Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

Mp í ífp-v^ir- Á • i ^ Ŕ ­Ä­z mm M í lllllif r; .„, A profizmus az „oka" A professzionalizmus orvé­nyesítése (1885) az oka, liogy a labdarúgópiacon jelenleg' milliókat kínálnak egy-egy klasszis játékosért. Nemcsak Olaszországban, Spanyolország­ban vagy Angliában, hanem — mi tagadás — nálunk is. Kül­földön a legtöbb országban arról ugyan hallgatnak, hogy mennyit kap kézhez a játékos az átlépésért, de nyilvánosságra hozzák a klubok által kötött „üzleteket". Csehszlovákiában és a többi szocialista országban azonban egyikről sem esik szó. Létez­nek ugyan előírások, amelyek kimondják, hogy milyen „drá­ga" lehet egy játékos, de min­den gyerek tudja, hogy erre ügyet sem vetnek a klubok. Már említettük, hogy Anglia a profizmus őshazája. Itt írták ki a világ első labdarúgóverse­nyét — az Angol Kupát. A ku­pa kiírása után lehetőség adó­dott, hogy a távoli városok csapatai is találkozzanak egy­mással. A messzebbről jött csapatok mérkőzései iránt fo­kozódott az érdeklődés, ezért bővíteni, rendezgetni kellett a stadiont. Ehhez azonban pénz­re volt szükség, mert a klubok önmagukra voltak utalva. A le­látók azonban csak akkor tel­nek tneg, ha a szurkoló izgal­mas, színvonalas játékot láthat. Ennek tudatában kezdtek a klubok erősítések után nézni. A környék legtehetségesebbjeit már felkarolták, s most ország­szerte kezdték kutatni a kiváló egyéni adottságokkal rendelke­ző futballistákat! William Sudall őrnagy jött" rá előszór Angliában arra, hogy Skóciából is lehet játékosokat importálni, ha azokat előnyös munkához juttatják új környe­zetükben. Ellenkező esetben nem hajlandók elhagyni hazá­jukat. A labdarúgókat már ak­kor előnyben részesítették, s az a tény a mai napig sem változott. Az Angol Labdarúgó Szövet­ség ugyan tiltakozott az új gyakorlat ellen, de ezzel csak azt érte el, hogy az „üzletet" a szövetség tudta nélkül bo­nyolították le. Sok Illegális át­lépés történt, míg a szövetség határozatot hozott: egy-egy já­tékos legfeljebb tíz fontsterlin­get kaphat az átlépésért. Egy gól — száz font sterling A futballsztárok „vándorlá­sa" — mint a labdarúgás fejlő­désének szükségszerű velejáró­ja — nap nap után fontosabb szerepet játszott a legnépsze­rűbb sportágban. 1905-ben már 1000 font sterlinget adnak egy játékosért. Ebben az időben Angliában az illető klub nem­csak a játékos legutóbbi egye­sületének fizet „lelépést", ha­nem annak a klubnak is, amely felfedezte és kinevelte a lab­darúgót. Az első 10 000 font­sterlinget érő átlépés 1928-ban történt Angliában, amikor a népszerű D. Jack a Wanderers­ből az Arsenalba távozott. A futballista klubja ezenkívül kö­telezte magát, hogy minden gólért, amit az új „szerzemény" elér, ráadásul még 100—100 A főcímre bizonyára sok labdarúgószurkoló így vá­laszolna: annyit, amennyit a pályán produkál. Ez igaz, de itt nem a játékról, illetve mégiscsak játékról, a pénz „játékáról" van szó. Mert mi tagadás, az anyagiak fon­tos szerepet játszanak a labdarúgók életében, legyen az amatőr vagy profi játékos. Az elmúlt hetekben többször is felkavarták a világ sportközvéleményét az átlépésekkel kapcsolatos szen­zációs ajánlatok, amikor a mindenáron „fegyverkezni" akaró gazdag klubok óriási összegeket kínáltak egy­egy „aranylábú" futballista klub-cseréjéért. Gondol­junk csak az olasz Riva, Pelé vagy az angol Clark, Eu­sebio és Beckenbauer esetére. Az emberben ilyenkor akaratlanul is felmerül a kérdés: lehetséges ez? A válasz igenlő. Riva esete bizonyítja ezt a legvilágosabban: az Inter Milano több miiit 2 millió dollárt ígért érte — kész­pénzben. Ezt az összeget még elképzelni is nehéz. Kö­rülbelül 20 millió devizakoronának felel meg. Divat lett a néger labdarúgó Európában A dél-amerikai kontinensen Kolumbia idézett elő forron­gást, mert ez a labdarúgás vi­lágában kevésbé ismert ország olyan játékosokat „foglalkozta­tott", akiknek szerepléséhez nem járult hozzá sem az anya­egyesületük, sem a nemzeti szövetség. De ez mit sem szá­mított a „feketéző" kolumbiaik­nak, főleg a ma is közismert Millonarios klubnak, hogy olyan futballistákat szerepeltessenek, mint Di Stefano, De Sol stb., akik aztán Európába tették át működésük székhelyét. Az olasz és a spanyol labda­MENNYIT ÉR .. Jjr.; '•s^kl 1' Tíz font sterlingtől — két millió dollárig • Anastasi a legdrá­gább • Suarez kapta a legtöb­bel kézhez • Mennyibe kerül majd egy világklasszis 1980­ban? LABDARUGÓ? font Sterlinget fizet a Wande­rersnek. A szigetországi labdarúgók „áremelkedése" azonban nem volt olyan ugrássszerű, mint napjainkban. Az első „rekord­összeget", 20 000 font sterlinget, például csak 1947-ben fizették ki Angliában, ötvenezernél na­gyobb összeget 1960-ban fize­tett a Manchester United a skót Denis Lawért. Olaszország meggyorsítja a fejlődést Ez dióhéjban az átlépések fejlődése a klasszikus proíesz­szionalizmus hazájában, An­gliában. Anglia nemcsak a lab­darúgást, hanem az átlépése­ket, a fizetett klubcseréket is elsőként honosította meg Euró­pában. Néhány „korszakalkotó" átlépés: Davies (85 000 font sterling), Greaves (99 00), Alan Ball (116 000), Alan Clark (150 000), Ezt a fejlődést Olasz­ország gyorsította meg. A hat­vanas években az olaszok öt kitűnő angol játékost szerződ­tettek (Law, Greaves, Charles, Baker), akiket aztán borsos áron adtak vissza a szigetor­szágnak. A labdarúgás azonban nem angliában a legdrágább „kedvtelés." rúgás attraktív jellege közis­mert. E két ország gazdag klubjai kezdeményezték elő­ször a külföldi, elsősorban dél-amerikai csillagok szerződ­tetését. Már a második világ­háború előtt is sok tengerentú­li játékos maradt Európában. A labdarúgás ekkor még nem volt egetrengető „üzlet", így nem fizettek csillagászati ösz­szegeket egy-egy átlépésért, nem is cikkeztek erői sokat az újságok. Az ötvenes évek ele-i jén egy időre megszűnik a dél->­amerikai labdarúgók bevándor­lása, mivel a tengerentúlon, fő­leg Brazíliában nagy fejlődés­nek indul a legnépszerűbb sportág. A két világbajnokságon (1958, 1962) elért brazil siker után gyakori a dél-amerikai csapa­tok európai vendégszereplése. A Real, az Inter, a Barcelona, a Milan vezetői nem szalasztják el az alkalmat, kiszemelnek néhány brazil, uruguay, argen­tin játékost, akik kétségtele­nül vonzóbbak a nézők számá­ra, mint a „bennszülöttek". Eu­rópában divat lett dél-amerikai színes bőrű zsonglőröket szere­peltetni. A dél-amerikai „nép­vándorlás" csak azokat az eu« rópai országokat kerülte el, ahol a klubok nem tudtak biz­tosítani kellő anyagi feltétele­ket a kétségkívül nagy tudású, attraktív tengerentúliak számá­ra, vagy ahol az előírások nem engedélyezik külföldi játékos szerepeltetését.) Anglia. Skót, ír, walesi labdarúgók azonban játszhatnak angol klubokban.) Mennyit kap a játékos? Hogy egy futballista mennyit kap kézhez az átlépésért, a leg­több országban, főleg Dél-Euró­pában, a szerződésben kötött feltételek szabják meg. Például annak idején a walesi John Charles a Leeds Unitedből, a Juventushoz szerződött, mert az angol klubnak pénzre volt szüksége, leégett a stadionja. A szerződés aláírásakor Charles kikötötte, hogyha a Juventus­ból más olasz egyesületbe lép át, akkor abból az összegből amelyet a Juventus kap, 10 szá­zalék őt illeti. Ha viszont an­gol klubnak adják vissza, ak­kor 13 százalékra tarthat jogot. Charles valóban visszatért An­gliába, majd újra Olaszországba ment. Minden alkalommal meg­kapta ttz őt illető néhány ezer font sterlinget. Az olaszok — akárcsak az angolok — nem tartják titok­ban a csillagászati összeget, amelyet a klubok egy-egy játé­kosért fizetnek. Olaszországban még tovább mentek: nyilvános­ságra hozzák a futballista zse­bébe vándorló néhány millió lírát ls. Hasonlóan cselekednek Spanyolországban is. Anglia azonban „erkölcsi" szabályokra hivatkozva nem követi a latin országok példáját. A labdarúgás történetének legdrágább átlépései (nem vet­tük számításba az angol klubok egymás közötti „csereberé­jét"'): Fenti képünkön: Aki a legtöbbet kapta: Luis Suarez. Lenti ké­pünkön: Greaves (fehér mezben) harcol a labdáért az An­glia — Világválogatott mérkőzésen. A háttérben Popluhár és Pluskal. A földön Lev Jasin. 1968 Anastasi (Varese — Juventus) 430 000 font sterl. 1963 Sormani (Mantova — AS Roma) 250 000 font sterl. 1962 Del Sol (Real — Juventus) 200 000 font sterl. 1962 Peiro (Atletico Madrid — Af Torino) 170 000 font sterl. 1961 Suarez (Barcelona — Inter) 150 000 font sterl. 1963 Amarildo (Botafogo — Ac Milan) 142 850 font sterl. 1962 Law (AC Torino — M. United) 115 000 font sterl. 1957 Julinho (Fiorentina — Palmeiras) 111000 font sterl. 1957 Sivori (River Plate — Juventus) 100 000 font sterl. 1961 Greaves (AC Milan — Tottenham) 98 000 font sterl. 1962 Angelilo (Inter — AS Roma) 90 000 font sterl. 1958 Altafini (Palmeiras — AC Milan) 80 000 font sterl. 1954 Schiaffino (Penarol — AC Milan) 72 000 font sterl. KI MENNYIT KAPOTT? 1961 Suarez (Barcelona — Inter) 59 000 font sterl. 1962 De Sol (Real — Juventus) 47 500 font sterl. 1963 Amarildo (Botafogo—AC Milan) 32 000 font sterl. 1954 Schiaffino (Penarol — AC Milan) 23 000 font sterl. 1957 Sivori (River Plate — Juventus) 20 000 font sterl. 1951 Jeppson (Norrköping — Atlanta) 20 000 font sterl. 1960 A. Simonsson (Göteborg — Real) 14 000 font sterl. 1960 Vava (Atletico Madrid — Corinthias) 13 000 font sterl. 1961 Chithens (Aston Villa — Inter) 12 000 font sterl. 1961 F. Nielsen (AB Koppenhága — Atalanta) 10 750 tont sterl. 1957 J. Charles (Leeds United — Juventus) 10 000 font sterl. 1961 Benitez (Real Zaragoza — Barcelona) 10 000 font sterl. 1961 H. Nielsen (Frederickhaven — Balogna) 10 000 font sterl. 1961 D. Law (Manchester C. — AC Torino) 10 000 font sterl. A két tabellához nem kell kommentár. Egyre azon­ban kíváncsi az egyszerű földi halandó: hová fog ez vezetni? Akad majd ember, aki idővel megálljt paran­csol? TOMI VINCE mmpi [íAMil Kiadia Silovakia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Gál* Ivan és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca tO. Telefon: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-27, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállaiat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Brati­slava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents