Új Szó, 1969. szeptember (22. évfolyam, 205-230. szám)

1969-09-12 / 215. szám, péntek

A fodrász Évekig jártam ugyanahhoz o fodrászhoz. Nagyon barátságos volt hozzám. Mindig szívélyesen jogadott, azért is, mert én már apja boltjában is jártam borotválkozni. Igen, az apja is fodrász volt, és egyszer bevallotta nekem, hogy csak azért tanulta ki ezt a mesterséget, mert szereti az embereket, és a fodrásznak sok emberrel van kapcsolata. Ezt már gyerekkorában tapasztalta, amikor az apja mellett statisztált. Derűsen, jókedvvel vallott és ugyanolyan jókedvvel mondta el borotválás vagy hajvágás közben a legújabb vicceit. Egyegy poénon is hangosan nevetett. Es mert látta, hogy igen élvezem szellemes tréfáit, megtette azt is, hogy az utcán bizalmasan félrehívott és elmondta legújabb szerzeményét. így tartott ez éveken át, de egy napon bementem a fodrászboltba és felkészültem a legújabb viccek élvezésére, ám meglepetésemre az én fodrászom nem volt a helyén. Megkérdeztem egyik kollégáját: Hol van? — Hol? — ismételte a kolléga. •— Meghalt. Infarktus végzett vele, pedig még fiatal volt. negyvenkét esztendős lehetett ..'. Hallgattam, nem volt mit mondanom, csak éreztem, hogy végigfut rajtam a hideg. Mosolyára, vicceire gondoltam, derűs hangos nevetésére .. • Biztos, hogy sosem gondolt a halálra. Nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, lioyy egy vicc elmondása közben hirtelen a szívéhez kapott... és vége volt. Mondják, hogy nagyon rendes fiú és családapa vult. A fodrász, aki helyettesítette, igen dicsérte, aztán ő is elmondta leoúiahb viccét, de ez sem derűben, sem szellemességben nem ' has^nUtott elödie bemondásaira. A különbség a kettő között az volt, hogy az, aki oly hirtelen távozott. valóban szerette embertársait. Amikor ifjú voftam ... Ifjú koromban sosem gondoltam az öregségre. Mégis, ha magányos öregembert láttam a Duna-parton elgondolkozva szemlélődni, hirtelen átvillant az agyamon: ha én egyszer elérem a hatvanadik esztendőt, akkor biztos nyugodt leszek. A nyugtalanság és qond. amely ifjú éveimet kínozza, bizonyára elmúlik, eltűnik. Hát tévedtem, én 60 éves koromban éppoly nyugtalan vagyok, mint voltam 20 esztendős koromban. Éppúgy felháborítanak az igazságtalanságok, sérelmek, mint akkor, amikor este nem tudtam, hot fogom lehajtani a fejemet, és délben nem tudtam, mit fogok ebédelni. Akkoriban arra is gondoltam, ha eljön az az idő, hogy lesz állásom, lakásom és kosztom, bizonyára boldog leszek. Hát nem. Mindez most megvan, azért távolról sem vagyok boldog. Azt hiszem, ez nemcsak velem, hanem másokkal is így van, és ez. az állapot, ahogy van, a mindennapi élethez tartozik. Emlékszem, amikor a fasizmus éveiben bujkálnom kellett. arra gondoltam, ha egyszer túlélem a fasizmus kegyetlenségeit, nagyon boldog leszek. És úgy is volt, a fel szabadulás után egy ideig nagyon boldog voltam. Áprilisban, májusban sokáig iiltem a fák alatt és élveztem a lágy tava szi szellőt, amely suttogva suhant a fák levelei közt. Órákig tudtam egy helyben ülni. órákig tudtam a határban a zúgó, búgó tavaszi hangok kíséretében sétálni, de egy napon aztán mégis csak. újra eljött a gond, és a boldogságról szőtt álmaimat keresztül húzták a mindennapi sérelmek, nyugtalanságok. Falra hányt borsó? Eddig Sok boltot, szövetkezetet, üzemet, vállalatot kritizáltam, de csak a Spo t ka-bolt szívlelte meg tantvso -hat, a vasárnapi Sazka és Spörtka eredményeinek közlésével. Ezenkívül a kassai piactéren, ä templom körüli szemét — figyelmeztetésemre — mintha csökkent volna. A királyhelmeci vendéglő azonban mélyen hallgat, helyette a tejüzem tiltakozik ... de ez is jobb, mint az a közöny és titokzatosság, . amely körülveszi a magyar könyv magas árát. Tiltakoztam ellene, de a válasszal nem fáradoznak. A szabószakmáról is írtam, hogy a méret szerinti szabóság tönkre megy, mert nincs utánpótlás, de sem a szövetkezet. sem a kommunális üzem vezetősége nem reagált a feltett kérdésre, és nem válaszolt, hogyan akarja az égető problémákat megoldani. Panaszomra, amelyet a leltározás és a kulcskészítés körül tapasztaltam, sem jött válasz .. és folytathatnám a jelsorolást. Ügy tűnik, hogy bíráló szavaim olyanok, mint a falra hányi borsó. Persze, az érintettek azt válaszolhatják, hogy nem olvassák az Ü

j Szót, és nem tudhatják, hogy mit írtam róluk. Bezzeg, ha cikkeinben történe tesen azt közöltem volna, hogy az illetékesek nagy pénzüszszeghez jutottak, akkor félóra leforgásu alatt már illedelmesen kopogtak volna a szerkesztőség ajtaján, h/y azonban mélyen liallqatnak, abban a reményben, hogi a cikk és benne a mondandó feledésbe Csak a sorompó marad A Duna parton nézem a várat. amely -a zöldbe borult domb csúcsán áll készen, kijavítva. Még a várat körülvevő kőkerítés és az alsó bástyák is megifjodva emelkednek a lerombolt Vödric romjai felett. A híd munkálataihoz is hozzáfogtak a Duna mindkét oldalán. Nemsokára ragyogó szivárványként ivei jnajd át a széles Dunán És ívét, égö lámpáival az esti órákban százszorosan tükrözi inaid vissza a víz. A városban ezenkívül új lakónegyedek is épülnek, csak éppen a sorompókat nem távolítják el, és minden itteni lakos aki a sorompófi túl lakik, napQiita leadja negyedórai udójút a mindenható %sorompónak. Vajon mikor távolítják el ezeket a vaskerítéseket, amelyek sok évtizede gátolják, akadályozzák már a fővárosban a forgalmat. Az a benyomásom néha, hogy a mérnökök úgy ülnek u város közlekedési tervein, mint a tyúkok a záptojásokon. Sokan vagyunk Minap, amikór u nyári zápor után leállt városunkban a közlekedés, pgyrészt mert a villamoskocsik „megfáztak és náthát kaptak", másrészt mert zavarok keletkeztek az áramszolgáltatásban, a gyalogos forgalom megháromszorozódott. Ekkor vettem észre, mily sokan vagyunk fővárosunkban. Alig fértünk a járdán, az emberek lépten-nyonon egymásba ütköztek anélkül, hogy bárkinek is eszébe iutott volna ezért bocsánatot kérni. Mégis, vagy tíz percnyi figyelés után belém ütközött egy hetven év körüli idősebb úr, és nagy meglepetésemre, bocsánatot kért tőlem. Udvariassága és szomorú, alázatos mosolya úgy hatott, mintha vendég volna idegen földrészről. SZABÓ E Napirenden a 15 évese

k - megOldhOtfl nrohiéllia Az utóbbi években már- néhányszor, s most ismét napirendre kerültek a 15 évesek. Az új tanév küszöbén állunk, s ez jó alkalom arra, hogy felmérjük, mi is történt azokkal, akik a múlt évben befejezték a kötelező iskolalátogatást, vagyis a kilencéves alapiskolát. S hogy nem periférikus problémával állunk szemben, ezt az a tény is bizonyítja, hogy a 15 évesekkel a közelmúltban a kormány is foglalkozott, s helyzetük rendezésére 340 millió koronát szabadított fel az állami költségvetésből. Nézzük csak, milyen a tényállás, miért jelentenek gondot ezek a fiatalok. Az 1968 -69-es tanévben Szlovákia területén 92 500 tizenöt éves hagyta el az iskola padjait, közülük 45 800 lány. A kelet-szlovákiai kerületben 23,2 százalékuk, a középszlovákiai kerületben 25,8, a nyugatiban pedig 15 százalékuk nem jutott el a kilencedik osztályig. Ez a szomorú adat két dologra enged következtetni: egyrészt a gyenge tanulmányi előmenetelre, másrészt ennek következtében az elhelyezkedéssel járó nehézségekre Nézzük meg közelebbről, hova lettek, az élet mely szakaszán tevékenykednek tovább a szóban forgó fiatalok. Szlovákiában a végzett növendékek 35.6 százaléka folytatja tanulmányait, 40,3 százalék tanoncviszonyba lépett, 6 százalék állást vállalt, 1,3 százalék képtelen bármilyen további tevékenységre, 2,9 százalék a szülői háznál maradt, és 12,3 százalék eddig nem talált magának semmilyen helyet. Ez a 12,3 százalék 15 300 főt képvisel, ebből tízezer lány. A lányok számát azért hangsúlyozzuk, mivel elhelyezkedésük jóval nehezebb, mint a fiúké, holott a lányok sokkal jobb előmenetellel fejezték be kötelező tanulmányaikat — a fiúk 27,5 százaléka nem jutott el a kilencedik osztályig, a lányoknál ez csak 18 százalékot tesz ki. A felvételi vizsgákon a lányok átlagosan 10 ponttal értek el többet, mint a fiúk.-Sajnos, hiába kerastink itt logikát, mert a vállalatok, a tanonciskolák az állampolitikával ellentétben — amely elsősorban az előmenetel szerint kívánja megítélni az egyéneket — a fiúkat részesíti előnyben. Teszik ezt azért, mert a nők a képesítés megszerzése után, állást vállalva, több szabadságot *r szülési szabadság, gyermek "betegsége stb. — igényelnek. s a termelésbe való bevonásuk gondosabb munka szer.'szést kíván. Megmutatkozott, iiogy a klaszsztkus műveltség, a gimnáziumi tanulmányok iránt egyre csökken a? érdeklődés. A tervezettnél 1900-zal kevesebben jelentkeztek a középfokú általános Iskolákba, viszont a szakképesítéssel járó — ipari, egészségügyi, gazdasági stb. — tanulmányok iránt jóval többen érdeklődnek, mint amennyit az előirányzott szám megenged — 23 956-an jelentkeztek, de csak 16 580-at vettek fel! Ugyanakkor az e^yes szakmák iránt, mint pl. a nehézipar, vegyipar, az energetika, az építőipar, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar iránt kiesi az érdeklődés.. Itt az államérdekek eltérőek az egyén érdekeitől. A_ tervezett 47 400 helyett csak 37300 fiatalt sikerült megnyerni e szakmáknak. Ennek több magyarázata van. Többek között az is, hogy Szlovákia területén aránylag kevés a szakközépiskola és a tanonciskola, viszont a szülők a 15 éveseket, főként a lányokat, nem szívesen engedik más városba, illetve a cseh országrészekbe. ügy másik tényező: a tanulmányok befejezése után ezeknek a fiataloknak nincs módjuk otthon, illetve á közelben elhelyezkedni, tehát kénytelenek többnyire Csehországban vállalni munkát (pl. textiles üvegipar, kereskedelem stb.) Megdöbbentő, hogy a mezőgazdaság iránt milyen kicsi az érdeklődés. A toborzási tervet csak 47 százalékra sikerült teljesíteni. Itt azonban nemcsak a fiatalok és a szülők hozzállása passzív, hanem az egyes mezőgazdasági üzemeké is. Egyszerűen nem igénylik a képzett szakembereket, nem teremtik meg számukra a szükséges munkafeltételeket. Szlovákia területén újabb és újabb vegyi üzemeket létesítünk, de képtelenek vagyunk szakképzett emberekkel ellátni őket. A tervet itt is csak 64,5 százalékra sikerült teljesíteni," ami azt bizonyítja, hogy a fiatalok nem tanúsítanak kellő érdeklődést a kémia iránt. Ľzek a számadatok szomorú tényekről tanúskodnak. De a 15 000 "liatal sorsának függőben maradása mellett sokkal aggasztóbb, hogy üzemeink többsége — annak ellenére, hogy erre a célra külön állami támogatást, .-a^yis péiizt kap — nem törekszik az utánpótlás saját forrásaiból történő biztosítására. Szinte hihetetlen, hogy ma, a túltechnlzált é;s automatizált világban inkább segédmunkásokat, illetve szakmanélküli olcsó munkaerőket alkalmaznak mint szakembereket. Szűk látókörű politika ez! Lejietséges, hogy pillanatnyilag elérik a bérmegtakarítást, de távlatilag ez a hozzállás a termelékenység rovására megy. Ügy véljük, hogy az államnak ebben az irányban nemcsak jutalmaznia kellene, hanem hathatós intézkedésekkel — akár szankciókkal is — büntetni kellene a passzív üzemeket. Ez nagyban hozzájárulna a 15 évesek problémájának megoldásához. Hasznos volna, ha járásonként létrehoznák a fiatalok szaktanácsadó intézményét is, hiszen sok hivatásról, illetve a lehetőségekről sem az iskola, sem a diákok nem tudnak. Trnaván, Trenčínben, Rozsnyón Michalovcén helyi kezdeményezéssel létrehozták ugyan ezeket a tanácsadókat, de saját bevallásuk szerint nem ludnak tökéletes szolgáltatást nyújtani, mivel informáltságuk hézagos. Ezen a téren hathatós segítséget nyújthatna a Munkaügyi és az Oktatásügyi Minisztérium is. Ha az egyes szervek kö.zött jobb lenne az együttműködés, bizonyára nem fordulnának elő olyan esetek, mint a közgazdasági iskolával kapcsolatosan. Pozsonyban ugyanis két ilyén iskola van, ahonnan évente 150 szakképzett fiatal kerül ki. A társadalmi igény azonban jóval nagyobb: csak Pozsonyban több mint 1000 közgazdasági iskolát végzett munkaerő hiányzik, és Szlovákia területéről további 550 igazgató fordult közvetlenül az iskolához segítségért. Ismét felvetettük a 15 évesek problémáját. A beható elemzés után megállapíthatjuk, hogy lényegében valamennyit el lehelne helyezni, ha egyrészt az alapfokú iskolában nagyobb gondot fordítanának a magasabb műveltségi szint elérésére, a tárgyi tudás növelésére, másrészt, ha az egyéni érdeklődést tervezetten, a társadalmi igényeknek megfelelően irányítanák. Véleményünk szerint csupán a kormány 340 millió koronája, amit e probléma megoldására irányoztak elő, nem szüntetheti meg az áldatlan helyzetet. OZORAI KATALIN Moiira készül a szüreti ünnepségre Hazai és külföldi borok kóstolója $ Gazdag műsor ® II. Rudolf is jelen lesz % A szövetkezelek és a Járási Mezegazdasági Társulás érdeklődése nagyobb is lehetne Az idoi „Kiskárpátoki szüreti ünnepségre" 1969. szeptember 20-án és 21-én kerül sor Modran. A városban jelenleg utolsó szakaszába léptek a nagyszabású rendezvény előkészületei, mondotta Ladislav Štefko, a Modrai Városi Nemzeti Bizottság elnöke. Arra is felhívta a Modrán megtartott sajtóértekezlet résztvevőinek a figyelmét, hogy a szüreti ünnepség vendnégeit ez idén is nagyon gazdag program várja. Megtekinthetik például a borkiállítást, melyen hazai és külföldi borokat kóstolhatnak, továbbá a helyi képzőművészek alkotásainak kiállítását. Az ünnepség alkalmából művészegyüttesek fellépésére és sportvetélkedőkre is sor kerül. A hagyományos allegorikus menet az idén eynarad. Helyette egy dramatizált jelenet bemutatására kerül sor, mely Modra szabad királyi várossá avatását fogja ábrázolni — II. Rudolf korabeli kosztümökben. A modraiak arra is számítanak, hogy a jó borocska csak akkor ízlik, ha finomabbnál finomabb falatok közt is válogathatnak. Nos, a majd kapható ínyencfalatok közül hadd említsük meg a kacsa- és a libahúst, a cigánypecsenyét, a házikolbászt, a gulyást, a hur-. kát és más disznótori különlegességeket. Bő választék lesz különböző szőlőfajtákban is. Mint minden ntigy rendezvény, úgy ez is, bizonyos problémákkal jár. Ezek közül a legnagyobbat az jelenti a modraiak számára, hogy a környező szövetkezetek ez idén az ünnepségen való részvétel iránt nagyon kis érdeklődést tanúsítanak. Pedig a város kizárólag saját erejéből nem képes maradéktalanul biztosítani a rendezvény sikeres lefolyását. Ezért számít a partnerek -— mindenekelőtt a járási Mezőgazdasági Társulás — segítségére. A távolról érkező vendégek részére a ČEDOK pezinoki fiókja biztosít szállást. Az ünnepségek napjaiban minden húsz percben autóbusz fog közlekedni Modra és Pozsony közt. -tűét llSil Plis m , - -u V f" . /; ~" "i —> — —V. JL 8 J^ s T" ~ A 150 000 lakost számláló Kassa értékes történelmi műemlékeivel, virágzó iparúval a olrosépľ'szei szerint 2000-ben m r a világvárosok kPzé sprolható >vsz. Feltehetőleg a lakossí i száma ekkor 300 000-re növekszi

1-. A távlat' építkezés' tervek fiyýhk*nt főleg a He'ná-l bal partjára ooimlkaznvk. • mivel-'épít keién szempontjából itt-találhatók a leumer/felelôbb körülmények. Felvételünkön: Kassa látképe u Hernád hnayy jüvó" előtt ulló bal part járól, a háttérben Kassci-Üjváros. ffinji 12. IX. 13.