Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-05 / 182. szám, kedd

Az orosz festészet Sámsona ILJA JEFIMOVICS REPIN 125. SZÜLETÉSNAPJÁRA V. V. Sztaszov, a XIX. század nagy haladó műkrltikusa és esztétikusa, a progresszív orosz szellemi élet irányítója nevezte el az orosz festészet Sámsonának I. J. Repint, a festőt, aki egy alkalommal, amikor a Volgai hajóvontatók című művéért az orosz hivatalos sajtó megtámadta, így vallott önmagáról: „A mai társadalom bírája a muzsik, s éppen ezért kell az ő ideáljait megvalósítani a festészetben. Mindez különben nekem nagyon is megfelel, mivel én is muzsik vagyok, egy egyszerű parasztszármazású ob sitos fia, aki 27 éven át szolgált a cári hadseregben ..." És lényegében ez minden, amit Repin életrajzírói a mesterről, illetve származásáról feljegyeztek. Ez az idézet azonban ;ok mindenre ad feleletet. Megmagyarázza azt is, hogy amikor Repin Dél-Oroszországból, már mint jónevű ikonfestő a pétervári Szépművészeti Akadémiára beiratkozik, annak ellenére, hogy a közismerten konzervatív gondolkodású Bruni professzor diákja lesz, Kramszkojjal, a národnyiki mozgalom előfutárainak, a peredvizsnikeknek szellemi vezérével, aki egyben kiváló portréfestő is, barátkozik össze. Kramszkoj rövidesen nemcsak kebelbarátjává válik Repinnek, hanem szakmabeli tanítójává s ugyanakkor politikai oktatójává is. Ű az, aki az obsitos fiát a demokratikus reformokért küzdő.értelmiségi mozgalom, a peredvizsnik mozgalom számára megnyeri, így aztán llja jefimovics hosszú éveken át vesz részt azokon a vándorkiállításokon, melyeket a peredvizsnikok azért rendeznek országszerte, hogy müveikkel rámutassanak az orosz nép nyomorúságos helyzetére, s így neveljék a tömegeket arra, hogy a cári önkényuralom elleni harc Oroszország szebb jövőjének egyik alapfeltétele. Hetvenegy elején állítja ki az akkor huszonhat éves Repin el ső nagy jelentőségű vásznát, a Volgai hajóvontatókat. Ez a kép az első olyan európai képzőművészeti alkotás, amely valóban magas művészi színvonalon és adekvát módon fejezi ki a rabszolgasorban élő burlakok, hajóvontató páriák emberhez alig méltó életét. A Volgai ha jóvontatók a kritikai realizmus jegyében született meg és második variansát, amely 1837-ban ítészült el, nem véletlenül kapta szárnyra a világhír. A forró napsütéstől fe'.iéren Izzó volgai tájban tizenegy, sötét tónusok ban ábrázolt, elnyűtt, de még fásultságában is konok alak valamilyen járomszerűséggel a vállán vontatja a gazdag kalmár áruval megterhelt uszályhajóját a Volga délnek futó ár jávai szemben. Ez a kép nemcsak művészi újítást jelent (az alkotóművész első ízben lép ki a műterem félhomályából a plenairbej, hanem az orosz társadalom súlyos bírálatát is, s ugyanakkor arról vall, hogy Re pin teljes mértékben osztotta a peredvizsnikek politikai nézeteit. Repin a hetvenes évek első felében Olaszországban és Franciaországban járt. És érdekes, hogy a „Hajóvontatók" festője (lehet, éppen az orosz horizontot átlépni nem tudó Sztaszov befolyásának következtében) nem érzi magát jól Nyugaton, főleg Párizsban nem. Élesen elítéli az akkortájt már tért hódító impresszionizmust, jóllehet, ahogy ez a századforduló éveiben kitűnik, varái<sa alól nem tudja magát teljesen kivonni. Eszményképei Miilet és a kommünárd Courbet, akinek hatása Repin egyik legnépszerűbb alkotásán, a Körmenet a kurszki guberniában című képen is fellelhető. A „Körmenet" (idézi Courbet Temetés Ornansban című müvét) további vádirata a cári önkényuralomnak, az orosz pomjescsik (földesúr) tunyftságának és embertelenségének, és élesen rávilágít az orosz vidék mély ellentmondásaira, ezeknek szociális gyökereire. A kép közepén a behájasodott, paraszti mivoltukat megtagadó kulákok lépkednek nagy büszkén, utfánuk pedig, ahogyan ezt az íratlan protokoll megköveteli, a társadalmi ranglétrán felettük álló polgári és egyenruhás helybeli előkelőségek páváskodnak, míg a körmenet két oldalán felvonuló nincsteleneket bottal a kezükben tartják távol az uraktól és gazdagoktól a szolgalelkű cslnovnyikok (hivatalnokok). A hetvenes évek közepén a narodnyiki mozgalom egyre jobban fokozza harcát, amire füllift REPIN: Rettegett Iván saját kezével meggyilkolt fiát dédelgeti őrültségében (olaj, részlet). a cári hivatalok fokozódó erőszakossággal felelnek. Természetes, hogy a magát szocialistának valló Repin sem maradhat közömbös szemlélője az eseményeknek. Ecsetjével harcol a cári rendőrség és bíróságok terrorítéletei ellen. Ekkor festi meg a Forradalmárok gyülekezetét, a Propagandista letartóztatását, valamint a.Váratlan hazatérés című művét, amely egy Szibériába száműzött politikai fogoly váratlan viszszatérését jeleníti meg drámai erővel. És hogy a cári rémuralom legvéresebb múltját mementóként felidézze, történelmi képsorozatának keretében megfesti Rettegett Ivánt, aki sajátkezűleg msggyilkolt fiának a holttestét dédelgeti őrültségében. Az orosz múlt felelevenítése során születik meg egyik további feledhetetlen műve, a Záporezsjei kozákok levelet írnak a szultánnak. I. J. Repin valóban az orosz festészet Sámsona volt és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szociális problémákat elemző, társadalmat bíráló és forradalmi témájú művei mellett volt ideje és ereje a történelmi zsánerű képek sokaságának létrehozására, sőt az orosz festészet legjobb portrésorozatának a megteremtésére is. így aztán Muszorgszkij, L. N. Tolsztoj, Rubinsteln, Glazunov, Borodin és Tretykov arcképei mellett megfesti Makszim Gorkij képmását is. A századforduló a nagy festő válságának korszakát is jelentheti. Hiába ítélte el annak idején a francia impresszionizmust, 1900-ban, megelőzve Levitant, Kepin az orosz impreszszionizmus első és nagy képviselője. A Nadja lányáról festett „Napernyős portré" valóban remekmű. Ez azonban már a mester hattyúdala. Közben családi élete komplikálődik, jobb keze pedig bénulni kezd, s többek közt ez az oka, hogy a mester a század elejétől kezdve életét finnországi magányában, Knokkala községben éli le. Még a Nagy Októberi Szocialista Forradalom sem tudja őt letargiájából felrázni, s habár rokonszenvez Lenin eszméivel, hazájába máinem tér vissza. 1930-ban hal meg idegenben. BARSI IMRE L EZER A METEOROLÓGIÁBAN Bár a radar-meteorológia már a második világháború idején létezett, csak évekkel a háború befejezése után vált az időjárás tudományában közkeletűvé. Amiről itt szó lesz, az az elektromágneses sugárzás spektrum fénytartományának a bekapcsolása az időjárás és a légkör tanulmányozásába, a „lilight detection and ranging instdar" meteorológia flidar — rumentj. Előtérben a kristálytézer Ahhoz, hogy a fénysugarat a légkörben levő célpontok — felhő, eső, lebegő részecskék — detektálására fel lehessen használni, a lézer nyitotta meg az utat. A lézer három típusa, a gáz, a félvezető és a kristály lézer közül a meteorológia céljainak legjobban ez utóbbi felel meg. A két első kisebb intenzitású, de folyton sugárzás kibocsátására képes, ami lehetővé teszi például a modulációt és ennek révén a hírközlést. A kristály lézer rendkívül rövid ideig tartó, de igen nagy intenzitású impulzusokban sugároz, miáltal viszonylag csekély átlagos teljesítményfelvétel árán üzemben tartható. Legismertebb és legeiterjed tebb típusa a rubin lézer, amely a meteorológia céljainak igen jól megfelel. A nagyjából cigaretta méretű ás alakú mesterséges rubin kristály alumíniumoxid alapanyaga 0,05 százalék krómot tartalmaz. A kristály atomjai erős fehér, fényű megvilágítás hatására gerjesztett állapotba kerülnek és energiájukat 0,694 mikron hullámhosszú mélyvörös fény formájában sugározzák ki. A lézerben fellépő óriási fényimpulzus különleges tulajdonságainál fogva alkalmas a légköri vizsgálatok céljaira. Igen nagy erőssége miatt még jókora távolságból is tetemes mennyiségű, jól észlelhető fénymennyiség verődik vissza. Éles monokromatizmusa folytán jól szűrhető, és ezért még nappali megvilágításban is detektálható a hasznos jel. A lézerből kilépő fényimpulzus nagymértékben síkban polarizált, ami érdekes lehetőségeket nyújt a célpontok azonosítására. Lidar észlelés Évekig tartott, amíg úgyahogy sikerült megfejteni a radar észlelések hieroglifáját, egyeztetni a visszavert sugarakkal kapott képet a hagyományos megfigyelés tényeivel. Nem is állíthatjuk, hogy ez a munka ma már befejezett volna, és jelenleg ls erőteljesen folyik a radarkép egyes paramétereinek (polarizáció, az in módszernek tűnik mérni a köd által visszavert fény menynyiségét a távolság függvényében. Persze csak akkor, ha feltételezzük, hogy a köd minden fényt visszaver, és nem nyel el semmit. Ez talán igaz a tengeri ködre, de semmi esetre sem a füsttel, porral szennyezett városi ködre. Ha a részecskék eloszlása a levegőben egyenletes, akkor a visszavert fény erőssége a távolság függvényében a levegő kioltási együtthatójának közvetlen mértékét adja. Vízszintes irányban, például egy repülőtér kifutópályája mentén a láthatóságot úgy is meg lehet mérni, hogy mellette különböző távolságokban rögzített célpontokat helyeznek el, és rendre megmérik az azokról visszavert lézer-impulzus erősségét. Egyesek szerint a monokromatikus lézer-sugárral mért láthatóság nem lehet mértékadó arra nézve, hogy a szem nappali fényben vagy lámpavilágításnál milyen távolságban képes még a tárgyakat megkülönböztetni. Ebben lehet valami igazság, de egyelőre nincs még kellő tapasztalat, amivel ezt akár igazolhatánnk, akár cáfolhatnánk. Milyen a részecskekoncentráció? Igen érdekesek azok a vizsgálatok, amelyek a lidar segítségével a tiszta vagy kévésé tiszta levegő részecskekoncentrációjáról adnak képet. A levegőben a vízen kívül só, égéstermékek, por, Ipari szennyezők, növényi részecskék és virágpor, vulkáni hamu, kozmikus por van mindig és mindenütt. A részecsketartalom a legtisztább levegőben ls körülbelül 100 köbcentiméterenként, a szennyezett levegfiben ennél 2—4 nagyságrenddel nagyobb. Ennek jelenléte, elhelyezkedése, rétegeződése semmiféle más eszközzel nem mutatható ki olyan hatásosan, mint a lidorral.. Feltehető, hogy az eszközök tökéletesedésével egészen a sztratoszféráig terjedő térképeket tudnak majd felvenni az aeroszol szerkezetéről, eloszlásáról, amiből sok értékes következtetést lehet levonni a légkör fizikája és a meteorológia számára. Még nemrégiben is sokan „halálsugaraknak" nevezték a lézer által kibocsátott szűk sugárnyalábot. Bebizonyosodott, hogy bár rövid távolságra valóban veszélyes lehet, a gyakorlatban sokkal békésebb célokra is felhasználható. Egyebek között — mint láttuk — a meteorológiában is. (ah j gadozások erőssége ós frekvenciája) kvantitatív értékelése, vagyis lefordítása az időjárási viszonyok nyelvére. A lidar módszer vitathatatlan előnyökkel jár például a fel hők magasságának meghatározásában a hagyományos mérésmódokkal összehasonlítva. A fényszórós magasságméréssel szemben nappal is meg tudja határozni igen magas, 15 kilométer fölötti vékony felhók, pél dául a cirrus felhők helyzetét. Eső sem akadályozza abban, hogy megmérje az esőfelhő magasságát. Az alacsonyabban fekvő felhőrétegen keresztül ,is észleli a fölötte levőt, például a cirrust (pehelyfelhőt) az altrostatus (rétegfelhő) felett. Fontos képessége, hogy felfedezi a kondenzációs folyamat megindulását egy rétegben, még mielőtt ott szemmel látha tó felhőképződmények kialakulnának Eredmények A kutató meteorológus és fizikus számára merőben újszerű adatokat szolgáltat a lidar akkor, amikor a felhők finomszerkezetéről ad képet. A korábban tökéletesen homogénnek hitt altosťratus vagy cirrus felhőrétegről kiderült, hogy a valóságban csomós vagy gomolyagszerű szerkezettel állunk szemben, váltakozóan kis és nagy részecske-koncentrációjú terekkel. A felhő helyét nemcsak a kondenzáció stádiumában, hanem egy ideig még az eloszlás után is kimutatja. Talán jobban követni tudjuk majd így a kicsapódás és elpárolgás folyamatait, és fényt fog vetni — a szó szoros értelmében — az esőképződésre is. felentősek azok a vizsgálatok, amelyek a'láthatósági viszonyok tisztázását és mérését célozzák. A láthatóság nem fejezhető ki egyszerűen a levegő fényátbocsátó-, illetve elnyelőképességével, mert olyan tényezők is szerepet játszanak benne, mint például a kontraszt. Nem közvetlen, de jó 1969. VIII. S. OS. HOI i|ZA