Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-06 / 183. szám, szerda

A nyelv a gondolkodás tükre Nyelvünk — mint minden más nyelv — társadalmi feladatot teljesít: a gondolatközlés, gondolatcsere eszköze. Ennek a feladatának azonban csak akkor tud igazán megfelelni, ha minden magyarul beszélő vagy író egyén úgy használja, ahoqy azt az egész magyar nyelvközösség ismeri és használja. Ha a hallgató vagy olvasó minden nehézség vagy félreértés nélkül megérti, amit a beszélő vagy az író közölni akar vele, akkor ez utóbbiak helyesen használták a nyelvet. Ha ellenben nehezen érti meg, vagy félreérti, akkor — a legtöbb esetben — baj van a közlés módjával. Ilyen szempontból néetem át most a július 27-i Vasárnapi Oj Szót. Nem a megszokott és gyakran bírált nyelvhelyességi és helyesírási hibákat kerestem — bár ezeket keresni sem kellett, mert szinte hemzsegtek benne hanem azokat a nyelvi hibákat, melyeket logikai zavarok szültek. Akik elkövették őket, nem azért követték el, mert nem ismerik a nyelvhelyességi és helyesírási szabályokat, hanem általában azért, mert a mondanivaló megfogalmazása közben jelületesen gondolkoztak, helytelenül használtak egy szót vagy szólást stb. Nem az a célom ezzel a cikkel, hogy a hibázók ellen küzdjek. A szerzők nevét nem is említem. (Különben sok esetben nem is a szerzők bűne a hiba, hiszen a szerkesztők is „belejavítanak" a cikkekbe, — ha meg nem teszik ezt, az megint csak az ő mulasztásuk —, sőt a nyomda sem marad tétlen a hibák szaporításában.) A felületes fogalmazás, illetve ennek kapcsán a felületes gondolkodás ellen szeretnék harcot indítani, s ezzel a cikkel egyúttal reagálni is szeretnék a szerkesztőségnek „Mit mond az olvasó"? című cikkecskéjére, amelyben véleményt kérnek a lap Vasárnapi Oj Szó címen kiadott számakról. A július 27-i szám — érthetően — sokat foglalkozik az amerikai űrhajósok Jjoldraszállásával. A második oldalon így hangzik az egyik cím: „A Hold után rendezzük földi gondjainkat". Kétségtelen, hogy a elmek rövidségüknél fogva nem mondhatnak el mindent a cikk tartalmáról (esetleg csak felhívják a figyelmet a cikkre), de sokszor kifejezhetik a cikk fő mondanivalóját. Ez esetben is kifejezte volna ezt a cím, ha pontosabban megfogalmazzák. Mert mit jelent ebben a formájában? Valami olyasmit, hogy ha már a holdat rendeztük, rendezzük földi dolgainkat is. Már egyetlen sző betoldása is értelmesebbé tette volna: A Hold meghódítása után rendezzük földi dolgainkat. Az említett cikk első mondata így hangzik: „1969. július 20-án este negyed tízkor földi űrhajő érte el a Hold felszínét, a hajnali órákban pedig a holdkomp kabinjából kiszállt két űrhajós lába először érintette szomszéd bolygónk talaját." Igaz, hogy a két űrhajós lába először érintette szomszéd bolygónk talaját, de talán mégsem ez a lényeges, s a szerző sem ezt akarta mondani. A jövőben ugyanis nagyon sok olyan űrpilóta száll majd le a holdra, akinek a lába először fogja érinteni szomszéd bolygónk talaját, mégsem fognak az újságok írni az esetről. Nem azt kellett tehát kiemelni a közlésben, hogy a két űrhajós lába először érintette a hold talaját, hanem azt, hogy először lépett ember a holdra, Armstrong az emberek közül elsőként lépett a holdra, stb. Az „Első lábnyomok a Holdon" című cikk szerzője viszont átesik a ló másik oldalára, amikor első mondatában (3. oldal) ezt írja: „1969. július 21-én 4 óra 42 perckor Neil Armstrong, az első földlakó kilépett a Holdra..." A mondatban az alany értelmezője révén azt tudja meg az olvasó, hogy Armstrong az első földlakó, majd a továbbiakban arról értesül, hogy ez az első földlakó Armstrong kilépett a holdra. Nyilvánvaló, hogy logikailag ebben az esetben ls arról van szó, hogy Armstrong az első olyan földlakó, aki kilépett a holdra, tehát más, az eredeti. szöveghez Illóbb megfogalmazásban: ... Neil Armstrong a földlakók közül elsőként lépett a Holdra. Az 5. oldalon az új pozsonyi hajóállomásról szóló riport egy csiszolót is bemutat az olvasónak, aki „nemrégen másfél hónapon át Moszkvában, a KGST épületén dolgozott, a palota márványlépcsóit csiszolta, amelyek hófehérek, s úgy ragyognak, mint a tükör". De akkor miért csiszolta őket, ha úgy ragyognak, mint a tükör? A tükörként ragyogó márványlépcsőt már nem kell csiszolni. Természetesen itt is kimaradt valami a közlésből, mégpedig elég lényeges dolog. Az tudniillik, hogy a márványlépcsők a csiszoló munkája nyomán váltak simává és ragyogóvá. Tehát ez a fogalmazás lett volna helyesebb: ... a palota márványlépcsőit csiszolta, amelyek hófehérek lettek, s úgy ragyog•nak, mint a tükör. (Az eredeti közlésből ugyanis arra következtethetünk, hogy a fehérségüket is a csiszolástól kapták meg a lépcsők, így elég a hófehérek névszói állítmányt kiegészíteni a lettek igei résszel, s ez a következő tagmondat értelmére is kihat.) Ugyanerről a csiszolóról olvashatjuk ezt is: „Fiatal korában különböző országokban járt, Ausztriában, Svájcban, Németországban, majd Franciaországban aláírt egy ötéves szerződést." A mondat így nem egyértelmű. Nem tudjuk, hogy az „Ausztriában, Svájcban, Németországban" felsorolás az első mondathoz tartozik-e szorosabban (tudniillik, hogy ezekben az országokban járt-e), vagy a másodikhoz („Ausztriában, Svájcban, Németországban, majd Franciaországban aláírt egy ötéves szerződést). A hibát könnyen elkerülhette volna a szerző vagy a szerkesztőség, ha nemcsak a vesszőt használja fel a mondanivaló taglalására és az összefüggések kifejezésére, hanem a kettőspontot és a pontosvesszőt ls. Az első értelmezés szerint pl. így járhatott volna el: Fiatal korában különböző országokban (helyesebben: több országban) járt: Ausztriában, Svájcban, Németországban; majd Franciaországban aláírt egy ötéves szerződést." A második értelmezés szerint pedig így: Fiatal korában különböző országokban járt; Ausztriába, Svájcba, Németországba, majd Franciaországba szerződött el öt-öt évre. A 13. oldalon filmekről szóló rövid híreket találunk. Az egyik így hangzik: „Egy tragikusan végződő űrrepülésről szól John Sturges Marooned című filmje, amelynek fősze repét, az űrrepülés földi irányítóját, Gregory Peck vállalta el." A főszerepét tárgynak van tehát egy azonosító értelmezője, amely a főszerepet azonosítja az űrrepülés földi irányítójával. Nyilvánvaló, hogy a főszerep nem lehet azonos a földi irányítóval, hanem csak a földi irányítóról írhatták a főszerepet, így az ezt vállaló színésznek a földi irányítót alakítania kell a filmben. Helyesen tehát: ... amelynek főszerepét, az űrrepülés földi irányítójának alakítását Gregory Peck vállalta el. Egy másik filmhírt a tömörítésre törekvés tett értelmetlenné: „Maria Grazia Bucceíla játssza az egyik főszerepet a Casanova életének egyes epizódjairól szóló, a XVIII. században játszódó új olasz filmben." Oj olasz film, amely a XVIII. században játszódik ... Persze nem a film, hanem a cselekménye játszódik a XVIII. században, de ha erre is tekintettel lett volna a fogalmazó, akkor nem sikerült volna egyszerű mondattal kifejeznie a közölnivalót. így viszont sikerült az egyszerű mondat, de a közölnivaló csorbát szenvedett. Ezzel az összetett mondattal kifejezhette volna, amit akart: „Maria Grazia Buccella játssza az egyik főszerepet a Casanova életének egyes epizódjairól szóló új olasz filmben, amelynek cselekménye a XVIII. században játszódik." (Az egyik főszerep kifejezése fölött szemet hunyhatunk, mert az utóbbi időben megszoktuk, hogy egyegy filmben, darabban több „főszereplő" is van.). A 4. oldalon az „Üzem a tanyavilág közepén" című cikkben ezzel a mondattal is mást mond a szerző, mint amit eredetileg akart: „A gyár ma autóbaggereket 13, a HON jelzésű rakodógépeket pedig négy világrész 29 országába exportálja!" A felületes olvasó könnyen megérti a mondat tartalmát: a gyár ma az autóbaggereket 13 világrész, a HON jelzésű rakodógépeket pedig négy világrész 29 országába exportálja. S ha ráébred, hogy 13 világrész talán mégsincs, hanem ez a szám azokra az országokra vonatkozik, amelyekbe a gyár autóbaggereket exportál, akkor felfedezi, hogy nyelvtanilag rosszul szerkesztett a mondat. Az exportálja ugyanis semmiképpen nem lehet az első tagmondatnak odaértett állítmánya, mert ez tárgyas ragozású ige, az első mondat határozatlan tárgya pedig alanyi ragozású igei állítmányt kíván. Tehát így kívánná: A gyár ma autóbaggereket 13 országba exportál... De hogy ne ugyanazt az igét használjuk mindkét tagmondatban, helyettesítsük az elsőben az exportál1 hasonló Jelentésű, de szintén alanyi ragozású más igével! Akkor a mondat zökkenőmentes lesz: A gyár ma autóbaggereket 13 országba visz ki, a HON jelzésű rakodógépeket pedig négy világrész 29 országába exportálja. Néha az idegen szavak használata teszi értelmetlenné a mondatot. Erre példa „A virág nem csupán dísz" című beszámoló egyik mondata, amely azt mondja, hogy a virágkiállítás „be akarja mutatni a virág funkcionárius. szerepét is". A funkció szónak ilyen alakú származéka nincs, tehát valószínűleg a funkcionális alakra gondolt a szerző. A funkció szó egyik jelentése azonban éppen ez: ,szerep', tehát nemcsak felesleges, hanem értelmetlen dolog is a virág szerepi szerepéről beszélni. Értelmi zavart okozhat a szavak helytelen megválogatása is. A 2. oldalon a „Mit mond az olvasó?" című cikkecskében előforduló témakörcsoport szó helyett jobb lett volna a témakör szó ebben a mondatban: „Vannak úgynevezett »stabil« oldalak, aho) mindig egy témakörcsoporttal foglalkozunk..." Máskor a szólások helytelen használata zavarhatja meg az olvasót A 20. oldalon a Lecke című cikkben mondja a szerző egy fiatalemberről, hogy „faképnél hagyta kitanult mesterségét, a bányászatot". Használjuk ezt a szólást, kifejezőbb is, mint az otthagy ige, de csak személyeket lehet faképnél hagyni, a bányászatot nem. Folytathatnánk még a hibák felsorolását és elemzését, de a hely szűkre szabott. -így csak a legsúlyosabbakat tűztem tollhegyre. Azt hiszem azonban — és talán a szerkesztőség ts egyetért velem ebben —, hogy sokkal jobb lett volna a Vasárnapi Oj Szó 30. száma már abban az esetben is, ha csupán az említett hibák nincsenek benne. Ebből pedig csak egy következtetést érdemes levonni: logikailag pontosabb és nyelvileg gondosabb munkával is lehet emelni a lap színvonalát. JAKAB ISTVÁN ÚJ KÖNYVEK André Malraux: AZ EMBER SORSA A huszadik század sorsdöntő folyamatainak szenvedélyes figyelője és tanúja Malraux. Bölcselő hajlamú, intellektuális beállítottságú író, aki tulajdonképpen modern történelmi regényt ír. Az ember sorsa Sanghajban játszódik le, 1927-ben. Az eszmék, szerelmek, gyilkosságok szövevényéből bontakozik ki a távol-keleti forradalmak legizgalmasabb szakasza, Csang Kaj-sek győzelme, mely a vérengzések időszakát szabadította el. A detektívregény izgalmával szövi mondanivalóját az író, s korképet állít az olvasó elé. A könyv az MKBK tagilletményeként jelent meg. • (Madách Könyvkiadó, 384 old.) (18,— korona) Henry Fielding: AMELIA A magyar olvasóközönség előtt legismertebb műve a Tom Jones. Angliában az Amelia vetekszik korábbi népszerű művével. Az „angol regény atyja" ebben a regényben egy hányatott életű családanya életét ábrázolja, aki züllött mágnások, könnyű erkölcsű nőszemélyek s kerítők cselszövései közepette kénytelen küzdeni erkölcseiért. Míg korábbi regényében az irónia dominált, ebben a művében együttérző rokonszenvvel kezeli hősnőjét. (Madách Könyvkiadó, 374 old.) (40,— korona) Berzsenyei Dániel: ÖSSZES MÜVEI „E magyar Horatius erőteljes külsőségei alatt egy modern ember sebzett mélabúja sajog: titáni műfegyelme alatt emberi önmegtagadás, antik pogány bölcsessége alatt keresztény resignatio borong" — írja Berzsenyi művéről Horváth János. A költő összes művei a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. (Madách Könyvkiadó, 648 old.) (29,50 korona) Kémény Zsigmond: A RAJONGÓK A magyar történelmi regény mestere Kemény Zsigmond, aki benne él hazája múltjában s ismerője a nagy szellemi áramlatoknak. A rajongók-ban a magyar történelem egyik küzdelmekkel teli korszakát eleveníti meg. A regény. I. Rákóczi György idejében játszódik le, s az író kivételes biztonsággal rajzolja meg a kort és alakjait. (Madách Könyvkiadó, 530 old.) (26,— korona) Jókai Mór: ENYÉM, TIED, OVÉ A Jókai-sorozatban megjelent regény a hajdani szabadsághős második házassága és bizarr szerelme tükrében tárja fel azt az erkölcsi hanyatlást, mely a 67-es év után következett. Jobbára kis dolgok azok, melyek a cselekményt mozgatják, a maguk nemében azonban mégis lényegesek. (Madách Könyvkiadó, 516 old.) (25,— korona) Szilvóssy Lajos: APPASSIONATA Harmadik kiadásban jelent meg ez a mű, mely része annak a nagyszabású romantikus-kalandos regényciklusnak, melynek témáját a fasizmus elleni harc képezi. A regény központi témája: félreállítható-e az ember az ordas erők elleni harcban, ha a becsületről van szó. A cselekmény a háború végén játszódik le, s öt katonahőse egy kolostorban keres menedéket, itt szeretné az összeomlást bevárni. Tudomást szereznek azonban a közeli völgybe hurcolt politikai foglyok közeledő végzetéről. A segítség kérdésében azonban megoszlanak a vélemények. A parancsnok végül is maga marad, s a kommunista gépkocsivezetővel együtt hárman szövetkeznek arra, hogy megkísérlik az akciót. Vállalkozásuk és az ezt követő események képezik a regény lényeg-mondanivalóját, mely magán hordja a korban fellelhető ellentéteket, Illetve az izzó s később kirobbanó feszültséget. (Madách Könyvkiadó, 502 old.) (26,— korona) Szombathy Viktor: A PÉNZHAMISÍTÓ A történet Selmec várost érinti, s a Rákóczi szabadságharc idején játszódik le. Körös-körül Rákóczi kurucai harcolnak a labancokkal, Selmec városa azonban falai mögé húzódik, s próbálja menteni a polgári élet nyugalmát. Az önzés és zsugoriság azonban majdnem a vesztüket okozza. Az író ötletesen, fordulatosán mondja el, milyen izgalmat okozott egy olasz pénzhamisító, s a nagy fejedelem miként vállalja magára a döntőbíráskodást. A regény az Érdekes könyvek sorozatban jelent meg. (Madách Könyvkiadó, 232 old.) (8,— korona) Dr. Hirschler Imre: A NŐK VÉDELMÉBEN Hatodik, átdolgozott kiadásban jelent meg a könyv, mely a „nagy" titokra ad magyarázatot. A nemi élet kérdéseivel foglalkozik a könyv, melynek az is a célja, hogy a nemi kérdésben helyes szemlélet alakuljon ki. „Segíteni az embereknek abban, hogy boldogabbak, boldogok legyenek, — a legnemesebb emberi célkitűzés. Segíteni azonban nem lehet képmutatással, sem a tények meghamisításával" — írja a szerző. A könyv valóban nyílt, őszinte beszédre törekszik, anélkül, hogy szerzője csalhatatlannak tartaná magát. (Madách Könyvkiadó, 212 old.) (14,— korona) Dr. Bródy György: FIÚKNAK LÁNYOKRÓL „Ne félj kérdezni" — bátorít a könyv bevezetőjében a szerző, s az az elgondolás vezérli, hogy nyíltan és őszintén válaszoljon azokra a kérdésekre, melyek a fiatalokat gyötrik. A 17—18 évesekhez szól benne, s témája egy mondatban: felvilágosítás — nemi kérdésekről. „Olyan kérdésekről lesz szó — írja a szerző —, melyek befolyásolhatják életünket, de semmiképpen nem határozhatják meg azt. Az említett képzeletbeli iránytű rossz utat mutat azoknál, akiknek gondolatai elsősorban a szexuális kérdések felé irányulnak, és csak azután következik minden más". (Medicina Könyvkiadó, 248 old.) (14,— korona) Friss Gábor — Szabó Helga — Varga Károly: HOL VOLT, HOL NEM VOLT Érdekes és hasznos kezdeményezésnek tartjuk a budapesti Zeneműkiadó vállalkozását. Játsszunk zenét! sorozata, melynek első kötete a múlt évben jelent meg — a második kiadás már folyamatban van — nem kisebb feladatra vállalkozott, mint arra, játékos formában tegye kedvesebbé a zenét. Mese, rajz, keresztrejtvény, bélyeggyűjtemény, bábjáték, találós kérdés, társasjáték egyaránt ezt a célt szolgálja ebben a kiadványban. A játszva tanulásnak ez a hasznos kezdeményezése minden bizonnyal kedvező visszhangra talál nálunk is, szülők, tanítók s gyermekek körében egyaránt. (Zeneműkiadó Vállalat, 112 old.) J. F. Cooper: NAGY INDIÄNKONYV Az amerikai őserdők világa elevenedik meg a könyvben, melyben a szerző Natty Bumpoo élettörténetét mondja el, s elbeszélése során megelevednek az indiánregények hősei. J. F. Cooper neve egyébként lói ismert a magyar irodalomban, s a fiatalok közt elsősorban indiántörténeteivel aratott elismerést. (Móra Könyvkiadó, 968 old.) (65,— korona) —dt— mm 1969. VIII. 6.