Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-11 / 214. szám, csütörtök

TÚLJÁRTAK A 2 ESZÜNKÖN AZ ÁTKOZOTTAKLORA EMBEREK. UTÁNUK! az NEM ARANY. _ HOMOK.' FOLYTATJUK >4 TAVOLBAN FELCSATTAN FAT/A NEGRA GÚNYOS HANGJA... MÉG ALKONYAT ELŐTT VÁRATLANUL FELTÁRUL A KAPU • W-FUTNAK A PANDÚROK! W HAGYJATOK Ö'KET! IN-EKÜNK A K/NCSES-SZEKER KELL, AZT NEM V'SZ/K L MAGUKKAL! .J LÁTOGATÓBAN JAN CIKKERNÉĽ leg fölülkerekedhet ugyan a rossz, de akkor is emberek maradnak. Senki sem tud szabadulni saját emberi énjétől és a vele született erkölcsi normáktól. Különféle negatív behatások alatt elferdülhet az ember jelleme, de ez nem más, mint gyöngeség. Ennek leküzdése pedig mindenkinek egyéni akaratától függ ... — Újabb tervei? — Szeptember 16-án a magyar Kulka János vezényletével Wupperthalban mutatják be új operámat. Addig? Levelekre, gratulációkra válaszolok. Aztán pedig? Pontosan nem tudom még, de minden bizonnyal ismét dolgozni, komponálni fogok. Riportom első két harmadában nem ötlethiányból idéztem szolgaian a profeszszor úr szavait. Célom mondatai vallomás-jellegének megőrzése volt, mellyel a Szlovák Nemzeti Felkelés emberi arculatát vázolta. Ezekben a napokban ritka szorosan ötvöződik életében a múlt a jelennel, a * legenda a valósággal: a Felkelés emlékeinek legendája a mai sikerek valóságával. Barátságos kézfogással búcsúzunk ... MIKLÓSI PÉTER Kulturáfis hírek • A MAGYARORSZÁGI Martonvásáron, ahol Beethoven a Brunszvik családnál vendégeskedett, a zeneköltő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából zenei tagozatú iskola kifejlesztését kezdik meg a helybeli, Beethovenről elnevezett általános iskolában. • LONDONBAN árverésen cseréltek gazdát Juliette Drouet Vietor Hugóhoz írt levelei. A hír Franciaországban igen nagy izgalmat váltott ki, hiszen Juliette annak idején ötven éven át naponként írt Hugónak, s levelei felbecsülhetetlen dokumentumai a francia irodalomtörténetírásnak. • A TORINÓI Ridotto del Romano színház bemutatta Stefano Gavuzzi kétszáz évvel ezelőtti szerző Adramiteno, drama amfibie a cogion dl musica című paraboláját, amely olyanszerű, mintha Eugen Ionescu írta volna — kétszáz évvel ezelőtt. Emberség-sugallat A SZÜLŐI FELELŐSSÉG „Sn iskolám, köszönöm most neked, Hogy az eljött élet-csaták között Volt mindig hozzám víg üzeneted". Ady szavai máig sem vesztettek aktualitásukból az iskola mindenkori fontos szerepéről az ember életében. Mivel a felnövekvő nemzedék formálásában az iskoláé a döntő szerep, azért egyetlen ember számára sem lehet közömbös az iskolai oktató-nevelőmunka színvonala. S e színvonal érdekében a szülőknek, családoknak is sokkal többet kell tenni, mert a család és iskola közötti összhang, köl. csönös megértés és bizalom elkerülhetetlen a tanuló egészséges szellemi fejlődése szempontjából. Az iskola csak úgy érhet el komoly nevelési eredményeket, ha a családi nevelés összhangban van az iskolaival. Sokszor fájlaltuk és szóvá tettük már a nevelés kétvágányúságának káros hatását a gyermek jellemének helyes fejlesztésében. A kiegyensúlyozatlan családi körülmények, a felületes nevelés, a nemtörődömség, az iskola iránti közömbösség szirtté percek alatt lerombolhatja az iskola hónapokig tartő fáradságos munkáját. S a gyermek, akit a szülői nevelés rendkívüli mértékben befolyásol — főleg fiatalabb korban —, kétféle igazságot kezd vélni ezáltal. Egyik az iskolában érvényes, a másik pedig a családban. Az iskolában egyes dolgokat úgy kell magyarázni, hogy a tanító meg ne haragudjon és a bizonyítvánnyal se legyen baj, és ugyanarról a dologról egészen ellentétes „igazságot" kell a gyermeknek vallania otthon az ismerősök előtt és általában mindenütt az iskolán kívül. Ez nagyon helytelen felfogás! Mivé fejlődik az ilyen gyermek? A szilárd jellembeli tulajdonsá. gok kialakulása helyett ingadozóvá, tartózkodóvá és kételkedővé válik. Meginog az iskola, a tanító és a szülő iránti bizalma. Ennek aztán nagy kárát vallja elsősorban a gyermek s végső következményeiben az egész társadalom is. Éppen ezért nem hunyhatunk szemet közömbösen felette. A szülők körében felvilágosító nevelőmunkát kell végezni. Minden alkalmat fel kell használni a nevelés hatékonyságának a fokozására: a szülői értekezletektől kezdve a családlátogatásokig vagy a szülőkkel folytatott egyéni beszélgetésekig. Rendkívül örvendetes az a tény, hogy egyre több szülő kezd bízni az iskolában, a tanítóban. Bizalommal és megértéssel vetik fel a nevelésben előforduló problémákat és a tanítóval közösen keresik a legcélravezetőbb orvosló módszereket. De a kézzel fogható kisebb-nagyobb sikerek mellett ezen a téren is akad még bőven tennivaló. Az iskola iránti bizalom kérdését kissé érzékenyebb oldaláról is meg kell világítani. Sajnos, a csehszlovákiai magyarság elég nagy százaléka elvesztette a magyar iskolába vetett hitét. Gyermekeik jövőjére s érvényesülési lehetőségeire hivatkozva követik el gyakran a szülők ezt a tévedést, hogy szlovák nyelvű iskolába íratják gyermekeiket. Ezáltal nemcsak a legszebb és legkedvesebb élménytől fosztják meg gyermekük zsenge, fogékony lelkét, hanem J. A. Komenský, a népek tanítója hitvallását és szellemi hagyatékát is megsértik. Mindent el kell követni, hogy a szülők legszélesebb rétege ismerje meg Komenský tanítását az anyanyelvi oktatás előnyös• ségéről: a legmélyebb és legtartósabb tudást csak anyanyelvén szerezheti meg az ember — mondja Komenský. És van szülő, aki ezt ne akarná? Nincs, nem leheti És ha mégis ellene cselekszik, akkor ezt csakis az ismeretek hiányában teheti. Éppen ezért van nagy szerepe a pedagógiai felvilágosító munkának. De ugyanakkor le kell szögeznünk azt is, hogy nagy baj lene, ha ez a munka ezután is csak a pedagógusok vállára nehezedne. Váljon a csehszlovákiai magyar Iskola társadalmi üggyé. Minden magyar családba világító fáklyaként kell eljuttatni a „Gyermekünk elsős lesz" című könyvet. Szívós, kitartó munkával, mindannyiunk tettrekész összefogásával fel kell oldanunk a bizalmatlanság légkörét. S hogy a magyar iskolák körül ilyen légkör alakult ki, az nemcsak a mi hibánk, sőt legkevésbé. Akik ezt a légkört megteremtették, azoknak kell főleg elgondolkodni a megszüntetésén, és konkrét tettekkel kell bizonyítani internacionalista érzelmüket. El kell oszlatni a bizalmatlanság felhőit a csehszlovákiai magyar iskolák egéről! Célunk az, hogy a ránkbízott emberpalántákból sokoldalúan fejlett, hazája és népe boldogulásáért fáradozó müveit embereket neveljünk. Embereket, akik a szocializmus építését utánunk is tovább tudják folytatni. MAG GYULA, Bély A műit: aktív részvétel a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a besztercebányai szabad rádió számára komponált szűnjél # A jelen: hatalmas közönségsiker Münchenben, szeptember derekán újabb bemutató a nyugat-németországi Wupperthalban Néhány napja érkexett haza Münchenből JÄN C1KKER projeszor, nemzeti művész, ahol részt vett a JÁTÉK A SZERELEMRŐL ÉS A HALÁLRÓL" című új operájának ősbemutatóján. Amikor pozsonyi otthonában meglátogattam a magyarul is szinte hibátlanul beszélő neves művészt, mégsem csak müncheni élményeinek vázolására kértem, hanem arra, hogy saját emlékeinek tükrében pillantson viszsza a Szlovák Nemzeti Felkelésre, melynek ő is aktív szemtanúja és részvevője volt. Ö komponálta a felkelés besztercebányai rádióadójának szünfelét... minden esetben fel kell lépnil Természetes hát, hogy mindenki részt vállalt az ellenállási mozgalom feladataiból, dolgozott, mint egy-egy sejt az emberi test egészében. Az életben vannak sorsdöntő pillanatok, amikor határozni kell: jobbra vagy balra megy az ember ... Ilyen határkő volt a Szlovák Nemzeti Felkelés is. Nem véletlen, hogy ý lakosság zöme a Felkelést valasztotta, hiszen ez egy újabb lépés volt a béke felé. A háború — a parancsok borzalma, az esztelen radikalizmus időszaka. Ez ellen vállalni a harcot, emberi kötelesség! Azt szokták mondani, hogy az ember idővel mindent megszokik. Tévedés! Az ember „1944-ben harminchárom éves, fiatal konzervatóriumi tanár voltam. A nyarat szülővárosomban: Besztercebányán, édesanyámnál töltöttem. A németek már visszavonulóban voltak, a front napról napra közeledett. Senki szá mára nem volt titok, hogy a környező hegyek tele vannak partizánokkal. Személyesen először egy júliusi hegyi sétán találkoztam velük. Egy erdei tisztáson pillantottuk meg egymást — ők hárman és én. Barátságos beszélgetésbe kezdtünk. Hátizsákjaikban fura, érces csörrenésekre lettem figyelmes. Bizonytalanságom láttán összenéztek és elmosolyodtak ... Megtudtam, hogy partizánok. A hátizsákokban gránátokat vittek!... Egy darabig beszélgettünk még, megosztottuk maradék ennivalónkat és aztán ki-ki folytatta útját. Az első találkozást újabbak követték, s a hetek múlásával egyre több hír keringett a készülő Felkelésről, melynek kirobbanásával Besztercebánya a szlovákiai ellenállási mozgalom központja lett. Én édesanyám mellett maradtam, és így kerültem közelebbi kapcsolatba a Felkeléssel. Talán tíz napja tartottak a harcok, amikor barátaim arra kértek: komponáljak egy rövid szünjelet a partizánok besztercebányai rádióadója számára. Zongorához ültem és egy forradalmat, küzdelmet kifejező dallam hangjegyeit vetettem kottapapírra. A szűnjél lemezre játszása azonban lényegesen több nehézséget jelentett, mint megírása. A rádió épülete német kézen volt. A partizánok védte szlovák nemzeti adó ezért ideiglenesen egy elemi iskola épületében működött. Itt azonban hiányos volt a műszaki berendezés, s ezért napról napra különböző szükségmegoldásokhoz kellett folyamodni. A szűnjél felvételére például a tornaterembe beállítottunk egy zongorát. Én eljátszottam a dallamot, ekkor a feljátszásvezető az ujjain ötöt számolt; ismét én következtem a dallammal, aztán ismét ő számolt ötig... Ez ismétlődött percekig. Annyira belemelegedtünk a feljátszásba, hogy észre sem vettük: a város fölött légiriadó van! ... Nem kis örömömre szolgál, hogy ez a negyvennégyben született rövid dallam mindmáig a besztercebányai adó szünjele maradt, természetesen új, porjtos feljátszásban ..." II. „Miként tekintek a Felkelésre ma — negyedszázad távlatából? 1944 nyarát és őszét nem szeretem hőstettnek tekinteni, hiszen az erőszak, a diktatúra iránti ellenszenvből született. És az erőszak ellen belefásulhat valamibe, a háborúba is, de nem tudja megszokni az állandó, feszültséget, a halálveszély közelségét. A szlovákiai hegyekben huszonöt esztendeje kirobbant Felkelés is az akkor már évek óta állandó feszültségben élő nép belső emberség-sugallatából sarjadt. Ezért nem szeretem az augusztus huszonkilencedikén indult fegyveres harcot hőstettként említeni, hanem inkább az önkény és az erőszak vétójának, az ösztönös emberi igazságérzet új erőt adó kútfőjének tekintem." III. — A professzor úr néhány napja tért haza Münchenből... — ... Oj operámat mutatták ott be, melynek zenéjét Romáin Rolland szövegére írtam. A premier életem egyik legna\ gyobb sikere, hiszen a nagyon rangos és hozzáértő közönségnél a Játék a szerelemről és a halálról óriási sikert aratott. A zsúfolásig megtelt kétezer férőhelyes színházban hosszan zúgott a vastaps és a színház előtt a müncheniek olyan ünneplésben részesítettek, hogy én már a rendőrség közbelépésétől tartottam ... — És a kritika? — A szakemberek véleménye megoszlott. Volt aki dicsért, volt aki elmarasztalt. Ennek épp úgy örülök, mint a hatalmas közönségsikernek, mert a teljes véleményazonosság semmiben sem lehet teljesen őszinte... Hadd mondjam el azt is, hogy a müncheni opera az én darabommal vendégszerepel majd rövidesen Svédországban is, amit nagy megtiszteltetésnek tartok. — Ügy tudom: az augusztusi premier ősbemutató volt. — Igen. A „Játékot" ugyanis a müncheniek rendelésére komponáltam, de már érdeklődött iránta a prágai színház is. Pozsonyban egyelőre nem lehet szó a bemutatásáról, hiszen a Nemzeti javítás alatt áll. — Elmondhatná legalább röviden az opera témáját? — Az életben mindenütt az emberséget keresem, s ez a motívum áll operám cselekményének középpontjában is. Egy ember sorsa pereg a színpadon, aki föláldozza magát más boldogságáért, azért, hogy ő szabadon halhasson meg. Zenémmel azt akartam kifejezni, hogy az emberekben átmeneti01 1969. IX. 1 6 4 CSARDA-UDVARON TEREMTETT LÉLEK SEM MARADT. KL RABLÓK BERONTMNAK £S RÁVETIK MAGUKAT A VASALT „ LA'DA'KRA.