Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-16 / 218. szám, kedd

Párizsi ceruzajegyzetek A VÁLASZTÁSOK NYOMÁBAN Az idei választások tiyomaival lépten-nyomon találkozik az ember Párizsban, sőt a külvárosban a tavalyi izgalmas választások harsány plakátjaira is rábukkan. így találkozik néha De Gaulle és Pompidou bölcsen mosolygó képe Párizs házfalain és kerítésein. Vannak persze más képtársítások is. így például az egyik ház kiugró tűzfalán Pompidou életnagyságú színes képére Duclos képét ragasztották rá, és Pompidou színes arcképéből mindösze a nyak és a szépen kötött nyakkendő maradt meg. \ Egy másik elnöki képen a szem és az orr tájékán egy kézzel írt hirdetés látható, amelyen a hirdető teljes címmel és telefonszámmal kétszobás lakás kiadását ajánlja fel. A franciák, akik már megszokták a rikító plakátokat és a gyakori választásokat, észre sem veszik, hogy a múló napok és hónapok milyen nyomokat hagynak a tarka, nagy költséggel készített plakátokon. PÁRIZSI „SORBAN ÁLLÁS" Párizs forgalma szédületes, a személyautó itt már alig teljesíti feladatát. Az ember a metrón vagy gyalog sokkal gyorsabban célhoz ér, mint autón. Oly sűrű tömegben lepik el a párizsi utcákat, hogy néha egy félórát is eltart, amíg az ember autójával egy kilométernyi utat megtehet. A párizsi „sorban állás" itt éri el csúcspontját, különösen a délutáni órákban, amikor a munkások és hivatalnokok, elvégezve a napi munkát, elhagyják munkahelyüket. Ilyenkor a Porté de Pautin elé érve, a kilométernyi hosszú fasor tele van három sorban veszteglő autókkal, amelyek ötpercenként néhány lépésnyi utat. tesznek meg, hogy utána újra kényszerpihenésbe zuhanjanak. Ahogy így ültem a kocsiban és várakoztam, hogy a végtelenül hoszszú autósorok újra és újra elinduljanak, akaratlanul is haza kellett gondolnom, a mi sorban állásainkra, amelyek mindennapi életünkhöz tartoznak. Persze másfajta sorban állás a miénk ... BAJBAN VAN A FRANCIA FRANK Ha mindent összevásárolhatnék, amit a „szegény frankért" kaphatok, akkor igen gazdag lennék. A valuta körül azonban olyan intézkedéseket fedeztem itt fel, amelyek nálunk is közismertek, akár a sorban állás, így többek között a francia polgár nem őrizhet otthon fontot vagy dollárt, hanem be kell váltania a hazai bankban. Ha külföldre utazik, mondjuk fürdőhelyre, csak bizonyos mennyiségű valutát kaphat. Pontosabban, évente egy személy 200 dollárnyi összeget vihet ki ilyen célra az országból. (Ezek az intézkedések számunkra nem ismeretlenek.) A francia rádió egyébként mindennap hosszasabban beszél a további körültekintő intézkedésekről, amelyek mind a frank mégszilárdítását szolgálják. A bemondó végül tanáccsal látja el a lakosságot, hogyan takarékoskodjon. A Le Canard Enchainé, a francia Ludas Matyi tele van ezekkel a takarékossági problémákkal, amit azzal juttat szemléltetően kifejezésre, hogy Pompidout rongyos, foltozott ruhában ábrázolja. A takarékosságra való felhívás már azért is komikus, mert a franciák közismertek józanságukról és takarékosságukról. AZ ELADOTT MENYASSZONY A francia sajtó, televízió és rádió tele van Csehszlovákiáról szóló hírekkel. Amikor a minap, augusztus utolsó napjaiban moziban voltam, Dubček és Smrkovský képét vetítették és Prágát mutatták. Azt a Prágát, amelyet augusztus 20-án és 21-én huligánok árasztottak el és ,vandálok módján, elpusztítottak mindent, ami az útjukba került. A vetített kép megdöbbenést váltott ki sok nézőbői, mert úgy tűnt, hogy egész Prága egy emberként híve ennek a pusztításnak. Az igazság azonban az, hogy a franciák zöme reálisan gondolkozik, és sejti, hogy nem egészen így van. Példa rá az egyik napilap első oldalon megjelent múlt heti írása. A cikk szerzője nem dugja fejét struccként a homokba, hanem nyíltan beszél. Elmondja, hogy 1938-ban Csehszlovákiának egyik szerződéses barátja Franciaország volt, és Csehszlovákia, ez a kis, szorgalmas ország szeretettel ápolta ezt a barátságot. Ez a barátság kölcsönösnek látszott, éppen ezért, amikor Csehszlovákia létét Hitler veszélyeztette, joggal remélte, hogy nagy, nemes barátja mellé áll, bátorítja majd és megvédi — vallja be a cikk szerzője. — Franciaország ennek a kis országnak a barátságát sárba taposta és így nem csoda, hogy Csehszlovákia, melyet 1938-ban kegyetlenül elárultak, sokat szenvedett és csalódott menyasszonyként a háború után a Szovjetunió karjaiban talált menedéket — írja a cikkíró. SZABÓ BÉLA Az elektron a technika mindenese Az elektronoknak, a villamosság eme parányi hordozóinak alkalmazása már olyan széles körű és sokoldalú mind a tudományban és technikában, mind a közszolgáltatásokban és a háztartásokban, hogy erről — bármily vonakodva is — csak közhelyekkel beszélhetünk. Ma már el sem tudnánk képzelni az életünket az elektrono&nélkül. Az elektron régi ismerősünk, bár „személyesen" csak mintegy 60—70 éve ismerjük. A zivataros égből lecsapó villámban száguldó sok milliárd elektron gyújtotta meg az embernek az első tüzet, csakhogy erről akkor az ember még mit sem tudott. Az ókori görögök (Thalész j már egy érdekes fizikai hatását is ismertették, tudniillik azt, hogy a megdörzsölt borostyánkő Ielektron} apró anyagdarabkákat magához vonz, majd hirtelen eltaszít. Az elektronok létezését azonban még ők sem sejtették . meg, mint ahogy például megsejtették az atomok létezését. Évezredekig maradt még rejtve ez a részecske a kutató ember előtt és csak 1897-ben sikerült Thomsonnak felfedeznie. Az ismeretség első percétől kezdve rengetegen vizsgálták az elektron tulajdonságait, tí kiterjedt kutatások során létrejött az elektronfizika tudománya, s az elektronokról szerzett sokféle ismeret alkalmazása és felhasználása közben az elektronika tudománya, s az elektrotechnikai és elektronikai ipar is felépült. Az elektron mindennapi életünk elválaszthatatlan társává vált. Ismerete és felhasználása tette lehetővé a korszerű termelési módszerek kifejlesztését, felbecsülhetetlen mértékben járult hozzá a civilizáció mai fokának eléréséhez, s nem utolsó sorban kényelmünk leghűségesebb rabszolgájává vált, éjjel-nappal a • legváltozatosabb formákban rendelkezésünkre áll. Jól ismert tény, hogy manapság egy városi ember még csak nem is teljesen gépesített háztartásának átlagos villamosenergia fogyasztása kb. 10 ember állandó munkavégző képességének felel meg. Ez nagyjából annyit jelent, hogy úgy élünk, mintha minden városi családnak legalább 20 rabszolgája lenne. Ezt az energiát pedig az elktronok szállítják lakásunkba, s ott helyszínen alakítják át a kívánt formába". Arról, miként ez történik, mindannyiunknak van fogalma. Iskolai tanulmányainkból még arra is emlékszünk, hogy miként működnek közre az elektronok a rádiózásban, a lakás világításában, háztartási gépeinkben és villamos, készülékeinkben stb. Sokat olvashattunk az elektronfizika nagyszerű vívmányairól, pl. az elektronmikroszkópról, sőt nagyon sokan még azt is megértettük, hogy miképpen rajzolja az elektronsugár tv-készülékünk ernyőjére a stúdióból közvetített képet. >4 ZA&LÓK >1 véavEszéLV PILLANATÁBAN DM/ww ÉS kiszabadítják VEZÉRÜKET. DE... ÜUOM BQBO&O SZÍVVEL LAPUL RE J TEKHEL Y ÉN. NEM C.VOZ! A'LDANI A SZERENCSÉJÉT, AM! IOE HOZTA. ELEHET HALL AHHOZ, HOAY VALÓM VA'LTSA BOSSZÚTER VÉT. . . CS. HORVÄTH TIBOR SZÖVEGE SEBŐK IMRE R A ] Z A Az alábbiakban az atomi kötelékből kiszabadult szabadelektronokból álló sugárnyaláb különféle újszerű műszaki és tudományos alkalmazásairól szólunk néhány szót. Könyv a bélyeg sarkán Hogyan lehetne a legapróbb betűkkel, a legfinomabb vonalvastagsággal, a legkisebb helyen, a legtöbb információt rögzíteni? Elektronsugárral! — válaszolja a modern mérnök. S elvileg ez nem is nehéz. A televízió-képcsőhöz hasonló szerkezetet kell csak hozzákészíteni. A képcsőről már tudjuk, hogy abban megfelelően kiképzett elektronfoirással és gyorsító, valamint fókuszálló elektródokkal, ún. elektronágyúval, hosszú és vékony elektronsugarat állítanak elő. Ez az elektronsugár a képcső fényporral bevont belső falának ütközik, s abban a kis pontban, ahol az ernyőt éri, világításra készteti. A képet úgy rajzolja fel az elektronsugár, hogy az elektronsugarat ún. eltérítő elektródákkal vezérelten eltérítik, ide-oda hajlítgatják. Ugyanezt kell tenni a mikroírásnál is, csak sokai pontosabban. Az a bizonyos kis pont, mely az ernyőn fénylik, azaz az elektronsugár átmérője, rendkívül kicsinyre csökkenthető. Ma már viszonylag könnyen elérhető érték a 100—150 angström nyalábátmérő (1 angström a milliméter tízmilliomod része) pl. úgy, hogy az elektronmikroszkóp tárgysíkjában egy kb. 4 mikron átmérőjű lyukkal ellátott vékony lemezzel az elektronmikroszkóp elektronsugarát leszűkítik. Az elektronsugár útjába, a fókuszpont közelében megfelelően kikészített, nagyon vékony kollódium-fóliát helyeznek el. Az elektronsugár ezen a vékony fólián áthatol és maradandó nyomot hagy benne. A fólián áthatoló elektronok nyoma az elektronok nyoma az elektronmikroszkóp ernyőjén jói látható. A elektronsugár itt tehát a „ceruza" szerepét tölti be. Vezetését például úgy oldották meg, hogy az elektronmikroszkóp ernyőjére megfelelő „írássablont" helyeznek, az elektronsugarakat leszűkítő lyuk képét az ernyőn figyelve a szííkítőlemezt úgy mozgatják, hogy a lyuk képe az ernyőn végigjárja az írás-sablont. Ez a vezetés nagyon pontos lehet, hiszen a szűkítő lemez egy mikron nagyságú elmozdulása közben az elektronsugár a kollódium-fólián csak 100 angströmmel mozdul el, s ez az elmozdulás az ernyőn húszezerszeres nagyításban látható. Ez az eljárás ténylegesen mikroírást produkál. Ily módon például a Biblia teljes szövegét le lehetne írni egy átlagos nagyságú postabélyeg egyharmincad részére! A porszem analitikája Tegyük fel, hogy van egy nagyon kicsi — mondjuk a gombostű fejénél ezerszer kisebb — ismeretlen anyagdarabkánk. Meg tudja-e állapítani róla, hogy milyen anyag tulajdonképpen, s ha egynemű, milyen a kémiai összetétele, anélkül, hogy az anyagot magát elhasználnánk? Ez is lehetséges elektronsugár segítségével. Ha az elektronsugárban utazó nagysebességű elektronok szilárd anyagba ütköznek, ott hirtelen lelassulnak, s legnagyobb részt az anyagba*h maradnak. Az ütközés helyéről röntgensugárzás lép kl. Ha az így keletkező röntgensugárzás intenzitását az energia függvényében vizsgáljuk, azaz ha felvesszük a röntgensugárzás energiaaspektrumát, akkor a feltett kérdésre máris választ adhatunk. Ebben a spektrumban az elektronok lefékeződése során emittált folytonos eloszlású ún. fékezési sugárzáson kívül éles, határozott intenzitásvonalakat is megfigyelhetünk. Ennek alapján a kibocsátott röntgensugárzás spektrumának vizsgálatára alkalmas műszer — az ún. röntgenspektrométer — segítségével meg lehet határozni, milyen kémiai elemekből áll a minta, sőt a mintában levő egyes elemek koncentrációja is kiszámítható. 100 000 betű másodpercenként A műszaki életben és a tudományos kutatásban is egyaránt nagy probléma az egyes gyors lefutású fizikai, számítási, vagy éppen gyártási és sok egyéb folyamat menetének vagy eredményének regisztrálása, vagyis az, hogy a feljegyzés híven, és a lehető legkisebb idő késéssel rögzítse e folyamatok fő jellemzői* s hogy ezek a regisztrátumok utólag könnyen és jól olvashatóit és kiértékelhetők, s lehetőleg minél kisebb terjedelműek legyenek. Ilyen regisztráló-jelrögzítő készüléket valamennyien ismerünk, nevezetesen a magnetofont. Itt a jelek, a hanghullámok rögzítése mágneses úton, mágnesezhető szalagra történik. Bár a magnót a . közismert hangröngzítésen kívül sok más nagyon fontos jelrögzítési célra is felhasználják, egyes igényesebb jelrögzítési feladatokra sem ez, sem pedig a többi eddig ismeretes jelrögzítési módszer (pl. a fényképezés) nem alkalmas. Itt is • a probléma valószínűleg az elektronsugár segítségével lesz a legjobban megoldható, bár sok kísérlet folyik e feladat más jellegű megoldására vonatkozóan is. De ugyancsak sokfélék és soklrányúak az elektronsugár alkalmazásaira vonatkozó kutatások is, s ezek nagyrészt szintén reménykeltőek. Készletekbe bocsátkoznánk, ha le akarnók írni a ma ismert eljárások műszaki megoldását, ezért legalább néhány érdekes megállapítás. Az Elektrofax eljárással másodpercenként 10 ezer betűt vagy számjegyet lehet leírni és rögzíteni, de remény van rá, hogy rövidesen a másodpercenkénti 150 000 betűnek, illetve számjegynek megfelelő információ rögzítésére is alkalmas lesz az ilyen típusú berendezés úgy, hogy egy 25 mm-nyi papíron 200 sort ír. Nagyon érdekes az ún. Videograph-cső működése is. Ennek a módszernek a feloldó képessége igazán kitűnő, mintegy négy vonalat írhat 1 mm távolságon belül egymás mellé úgy, hogy azok szabad szemmel még jól megkülönböztethetők lesznek. Az írás sebessége ís nagyon jelentős: mintegy 20 000 —100 0ü0 jegy (betű vagy számjegy) másodpercenként. E két jelrögzítési módszer elsősorban a nagysebességű elektronikus számítógépeknél kerülhet gyakorlati felhasználásra, a számítási eredmények gyors rögzítésére, kinyomtatására. Egy harmadik jelrögzítési módszer az ún. Thermoplastic regisztrálási eljárás. Ez más jellegű, mint az előző kettő, és főleg fizikai folyamatok regisztrálására alkalmas. Feloldóképessége kitűnő: a vetítéskor még jól meg lehet egymástól különböztetni, tehát a jeleket kisfilm-továbbítási sebességgel nagyon sűrű egymás mellé lehet rajzolni. Sok, a fentihez hasonló jelrögzítési eljárást írhatnánk még le, és ismertethetnénk az elektron más vonatkozású segítségét ís a mindennapi életünkben. Erről azonban majd más alkalommal. M. §. 1969