Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-09 / 186. szám, szombat

ELVTÁRS TELEVÍZIÓS INTERJÚJA (Folytatás az 1. oldalról) lyet a legközelebbi években szándékozunk megvalósítani, ezzel függnek össze bizonyos lépések, amelyek kimondottan stabilizációs jellegűek, és céljuk népgazdaságunk megszilárdítása. Ezek az 1968 és 1969-ben előkészített lépések nem érték el az általunk feltételezett eredményeket. A népgazdaságban sor került az inflációs tendenciák bizonyos gyorsulására. De természetesen ezek semmiféleképpen sem katasztrofális jellegűek. Ezt hangsúlyozni szeretném. De nem lehet őket lebecsülni sem. Nagyon súlyosak, és a központi, valamint az alacsonyabbfokú gazdasági intézmények részéről energikus lépésekre van szükség ahhoz, hogy a gazdasági életben meggátoljuk e tendenciák további hatását. Az előbb azt kérdezte, milyen intézkedéseket akar hozni a kormány. Arról van szó, hogy ebben az évben elfogadott stabilizációs intézkedéseket következetesen megvalósítsuk a gyakorlatban. Ez nagyon igényes munkát követel. A kormány május 14-i határozata még csak néhány hét óta van érvényben. Ennek ellenére néhány területen már látható bizonyos fokú javulás, ami azonban még távolról sem elegendő. Magam is azt hiszem, hogy e stabilizációs lépések következetes érvényesítése a népgazdaságban néhány hónapot, sőt, néhány területen talán két-három évet is igényel. A stabilizációs intézkedések vonatkoznak: 1. a beruházási piacokra vonatkozó intézkedésekre, 2. a piaci ellátásra vonatkozó és a lakosság jövedelmének és a jövedelem piaci fedezetének egyensúlyára, s 3. bizonyos olyan intézkedésekre, amelyek korlátozzák az állami költségvetés kiadásait. Az intézkedéseknek ezt a három csoportját kell most figyelni nemcsak, a szövetségi kormány népgazdasági tevékenységének valamennyi területén, hanem a nemzeti kormányokban, a nemzeti bizottságokon a gazdaságirányítás valamennyi fokozatán. Csak így számíthatunk a gazdasági helyzet fokozatos javulására. Kérdés: Bocsásson meg, elnök elvtárs, ha ehhez az általános magyarázathoz még hozzáfűzök néhány konkrét kérdést. Mit ér az, ha a népnek megmagyarázzák az általános gazdasági elveket, ha végül bármelyik háziasszony a saját pillanatnyi szükségletei szerint ítéli meg nagy gazdasági problémáinkat és panaszkodni kezd: most nincs tojás, néhány héttel ezelőtt, nem tudom mikor, nem volt hús, vagy az is előfordult, hogy kifogyott a gyufa. Milyen lehetőségeket lát a kormány az ilyen pillanatnyi nehézségek felszámolására, amelyek, úgy gondolom, érintik az embereket, és gyakran általános politikai magatartásukat is meghatározzák? Válasz: Kérdése egészen helyénvaló, mert ezek a nehézségek nyomasztóan nehezednek minden háztartásra, társadalmunk minden tagjára. Először azt szeretném megmondani, az okot abban .is látni kell, hogy az utóbbi időben rohamosan nőtt a lakosság jövedelme, és a piacon több a pénz, mint amennyi áruval fedezhető. Ez a nagyon súlyos okok egyike. Természetesen ez olyan probléma, amelyet fokozatosan szabályozni lehet, és úgy vélem, hogy a kormány által elfogadott intézkedések ezen a téren is rendet teremtenek. Most azonban foglalkozzunk a piaci ellátás kérdésével. Ha vissza tud emlékezni néhány hónappal ezelőtt, vagy 1967-ben és 1968 kezdetén és 1968-ban sem voltak ilyen nehézségeink. Sőt azt mondtuk, hogy szilárd piaci élelmiszerkészletekkel rendelkezünk. Akkor került sor arra, hogy ezt a fejlődést a központi intézmények bizonyos mértékig lebecsülték. A mezőgazdaság néhány árproblémáját nem fontolták meg kellőképpen, ennek következtében a mezőgazdasági termelésben nem kívánt változások történtek, amelyek viszszatükröződtek a lakosság ellátásának rosszabbodásában. Meg kell mondanunk az igazat, hogy ebben az évben Csehszlovákiában kevesebb húst termelünk, mint tavaly. Ennek ellenére több embert kell élelmezni, mert a lakosság szaporodik. Ezt a helyzetet nagyobb külföldi húsbehozatallal igyekszünk áthidalni. Ez a tervünk a második félévben is. Kérdés: A tojást illetően szintén van lehetőség a megoldásra? Válasz: Ezt az ügyet hasonlóképpen. oldjuk meg. Belátható időn belül néhány millió tojást importálunk. A valóság az, hogy a múlt évhez viszonyítva 180 millió tojással kevesebbet vásároltunk fel. Ezt a hiányt is behozatallal kell fedezni. Kérdés: Emlékszem egy történetre, amit egy ismerősöm mesélt, aki szabadságáról tért viszsza. A dél-csehországi folyók mentén kóboroltak. Természetesen a férfiak ilyenkor tojást ebédelnek, tojást vacsoráznak, tojást reggeliznek. Az egyik községben megálltak, és a Jednotában tojást akartak vásárolni. Tojás azonban nem volt. Ekkor egy asszony szólította meg őket: „Én eladhatok maguknak tojást. Akarnak 50—60 darabot?" „Hogyhogy, maga eladhat tojást? Miért nem adja át a felvásárlóknak?" „Csak nem adom oda, hiszen akkor az oroszok kapják meg". Hasonló problémával az ember gyakrabban találkozik. Nagyon sokan mondták azt, hogy: „Csak nein fogok az oroszokra dolgozni!" Látható, hogy létezik egy bizonyos pszichózis, s ezért jó lenne, ha ön is hozzászólna, hogy ez mennyire indokolt, vagy még inkább, hogy mennyire indokolatlan. Válasz: Szeretném biztosítani az egész csehszlovák közvéleményt arról, hogy nagyon pontos szerződéseink vannak a Szovjetunióval, amelyek lehetővé teszik az egyes országok népgazdaságainak fejlesztését, és szigorúan betartják a teljes egyenjogúság alapelvét. Biztosíthatok mindenkit, nem létezik olyan eset, hogy az egyik ország külkereskedelmi forgalmából a másiknak haszna legyen. Ezen a téren nagyon konkrét nemzetközi kapcsolatok érvényesülnek. A csehszlovák—szovjet külkereskedelmi forgalom szempontjából a Szovjetunióból szerezzük be — a feldolgozóipar gyártmányaiért — a nyersanyagot és az élelmiszert. Ami a Csehszlovákiában állomásozó szovjet katonaság ellátását illeti, a szovjet katonák által elhasznált élelmiszert egy különleges szerződés alapján szállítják Csehszlovákiába, s ezért a szovjet katonák jelenléte semmilyen körülmények között sem okozhatja bizonyos árucikkek hiányát. Hiszen a hazánkban állomásozó szovjet katonák száma távolról sem közelíti meg például a jelenlevő turisták létszámát. Ha figyelembe vesszük hazánk kiskereskedelmi forgalmának terjedelmét és azokat az eszközöket, amelyekkel a szovjet katonák rendelkeznek, láthatjuk, hogy ez a kiskereskedelmi forgalom fél százalékát sem éri el. Ezért ezek a hírek egyrészt "a tájékozatlanság bizonyítékai, másrészt — véleményem szerint — lehetséges, hogy a politikai helyzet bomlasztására és népünk tudatának megzavarására törekszenek. Sőt, nemcsak erre. Az az érzésem, hogy így akarnak a gazdasági helyzet ellenére bizonyos politikai célokat elérni. Az is lehetséges, hogy valaki a régi jelszóval érvel: „,minél roszszabb, annál jobb", és ez a pszichózis kiválóan alkalmas erre. Szeretném igazolni, miszerint a gyakorlatban találkozunk néhány embernek azzal a véleményével, hogy minél rosszabb a gazdasági helyzet, annál jobb bizonyos politikai törekvések számára. Egyes helyeken találkozunk olyan dolgokkal is, amelyek bizonyítják, hogy akadnak, akik nem éreznek együtt országunk népével és gazdasági életével. Ezért valamennyi gazdasági intézményünknek, vállalati irányítóinknak, a vezérigazgatóságokon és az üzemekben nagyon következetesen kell ragaszkodniuk a kötelességek, a fegyelem, a rend megtartásához, Kérdés: Elnök elvtárs, most ugyan néhány sürgető mindennapi gazdasági ügyet érintettünk, de úgy vélem, hogy a szövetségi kormánynak előre kell tekintenie. Milyen lesz az Ün elképzelése szerint az 1970-es esztendő? Ez ugyanis nem valami távoli elképzelés. Ogy gondolom, hogy az év felében már mégiscsak tudni kellene, hogy mit kell tenni a jövő évben. Válasz: Igen, ezen a héten adja át a Tervezésügyi Minisztérium az 1970. évi népgazdasági tervjavaslatot. Tehát várható, hogy az elkövetkező hetekben a Gazdasági Taiíács és a kormány szervei megvitatják ezt az anyagot. Lényegében arról van szó, hogy a jövő év összefüggésben álljon azokkal a konszolidációs lépésekkel, amelyeket 1969-ben jelentettünk be. 1970-re növeljük a népgazdasági tervfeladatokat. A népgazdasági terv nemcsak nem kötelező tájékoztatásokat és adatokat tartalmaz, hanem bizonyos irányokban kötelező lesz nemcsak a központ, hanem a gazdasági egyezményeken át a vállalatok számára is. Feltételezzük, hogy az állami terv feladatai kötelező érvényűek lesznek a beruházás, a lakosság jövedelmei és kiadásai, a külkereskedelem és néhány más ágazat, mint például a fegyvergyártás stb. területén. Kérdés: Még egy utolsó, gazdasági jellegű kérdést. Beavatott körökben — és ezt most a televíziónézők és a rádióhallgatók előtt is megmondom — a CSKP KB plénumának őszi üléséről úgy beszélnek, mint olyan plénumról, amelynek határozottabb lépést kell tennie, vagy tesz az ország gazdasági és gazdasági távlatai kérdéseiben. Ön, elnök elvtárs, milyen megoldást vagy többletet remél a CSKP KB őszi plénumától? Válasz: Ez nagyon bonyolult kérdés. Attól tartok, hogy nem tudok részletesen válaszolni a problematika tartalmi részére. Inkább szeretném a hallgatókkal megismertetni a szövetségi kormány és pártunk központi bizottságának eljárását. Az 1969. és 1970. évi stabilizációs lépésekről beszélünk. Ezek lényegében arra törekszenek, hogy biztosítsák a gazdasági egyensúlyt. Ezt követik azok a lépések, amelyekkel fejleszteni fogjuk a termelés progresszív elemeit, vagy a progresszív szakágazatokat a befektetett munka nagyobb hatékonysága biztosításának érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek érinteniük kell a beruházási akciókat, valamint a közvetlen termelési folyamatot és a műszakokat is. Ennek érdekében készítjük elő a konszolidációs programot, amelyet ez ideig két-három évre időzítünk, de lehet, hogy a további számítások szerint hosszabb időre lesz szükség. Ezt a konszolidációs programot akarjuk a párt központi bizottságának őszi ülése elé terjeszteni. Kérdés: A CSKP KB tervezett plénumával összefüggésben, és természetesen az ön által is említett stabilizációs intézkedések következtében az emberek arról beszélnek, hogy: „Ez a vég, befellegzett a gazdasági reformnak." Válasz: A gazdasági reformnak semmi esetre sincs vége, hanem születése kezdetén, megvalósítása kezdetén vagyunk. Mint társadalmi tevékenységünk más területén, a gazdasági reform körül is sokat beszéltek és keveset tettek. így keletkeztek a nagy illúziók. Ezért olyan különfélék ma a nézetek a gazdasági reformmal kapcsolatban, hogy úgyszólván minden ember a maga módján értelmezi. Itt olyan bonyolult gazdasági lépésekről van szó, amelyeket nagyon megfontoltan kell megvalósítani. Most készítjük el az egész mérleget, és a párt központi bizottságának őszi ülése elé terjesztjük a programot, amelyben meghatározzuk a gazdasági reform további fejlődésének irányait, hogy eljussunk a virágzó gazdasági élethez. Kérdés: Elnök elvtárs, most talán foglalkozzunk a harmadik problematikával. Magától értetődő, hogy minden államférfi, és úgy vélem, hogy egy kis állam politikusa még inkább, kénytelen az összes tényezőkkel, a külső tényezőkkel is számolni, azokat figyelembe venni, ezek között, hogy úgy mondjam, azokat a külpolitikai befolyásokat is, amelyekkel minden állampolgárnak számolnia kell. Ilyen összefüggésben ugyan mit tart a csehszlovák politika külső aspektusai közül a leglényegesebbeknek? Válasz: Külpolitikai orientációnkat és magatartásunkat a központi bizottság és a csehszlovák kormány különféle ülésein kinyilatkoztattuk. Utoljára 1969-ben a januári kormánynyilatkozatban és a párt központi bizottságának májusi ülésén. Alapvető oreintáció természetesen az, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista közösség nagy családjához tartozik. Csehszlovákia szocialista ország és az marad, Csehszlovákia a népek szocialista közösségének tagja és az is marad. Külpolitikai téren ez a kiindulópont konkrét lépéseink számára. Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy osztályszempontból állandóan megosztott világban élünk és dolgozunk, hogy naponta állandóan gondoskodnunk kell népünk biztonságos és független fejlődéséről. Ezért megbízható szövetségesekre van szükségünk. Mély meggyőződésünk, hogy ilyen szövetségeseink a szocialista államok, hogy ilyen szö- vetségesünk a Szovjetunió is. Ez külpolitikánk alapvető orientációja, kiindulópontja. Bel- és külpolitikánk kialakításakor o létező realitásokból, és abból a megfontolásból kell kiindulni, hogy mint szocialista országnak nagyon aktívan, és barátainkkal, szövetségeseinkkel együtt kell fellépnünk a fejlődés és a szocialista vívmányok közös védelmében. Kérdés: Ha megengedi, elnök elvtárs, beszélgetésünk végén szeretnék visszatérni a kezdethez, ahhoz a kijelentéséhez, hogy a kormány kurmányozni akar. Végül is egész beszélgetésünkből és számos érvből látható, hogy milyen területeken akarja a kormány érvényesíteni a maga hatalmát. Megkérem tehát, befejezésül foglalja öszsze, hogy a kormány az összes területeken milyen konkrét tettekkel akar érvényt szerezni célkitűzéseinek? Válasz: Tekintettel a mai bonyolult helyzetre, belpolitikai életünk fokozatos konszolidációját célzó elkerülhetetlen lépésekre, valamint a szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatok normalizálására, úgy vélem, hogy a kormánynak lényegében a mai beszélgetésünk során érintett három kérdéscsoportban felsorolt területen kell döntő lépéseket tennie. Elsősorban arról van sző, hogy Csehszlovákiában rend legyen, hogy biztosítva legyen a polgárok joga, hogy folyamatosan gyarapítsuk és fejlesszük, de védjük is népünk forradalmi vívmányait. Erélyes lépéseket kell tennünk az államigazgatás és az államhatalom valamennyi területén. Erélyesen kell fellépnünk ott, ahol különféle erők gátolni akarnák közös törekvéseinket. Konkrét tettekre van szükség a mindennapi életben, és a Szövetségi Gyűlés számára elő kell készíteni a normatív jellegű intézkedéseket ls. A második kérdés gazdasági jellegű. A gazdasági kérdések megkövetelik, hogy mind a központban, mind a gazdaságirányítás alacsonyabb szintjén ebben a szakaszban ama elkerülhetetlen stabilizációs lépések megvalósítására összpontosítsuk erőnket, amelyeket a nemzeti kormányok és a szövétségl koTmány ez év áprilisában és májusában kiadott dokumentumaiban tűzött kl. Ez megköveteli a szövetségi és a nemzeti szervek megfelelő együttműködését, a kapcsolatok, a hatáskörök tisztázását, és olyan klíma kialakítását, amelyben a tehetséges, a szakmailag jól felkészült, a politikailag odaadó emberek eredményeket érhetnek el, és amelyben leleplezik a (hatékonyság csökkentésének előidézőit. Ez megköveteli továbbá gazdasági tevékenységünk irányítása színvonalának emelését minden fokozaton. A harmadik kérdéscsoport külpolitikánkra vonatkozik. Ezen a téren becsületesen, igényesen és nagyon érzékenyen akarjuk fejleszteni a szocialista országokhoz, a szövetségeseinkhez fűződő kapcsolatainkat, velük együtt akarunk lépéseket tenni a feszültség általános csökkentéséért az egész világon, de mindenekelőtt Itt Európában, az európai biztonságért. — LUDVlK SVOBODA köztársasági elnök dr. Ludek Kapitolát, a CSSZSZK argentínai új rendkívüli és meghatalmazott nagykövetévé nevezte ki. Ugyanakkor visszarendelte tisztségéből Miloš Veselý eddigi nagykövetet, akit más feladatokkal bízott meg. — Dr. JAN ZELENKA, a Csehszlovák Televízió központi igazgatója tegnap kinevezte a Csehszlovák Televízió új vezetőségét. Premysl Kočít a Csehszlovák Televízió művészeti programjáért felelős központi igazgatóhelyettesévé, a politikaihíradási program központi igazgatójának helyettesévé pedig Vladimír Soleckýt nevezte ki. — Dr. DALIBOR HANES, a Nemzetek Kamarájának elnöke és dr. Sámuel Fal tan, a CSSZSZK kormányának alelnöke tegnap látogatást tett dr. Peter Colotkánál, az SZSZK miniszterelnökénél. — A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK üdvözlő táviratot küldött dr. Mario Velasco Ibarra elnöknek az Ecuadori Köztársaság államünnepe alkalmából. — ŠTEFAN SÁDOVSKÝ, az SZLKP KB első titkára tegnap fogadta Szlovákia fogyasztási szövetkezetei képviselőinek küldöttségét, amelyet dr. Pavol Tonhauser, a Szlovák Fogyasztási Szövetkezetek Szövetségi* elnökségének elnöke vezetett. Ülést tartott az SZSZK védelmi tanácsa (ČSTK) — A Szlovák Szocialista Köztársaság védelmi tanácsa augusztus 8-án Stefan Sádovskýnak, a tanács elnökének vezetésével ülést tartott. A védelmi tanácsról szóló 1969/10 számú alkotmánytörvény értelmében megvitatta és jóváhagyta a nemzeti bizottságok védelmi tanácsainak elnökét és tagjait. A védelmi tanács elnöke a Szlovák Szocialista Köztársaság védelmi tanácsának titkárává Vladimír Šmidke ezredest, az SZSZK kormánya honvédelmi és biztonsági osztályának vezetőjét nevezte ki. Járási ünnepségek az SZNF 25. évfordulój'a alkalmából (ČSTK) — A hitleri elnyomók és a hazai csatlósaik ellen vívott hősi fegyveres küzdelem 25. évfordulója alkalmából Szlovákia számos járásában nyilvános manifesztációkat és ünnepségeket rendeznek. A felső-garami iljúság augusztus 17-én Rematában emlékezik meg a dicső harcokról, augusztus 23-án pedig ünnepségeket rendeznek Alsó Kubinban, Námestovóban, Trstenán és a kunerádi várban. A szlovák és a morva járások ellenállási harcosai augusztus 24-én a Cadcai járásban találkoznak, Tolmácson és Privigyén augusztus 28-fin tartanak emlékünnepet, augusztus 29-én pedig Nyitrán, Verebélyen, Aranyosmarótan, Érsckújvárott, Surányban, Losoncon és Homonnán emlékeznek meg a 25. évfordulóról. Augusztus 30-án a topolcsányi járásban a Jankov dombon tartanak manifesztációi. Augusztus 31-én pedig a trencséni járásban a lubin! manifesztáció résztvevői méltatják a második Sztálin partlzánbrigád harcosait. LEÉRTÉKELTÉK A FRANKOT Párizs — A francia kormány péntek esti ülésén elhatározta, hogy leértékeli a frankot. A frank aranyfedezetének értékét 0,18-r6l 0,16-ra szállítottak le. Pompidou elnök a kormány ülésén kijelentette, hogy a frank leértékelése a francia pénzgazdálkodás megjavításának alapját képezi. KAPUZÁRÁS AZ ENSZ GAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁBAN Genf — Az ENSZ gazdasági és" szociális bizottsága pénteken befejezte nyári ülésszakát és SZÍ 3S határozatot fogadott el Áz *n Időszak Jellegzetessége az volt, hogy megvitatták és elfogadták azt a programot, amely a nemzetközi politikai és gazdasági, illetve szociális fellendülés egybehangolását tűzi ki célul. MJUJif 1989. VHI. 9.