Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)
1969-08-10 / 32. szám, Vasárnapi Új Szó
B esztercebánya látogatója a történelmi nevezetességek megtekintése közben a vártemplom mögött, az egykori Felső-tér 28. szám alatti elemi iskola bejáratánál egy emléktáblára lesz figyelmes: „Itt működött 1944-ben a Szabad Szlovák Rádió". Ez valóban így is van, azonban kevesen tudják, hogy a felkelők rádiójának első stúdióia mégsem itt volt. Az egykori Hungária kávéházzal szemben, a Felső utca 21. sz. alatti házának (ma a Szocialista Akadémia irodái) egyik nagyobb helyisége volt a felkelők rádiójának első stúdiója. A helyiség, amelynek kőfalai erősen visszhangoztak, némi módosftásra szorult. A visszhang miatt katonai takarókkal aggatták körül a szobát... (hja, akkor még nem létezett a Smrečina üzem, amely történetesen éppén Besztercebányán ma a hangszigetelő lemezeket gyártja.). A stúdió csak azután költözött el innen, amikor erősen megnövekedett a légitámadások veszélye. A kortársak és részt vevők elbeszéléséből érdekes kép alakul ki a felkelési rádió működéséről, amely hasonlít a rádió hőskorára, amikor kezdetleges viszonyok között, csekély műszaki felszereléssel, ám annál nagyobb lelkesedéssel készült a műsor. Besztercebányán ugyanis nem létezett stúdió, csupán adótorony. Nem ez a mai, egy szál magas antenna, hanem kétárbócos antena torony, jozef Vrabec, akkori >idiótechníkus Bratislavában ma a tv filmmüsorának vezetője) a "berendezés jelentősebb részét még a felkelés előtt evakuálás ürügyén Besztercebányára csempészte. Akkoriban betiltották a Matica adását s ennek a kis stúdiónak a berendezését is ide hozták. A feszerelés aránylag egyszerű volt: egy asztal nagyságú keverő pult, néhány mikrofon és erősítő, és egy közvetlen telefonvonal a stúdiótól az adótoronyig. Hangvételre szolgáló berendezésről természetesen szó sem lehetett Mint ismeretes, a Szabad Szlovák Rádióban először Ladislav Sára hangját hallották a hallgatók. Sára a besztercebányai ipariskola szlovák nyelvtanára volt, ő olvasta fel a Forradalmi Nemzeti Bizottság felhívását. Ez a bejelentés 1944. augusztus 30-án délelőtt tizenegy órakor történt. A hangszőrókat hallgató emberek az utcán örömükben összeölelkeztek, éltetni kezdték a Csehszlovák Köztársaságot, amelyet 8 felhívásban kikiáltottak?; r S ettől a perctől mindvégig a Szabad Szlovák Rádióállomás egyértelműen ír'-cséhszlovák együvétartozást, \nu.l/!(\ radioja a közös ország ügyét védelmezi, propagálja és segíti kialakítását. Kevesen tudják, hogy a műsorszerkesztők körében a felkelés idején ott volt Anton Hollp képzőművész ls, ma a Roháč című lap főszerkesztője. Az irodalmi adást szerkesztette s igyekezett kifejezésre juttatni a cseh nemzettel való összetartást. Ezért cseh forradalmi verseket szeretett volna beiktatni a műsorba. Igenám, de cseh könyv akkoriban Besztercebányába nem volt, még kevésbé forradalmi vers. Összeült tehát Teren elvtárssal és erősen gondolkozni kezdtek, mely versre emlékeznek, melyiket tudják még fejből. Ki az'első, ki a második versszakot tudta s így mégiscsak összeállították a verses műsort. Itt nyaralt akkoriban ján Cikker zeneszerző is. Kapcsolatba lépett azokkal, akik a szabad rádió műsorát szerkesztették, és azonnyomban írt számukra egy szünetjelt. Három trombitára írtq a szerzeményt (amely ma is a besztercebányai stúdió szünetjele) Am magnó nem volt, így minden adás szünetében valaki leült a zongorához és a szünetjelt — lehetőleg pontos időközben — egy ujjal eljátszotta. Ilyen forradalmi időkben felette szükséges volt az állandó kapcsolat, és fgy az adást nem szüneteltethették sokáig. Ehhez azonban sok műsorra és zenére volt szükség. Eleinte a leggyakrabban sugárzott műsor egy felhívás volt a lakossághoz: Akinek megfelelő hanglemezei vannak, lehetőleg bocsássa a rádió rendelkezésére. A felhívásnak sikere volt, számos lemez gyűlt össze. De még így is bizony igen gyakran ismétlődött a műsor. * Az adóállomás megsemmisítésének egyik szemtanúja meséli: — Nem tudom milyen okból, de akkor nem szóltak a szirénák a légitámadás előtt. Riadó mégis volt. így hirdették kl: teherautókon száguldottak végig a katonák az utcákon, és végigkiabálták a várost, hogy légiriadó. Akik hallották, tovább adták és meg kell mondani, Igen gyors volt az eredmény. Mire a német gépek megérkeztek, többnyire fedezékben voltak az emberek. Hat-nyolc Zu 87-es zuhanóbombázó (stuka), és He-lll-es kétmotoros nehéz bombázó szórta a bombákat a Laskomer hegyre, amelyen az antennatornyok álltak. Nehezen ment á bombázás a németeknek, a hegyek és a drótok zavarták a stukákat az alacsony támadásban. A tornyokat nem is tették tönkre, csak körülbombázták őket. Sajnos, ez is elég volt, hogy tönkre tegye a finom adóberendezést. Ezután kisebb katonai adókból sugárzott tovább a Szabad Szlovák Rádió. A nagy antennákon mindössze nyolc napig sugározhattak. A felkelés visszaszorítása után a rádiósok elvonultak a hegyekbe. A leadót elfoglalták a németek, akik itt rendezték be a Belgrádból evakuált Prinz Eugen adót (amely Lili Marlen daláról volt közismert.) A visszavonuláskor a németek a adótornyokat felrobbantották. A mai adótorony már a felszabadulás után épült. A hegyekbe vonult rádiósok Besztercebánya elfoglalása után sem hagyták abba a munkát. Staré hory község közelében a Rychtár völgy feletti hegyekben építettek bunkereket, itt húzódtak meg. Nyomdát rendeztek be, és titkos utakon szállították a röplapokat a megszállt területre. A kis csapat Morozov alakulata keretéban működött és a rádióból ismert „Mor hol" néven adta ki röpcéduláit. Kassa felszabadulása után oda vonultak a felkelés rádiósai és megszervezték az első adást a felszabadult területen. Átmenetileg a felszabadulás után még egyszer volt rövid ideig stúdió Besztercebányán, de néhány hónap múlva felszámolták. A besztercebányai stúdió csak 1957ben(l) alakult újjá. Korszerű stúdiója ma az első bemondóról, Ladislav Sáráról elnevezett utcában áll. De nem elhagyatottak a rychtári bunkerek sem. Emléktábla van rajtuk és néhanéha itt találhatjuk kiránduláson Vrabec vagy Balada elvtársat, vagy más egykori rádióst. Az akkori szerkesztők, be mondók leülnek, beszalonnáznak itt, rágyújtanak, elbeszélgetnek ... Ma a felkelés városának stúdiója napi három Órás műsort sugároz, évente 14 rádiójátékot közvetít, több a (premierje, mint a kerület összes színházának. Az adási időt hat órára szeretnék kibővíteni, új épületeket terveznek ... A régi történelmi stúdió ma már a múlté. Olyannyira, hogy a stúdió helyén ma működő iskola egyik helyiségében berendezett emlékszobát az eredeti berendezéssel együtt helyszűke miatt kiürítették, sőt, még az SZNF új múzeuma sem talált annyi helyet, hogy legalább egy emléktábát szemteljen a felkelési harcokban oly nagy munkát végzett Szabad Szlovák Rádiónak. VILCSEK GÉZA Egy év rehabilitáció a jogász szemével A jogász: dr. ANTON MATIASEK, a pozsonyi Központi Rehabilitációs Tanácsadó vezetője. Szikár, ötven év körüli szemüveges férfi. Mondataiban, hanglejtésében alig-alig tapasztalható a jogászemberek sajátos agresszivitása; inkább lassan, tagoltan fogalmaz. A téma adott: az ötvenem évek és a Január előtti jogi torzulások mielőbbi jóvátételét célzó törekvések visszhangja az általa irányított rehabilitációs tanác sadó egy esztendei tevékenységének, illetve saját gondolatainak tükrében... „rehabilitáció... Emlékszik? 1968 januárja előtt többnyire csupán orvosi vagy egészségügyi szakkörökben használták ezt a szót. Tavaly azonban úi értelmet kapott, és napjainkban is a januári, megújhodási politika egyik legnagyobb, mindmáig kétségbevonhatatlan pozitívuma. Éppen a bírósági rehabilitációról szóló törvény alapján fáradoznak országszerte a bírósági különszenátusok a szocialista törvényesség ellen vétett jogtalanságok. sérelmek jóvátételén. Mert egy-egy csorbát utólag kiköszörülni sosem szégyen, de közömbösen elsiklani fölötte éppen olyan lelkiismeretlenség, mint a hibát elkövetni.. .1 a rehabilitációs törvény nemcsak a hazai, hanem a nerazetközi Igazságszolgáltatási gyakorlat egyik legjelentősebb, szinte egyedülálló fejezete. Mire gondolok itt? Arra, hogy a történelemben szép számmal találunk példát tömeges jogtalanságra és törvénysértésre. Elég, ha példaként csupán az esyházi inkvizíciót vagy a feudalizmus öncélú bírói gyakorlatát említem. Teljesen szokatlan ellenben. hogy a komoly, szomorú kimenetelű törvénysértéseket még ugyanaz az államrendszer elítélje és jóvátegye! A tavaly indult széles körű rehabilitációk célja a műit hibáiból eredő anyagi és társadalmi kártérítés, az emberek becsületének, önbizalmának visszaadása és a teljes jogbiztonság mReter»»nit0<í<? a törvény életbe lépésétől eltelt kerek egy évet képletesen akár igazságesztendőnek is nevezhetném. A rehabilitáló szenátusok előtt és a hivatalos tanácsadók mindegyikében a legmegdöbbentőbb sorsok, tragédiák elevenedtek föl. Ügyeik újratárgyalása után az ítélet többnyire igy hangzott: á rt a 11 a n o k ! Igaz, előfordult, hogy XY akkoriban valóban kisebb-nagyobb törvénysértéseket követett el, de egyúttal az is bebizonyosodott, hogy az érte kapott büntetés jóval szigorúbb, keményebb voll a megengedettnél. Mi seni lenne egyszerűbb mnst, mint az okokat keresve a felelősséget az akkori államrendőrség tagjaira vagy a bírókra és az ügyészekre hárítani. Tény: nem mindegyikük lelkiismerete tiszta, de az általánosítás éppen az ő hibáikra emlékeztető tévedés lenne, hiszen már az eddig tárgyalt perek százai is bizonyítják: a szálak számos esetben följebb vezetnek ... Persze az is igaz, hogy a vádlottakkal nem valami kesztyűs kézzel bántak azokban az időkben, akik kilátástalanságnkat látva soha el nem követett bűnöket is bevallottak .. " Dolgozószobájának szerény berendezése két íróasztal, néhány szék és egy írógép. Hányan fordultak meg Itt az elmúlt másfél esztendőben, azt aligha tudja valaki Is. Tanács, útbaigazítás nélkül azonban senki sem távozott. Bérmentesen segítettek a kérvénv megfogalmazásában és a hivatalos űrlapok kitöltésében ís. A tanácsadó a perfölújítási kérelmek beadása határidejének lejártával nem fejezte be tevékenységét, hiszen körülbelül másfél esztendeig tartanak majd még a bírósági rehabilitálások, és küszöbön áll a még több embert érintő bíróságon kívüli rehabilitáció, ismét szükség lesz hát a segítségre, a tanácsra. „októberben, igazi felelősségérzettel vettem át ezt a munkakört. Előzőleg a nemzeti bizottságok irányításának vonalán dolgoztam, de Sgy is ismerten) néhány komoly esetet. Tudtam: nehéz harc lesz a rehabilitáció, hiszen az emberek ezreit polgárilag, erkölcsileg, anyagilag megkárosítottak a mondvacsinált vádak alapján. S nemcsak őket, hanem családjaikat, ismerőseiket, barátaikat is. Szilárd elhatározással láttam munkához. Az Ítéletek objektivitása, helyessége természetes szívügyem. az elmúlt tizenkét hónapban kereken ötezren éliek Szlovákiában a rehabilitációs kérelem benyújtásának lehetőségével. A közeljövőben azonban még nehezebb, nagyobb körültekintést igénylő feladat előtt állunk: a küszöbönálló bíróságon kívüli rehabilitáció tízereket érint majd. Elég, ha példaként csak a szomorú emlékű B-Iakásakriót, a különböző nyugdíjazási és munkajogi sérelmeket, az egyetemi és a középiskolai tanulmányok kierőszakolt megszakítását vagy a személyi tulajdon jogtalan konfiskálása eseteinek ezreit említem . . E munka gyakorlati súlyának előzetes fölbecsüléso ma még lehetetlen ... „látja, legalább a tizedik cigarettát nyomom már el. Kimerítő ez a munka. Nemcsak az emberek, hanem, sajnos, igazságszolgáltatásunk egészének rehabilitációjáról van most szó .. Mindkét feladatot pedig csak teljes sikerrel lehet majd befejezni, lezártnak tekinteni!" MIKLÓSI PÉTER
