Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)
1969-09-23 / 224. szám, kedd
A TÉNYEK VILÁGOSAN BESZÉLNEK (Folytatás a i. oldalról) Bárhogy is magyarázzák szubjektíven e „politikusok" tetteiket, azt állítva, hogy céljuk a „segíteni akarás" volt, eljárásuk hatása objektívan igen negatív volt. Nem járult hozzá az akkori helyzet pozitív megoldásához. hanem a szocialistaellenes és szovjetellenes erők malmára hajtotta a vizet és talán cselekvésre is bátorította őket. A felelősség mértékét itt is megfelelően kell értékel-' niink, mért továbbra is érvényes a lenini elv: minél magasabb a funkció, annál nagyobb a felelősség a párt és a dolgozók előtt. • Objektíven nézve a dolgokat, egyes elvtársak tehát elítélendő pártellenes platjormra kerültek. Dr. JANÍK: Lehetséges, hogy ezt nem is tudatosították, de eljárásuk objektív hatása ilyen volt, és ilyen ma is; ezt bizonyára igazságosan elbírálja és értékeli majd a köztársaságunkban és Szlovákiában végbemenő legutóbbi politikai fejlődés elemzése. Ki irányította a rádiót az augusztusi napokban? 1969 IX. 23. • Alelnök elvtárs, az augusztusi napokban tagja voltál az SZLKP KB elnökségének, amelyben bizonyos nézete ket, állásfoglalásokat védelmeztél. Az elnökség akkori munkájáról ma különféle hírek keringenek. Tudom, hogy az elemzés még nem fejeződött be. De elmondhatnád-e nézetedet az akkori napok egyes eseményeinek a lefolyásáról? Dr. JANIK: Miután a Varsói Szerződés öt országának csapatai bevonultak köztársaságunkba, 1968. VIII. 21-én éjfél után összeült az SZLKP KB elnöksége, és megszakítás nélkül ülésezett egészen az SZLKP rendkívüli kongresszusáig. Az igazsághoz híven meg kell mondani, hogy a csapatok bevonulásának híre az elnökség tagjaira — s így tehát reám is — meglepetésként hatott. Az SZLKP KB elnöksége és annak egyes tagjai, az előtt az igen bonyolult feladat előtt álltak, hogy állást foglaljanak a helyzethez s egyúttal a lakosság véleményét úgy befolyásolják, hogy zavartalan legyen a népgazdaság menete, ne kerüljön sor felesleges emberélet-veszteségekre. Kezdetben e kérdésekről az SZLKP KB elnökségének tagjai eltérő nézetet vallottak — ez azonban már az addigi január utáni fejlődés alapján is várható volt. Egyeseknél az érzések kerekedtek felül, másoknál a józan ész. Az SZLKP KB elnökségének azokhoz a tagjaihoz tartoztam, akik mérlegelték az adott helyzetet — azt, hogy hadseregünk parancsot kapott, ne fejtsen ki ellenállást, s hogy a problémát a politikai szerveknek politikai módszerekkel kell megoldani. Ezért támogattam azt a nézetet, hogy mindent meg kell tenni a rend biztosítása, az ellátás zavartalansága, a közlekedés rendes menete stb. érdekében. Ebben fokozatosan megegyezett az SZLKP KB egész elnöksége és ezt támogatta Husák elvtárs is — akit meghívtak az SZLKP KB elnökségének tárgyalására — Moszkvába való, 1968. VIII. 23-án történt távozása előtt. E feladatok biztosítása során kizárólag a pártszerv határozataihoz Igazodtam. Meg kell mondani, hogy sok nvindent sikerült eredményesen megoldanunk. Sajnos nem sikerült megfelelő befolyást biztosítanunk a tömegtájékoztatási eszközökre, főként a rádióra, amelyet e napokban más erők és más helyekről befolyásoltak és irányítottak. A tények arról beszélnek, hogy az SZLKP KB elnöksége tárgyalásain elhangzott egyes nézetek és következtetések igen gyorsan, többnyire azonban elferdítetten kerültek az éter hullámaira. így tehát egyesek kapcsolatban álltak a rádióval. Többek között erről tanúskodik a következő tény ls: amikor az SZLKP KB 5-tagú küldöttsége Moszkvában a szovjet parancsnokságra ment, hogy pártunk vezetőségével egyes kérdésekről tárgyaljon, a rádió azonnal Ismételten azt a valótlan hírt közölte, hogy Internálták őket, sőt, hogy egészségük kárt szenvedett. Ezzel nagyon félrevezették nemcsak a közvéleményt, hanem néhány funkcionáriust, illetve kongresszusi küldöttet is. Vagy egy másik eset: amikor az SZLKP KB elnöksége és annak egyes tagjai követelték, hogy a rádió közölje az SZLKP KB elnökségi tagjainak Dubček, Husák és Bifak elvtársakkal folytatolt megbeszéléseit, ezek eredményeit (az első napon őt, a második napon négy elvtárs tárgyalt) a rádió dolgozói ezt felvették hangszalagra. Dubček, Husák és Bifak elvtárs nézetei azonban nyilvánvalóan nem tetszettek az idegen cenzúrának és ezért ebből mindmáig semmi sem került az éter hullámaira! Az SZLKP KB elnöksége igyekezett valamilyen leadóállomást szerezni az SZLKP KB, az SZNT, esetleg más párt- és állami szervek szolgálatára, hogy befolyásolhassa a szlovákiai pártés állami szervek tevékenységét. Megkezdődött a lehetőségek keresése. Az SZLKP bratislavai városi szervezetéből a kongresszuson résztvevő egyes küldöttek tagadták az SZLKP KB elnökségének azt a jogát, hogy saját leadója legyen, mert ezáltal állítólag a „legális" leadók „illegális" helyzetbe kerülnének. Ez az állásfoglalás azt bizonyította, hogy a tömegtájékoztatási eszközöket e napokban a háttérből valaki más irányította. Komoly problémák voltak akkor is, amikor az SZLKP KB elnöksége a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusának határozatához és az SZLKP rendkívüli kongresszusának összehívásához elfoglalandó álláspontról tárgyalt. Amikor Husák elvtárs Moszkvába utazott, egységesen megállapodtunk abban, hogy Moszkvából felhív bennünket és megvárjuk az utasításait. Szavát betartotta és már 1968. VIII. 23-án este 20.45 órakor felhívott bennünket. E beszélgetés az ő moszkvai hívására történt — és a Husák, valamint Bifak elvtárssal folytatott beszélgetésben Hruškovič, Pavlenda, Zrak, Klokoč elvtársak és én vettünk részt. Felváltva valamennyien beszéltünk a Moszkvában levő elvtársakkal. Husák és Bilak elvtárs fő követelménye az volt, hogy minden áron el kell Halasztani <rz SZLKP rendkívüli kongresszusát. Rámutattak ennek az elhatározásnak az okára, és ini mindnyájan elfogadtuk ezt az utasítást és megállapodtunk abban, hogy annak alapján egységesen fogunk eljárni. Az SZLKP KB elnöksége 1968. VIII. 23-án este elhatározta a kongresszus elhalasztását azzal, hogy megtartásának időpontját a küldöttség Moszkvából való hazatérése után határozzuk meg. Ezt a döntést megmagyaráztuk a Bratislavában összejött küldötteknek. Meg kell jegyezni, hogy kevesen voltak. Másnap, 1968. augusztus 24-én délelőtt, az SZLKP KB elnöksége értékelte a küldöttekkel folytatott tanácskozások eredményeit. Tudomásul vette, hogy az SZLKP bratislavai vátosi szervezetének küldöttei egyetértenek a kongresszus kétnapos, vagyis az eredeti határidőre szóló elnapolásával. Az SZLKP vezetősége iránti megrendült bizalmat jelölték meg okként — ehhez nem kis mértékben éppen a rádió járult hozzá —• s" követelték, hogy a kongresszust szervezzék meg másképp, amennyiben az elnökség képtelen erre. Ezért javasolták a küldöttek összpontosítását Bratislavában. Ezekben a kérdésekben az SZLKP KB elnökségének tagjai ismét eltérő álláspontra helyezkedtek. Ezért olyan döntés született, hogy ismét kérni fogják a beszélgetést moszkvai küldöttségünkkel. Ez a beszélgetés 1968. augusztus 24-én 18 órakor valósult meg. Moszkvából Dubček, Husák és Biíak elvtárs, Bratislavából Klokoč, Pavlenda, Zrak elvtárs és én beszéltem. Dubček elvtárs nagyon hangsúlyozottan kérte a kongresszus elnapolását, azt, hogy ne hívjuk egybe. Ezt nemcsak a saját nevében, a saját tekintélyére támaszkodva kélte, hanem Svoboda, Čer/iík, Smrkovský és más elvtársak nevében is. Kért bennünket, hogy a kongresszus elnapolása érdekében használjuk ki a beléjük vetett bizalmat és tekintélyüket. Mind a három elvtárs egyetértett az SZLKP KB plenáris ülésének egybehívásával 1968. augusztus 25-re és a KBbe olyan új tagok kooptálásával, akik erre érdemesek. Kérték, hogy a Bratislavában öszszegyíílt küldöttek térjenek haza. Mi valamennyien, a beszélgetés résztvevői, megígértük, hogy a moszkvai elvtársak kérését valóra váltjuk, és egyetértésben, egységesen járunk el ennek érdekében. Az SZLKP KB elnöksége ezt követően 1968. augusztus 25éie, 10 órára összehívta az SZLKP KB plenáris ülését, amelyen részt vettek az egyes kerületek kiválasztott kongresszusi küldöttei is. A KB tagjául kooptálták Husák és Novomeský elvtársakat és beválasztották őket az SZLKP KB elnökségébe. Az SZLKP Központi Bizottságában és elnökségében a kongresszus egybehívásának kérdésében eltérőek voltak a nézetek. Végül elfogadták azt az alternatív javaslatot, hogy elnapolják a kongresszust, és moszkvai küldöttségünk visszatérte után, de legkésőbb egy héten belül tartják meg. A plé num még jóváhagyta a CSKP 1968. augusztus 22-én megtartott jendkívüli, XIV. kongreszszusával kapcsolatos álláspontot és a felhívását a Varsói Szerződés öt tagállamának kommunista és munkáspártjaihoz, amelyet Husák elvtárs Moszkvából való hazatérése után a rendkívüli kongresszus hatálytalanított. Úgy tűnt, hogy pártunk vezetősége Moszkvából tolmácsolt követelményének eleget teszünk. Különféle ürüggyel és különféle mendemondák hatására ismét többféle nyomást szerveztek azzal a kizárólagos céllal, hogy megzavarják a küldötteket és az elnökség tagjait, s a párt vezetőségének az elnapolást szorgalmazó világos álláspontja ellenére — megtartsák a kongresszust. Tehát a kezdet kezdetétől az SZLKP KB elnökségében is voltak olyan erők, amelyek az egyik oldalon egységesen szavaztak azokra az utasításokra, amelyeket a CSKP KB elnökségétől kaptunk Moszkvából, — máshonnét nem kaptunk és nem is kaphattunk utasításokat —• a másik oldalon pedig az ilyen utasításokkal és valóra váltásukkal szemben cselekedtek. Itt felötlik bennem egy történelmi párhuzam. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején nagyon sok függött az SZLKP V. illegális Központi Bizottsága kapcsolatától a moszkvai pártvezetőséggel, hogy egységessé váljon a fasizmus elleni harc, s összehangolják a felkelők, valamint a szovjet hadsereg akcióit. Annak idején nagyon nehéz és íendkíviili kockázattal járó feladat volt ennek a kapcsolatnak a megteremtése. Amikor ez sikerült, a nézeteket közös nevezőre hozták és egységessé vált a gyakorlat is. Mi nagyon gyorsan megteremtettük a kapcsolatot, az utasítások világosak és egyértelműek voltak ebben a politikailag összetett és nehéz időszakban. Valamenynyien ígéretet tettünk arra, hogy egységesen fogunk cselekedni. Ezt az egységet a gyakorlatban mégis megbontották. Eltérések a nézetekben és a cselekvésben 0 A mondottakból ered, hogy az SZLKP KB elnökségében nagyon eltértek, sőt szöges ellentétbe kerültek a nézetek. Legalább nagy vonalakban megmagyarázhatnád ennek, a pártban eléggé m ritka és a pártélet szempontjából nemkívánatos helyzetnek okait? DR! JANÍK: Ennek a helyzetnek nyilvánvalóan mélyebb okai, jobban mondva gyökerei vannak, amelyek annál az éjszakánál messzibbre nyílnak. Elismerhetjük, hogy a Varsói Szerződés öt tagállama haderőinek belépése — tekintettel a váratlanságra és arra, hogy nem derült fény pártunk tanácskozásaira a testvérpártokkal, — különféleképp hathatott az elnökségi tagok érzéseire. Meggyőződésem, hogy a politikusnak minden helyzetben, de főleg a politikailag bonyolult helyzetekben inkább az észre kell hajlanla, mint az érzésekre. Ilyenkor a politikusnál a kérdések eldöntésében és a kiút keresésében sokkal inkább szükséges a józanság és a megfontoltság, mint bármikor mákoi. Már az előző kérdésre adott válaszomban rámutattam arra, hogy a párt egyes vezetői Szlovákiában is eltérően magyarázták és érvényesítették a CSKP KB és az SZLKP KB tavaly januári, áprilisi és májusi határozatait. Ebben a helyzetben, illetve az ún. „érzelmi állásfoglalásban" az országos helyzet alakulásának befolyása alá ket ültek, de egyben a saját kezdeményezésükből is különféle célokra törekedtek, így például nem hagyhatjuk figyelmen kívül a személyes népszerűségre, a karrierista érdekékre stb. való törekvést sem. Nem kis szerepet játszik itt a merészség és a határozottság hiánya is, hogy szembehelyezkedjenek a jobboldal egyes nyomást gyakorló akcióival. Mindez arra vezetett, hogy sok elvtárs — tudatosan és tudat alatt — fokozatosan együtt úszott az ellenzéki irányzatok árjával és az események gradálódása a proletár internacionalizmus elveinek, a munkásosztály forradalmi élcsapata és szervezője, a párt vezető szerepének tagadásába, a demokratikus centralizmus alapelveinek megszegésébe, a felfokozott nacionalizmusba és a nyílt szovjetet lenességbe torkollt. 0 libben a bonyolult időszakban sok elvtársat először „dogmatikusnak" és „konzervatívnak", majd később „árulónak" és „kollaboránsnak" bélyegeztek meg. Hogyan tekintesz erre? DR. JANÍK: Közvéleményünk erről tud, mivel erre nemcsak a páltszervekben került sor, hanem egyes tömegtájékoztatási eszközök ezt köztársaságszerte szétkürtölték. A nyilvánosságra hozott dokumentumok alapján bizonyítható, hogy hazug és célzatos módon vádolták meg a párt becsületes funkcionáriusait. Rendkívül helytelennek és a párt alapszabályzatával ellenkezőnek tartom az eszmei ellenféllel szemben vívott „harc" ilyen módszerét. Érdekes, hogy az ötvenes évek helytelen módszereit — az ellenség keresését a párt soraiban — főleg azok alkalmazták, akik „gondterhelten" fejezték ki aggodalmukat, hogy ezek az évek visszatérnek. Meglepi az embert; hogy egyesek milyen gyorsan tudják kifordítani a kabátjukat, milyen nagy kezdeményezést tanúsítanak, különféle kapcsolatokat, találkozókat szerveznek és ölelgetik azokat, akikre azelőtt nem találtak más jelzőt, mint „agresszor" vagy „megszálló". Engem, s úgy hiszem más becsületes embereket is, viszolygással tölt el az ilyen politikai kaméleonság. Ez nyilvánvalóan a felfokozott személyi ambíciókból, a karrierizmusból és a politikai akarnokságból ered. Mindezt már magunk mögött tudjuk. Az elemzés, amelyen a páit központi szervei dolgoznak, kétségtelenül objektíven feltárja, ki milyen nézeteket vallott, és hogyan cselekedett, ki állt szilárdan a marxizmus —leninizmus és a proletár internacionalizmus talaján és ki árulta el és árulja el ezeket az alapelveket. # Sok vita folyik afölött, vajon léteztek-e az elmélyülő politikai válság megoldására képes belső erők. Milyen a nézeted — feltétlenül szükséges voit a Varsói Szerződés öt tagállamának segítsége? DR. JANÍK: Az elmúlt év januárjától augusztusig több pártgyűlésen és más rendezvényen vettem részt, mint a múltban. Az SZLKP KB elnökségének tagjaként megismertem a politikai helyzet alakulását és így a kommunisták és a pártonkívlfcliek nézeteit értékelő pártdokumentumokat is. így bizonyos mértékig megítélhetem, hogy mit előzhettünk meg és hogyan. Meggyőződésem szerint a CSKP KB és az SZLKP KB 1968. májusi plenáris ülésének határozatai helyesek voltak. A párttagság, csekély kivételtől eltekintve, jól fogadta ezeket a határozatokat. Ugyanez érvényes munkásosztálymik, szövetkezeti parasztságunk és szocialista értelmiségünk egészséges erőire. Ezeknek a határozatoknak valóraváltásától várták a helyzet normalizálását. Sajnos, közismert dolog, hogy a májusi ülés határozatait gyorsan por lepte be. Társadalmunk egészséges erői jelezték, valamit tenni kell annak érdekében, hogy megakadályozzuk a politikai válság elmélyülését és elejét vegyük a tragédiának. Különösen a CSKP KB tavalyi májusi ülése után számos erre vonatkozó bizonyítékot találhatunk az alapszervezetek, a pártszervek, a népi milícia tagjai stb. állásfoglalásaiban. Meggyőződésem, ha a párt vezetősége, amely — ma már dokumentumok tanúskodnak erről — nem volt egységes és határozott, hanem meghátrált a jobboldali erők elől, idejében felszólította volna társadalmunk párthű erőit és következetesen valóra váltotta volna a májusi KB-ülés határozatait, főleg kezébe vette volna a szocialista állani tömegtájékoztatási és hatalmi eszközeit, akkor nem kellett volna bekövetkeznie augusztus 21-nek. A Varsói Szerződés öt tagállamának testvéri konnnunist és munkáspártjai akkor határozták el, hogy csapataik hazánk területére lépnek, miután a párt vezetősége, egyes tagjai álláspontjának „köszönhetően", képtelen volt ily formán védelmébe venni a szocializmus jellegét, nem teljesítette azokat a különféle egyezményeket és kötelezettségeket, amelyekkel a tanácskozásokon egyetértettünk, s amelyeket aláírtunk. Ma már közismert, erre a lépésre nehéz szívvel szánták rá magukat, még annak árán is, hogy egy ideig nálunk és a nemzetközi munkásmozgalomban is meg nem értésre találnak. Azért tették ezt, hogy idejében megvédjék munkásosztályunk és többi dolgozónk vívmányait, megelőzzék a vérontást és népeink egészséges erőinek emberáldozatait. Említettem már, hogy kidolgozás alatt áll a januártól augusztusig tartó, az augusztusi és az azt követő fejlődésnek elemzése. Ez az elemzés bizonyára tárgyilagosan és igazságosan fogja értékelni azt az internacionalista segítséget, amelyet a Varsói Szerződés öt tagállamának elvtársai nyújtottak nekünk. /Folytatás a 6. oldalon,)