. A délszlovákiai nemzetiségi „villongásokra" visszatérve Josef BeCvaf ezeket írja: „Tavaly nyáron a bratislavai Smena „szörnyű" történeteket agyalt ki, arról, hogy a dunaszerdahelyi járásban a magyar nemzetiségű lakosok elnyomják a szlovákokat. Röviddel ezután Harenčárnak, a szlovák ifjúság vezetőjének patronálása alatt a pozsonyi hoszszúhajúak Dunaszerdahelyre vonultak, hogy ott, úgymond, elbánjanak azokkal a magyarokkal. Stefan Ferencei vezető titkárnak és a járási pártvezetés többi tagjának elég munkába került, hogy meggátolják a vérontást. (Megjegyezzük, hogy J. Bečväŕ elvtárs tavaly ezt az akciót a Rudé právoban élesen elítélte. írását lapunk 1968. június 9-i számában ismertettük és egyetértéssel kommentáltuk.) A cikkből a többi között az olvasó tudomást szerezhet olyan epizódokról, amelyek tanúsítják, hogy a járási pártbizottság vezető titkára már évekkel 1968. januárja előtt elvszerű, következetes irányvonalat követett. Ilusztrációképpen az ajábbi példát idézzük a cikkből: „1964ben Ferencei a központi bizottság plénumán bírálni merte a pártmunka módszereit, és a vezetést bürokratizmussal vádolta. Akkor gyakran felkereste őt František Dvorský, a kerületi pártbizottság titkára, követelve tőle, vonja vissza szavait. „Egyáltalán hogyan engedhetted meg ezt magadnak? Bírálni a vezető elvtársakat?' „Igazat mondtam. Aggódom a párt sorsa miatt. Ezért nincs mit visszavonnom. Vagy olyan legyek, mint te? Bacílek kabátjáról leveregetted a cigarettahamut (eredetiben: Oprašoval jsí kabát Bacílkovi), Novotný előtt hajbókolsz és akár az antikrisztus szolgálatába ís állnál!" válaszolta a kerületi párttitkárnak Ferencei elvtárs. A cikkben lemeztelenítve jelenik meg az olvasó előtt az a funkcionárius típus is, akinek tegnap még eszébe sem jutott a szovjet nép fogalma, ma pedig örök hűséget esküszik . . . A parlamentben nem volt koncepció Božena Macháčová-Dostálová a Život stranyban a Szövetségi Gyűlés kommunista képviselőinek munkájával és a parlamenti munka értékelésével foglalkozik. Megállapítja, hogy a kommunista képviselők számára még mindig hiányzanak a kellő feltételek. „Mindenekelőtt le kell szögezni —- írja MacháíSová-Dostálová —, hogy Dubček elvtárs, a Szövetségi Gyűlés elnöke nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A parlament vezetőségének és többi szervének nem adott koncepciót. Nem körvonalazta azokat a feladató kat, amelyeket ha az áprilisi, májusi plénum és a realizációs tervek értelmében megvalósítanak, segítséget jelentettek volna a Szövetségi Gyűlés munkakörülményeinek megjavításában ..." A cikkben újabb információk kerülnek napvilágra a jobboldali erök tevékenységéről és taktikájáról a legfelsőbb népképviseleti testületben. Négyhónapos szünet után ismét megjelent a Svét v obrazech, a Cseh Újságíró Szövetség képes hetilapja. A főszerkesztő vezércikkben elismeri, hogy a szerkesztőség munkája a múltban nem volt mentes a hibáktól, s nem mindig cselekedett összhangban a kommunista párt és a szocialista állam politikájával. A jövőben a képeslap szerkesztői őszintén és becsületesen kívánják segíteni a kommunista pártot, elsősorban a politikai és gazdasági élet konszolidálása terén. A Svobodában, a közép-csehországi kerületi pártbizottság napilapjában teljes terjedelemben megjelent dr. Gerhart Schulz professzornak, az NSZEP társadalomtudományi intézete vezető munkatársának cikke, amelyben Öta Sík gazdasági koncepcióját elemzi. Rámutat arra, hogy Ota Šík gazdasági elméletében feladta a szocializmus alapjait, s nem vette tekintetbe a központi tervezés szükségét. Megállapítja: Šík gazdasági koncepciója fokozatosan ki akárta szakítani Csehszlovákiát a szocialista táborból. (sm) A helyes táplálkozás lehetőségei Nem véletlen, hogy egészségügyi szerveink az utóbbi időben oly gyakran foglalkoznak a helyes táplálkozás kérdésével. A néhány héttel ezelőtt Prágában megtartott nemzetközi kongresszust október 14-én Karlovy Varyban a tudományos dolgozók 3 napig tartó országos kongresszus követi. A csütörtöki prágai sajtóértekezleten dr. J. Mašek profeszszor, a helyes táplálkozás kísérleti intézetének igazgatója hangsúlyozza, hogy az élelmiszerek minősége legalább oly lényeges probléma, mint a mennyiségük. Az egészségügyi dolgozók nagy súlyt helyeznek az élelmiszerek biológiai értékére is. A követelmény egyénenként változik, aszerint, hogy nehéz testi munkásról vagy ülő foglalkozású egyénről van-e szó. Ha ugyanis az ételek megfelelő mennyiségű fehérjéket tartalmaznának, akkor minden bizonnyal kevesebbre is volna szükség beiőlük. A továbbiakban a professzor leszögezte, hogy a biológiai értékeket vizsgálva a fejlett országokhoz képest elégedettek lehetünk. Csupán az ételek csomagolásában mutatkozik bizonyos lemaradás nálunk, ami azonban némi igyekezettel helyrehozható. A további javulás ezen a téren a vezető gazdasági dolgozóktól függ. A jelenlegi helyzet tehát nem tekinthető aggasztónak. Mert míg öt évvel ezelőtt élelmiszereink 70 százaléka nem felelt meg a műszaki normáknak, ma csupán 17 százalékuk esik kifogás alá, ami óriási eredménynek tekinthető. Élelmiszereink 60 százalékának a színvonala, illetve minősége ma már megüti az átlagos világszínvonalat, de csupán 20 százalékuk éri el egyelőre a világcsúcsot. Az egészségügyi dolgozók az élelmiszereket ellenőrző intézettel karöltve a jövőben is folytatják következetes harcukat a termelőüzemekkel, arra kényszerítve őket, hogy necsak ehető, hanem az előírt normáknak megfelelő ízletes és ízléses külsejű élelmiszereket állítsanak elő. -kmA minőség javuló irányzatú (ČSTK) - Az Állami Minőségvizsgáló Intézetben idén, az első 8 hónap alatt másfél ezer gyártmányt vizsgáltak meg. Az eredmények azt mutatják, hogy a minőség javul. A megvizsgált gyártmányoknak majdnem egyötöde kiváló minőségű — a világviszonylatban élenjáró gyártmányok minőségéhez viszonyítva. Jó minőségűnek bizonyult a beküldött minták több mint 6ü százaléka, viszont 17 százalékának a minőségét javítani kell. A vizsgálatok eredménye jelentős mértékben javította az évi átlagot. Ehhez a legnagyobb mértékben textilgyári dolgozók járultak/hozzá. A Lakás- és Öltözködéskultúra Intézetébe 76 gyártmányt küldtek be, ebből 41-et az első, 29-et a második minőségi osztályba soroltak. Ezek között szerepelnek férfi-, felöltők, férfiöltönyök, női ruhaanyagok és szövetek. A nagy sikerekben egyenlő mértékben osztoznak a libereci Textilana, brnói Mosilana, a brnői Vlnená és a trencséni Merina vállalatok. A „kiváló minőség" véd jegyet a Stará Turá-1 Chirana vállalat kapta a Minicard elnevezésű orvosi műszerért, a délcsehországi Fruta egy gyümölcsborért és a brnói Fruta az eperkompótért. A megismételt minőségi próba után — főleg azokban az esetekben, amikor a termelő az első értékeléskor csak harmadik minőségi színvonalat ért el — 21 gyártmányt magasabb minőségi osztályba soroltak. Mindez annak bizonyítéka, hogy az állami minőségellenőrzés hatékony nyomást gyakorolt a minőség javítására. 0QOO0OOQOBBDEiaoa - Ú J FILMEK• BDOBDDDDD EGRI CSILLAGOK (magyar) Szinte bizonyosra veszem, hogy ha magyar ember zsenge ifjúságában szépirodalmat olvasott, olvasmányai közül nem hiányzott Gárdonyi Géza Egri csillagok-ja. Mert úgy hozzánk tartozik ez a bájos könyv, mint maga a magyar múlt, s aki nem gyönyörködte, izgulta, rettegte végig, arról azt gondoljuk, szegényebb nálunk. A magyar kinematográfiának tehát eleve hálás témája volt. S a filmesek nagy igyekezettel, odaadással láttak is hozzá e csodálatos Gárdonyi-történet újrateremtéséhez, hogy hódító útját a mozikban is megtegye, hogy akik eddig nem ismerték, megszeressék, s akik már szerették, még jobban szeressék. Az időpont kedvezett: a magyar filmművészet alkotó erőben, műszaki színvonalában és anyagi lehetőségeiben is képes volt a feladat megoldására. A hatvanas évek magyar filmipara a minőségi érlelődésnek annyira igényes szakaszán küzdötte át magát, hogy bátran remélhette: elkerüli az „elhasalás" veszélyét az ilyen illuzórikus-naiv, vadromantikai buktatókban gazdag vállalkozásban is. Ugyanakkor igaz: szinte lehetetlen, hogy egy ilyen „monstre"-film művészi értékeiben vagy akár csak a rendkívül sokféle cselekmény megjelenítésében is mindvégig kiegyensúlyozott, arányos legyen, tehát úgyszólván gyengébb kockák nélkül való. Ebben a tekintetben nem kivétel az Egri csillagok sem. Sőt hellyel-közzel különösen az ostromjelenetekben — vannak olyan kockái is, amelyekre eufemisztikusnak tűnik, a „gyengébben sikerült" jelző, bár nem kétséges, csataképet filmezni már akkor sem könnyű, hacsak két kardpenge táncoltatásáról van is sző. Itt pedig tengernyi nép vív csatát, s nemcsak karddal... Ám a lényeg korántsem ez. Fontosabb nála, hogy vajon a Várkonyi Zoltán rendezte film megfelel-e a szép Gárdonyi-regény alapján a inozilátogatók többségében kialakult várakozásnak. Ez a lényeges szempont mind esztétikai, mind financiális vonatkozásban. Tapasztalhattuk: a magyar filmgyártás történelmi művek esetében — kevés kivételtől eltekintve — az utóbbi években hadba szállt az illuzórikus-romantikus hős-nemzeti történelemszemlélet ellen, s meghonosította az objektív igazságnak" közelebbről megfelelő realista. A PÁPA SZOLGÁLATÁBAN A nagy olasz reneszánsz mester, Michelangelo Buonarroti viharos, ellentmondásokkal teli összetett életének egy szakasza, a pápa szolgálatában eltöltött négy nehéz esztendő küzdelme elevenedik meg előttünk A pápa szolgálatában című nagyszabású színes panoramatikus amerikai filmben. A szuperfilm Irving Stone nagysikerű regénye, egy hatalmas egyéniség kibontakozását, az emberiség egyik legnagyobb lángelméje lebilincselően izgalmas sorsát életrekeltő Michelangelo című műve alapján készült. Nem kellett nagy matematikai tudás ahhoz, hogy a filmesek kiszámítsák: ha Irving Stone történelmi regényéből filmet csinálnak, az csakis sikert eredményezhet. S bizonyára nem tévedtek! A közönségsiker persze nem kis mértékben a forgatókönyvíró, a rendező és a két főszereplő érdeme. Philip Dunne amerikai forgatókönyvíró I. Stone regényéből azt a négy évet ragadta ki, amikor a művész Rómában a Sixtus-kápolna freskóin dolgozott. A film cselekményének a középpontjában a szenvedélyes mester, Michelangelo Buonarroti és a nem kevésbé szenvedélyes H. Gyula pápa bonyolult egyházi és katonai személyiség közti viszony áll. olykor naturalista ábrázolásmódot. Gárdonyi regényével kapcsolatban természetesen nem lehetett ezt az utat járni, hisszen „mesés alakok mesés történetéről" van szó, s mert akkor minden más, csak nem a regény filmváltozata készült volna el, azonban a történetet és hőseit (már csak a mai filmnyelv követelményei szerint is) valószerűbb formában kellett feleleveníteni, hogy valamilyen okos kompromisszum jöjjön létre a mai néző igénye és a regény stílusa között. Várkonyi hajlandó volt erre a kompromisszumra. Megvoltak hozzá a feltételei ís mindenekelőtt NemeskUrty István okosan tömörítő és a nagyobb hitelesség szempontjából a történetet ittott célszerűen módosító forgatókönyve révén, de nyilván azért ls, mert érezhette, hogy nemrég látott Jókai-filmjeinek" bírálata után más stílust kell választania. Persze, ezek után már kinek-kinek egyéni ízlése a mérce abban, hogy a divatos kalandfilmeknek ily módon közeli rokonává vált Egri csillagok tetszik-e vagy sem. Véleményem szerint helyenként nem ártott volna a líraibb megfogalmazás, különösen Éva és Gergely kapcsolatában, még az esetenként túlméretezett látványosság rovására is. A felvevőgép (Szécsányi Ferenc) nagyobb mozgékonysága és nagyobb kiemelő-hangsúlyoző készsége dinamikusabbá tehette volna a filmet. A szereposztással szemben nem lehetnek kifogásaink. Vencel Vera Cecey Évája alighanem pontosan olyan, mint amilyennek a regény alapján a legtöbben megálmodták. Bornemissza Gergelyt Kovács István alakítja — nem maradéktalanul, de nagy megelégedésünkre. Sinkovtts Imre, Bárdi György, Ruttkai Éva, Bessenyei Ferenc, Bitskei Tibor, Agárdi Gábor, Somogyvári Rudolf, Tahi Tóth László és a többiek is helyükön, elemükben vannak, tetszenek. Tetszenek, mint a történethez hangulatosan, okosan simuló zene is (Farkas Ferenc), vagy mint a képek élénk színskálája s mint a színhely mindannyiszor célszerű kiválasztása. Mindez együtt azt eredményezi, Várkonyi Egri csillagok-ja „ma gabiztosan" indulhatott hódító útjára; sikere — a nézők túlnyomó többsége előtt — nem kétséges. i Sz. 0. (amerikai) Charlton Heston, a főszereplő, a kivételes tehetségű szobrász és festő megtestesítője rendkívül igényes és nehéz feladatra vállalkozott. Az izző szenvedélyek mesterének a szerepe ugyanis mélyen átszellemült játékot igényel. Ch: Heston — aki a Ben Hur film címszerepéért Oscar-díjat kapott — , kétségkívül figyelemre méltó teljesítményt nyújt, ám alakítása bármennyire ís érzékelteti a XVI. század legagyobb művészének a személyiségét, kissé elhomályosul Rex Harrison Jőiáka mellett, aki a pápa szerepében színészi eszközeinek egész arzenálját felvonultatta. A kiváló karakter-színész — akit a Kleopátra Július Caesaraként szintén Oscarral tüntettek ki —temperamentuma, utánozhatatlan Játéka lenyűgöző. A film külső és műtermi felvételei 1965-ben Olaszországban készültek. Carol Reed élenjárfi angol rendező egyes jeleneteket közvetlenül Carrara környékén forgatott, ahol Michelangelo egykor a mesteri alkotásaihoz szükséges márványt fejtette. A Dino de Laurentiis és a Cinencitta stúdió színészeit és statisztáit felvonultató látványos film művészileg és történelmileg egyaránt gazdagítja a nézőt. -ym-