Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-09 / 212. szám, kedd

FENYVES GYÖRGY BUDAPESTI LEVELE A PÉCSI FESZTIVÁL ELŐTT... A kibernetika és az élo szervezet A kibernetika gyakorlati alkalmazása sokáig kizárólagosan műszaki jellegű volt. Az utóbbi időben több sikeres kísérlet kapcsán előtérbe került a kibernetika biológiai téren való gyakorlati alkalmazásának kérdése is. Az orvostudomány fej­lődése során ugyanis a szervezet működésének egyre tökéle­tesebb megismerésével lehetőség nyílt — a két tudományág­ban található analógiák feltárásán túlmenően — az analó­giákból levonható következtetések gyakorlati hasznosítására is. Az idén október 13-án már ötöd­ízben csendülnek fel a fanfárok a magyar gazdasági és kulturális életben egyre nagyobb szerepet játszó 120 Ü00 lakosú város, Pécs éíegáns mozijában, hogy az eddigi legjelentősebb Magyar Játékfilm­Szemle kezdetét Jelezzék. A fesztivált a fllmszakemberek Számára nemcsak az teszt érde­kessé és fontossá, hogy a magyar filmművészet az utóbbi hónapok­Kan egyre jelentősebb nemzetközi Sikereket arat, hanem az a tény ls, hogy 1969-ben — az eddigiek Blapján legalábbis úgy látszik — S magyar film minden eddiginél eredményesebb esztendőt zár. Az év végéig elkészülő filmek Száma huszonhárom lesz, ezek legtöbbje a pécsi filmszemlén már Bemutatható — s versenyen kívül Bemutatásra is kerül. De miért versenyen kívül? A válasz a pécsi filmszemle iíapszabályában rejlik. Ez ugyan­is kimondja, hogy a filmszemlén Csak a két szemle között már a mozikban bemutatott filmek ve­hetnek részt. De azok sem mind. A Magyar Filmművészek Szövet­ségének nyolcvankilenc tagú já­téktilmszakosztálya minden év jú­niusában kérdőivet kap, melyen meg kell jelölnie a legjobb nyolc inagyar filmet. A beérkező listá­kat összesítik és a legtöbb szava­latot kapott filmek a pécsi film­Szemle nyolcas mezőnyébe kerül­hek. Ennek alapján az V. Magyar Já­lékfilmszemién a közönség a kö­vetkező filmeket láthatja: FELDO­BOTT KÜ (rendező: Sára Sándor), fcÉNYES SZELEK (Jancsó Miklós), TILTOTT TERÜLET (Gábor Pál), FCÁL UTCAI FIÚK (Fábri Zoltán), tEJLÖVÉS (Bacsó Péter), PRÚFÉ­TA VOLTÄL SZÍVEM (Zolnay PálJ, ISMERI A SZANDI-MANDIT? (Gyar­hiati Lívia), ISTEN ÉS EMBER ÉLÖTT (Makk Károly). A válogatás kitűnőnek ígérke­zik. A magyar filmgyártás vala­mennyi irányzata képviselve van fe vetélkedésen, és Pécs ez évben "megteremtette a liatal, a közép­generációs és az ifjú rendezők he­lyes arányát — teret adva vala­bíennyi filmművészeti elképzelés­nek. A kép azonban így még egyolda­lú lenne. Ezért két másik bemuta­tósorozattal teszik teljessé a film­gyártásunk mai helyzetét bemu­tató filmszemlét. Úgynevezett ret­rospektív bemutatók keretében, le­vetítik az utóbbi évek legjobb de­Bütáns munkált. Ezen a vetítés­Sorozaton a közönség újra láthatja fe több nemzetközi díjjal kitünte­tett ÜNNEPNAPOK, a cannes-i díj t hyertes TÍZEZER NAP, a Karlovy Varyban kitüntetett BOHÚC A FALON, a több fesztiválon is ki­tüntetett GYEREKBETEGSÉGEK, a IÁSSÁTOK, FELEIM és a még ma­gyar közönség elé sem került SZI­GET A SZÁRAZFÖLDÖN címfi fil­meket. A másik vetítés-sorozaton, íz úgynevezett ősbemutató-estéken i tíz legújabb magyar játékfilm kerül az érdeklődő hazai és kül­földi vendégek elé. Az idei játékfilmszemlét Máriás­sy Félix nagy érdeklődéssel várt új játékfilmje, az IMPOSZTOROK nyitja meg, amely a hírhedt Pró­nay-különítmény gaztetteit eleve­níti fel, Prónay Pál néhány éve előkerült titkos naplója alapján. Ezután a következő produkciókat láthatja a közönség: az Idei triesz­ti fesztiválon a zsűri különdíjával jutalmazott első magyar tudomá­nyos-fantasztikus játékfilmet, az iüű ABLAKAI-t (Fehér Tamás), majd az 1919-es eseményekkel foglalkozó VIRÁGVASÁRNAPOT (Gyöngyösi Imre),- S NAGY KÉK JELZÉS című mai tárgyú vígjáté­kot (Nádasy László), a SIROKKÓT, Jancsó Miklós nagy érdeklődéssel várt új alkotását, a századfordulón Játszódó történetet Iskolásokról és egy leányosztályróí SZERESSÉ­TEK ÖDOR EMÍLIÁT címmel (Sán­dor Pál), Bacsó Péter új politikai érdekességű filmjét, az úgyneve­zett koncepciós-perek problemati­káját tárgyaló TANÚT, az EGY ÖRÜLT ÉJSZAKÁT (Kardos Ferenc) a mai fiatalok problémáit tárgyaló SZEMÜVEGESEKET (Simó Sándor) és a filmszemle záróestjén, ünnepi díszbemutatón Fáljrl Zoltán új re­mekét, az Örkény István európai sikerű „Tóték" című színdarabja alapján készült ISTEN HOZTA, fiR NAGY ÚR-t. A rendkívül gazdag programot több vita és megbeszélés teszi még színesebbé. Szóba kerül pél­dául a „Kérdező kor — kérdező film" problémája^ vagy a „Pálya­kezdőink valóságľátása" című té­ma. Kerekasztal' konferencia lesz a „Filmesztétika egyetemi oktatá­sa" címmel és a fesztivál idején a Magyar Televízió a népszerű „Fórum" című műsoráBan három­órás nyilvános vitát rendez a magyar filmgyártás kérdéseiről, s a vitában a filmgyártás és a kultu­rális élet legfelelősebb" vezetői vá­laszolnak az adás ideje alatt be­telefonált közönség-kérdésekre. A versenyfilmek nemcsak Pécs városában kerülnek bemutatásra. Minden versenyfilm, s egy-egy ős­bemutatóját váró alkotás színre kerül a környék falvaiban és vá­rosaiban is. A fesztivál rendezői, mint min­den évben, az idén is lehetővé te­szik, hogy a vendégek különvetí­tésben ismerkedjenek meg az utóbbi húsz év legjobb magyar játékfilmjeivel. Legalább száz ma­gyar játékfilm kópiája áll majd az érdeklődők rendelkezésére. Érdeklődök pedig szép számmal vannak. Több" mint félezer hazai vendéget várnak Pécsre, és a kül­földiek száma is legkevesebb öt­ven felett jár majd, de megköze­lítheti a hetvenet is. Számos neves nemzetközi hírű kritikus és eszté­ta, valamint néhány nagynevű rendező mellett, az V. Magyar )á­tékfilmszemlén valamennyi szocia­lista országokban megjelenő ma­gyar nyelvű napilap ls képviselte­ti magát. Az előzetes információk alapján tehát úgy tűnik: Pécsett idén az eddigi legjelentősebb' magyar já­tékfilmszemlére kerül sor . . . A régi, hagyományos értelem­ben vett orvostudománynak és mérnöki gyakorlatnak rendkí­vül kevés közös területe volt. A gyakorló orvos szinte kizá­rólag az „elromlott" rendsze­rek javításával foglalkozott és egészen keveset (ezt is főleg az utóbbi időben) a megelőző „karbantartással". A mérnök­nek több lehetősége adódott: a műszaki koncepció megterem­tése, a tervezés, konstruálás, üzemeltetés. A modern orvostudomány és az egészségügyi szolgálat ma már elképzelhetetlen a műsza­ki gyakorlat alkalmazása, új gépek, műszerek, eszközök, új­fajta anyagok, új technikai el­járások nélkül. Ahhoz, hogy az új orvosi ku­tatások eredményeit a műszaki eszközökben realizálhassák, az orvosnak is maximálisan részt kell vennie az új készülékek kialakításában. Nem egyszer azért válnak korán korszerűtle­nekké az orvosi műszerek, mert már tervezésüknél, gyártásuk­nál nem érvényesültek kellő­képpen a várható orvosi köve­telmények. Ezen túlmenően a gyakorlat is megköveteli a két hivatás egymáshoz való közeledését. A kórházakban működő szakmér­nökök nélkülözhetetlen segítő­társak kell, hogy legyenek az orvostudomány kutatási és mindennapi műszerproblémái­nak megoldásában. Élő szervezetek modellezése Az élő rendszerek megértését legjobban úgy mérhetjük le, hogy a mérnökök képesek-e olyan új rendszerek, organiz­musok tervezésére és készíté­sére, amelyek megfelelően mo­dellezik az élő szervezetet, il­letve annak működését. A komplex szabályozások elemeit és törvényeit vizsgálja és rend­szerezi a kibernetika, függetle­nül attól, hogy e szabályozások és Irányítások gépezetekre vagy biológiai szervezetekre vonatkoznak. Irányítással kü­lönböző tudományágak. — a technika, a biológia, a gazda­ságtudomány — már régebben is foglalkoztak. Egységes tudományággá, ki­bernetikává e szétszórt isme­retek csak azáltal lehettek, hogy a szabályozás és irányí­tás alapvető eszköze ,az „in­formáció" mérhetővé és mate­matikai eszközökkel kvantitatí­ve kezelhetővé vált. Az orvostudományban a ki­bernetika sokféle szinten je­lentkezik, rendszerint azonban azzal az általános törekvéssel, hogy részben pusztán gondolati (matematikai) modelleket ké­szít egyes többé-kevésbé meg­ismert életfolyamatokról, majd a gondolati modelleket fecsé­reli konkrét, rendszerint elekt­ronikus modul lekkel, amelyek­kel az Illető élet- vagy kórfo­lyamat ismert vagy ismerni vélt tulajdonságait analóg mó­don próbálja visszaadni. A fiziolőgusok nem eléged­tek meg a műszaki és a bioló­giai automaták egyszerű össze­hasonlításával. Igyekeztek mé­lyebb hasonlóságot találni. Ez nagyon fontos volt, hiszen a technikában alkalmazott irá­nyító rendszerek sémáit jól is­merjük. De vajon tudunk-e már mindent a testünkben mű­ködő mozgásszabályozókról? Az automatikus, önszabályo­zó berendezéseknek mindenek­előtt motorból kell állniuk, ezt kell vezérelni. Másodszor kell egy betápláló készülék, amely meghatározza, hogy mit kell szabályozni, továbbá megadja az ellenőrző értéket is. Har­madszor az ellenőrző mennyi­ségeket mérő és értéküket jel­ző egységekre van szükség. Negyedszer; olyan szerkezetek is szükségesek, amelyek a beér­kező információkat elemzik, dekódolják az utasításokat, jel­zik, hogy mit, hogyan kell he­lyesbíteni. Végül ötödször: magára a szabályozóra van szükség, amely ezeket az uta­sításokat végrehajtja. Mérőkészülék a testben Ebből a „kötelező készlet bői" ml van meg bennünk? A lágy, rugalmas motorok: az iz­mok, amelyet a fiziológusok talán a legtüzetesebben tanul­mányoztak. Kevésbé tisztázott testünk mérőkészülékeinek működése. A két utolsó szerke­zetet — az információkat pa­rancsnokká átalakító berende­zéseket, de különösen a moz­gásszabályozót azonban még nem sikerült testünkben felfe­dezni. A kutatók nemcsak eze­ket a sajátosságokat nem is­merik még, hanem azt sem tudják, hogy mik is ezek tu­lajdonképpen. A legújabb fel­tételezések szerint ezek az agyban, a parancsnoki hely tő­szomszédságában, az agyvelő felső szakaszán helyezkednek el. Az emberi test úgy tekinthe­tő, mint egy szabályozó mecha­nizmus, amely biztosítja az őt alkotó sejtek számára a meg­felelő körülményeket. Olyan fő­szabályozó központokkal ren­delkezik, amelyek biológiai funkciókat határoznak meg és elvégzik a szükséges „beállítá­tásokat" (sebességek, célok stb.) mind a sejtek mind az őket körülvevő szövetek részé­re. A biológiai önszabályozó rendszerek megismerésére rendkívül alkalmas a tüdő, szív és véredények rendszere. Itt nemcsak a sejtek gázkicse­rélési követelményeiről van szó, hanem számos egyéb fel­adatról ls. Biztosítani kell a rendszernek, hogy az áramló vér megfelelő mennyiségű anyagot vigyen (pl. cukrot), energiát (különösen hőener­giát) és információt (elsősor­ban a hormonok alakjában). Mindezen rendszereknek meg­van a maguk szabályozó me­chanizmusa, amely a többi rendszerhez csatlakozik. A vér­cukor koncentráció kialakítá­sát pl. a szervezet önmaga szabályozza oly módon, hogy a felvett cukormennyiséget meg­felelően átalakítja. Az ember hőmérsékletszabályozó része külön figyelmet érdemel. Ezt már szinte sikeresnek mondha­tóan modellezték le. E rend­szerben különösen érdekes a víztárolás, a hűtés és az iz­mok használatából keletkező tiszta hőtermelés. E rendszer önszabályozására jellemző a szív azon jellegze­tes automatikája is, amely biz­tosítja a két szívfél perctér­fogatának (a kilökött percen­kénti vérmennyiség) tökéletes egyenlőségét. Reflexek A rák és a hozzá hasonló be­tegségek valószínűleg a hibás burjánzás-szabályozásból szár­maznak, azaz az ún. negatív visszacsatolás mechanizmusá­nak hibája miatt a pozitív visz­szacsatolás lett úrrá a burján­zó szervezetben. Ez aztán átté­telezésében nyilvánul meg és a szervezet elpusztulását okozza. Az izmok, az agy, az izületek közötti információs utak álta­lános témájával már néhány éve foglalkoznak. Kielégítő modellezés azonban ennek el­lenére sem jött létre, mivel hiányosak az ismereteink az iz­mok, az izmokban és izületek­ben levő helyzetérzékelő recep­torok átvitelét, valamint a köz­ponti Idegrendszerben való át haladását illetően. Reméljük, hogy az izomszabályoző appa­rátus tényleges megértése, megfelelő modellezése magá­val fogja hozni a helyes meg­javítás lehetőségét is. Érdemes megemlíteni, hogy a legújabb diagnosztikai eszköz az ala­csony hőmérsékletű szonda, mellyel a sebész be tud hatol­ni az idegekhez anélkül, hogy ott veszélyt okozna. Az izomszabályozó rendszer­ben említésre méltó még a térdreflex. A térd bizonyos pont­jára ható váratlan ütés ellen­tétesen ható Izomerőt vált ki. Ennek a reflexnek az eredetét modellezi igen érdekes módon a számítógépes szimuláció. A biológiai szabályozás még en­nél is több jelzésével rendelke­zik a szem látó rendszere, itt is érdekes képet nyújt az ideg­pályák útja, amelyek működés­be lépnek a szem beállításánál. A rendszer középpontja a szemmozgató központ, amely észleli a látás irányának kez­deti változásait. Ez fogadja be és dolgozza fel a szemirányító izmokról, a belső fülből (me­lyek a fej elfordulásának se­bességét mérik), a látókéreg­ről (mely gondoskodik a retina és a kiválasztott tárgy mozgá­sának ellenőrzéséről) jövő in­formációt. CS. HORVÁTH TIBOR SZÖVEGE SEBÜK IMRE RAJZA Számos további érdekes összefüggés is van a kibernetika és az élő szervezet működése között, amelyet a „kibernetiku­sok" nagy serege tanulmányoz. Szükség is van erre, hiszen — mint fentebb említettük, — egyebek között a gyakorlat megköveteli az orvos és a szakmérnök együttműködését. A mérnöknek rendszerint egy tervezési feladatnál egymást kö­vető analitikus folyamatokból kell kialakítani a szintézist, a konstrukciót. Az orvos elé is egyre nehezebb problémák ke­rülnek a műszervek tervezésével kapcsolatban. Az élő rend­szerek összetettsége — amelyet a modern orvostudomány most elemez — kényszeríti az orvost az állandó kutatásra az új koncepció kialakítása érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents