Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-14 / 37. szám, Vasárnapi Új Szó

Az életben fiatalok Pillanatképek egy öregotthonban 5 * » ; r , A férfiak a fényképész lencséje elölt sem zavartatják magukat, lapunk utolsó oldalán közölt érdekes híreket olvassák ... (Kuczmon Szilvia felvétele) E

gyesek szerint az öregség 3 lehiggadás, a nyugalom álf lapota. Szerintem az élet minden nyugalmi állapota látszólagos. Amíg erőm engedi, amíg el nem perelem magamtól jogomat az életre, addig minden mozdulatomnak, félelmemnek, kézremegésemnek, lélekzetemnek helyet követelek a világban. Addig tele vagyok hangokkal, ökölcsapásokkal. Talán én is a kastély vagyok, ami ki tudja mióta áll már itt tenyérhelyekkel, mozdulatokkal zsúfoltan. Talán bennem is százötvenkét ember követel, él, nem nyugszik. A konyha lépcsőinél templomhatigú ének állít meg. Öt-hat asszony babot fejt. A vacsora babfőzelék lesz. dk talán éppen az emlékunokáknak késziiluek ebédet főzni. A gazdasági udvarban nagy gumicsizmáival Pista bácsi tapossa a sarat. Nagyot hall már. Langyos vizet önt a disznók vályújába. Azok éppúgy szürcsölik a vizet, a korpás moslékot, mint otthon az ólban. jó nézni őket. A parkban az egyik padon talán éppen a Szerelem ül. A férfi arcán visszafelé futnak az évek. Bal keze a hosszú fehér hajon tétovázik, jobb kezével simára igazítja az asszony arcának ráncait. Az asszony lesüti a szemét, talán a kék eget látja, talán a tengert, a sirályokat. Akár. a húsz évesek. Pedig már mindketten jóval túl vannak a hatvanon. 3 A folyosón emberek ülnek, sétálgatnak. Mikor még a kaszát fogta két karjuk! Mikoi; még a menyecskék farát veregették! Most ülnek, pipázgatnak, beszélgetnek. Izmaikból pedig egyre csorog az erő, szemükből kipereg az idő. Szinte észrevétlenül sírülnek át az időtlenségbe. „Mikor a Julis..." — és fogja görbe botját az egyik, falábát simogatja a másik. •ľ''- 4 A fordulónál ismét az időtlenedő Időbe, az öregségbe botlok. Kezében szappan, törülköző, talán épp boldog menyecskeként fürdött meg. Az egyik széken eres kéz hámozgat egy almát, de a fogatlan állkapcsok közül minduntalan kitétováznak a megrágatlan darabok. Odább beszélgetnek, keszkendőjüket igazgatják. „Ezek az én szüleim" — hallom Tóni bácsi, a gondnok hangját. Egyesek lesütik szemüket, időtálló szemérmes viháncolás botorkál a fülemhez. A szobor — valamelyik madonnaképen láthattam már őt — megmozdul, klasszikus arcán nevetésbe csomósodnak az izmok. — Ma éjjel sem mert bejönni) 5 Benyitunk az egyik szobába. Két ágy, szekrény, asztal, székek, az ablakpárkányon virágok. Az asztal fölött két fej. Az egyik halványpiros, semmibe bámuló szemekkel. A másik soványabb, beesett arccal. Amint észreveszi az ajtó nyílását, felugrik, idegesen lesimítja sötétkék kötényét ós szinte katonás vigyázzba vágja magát. A nyolcvannyolc éves Babics Anna néni ülve marad. Szemei újra viszszatérnek a szobába. Ili kisasszonyról mesél, akinél harminchárom évig szolgált, és aki még ma is állandóan küldözgeti neki a leveleket Angliából. Tegnap ls kapott tőle egy hoszszú-hosszú levelet. Anna néni sosem ment férjhez, szinte lányaként szereti Ili kisasszonyt. Ili kisasszony csak azt kéri, ha Anna néni egyszer meghal, hallotti fényképét küldjék el neki Angliába Ennyit talán S (5 me$* érdemel. 6 — Hány éves Kati néni? — kérdi nevetve a gondnok. Az asszony csak áll, zavartan, mintha valami gyera« kes csínyen érték volna. Pedig ő igazán nem tehet semmiről. Szemei viszszamerülnek a múltba, az elhomályosodó, körvonalaikat egyre vesztő években próbálnak megkapaszkodói görcsös ujjai, de görcsös zavarában' még a szalmaszál is kicsúszik a fúl* dokló ujjai közül. — Hetvenhat, K«h ti néni — és megyünk tovább. A következő szobában három ágy. Az egyiknél Panni babájával játszik.ötvenhat éves. Az idő eljárt fölötte, á természet megfeledkezett róla. Törpe maradt. A rózsaszínarcú gumibabácskát olyan szeretettel babusgatja, mint édesegyfiát, ha lenne. Kicsiny ken-* döcskét köt a fejére, a kartonpapír1 skatulyában puha rongyokból vet neki fekhelyet, piros ruhá^sljájá* ígazgatja-simítgaijs, <?£& rongypaplanát rá. Rám se néz; számára á világ már csak ez a pöttöm gumibaba maradt. Nyúlok a babáért, furcsa hangok szűrődnek ki száján. Csak igen kevés szót tud kiejteni. Kétségbeesett, síró szemekkel néz Tóni bácsira. — Ne félj, Panni — és szeme felvidul, pöttöm babája alatt még nagyobb szeretettel igazgatja a színes rongyokat. Ötvenhat éves. A folyosón találkoztam Buzgó Latossal, a vőlegénnyel. Alacsony területű, alig másfél méter magas. Kezet nyújtunk. Arcán feloldódnak a kételyek: nevet. Ujjás fénylő, arany kart* kagyűrü. Mondják, négy menyasszonya is van az otthonban. Később még egyszer láttam őt. Amint benyitottam' a szobájába, a tükör előtt állt, fésül' ködött. Mégse mondják, hogy ez a Lajos egy ilyen meg olyan ember.. Zárszó helyett „Az öregség száműzetés. Egy korszakból, amely főleg délelőttből állt Kiutasítás egy édenkertből, illetve kitévelyedés belőle merő figyelmetlen-" ség folytán" — írja Illyés Gyula. Pedig nem öregszünk, csak mozdulataink bizonytalanodnak el, szervezetünk fárad meg, külsőnk változik, emlékezésünk nehezedik, de fiatalok maradunk. Az akarásban, életben fiatalok. TÓTH LÁSZLÓ Martin Babinec őrnaggyal, a gazdasági bűnügyekről Szigorúbb ellenőrzést, jobb nyilvántartást # A gazdasági dolgozók felelőssége # Tisztázzuk a melléktermelési ágazatok küldetését és feladatát # A bűnözés megelőzésén van a hangsúly Az utóbbi években a gazdasági jellegű bűnügyek országos ós szlovákiai viszonylatban egyaránt növekvő irányzatot mutatnak. Népgazdaságunkban óriási károk keletkeznek, ami arról tanúskodik, hogy a közvagyon megbecsülése nincs mindenütt rendben, és hiányzik a rendszeres, alapos ellenőrzés. Az említett bűnügyek elleni harc igen nehéz. A rendőrségnek legtöbb esetben körmönfont, szakmai tapasztalattal rendelkező és minden hájjal megkent bűnözőkkel van- dolga. A gazdasági jellegű bűnügyekről szlovákiai viszonylatban Martin Babinec őrnagy adott felvilágosítást. Mit mutat az idei mérleg? — Az első félévben Szlovákiában mintegy kétezer gazdasági jellegű bűntettet tartottunk nyilván, amelyek következtében több mint 12 millió korona kár érte népgazdaságunkat. A gazdasági vezetők és a munkatársak gyakran tudnak a viszszaélésekről, de szemet hunynak, nehogy csorba essék az üzem jó hírnevén. A kétezer esetből csak öt százalékot jelentettek, a többire a közbiztonsági szervek jöttek rá. A gazdasági bűntettek száma bizonyára nagyobb, és így a kár is jóval nagyobb a nyilvántartottnál. Említene néhány példát? — Az egyik zsolnai építővállalatnál az építőanyagokkal párhuzamosan szőnyegeket, háztartási gépeket, hűtőszekrényeket vásároltak, amelyek sohasem kerültek az elkészült épületekbe, hanem azokat egymás között elosztották. Amikor erra a HIÁNYOS ELLENŐRZÉSENYHE FELELŐSSÉGRE VONÁS fondorlatra rájöttünk, a kár már 750 000 koronát tett kl. Vagy például a Dubnicai Kolióiparl Vállalat bérelszámolója egy év alatt bérlistákon 150 000 koronát számolt el — magának. Szinte hihetetlen, hogy az elszámolást rajta kívül még három felelős ember írta alá anélkül, hogy ezt a csalást észlelte volna. Az utóbbi időben szó esik a melléktermelési ágazatokban történő visszaélésekről.. — A visszaélések jelentősek. A meliéktermelési ágazatok küldetését mielőbb tisztázni kell, és meg kell szigorítani az ellenőrzést. A bérlistákon sokszor olyan emberek szerepelnek, akik nem is dolgoznak ott. Az így szerzett pénzt leggyakrabban az alkalmazottak között elosztják. Nižná Šuňaván 60 000, a Bratislava-Vajnoryn 59 000, Pavlovicán pedig 92 000 korona került így jogtalanul egyesek zsebébe. A kereskedelemben is előfordulnak visszaélések? — Igen. A napi kiskereskedelmi forgalom megdézsmálása gyakori. Leltározáskor ezt vagy nem veszik észre, vagy pedig baráti alapon elkendőzik. Van itt azonban egy érdekes jelenség. A múltkori árrendezéskor az állami kiskereskedelmi ellenőrző szerv dolgozóival karöltve néhány üzletben ellenőrzést tartottunk. Nem kevesebb, mint 300 000 korona értékű eldugott árut találtunk. Ebből mintegy 140 000 korona hasznot húztak volna az üzletvezetők, persze » vásárlók rovására. A gazdasági jellegű büntettek csoportjába sorolható a lopás is... — Sok üzemben, főként az építkezéseken a felületes anyagraktározás szinte kínálja az alkalmat a bűnözésre. Eltűnik a cement, a tégla, a szög és sok más anyag. Igaz, a piacon hiánycikk az építőanyag, de ez még senkit sem jogosít fel lopásra. Mi at. oka az egyre növekvő gazdasági jellegű bűnözésnek? — Sokféle. Egyes emberek könnyen és gyorsan szeretnének meggazdagodni. Ugyanakkor a gazdasági téren elkövetett bűntettekért csekély a büntetés, és az okozott kár megtérítésével sincs minden rendben. Vannak, akik a közvagyont Csáki szalmájának tekintik. Nem az enyém, hát vigyedl Növelni kellene a gazdasági vezetők személyes felelősségét. tehát a felelősségre vonásukat is. A tolvajok malmára hajtja a vizet a hiányos nyilvántartás és felületes ellenőrzés is. Például a vágsellyei Duslóból higanyt csempésztek ki Ausztriába. Amikor rájöttünk, és számon kértük, az üzemben senki sem tudta — s ma sem tudja — megmondani, hogy mennyi hiányzik belőle. Az általunk megállapított kár 300 000 korona, de az ügy kivizsgálása még folyik. A csempészés és a valutával történő visszaélés is Önökhöz tartozik? — Gazdasági jellegűek, így hát igen. Sajnos, az utóbbi iduüen e téren is akad bőven munkánk. Egyik jugoszláv állampolgár például 250 000 korona értékű árut hozott be. Orgazdájánál 100 000 korona értékű árut és 57 000 korona készpénzt foglaltunk le. így sorolhatnám tovább a külföldi gépkocsiktól kezdve egészen a fagylaltig. Itt sincs minden rendben. Sajnos a jelenlegi előírások és az érvényben levő törvények módosítására eddig még nem került sor, és ez megnehezíti a munkánkat. Több javaslatot nyújtottunk be, mert nemcsak a bűnözés leleplezését, hanem antiak megelőzését is feladatunknak tekintjük. Féljegyezte: NÉMETH JÁNOS