Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-08 / 185. szám, péntek

N. Sxttézia Varsóban a kultúra és tudomány házában arról érdeliro'dtem, milyen műsorokat rendeznek és mely együttesek lépnek fel leggyakrabban? Az óriási, több száz helyiséggel rendelkező épületben a kultúrának úgyszólván minden ága képviselteti magát. Több hivatásos együttessel rendelkeznek, amelyek naponta tartanak előadásokat. Mellettük gyakran fellépnek a szakkörök öntevékeny csoportjai, valamint a vendégszereplők. Nemrégen a „Szilézia" nevű ének- és táncegyüttest látta vendégül a kultúra és tudomány háza. Az együttes nagy sikert aratott. A műsort, amely a sziléziai bányászok dalait, táncait, szokásait elevenítette fel — a főváros lakóinak kívánságára — többször megismételték. Amikor Sziléziát hallottam emlegetni, előbb szén, koksz, vas, acél, füst és korom jutott eszembe. Visszagondoltam az iskolai földrajzórákra, ahol azt tanították, hogy Szilézia a szénbányászat hazája és a lengyel ipar szíve. Ez így is van. Ám e vidék ma már másról is ismert. Elsősorban sokrétű kulturális életéről. A Szilézia dal- és táncegyüttes rendszeresen járja az országot, sőt mind az öt világrészt, A nézők ezreit hódította már meg mind hazájában, mind külföldön. Az együttes néhol olyan híres, mint a nagy kalóriatartalmú sziléziai szén. Érdemes megemlíteni, hogy az ország ének- és táncegyütteseinek több mint a negyede a szi(éziai bányavidéken működik. A Szilézia együttes minden egyes pályázati felvételére általában másfél, kétezer fiatal jelentke zik. Az új tagokat csak alapos vizsga után veszik fel. Kissé ennek is tulajdonítható, hogy az együttes minden száma művészien csiszolt és igen igényes. Színes színházi élet A kultúra és tudomány hálában tudtam meg, hogy a lengyel színjátszás — amely az Mtóbbi időben méltán vívta ki a „világ egyik legérdekesebb színháza" rangját — népszerűsége folytán rendkívül jelentős szelepet tölt be az ország kulturális életében. Lengyelországban többfple színművészeti irány és rendezési stílus érvényesül. Ezek egyrészt a lengyel nemzeti színjátszás hagyományában gyökereznek, másrészt Keleten és Nyugaton egyaránt fellépő időszerű törekvésekkel állnak kapcsolatban. Több színház sajátos, egyedülálló arculatot alakított ki. A Nemzeti Színház például, amely 1985-ben ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját, elsősorban — de nem kizárólag — modern formában színrevitt lengyel klasszikusokat tűz műsorára. Nagy súlyt helyez a színjáték látványosságára, monumentalitására és költészetére. A Mai Színház intellektuális, irodalmi jellegű színház. Elsősorban a szavak és a dialógusok pontos kidolgozásának és a legmagasabb rangú színészi játéknak tulajdonít meghatározóan nagy jelentőséget. E színház mindegyik bemutatója eseményszámba megy. Néhány éve például itt mutatták be Slawomir Mrožek Tango című darabját, amely azóta bejárta a világ száSlawomir Mrozek Tangó című színművének bemutalója Erwin Axer rendezésében a Mai Színházban. Felvételünkön: az előadás zárójelenete. mos színpadát, és mindenütt nagy visszhangot váltott ki. A Drámai Színház mai szerzők műveiből állítja össze műsorát. Ennek színpadán leggyakrabban Sartre, Dürrenmatt Frisch és Müller neve szerepel. Az Egyetemi Színház tömörítések, metaforák és modern groteszk elemek felhasználásával a régi színmű-irodalom darabjait, híres regények színpadi változatait viszi színre, érdekes formában. A Lengyel Színház hazai és külföldi klasszikusok akadémi• kus színháza, időnként azonban modern, a mai élet problémáját elemző darabokat is bemutat. E fontosabb — a főváros színházi életének gerincét képező társulatok mellett — Varsóban még számos színház működik. Sok köztük az úgynevezett „kísérleti színház", melynek repertoárja többnyire az avantgarde színmüvekből áll. A színházak hálózata egész Lengyelországra kiterjed. Minden vajdaságnak van legalább egy színháza, s ezek eljutnak a kisvárosokba és a falvakra is. A színházi élet seregszemléi a különböző fesztiválok. Ezek közül a Varsóban évente megrendezett Színházi Találkozó a legnevezetesebb. Keretében azokat a darabokat viszik színre, amelyek az elmúlt idényben az ország színpadjain a legnagyobb sikert aratták. Eredményes a műkedvelői színjátszás is. Jelenleg körülbelül 200 000 szereplővel mintegy 10—11 000 műkedvelői együttest tartanak nyilván. Az öntevékeny színjátszó mozgalomban jelentős szerepet játszanak a diákszínházak. Számuk eléri a 200 —250-et. Az évente megrendezett diákszínjátszók országos fesztiváljain szintén az elmúlt idény legsikeresebb darabjait mutatják be. A diákszínjátszók többségét a szatirikus és a lírai színpadok képezik. A Klub-kávéház Varsóban is, másutt is érdekl.eni/yelországban minden évben megrendezik a „Művelődési, Sajtó- és Könyvnapokat". Az ekkor lezajló kulturális események között legnépszerűbbek a városok terein és utcáin rendezett könyvvásárok. Képünkön: könyvvásár a varsói utcán. lődéssel szemléltem, hogy mi lyen a lengyel népművelés. Hí léről sokat hallottam. Tudtam, hogy Lengyelországban a népművelés-tudomány — különösen a tárgykör elméleti vonatkozása — erőteljesen fejlődik. Most gyakorlatbán győződtem meg az igyekezet sikeréről. A lengyel népművelés a sok egyéb mellett általában két területen mutatkozik meg szembeötlően. Az egyik a felnőttek kulturális továbbképzésének kii lönféle formái: az előadások, viták, iskolánkívüli tanfolyamok. Szervezőik a társadalmi intézmények, a szakszervezetek, a művelődési otthonok, a szak mai klubok, valamint az egyre népszerűbb úgynevezett „klub kávéházak", amelyek tevékenysége összekapcsolja a szórakozást, a művelődést és a kávé melletti pihenést. A klubkávéházak száma ma már a 10 000 körül tart, és egyaránt megtalálhatók a fővárosban, a vajdasági székhelyeken, a kisebb vidéki városokban és a falvakon. Az előadásokat és az alőadás-sorozatokat az Egyetemes Tudományos Társaság előadói (köztük egyetemi tanárok) tartják meg, illetve — ha azok nyomtatásban is megjelennek — készítik elő. Az Egyetemes Tudományos Társaság ismeretterjesztő munkája úgyszólván az ismeretek minden témakörét felöleli. A kulturális munkát ösztönző tevékenység másik területe az amatőrművészeti mozgalom. A különféle szakkörök támogatásával azt a célt szolgálják, hogy kineveljék a modern műkedvelőt, nem a hivatásos művészt vagy írót, hanem a műhelytitkokkal tisztában levő, tájékozott és művészetszerető olvasót, nézőt, hallgatót. A kultúra és a tudomány házának dolgozói elmondták, hogy e mozgalom számos olyan műkedvelőt is felnevelt, akik később hivatásos művészekké váltak. és akik országos hírnévre tettek szert. A kulturális élet központjában és vidéken is azt tapasztal luk, hogy Lengyelországban a kulturális munka nem csupán a szolgáltatások folyamatát je lenti, hanem összefonódik a tervszerű és tudatos propagandával, amelynek többek között az a célja, hogy megkönnyítse a kultúrához vezető Utat. A lengyel népművelés tökéletesítésére irányuló törekvésben határkövet jelentett a Lengyel Kultúra Kongresszusa, amelyet a milleneumi év folyamán, 1966 októberében rendeztek meg Varsóban. A kongresszuson az ország minden részéből mintegy 2000 küldött és számos külföldi vendég vett részt. A tanácskozás összegezte a népi Lengyelország kulturális eredményeit, meghatározta a továbbfejlődés, a kultúra terjesztése és a népművelés fő teendőit. BALAZS BÉLA DIVAT ÉS JÓ MINŐSÉG LI8EREC ÉS JABLONEC UTAT MUTATOTT Sok az újdonság ötszáz kiállító — tízezer kiállított tárgy fogadta az idén a libereci vásár látogatóit. A kiállított áru 80 százaléka újdonság volt, és — ha igaz — legkésőbb a jövő év elején a boltokban is találkozunk vele. Persze csak azzal, amelyik az aranyéremért folytatott versenyben megállta a helyét. Ezzel a sorozatgyártásra kijelölt — mindössze 84 kiváló termékkel gyarapszik a jövő évben a piac, amivel — legyünk szerények — a „kevesebb mennyiséget, jobb minőséget" jelszó alapján már szívesen beérnénk, feltéve, hogy ezt az ígéretet valóra is váltják. Milyen újdonságokra számíthatunk tehát? A gyapjúíparban pl. az idén a legnagyobb sikert — négy aranyérem elnyerésével — a libereci Textilana aratta. Az egyiket a Tesilan női rulia- és kosztümszövetéért, a másikat hasonnevű elegáns férfi öltöny- és kabátszövetéért. A 3. és 4. magas kitüntetés az asi Ohara-üzem Vionella nevű gyártmányait dicséri. Ez az újdonság színes vitkózaszövetbői készült darabáru, mely már az idén tavasszal a brnói vásáron is nagy feltűnést keltett. A Szlovák Szocialista Köztársaság látványos és kitűnő termékei sem hiányoztak a libere. cl vásárról. A Slovakotex vezérigazgatóságában nemrég tömörült 17 textilvállalat és a többi divatcikkeket előállító üzem gyártmányainak legjavával a D jiavilonban ismerkedtünk meg. Valóságos divatbemutató folyt ilt, ami bőséges lehetőséget nyújtott az áttekintésre, de az összehasonlításra is a többi pavilon hasonló áruival, és mondjuk ki őszintén: a pálmát nem egy esetben a szlovákiai üzemek vitték el érdekes újdonságaikkal. Mint már annyiszor a múltban, ismételten bebizonyították konkurrenciaképességüket a cseh üzemekkel szemben. A versenybe bejelentett 40 termékük közül 11-et tüntettek kl aranyéremmel, ami kétségtelenül jó eredménynek számít. Jozef Drahoš, a Slovakotex igazgatója ezzel kapcsolatban így nyilatkozott: — A libereci vásárt nemcsak az összehasonlítási lehetőségek miatt becsüljük nagyra, hanem mert reklámcéljainkat is teljesítik. Csak az a kár, hogy nem tehetünk különbséget az aranyéremmel kitüntetett és a többi áru között. Valamennyit ugyanazon az áron hozzuk forgalomba. Ezzel pedig, úgy vélem, csökkentjük a verseny tekintélyét. A libereci árumintavásár nemcsak látványos volt, hanem csodálatosképpen az ismert hiánycikkekben (ágyneműhuzatok, női fehérnemű, gyermekruhák stb. j sem szűkölködött. A látogatók nagy részének első útja — tekintettel a jelenlegi piaci helyzetre — mégiscsak a divatcsarnokok boltjaihoz vezeteti. Ezért már a környékükön is óriási volt a tolongás. A sorban állás ellen sem volt senkinek kifogása, feltéve, hogy megkapja a mostanában annyira keresett Mustang félcipőt, vagy harisnyanadrágot, amivel egyébként Liberecben sem bővelkednek különösképpen. De annál több volt a régen beharangozott és sokáig nélkülözött Papitex-ruha, melyről senki sem állítaná, tekintettel arra, hogy papírból készült, hogy háromszor kimosható és vasalható. Egy szezont tehát kibír. Ehhez képest az ára is tűrhető, és nem Is sajnálna erte senki 25 koronát, ha csinosabb szabású és érdekesebb mintájú volna. Sokan szőnyeget vásároltak, mások a csinos magyar cipőket és bőröndöket részesítették előnyben. A legtöbben tehát megtalálták számításukat és elégedetten távoztak a libereci vásárról. Ez persze a boltok átlagos napi forgalmán is meglátszott, ami meghaladta az 5 millió koronát. Ez ugyan nem kevés — mondták a szakemberek —, de még sokkal többet árusíthatnának, ha nagyobb volna a választék és több lenne az áru ... Mert minek is tagadnánk, a kínálat Liberecben sem tudta teljes mértékben fedezni a keresletet. A fogyasztókot nem lehet félrevezetni Egészen más hangulat fogadott a jabloneci kiállításon. Már a bejáratnál ünnepélyes érzés fogta el a látogatót. De talán nem is annyira a libereci vásár zajával ellentétes feltűnő csend és a fülnek kellemes,• halkan szóló zene volt ennek az oka, mint inkább a várakozásteljes kíváncsiság. Ezzel magyarázható, hogy aki már megtette az utat Liberecbe, az többnyire nem állta meg, hogy meg ne tekintse a közeli Jablonecben az idei minőségi év keretében a „Tárgyak világa" címen megrendezett nemzetközi kiállítást. Kitűnő lehetőséget nyújtott ez ipari üzemeinknek, hogy a többi külföldi kiállító üzemmel versenyre kelve, termékeik minőségét, tökéletességét és külszínét is tekintve, bemutassák, milyen mértékbon állják meg a helyüket a nagy konkurrenciában. A tanulságos kiállításon, ami eddig nálunk nemzetközi viszonylatban nem volt példa, 9 állam több mint 100 üzemének és 52 hazai termelővállalatunknak aranyérmes és egyéb kitüntetésekkel elismert gyártmátiyait láthatta a fogyasztó, Minthogy a kiállított tárgyak száma több mint ezerre becsülhető, volt mit tennünk, ha alaposan szemügyre akartuk venni a legérdekesebbet. Például a solingeni Pott cég divatos evőeszközeit, a világhírű Rosenthal-porcelán pompás étkészleteit, a Siemens, a KnoU, a Braun, és a Kodak cég termékeit, a jugoszláv Iskra Kranj üzem telefonkészülékeit, az Olivetti-írógépeket. Ugyanakkor azonban ne hallgassuk el jogos büszkeségünket a pravenecj szlovák és a bystricai cseh bútorgyár termékei láttán. Tetszenek a Kamenický Senov-i üzem világítótestei és örülünk a pfíb

: rami Harniro játékszereivel aratott sikerének is. Megnyugvással vesszük tudomásul, hogy a Tesla tv-készülékei ma már ugyanúgy elérik a világszínvonalat, mint például a myjavai gyár kitűnő armatúrái, vagy akár a Veselí nad LužnirM üzem keramikagyártmányai. — Nem vitás, hogy vevőkben nem lesz hiány — állapította meg dr. Karel Vašíček, a kiállítás igazgatóhelyettese, majd elmondta, hogy a kiállításról alkotott vélemény igen kedvező, ami jó iskolát jelent a szakembereknek és a termelővállalatoknak. A fogyasztókban tagadhatatlanul némi irigységet vált ki, aminek részben a termelővállalatokra gyakorolt egészséges nyomásban kellene majd megnyilvánulnia. Ez azért is fontos volna, mert nemcsak rólunk, fogyasztókról van szó, nemcsak a pl érdekünk, hanem a külföldieké is, hogy olyan árut termeljünk, mely minden szempontból — tehát eltekintve a jó minőségtől, amit ma már szerte a világon, kivitelezésben és csinosságbnn is lépést tud tartani a külföldi termékekkel. A kiállításon meggyőződhetünk róla, hogy ez a követelmény nem vágyálom. Teliesítesének feltétele a hozzáértés, az igyekezet és a jóindulat. *A vevőért és a piacért folytatott harcban tehát, melv az egész világon dúl, mi is bekapcsolódunk. Ezért rendezte meg a CID — a Termelés Képzőművészeti Kultúráját irányító Tanács -- ezt a pompás árubemutatót. ezért iogns a fogvasztók reménye, hogy szakembereink rövidesen követni foKiák a külföldi kollégáik példáját, és olyan árut juttatnak a piacra, melyben valamennyiüknek öröme telik. Akkor majd senki sem írja be a jabloneci kiállítás egyik látogatójához hasonlóan egyetlen emlékkönyvbe sem ezt a kívánságát: „Vegyetek példát a külföldiektől." Miért tudnak ők, és miért olyan sok nálunk a silány, kevéssé tetszetős áru?" Kétségtelenül kemény, fájdalmas is ez a bírálat, de mégiš megszívlelendő, mint minden őszinte szó. Remélhetőleg szakembereink megadják rá a megfelelő választ, mégpedig rövidesen! KARDOS MARTA 1989 VIII. 8.