Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-08 / 185. szám, péntek

KOMOLY VERSENYTÁRS A MAGYAR SZERSZÁMGÉPIPAR Termelésüknek mintegy hatvanöt százalékát exportálják a magyar szerszámgépgyárak öt világrésznek több- mint 50 országába. Ez az adat önmagában is kifejezően tanúskodik arról a nagy elismerést kiváltó fejlődésről, amely főleg az elmúlt évtizedben jellemzi déli szom^ szédunk gépgyártását. A fenti adat ugyanis egyben annyit jelent, hogy ennek a kis országnak szerszámgép-kivitele a világviszonylatban rendkívül eló^ kelő hetedik helyet foglalja el. Ez minőségről, színvonalról tanúskodik. A minap alkalmam nyílt arra, hogy erről a saját szememmel is meggyőződjek. Az egyik „legmárkásabb" magyar szer* számgép-exportáló vállalatnak, az évente hozzávetőleg 150 millió dollár értékű üzletet lebonyolító TECHNOIMPEX-nek meghívására, egy szlovákiai újságírókból álló küldöttség tagjaként néhány rövid nap leforgása alatt megtekintettünk több magyarországi szerszámgépgyárat. Ellátogattunk a csepeli, a diósgyőri és a székesfehérvári szerszámgépgyárba, valamint a SZIM (Szerszámgépipari Müvek) budapesti esztergagépgyárába. A látottakat összegezve bátran állíthatom, hogy a magyar iparnak ez az ágazata, általános színvonalát tekintve még ugyan nem érte el a hazai szerszámgépgyártás nívóját, vir szont jónéhány csúcstermékében eredményesen megostromolta a világszínvonalat és megelőzött bennünket, (avára irható továbbá a műszaki fejlesztésnek nagy fokú céltudatossága, a piackutatás ta|>asztalatainak operatív alkalmazása és a fejlesztés elvitathatatlan dinamizmusa. Mit láttunk Csepelen? A harmincas évek derekan híre és neve volt a csepeli Weiss Manfréd Műveknek és keretén belül a szerszámgépgyárnak is. Nem volt könnyű dolog tehát a második világháború pusztítása után nemcsak feltornásznia magát egy már elért színvonalra, hanem azt jelentősen meg is haladnia. De nem hiába nevezték a múltban a magyar munkásosztálynak ezt a fellegvárát Vörös Csepelnek. TaVi elvtárs, a szerszámgépgyár műszaki igazgatója, aki hosszú évekkel ezelőtt Itt vert gyökeret, nemcsak az b j géptípusokról tud érdekes adatokat felsorakoztatni, hanem órak hosszat vallhatna erről a nem kevésbé érdekes, sőt izgalmas háborúutáni hőskorról is. A negyvenezer embert foglalkoztató nagyvállalatnak csak az egyik üzemébe, „saját birodalmába", a szerszámgépgyárba kalauzolt el bennünket Tari elvtárs. Akadt bőven látnivaló itt is. Nemcsak az aránylag nagy sorozatokban, de külön megrendelésre is készülő hagyományos Csepel gyártmányú maró- és radiálfúrógépek, amelyekből a háború óta 10—10 Czer darab készült el. Mérnök kísérőink palástolt büszkeséggel mutatták meg nekünk péíldául az ERS-200-as revolverfejes rövidesztergát, amelynek tervezésénél és kialakításánál tekintetbe vették a korszerű technológiai követelményeket éppúgy, mint a leggyakrabban megmunkálásra kerülő darabok méreteit és a gazdasági szempontokat. Műszaki adatokkal nem akarom terhelni olvasóinkat, ennél többet mond talán az, hogy ebből a kitűnő rövidesztergából jelenleg rendkívül megbízhatóan 16 darab dolgozik a nyugat-németországi Krupp Müveknél. S ez már jelent valamit! háltuk továbbá azt az üzemrészt. ahol több mint tíz különnag.yértékü, precíz gépek (SIP, DÍXI, MÁTRIX, Chrurchill stb.) rezgésszegély alapokra épültek ebben az üzemrészben, amelyben a termelési felfutást 1970-re tervezik. A megvilágítás a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt ragyogó: 600 LUX (az összehasonlítás kedvéért — ez tízszer nagyobb a normálüzemek megvilágításánál). S a mi a legfon tosabb, a laboratóriumnak is beillő központi vezérlőteremben ügyelnek a szüntelen levegőcserére.

v A légkondicionáló berendezés legfeljebb 1 foknyi különbséggel állandó 20 fokos hőmérsékletet biztosít télennyáron. A csarnok levegőjének enyhe túlnyomásával érik el „jövő üzeme a csepeli nagypontosságú csarnok böző típusú és rendszerű numerikus szerszámgép dolgozik. Az ilyen számjegyvezérlésű szerszámgépek fejlesztése és gyártása a 60-as években vette kezdetét és a csepeliek aránylag rövid idő leforgása alatt ezekkel típusokkal éppúgy, mint a nagypontosságú szerszámgépekkel, betörtek nemcsak a KGST országainak piatára, hanem a világpiacra is. A jövő 97Óro Furcsa dolog a jövő gyáráról beszélnem, amikor Csepelen már mintegy három éve működik az ún. nagypontosságú csarnok. Viszont aki ismeri a gépgyárak . jelentős hányadának munkakörülményeit, az joggal így jellemezheti Európának egyik legnagyobb és főleg legszebb gépipari létesítményét. Mi itt a „szépség" lényege? Á legfrappánsabb válasz talán az, hogy az ember, mielőtt belép ebbe a 2200 négyzetméter alapterületű csarnokba, a szemével körbepásztáz: hol talá! papucsot? Az üzemjárástól kissé poros cipőjére szégyenkezve tekint, mert már az ajtóból látja, hogy itt nemcsak a rend példás, hanem a tisztaság is. A padlózat zajelnyelő és szinte uzsonázni lehetne rajta. A azt, hogy a nagykapu kinyitása esetén a belülről kiáramló tiszta levegő megakadályozza a kinti szennyezett levegő bejutását. Különben itt történik a fogaskerék-köszörűgép alkatrészeinek finoiumegmunkálása és szerelése, továbbá más, rendkívüli pontosságot követelő müveletek elvégzése. A műszaki ellenőrzés mérőeszközei az ideálisnak mondható feltételek között kimutatják még a mikronezredrésznyi eltését is. Nem járok messze az igazságtól, ha azt állítom, hogy minden — és nemcsak csepeli — munkás szíves-örömest dolgozna ilyen üzemben. Persze sok év telik el addig, amíg ez az álom valósággá érik. A csepeli szerszámgépgyár dolgozói azonban nem várnak erre ölhetett kézzel. Tanúbizonysága ennek a többi között az, hogy évente 1200 különféle gépet exportálnak — hazánkba is. Tari elvtárs immár a búcsúzáskor elmondotta, hogy az idei brnói gépipari seregszemlén is helyt szeretnének állni. Fogaskerék- és minetköszörűgépeik, továbbá numerikus vezérlésű gépeik-bizonyára itt is felkeltik majd az ipari és a kereskedelmi szakemberek figyelmét. GÁLY IVAN 1969 VIII. 8. A számjegyvezérlésű ERS-200-asrövideszterga MEGSZILÁRDUL a Szlovák és a Magyar TV együttműködése Beszélgetés JOZEF VRABEC elvtárssal, a Szlovák Televízió központi igazgatójával Lapjaink csak hírszerüen tájékoztattak a Szlovák és a Magyar TV vezetőinek a minap Budapesten folyt tárgyalásáról. Felkértük ezért a küldöttségünket vezető Jozef Vrabec elvtársat, a Szlovák Televízió központi igazgatóját, hogy válaszolja meg a tárgyalások tartalmára és eredményeire vonatkozó néhány kérdésünket. • Nyilvánvaló, hogy a budapesti tárgyalás alapvető fontosságú kérdése a két tv-t érintő problémák tisztázása volt. Ezen túlmenően érdekelne bennünket a megbeszélés célja, eredményei s főleg az, hogy ezek miképp éreztetik hatásukat a gyakorlatban? — Célunk az együttműködés elmélyítése volt a műsorcsere, a koprodukciós programok és a technikai kérdések viszonylatában egyaránt. Műszaki téren természetesen elsősorban a színes tv-technika érdekel bennünket. Minden kérdésben jelentősnek mondható megegyezésre jutottunk. A szlovákiai tv-nézők ennek eredményét lemérhetik majd a gyakorlatban is, főleg a műsorok nagyobb változatosságán. Mindez hozzájárul a népeink közti jobb megismeréshez is. Hadd említsem meg ezzel kapcsolatban, hogy a Magyar TV alkalmi műsort sugároz majd az SZNF 25. évfordulójára, míg a Szlovák TV külön programot mutat be Magyarország felszabadulása 25. évfordulója alkalmából. • Említette, igazgató elvtárs, a műsorcserét is. Konkréten milyen magyarországi műsorok átvételével számolnak? — Számolunk a tv-műfajok széles palettájának átvételével, kezdve a hírektől, a politikai, gazdasági, kulturális és a sporttartalmú rövidfilmeken és a különféle publicisztikai műsorszámokon keresztül egészen a nagy művészi programokig így plédául magyar műsoros estet rendezünk nálunk, míg Budapesten a tv szlovák estet fog sugározni. Koprodukcióban operett-, táncdal-estet stb. tervezünk. • Engedje meg, hogy ebből az alkalomból jeltegyem azt á kérdést, amely jőleg a szlovákiai magyar Ív-közönséget érdekli. Konkréten: a Szlovák TV számol-e az önálló hazai magyar adás bevezetésével, és ha igen — milyen műsorszámokkal? — Szlovákiában a tv-fejlesztés jelenlegi szakaszában ezt a problémát a legnagyobb jóakarat mellett sem tudjuk megoldani. Mind ez ideig nem épült fel a tv-adóállomások hálózata és Szlovákia területének csak 65 százalékán fogható a tv-műsor. A pozsonyi, a besztercebányai és a kelet-szlovákiai adóállomás műsora a magyarlakta területnek csak nagyon kis részén vehető. Ezért először az adóállomások hálózatát kell kiépítenünk, hogy Szlovákia egész területét „fedni tudjuk". Ezen túlmenően, nagy és nehéz feladatokkal küszködünk, hogy a szlovák műsort a megkívánt arányban bővítsük. Sokan talán nem is tudják, hogy a Szlovák TV által sugárzott műsornak csak 52 százaléka készül nálunk. Sürgető követelmény ennek a hányadnak felemelése legalább 65 —70 százalékra. Csak ezeknek az összetett és nehéz feladatoknak a teljesítése után vehetjük reálisan fontolóra az ön által felvetett probléma rendezésének ügyét. Persze a második program bevezetése ennek a kérdésnek a megoldását is előmozdíthatja. De addig is a szlovák adás keretében nagyobb figyelmet akarunk szentelni a csehszlovákiai magyarok kulturális és társadalmi kérdéseinek. Feljegyezte: Ungvár y Ferenc Elszomorító tények LÁTOGATÓBAN A KOMÁROMI PRIORBAN Fél év telt el azóta, hogy január végén Kassa és Bratislava után Komáromban is megnví't a Prior Nagyáruház,, Havonta átlagosan 9 milliós forgalmat bonyolít le. Sokak szerint áruválasztéka viszonylag gazdagabb, elrendezése praktikusabb bratislavai testvérénél. — Milyen az áruellátás?* — kérdeztem Száraz Tibortól, az áruház vezetőjétől. — Hazai raktárainkból 60 százalékra tudjuk fedezni a szük

: ségletef. A külföldi behozatal további 20—25 százalékot jelent. A megmaradó 15—20 százalék a hiány. — Mik a fő hiánycikkek, és mit hoznak be külföldről? — Fő hiánycikk a babakelengye. Ebből egyes darabokat (pl. pelenkát) csak a terhességet igazoló orvosi igazolványra adunk. Azonban így is a kérelmezőknek egyharmadát tudjuk csak ellátni babakelengyével. Bármennyire is nehéz a gazdasági helyzet, babadolgokból nem volna szabad hiánynak lennie. Az illetékeseknek e téren a lehető legrövidebb időn belül meg kell találni a fogyatékosságok eltávolítási módját. Ami a többi árufajtát illeti: állandó és tartós például a női kerékpár, a zománcedény, a konfekció, a toalettpapír és ezenkívül egész sor más árufajta hiánya. Annyi a hiánycikk, hogy nem is lehet mind felsorolni. Külföldről gyermek- és női ruhákat, laminát kabátokat, pulóvereket és szvettereket hozunk be. Többek között Magyarországból, Lengyelországból és egyes kapitalista államokból is. És még egy „hiánycikk": a takarítónő. Komárom kétezer munkanélküli aszszonyából ma már alig akad olyan, aki 900 koronáért eljönne áruházi takarítónőnek. — A modern önválasztási árusítás formájával összhangban áll az emberek megbízhatósága? — A lopásokra gondol, ugye? Sajnos, ilyen is van. A megnyitás óta 60 lopást lepleztünk le, a legnagyobbat 230 korona értékben. Elsősorban a 12—15 éves iskolások lopnak. De a felnőttek sem kivételek. Közülük kerül ki a tolvajok 25 százaléka. Ráadásul nem is rosszul szi'tuált egyének. Tekintettel a lopások nagy számára, állandó munkaerőnk van, akinek csupán a vásárlók figyelése az egyedüli feladata. — Bejártam az áruház emeleteit. Minden nagyon szép. Azonban csodálkozva vettem tudomásul, hogy nincs személyfelvonó. — Van, csak még nem működik. Ez év július 6-án kellett volna átadni, ma 30-a van és vásárlóink még mindig gyalog járják a lépcsőket. A Nyitrai Épitővállalat és a bratislavai Transporta-üzem megfeledkezett az átvevő egyén kiküldésének a biztosításáról. Persze más hibák is vannak. Nincs az áruházban légkondicionáló berendezés. Kánikulában, amikor a falevél sem rezdül, vevőink inkább távol maradnak. Emeleti helyiségeinkben kibírhatatlan a fiilledtség. És még valami. Kár, hogy nem jött egy órával ezelőtt, amikor zuhogott áz eső. Láthatta volna, milyen szépen csörgedez be a víz az ablakokon keresztül, amelyek nagy részén máris rossz a gumi tömítés. A hallottak és a tapasztaltak nagyon elszomorítottak. Csupa szépet és jót akartam írni az új és „modern" komáromi Prior Nagyáruházról. És ennek teljesen az ellenkezője történt. Elrontott kedvemet már az sem tudta helyrehozni, hogy a komáromi Prior 190 alkalmazottja közül csupán 7 az adminisztratív munkát végző egyén. EGRI FERENC