Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

Mp í ífp-v^ir- Á • i ^ Ŕ Äz mm M í lllllif r; .„, A profizmus az „oka" A professzionalizmus orvényesítése (1885) az oka, liogy a labdarúgópiacon jelenleg' milliókat kínálnak egy-egy klasszis játékosért. Nemcsak Olaszországban, Spanyolországban vagy Angliában, hanem — mi tagadás — nálunk is. Külföldön a legtöbb országban arról ugyan hallgatnak, hogy mennyit kap kézhez a játékos az átlépésért, de nyilvánosságra hozzák a klubok által kötött „üzleteket". Csehszlovákiában és a többi szocialista országban azonban egyikről sem esik szó. Léteznek ugyan előírások, amelyek kimondják, hogy milyen „drága" lehet egy játékos, de minden gyerek tudja, hogy erre ügyet sem vetnek a klubok. Már említettük, hogy Anglia a profizmus őshazája. Itt írták ki a világ első labdarúgóversenyét — az Angol Kupát. A kupa kiírása után lehetőség adódott, hogy a távoli városok csapatai is találkozzanak egymással. A messzebbről jött csapatok mérkőzései iránt fokozódott az érdeklődés, ezért bővíteni, rendezgetni kellett a stadiont. Ehhez azonban pénzre volt szükség, mert a klubok önmagukra voltak utalva. A lelátók azonban csak akkor telnek tneg, ha a szurkoló izgalmas, színvonalas játékot láthat. Ennek tudatában kezdtek a klubok erősítések után nézni. A környék legtehetségesebbjeit már felkarolták, s most országszerte kezdték kutatni a kiváló egyéni adottságokkal rendelkező futballistákat! William Sudall őrnagy jött" rá előszór Angliában arra, hogy Skóciából is lehet játékosokat importálni, ha azokat előnyös munkához juttatják új környezetükben. Ellenkező esetben nem hajlandók elhagyni hazájukat. A labdarúgókat már akkor előnyben részesítették, s az a tény a mai napig sem változott. Az Angol Labdarúgó Szövetség ugyan tiltakozott az új gyakorlat ellen, de ezzel csak azt érte el, hogy az „üzletet" a szövetség tudta nélkül bonyolították le. Sok Illegális átlépés történt, míg a szövetség határozatot hozott: egy-egy játékos legfeljebb tíz fontsterlinget kaphat az átlépésért. Egy gól — száz font sterling A futballsztárok „vándorlása" — mint a labdarúgás fejlődésének szükségszerű velejárója — nap nap után fontosabb szerepet játszott a legnépszerűbb sportágban. 1905-ben már 1000 font sterlinget adnak egy játékosért. Ebben az időben Angliában az illető klub nemcsak a játékos legutóbbi egyesületének fizet „lelépést", hanem annak a klubnak is, amely felfedezte és kinevelte a labdarúgót. Az első 10 000 fontsterlinget érő átlépés 1928-ban történt Angliában, amikor a népszerű D. Jack a Wanderersből az Arsenalba távozott. A futballista klubja ezenkívül kötelezte magát, hogy minden gólért, amit az új „szerzemény" elér, ráadásul még 100—100 A főcímre bizonyára sok labdarúgószurkoló így válaszolna: annyit, amennyit a pályán produkál. Ez igaz, de itt nem a játékról, illetve mégiscsak játékról, a pénz „játékáról" van szó. Mert mi tagadás, az anyagiak fontos szerepet játszanak a labdarúgók életében, legyen az amatőr vagy profi játékos. Az elmúlt hetekben többször is felkavarták a világ sportközvéleményét az átlépésekkel kapcsolatos szenzációs ajánlatok, amikor a mindenáron „fegyverkezni" akaró gazdag klubok óriási összegeket kínáltak egyegy „aranylábú" futballista klub-cseréjéért. Gondoljunk csak az olasz Riva, Pelé vagy az angol Clark, Eusebio és Beckenbauer esetére. Az emberben ilyenkor akaratlanul is felmerül a kérdés: lehetséges ez? A válasz igenlő. Riva esete bizonyítja ezt a legvilágosabban: az Inter Milano több miiit 2 millió dollárt ígért érte — készpénzben. Ezt az összeget még elképzelni is nehéz. Körülbelül 20 millió devizakoronának felel meg. Divat lett a néger labdarúgó Európában A dél-amerikai kontinensen Kolumbia idézett elő forrongást, mert ez a labdarúgás világában kevésbé ismert ország olyan játékosokat „foglalkoztatott", akiknek szerepléséhez nem járult hozzá sem az anyaegyesületük, sem a nemzeti szövetség. De ez mit sem számított a „feketéző" kolumbiaiknak, főleg a ma is közismert Millonarios klubnak, hogy olyan futballistákat szerepeltessenek, mint Di Stefano, De Sol stb., akik aztán Európába tették át működésük székhelyét. Az olasz és a spanyol labdaMENNYIT ÉR .. Jjr.; '•s^kl

1' Tíz font sterlingtől — két millió dollárig • Anastasi a legdrágább • Suarez kapta a legtöbbel kézhez • Mennyibe kerül majd egy világklasszis 1980ban? LABDARUGÓ? font Sterlinget fizet a Wanderersnek. A szigetországi labdarúgók „áremelkedése" azonban nem volt olyan ugrássszerű, mint napjainkban. Az első „rekordösszeget", 20 000 font sterlinget, például csak 1947-ben fizették ki Angliában, ötvenezernél nagyobb összeget 1960-ban fizetett a Manchester United a skót Denis Lawért. Olaszország meggyorsítja a fejlődést Ez dióhéjban az átlépések fejlődése a klasszikus proíeszszionalizmus hazájában, Angliában. Anglia nemcsak a labdarúgást, hanem az átlépéseket, a fizetett klubcseréket is elsőként honosította meg Európában. Néhány „korszakalkotó" átlépés: Davies (85 000 font sterling), Greaves (99 00), Alan Ball (116 000), Alan Clark (150 000), Ezt a fejlődést Olaszország gyorsította meg. A hatvanas években az olaszok öt kitűnő angol játékost szerződtettek (Law, Greaves, Charles, Baker), akiket aztán borsos áron adtak vissza a szigetországnak. A labdarúgás azonban nem angliában a legdrágább „kedvtelés." rúgás attraktív jellege közismert. E két ország gazdag klubjai kezdeményezték először a külföldi, elsősorban dél-amerikai csillagok szerződtetését. Már a második világháború előtt is sok tengerentúli játékos maradt Európában. A labdarúgás ekkor még nem volt egetrengető „üzlet", így nem fizettek csillagászati öszszegeket egy-egy átlépésért, nem is cikkeztek erői sokat az újságok. Az ötvenes évek ele-i jén egy időre megszűnik a dél->amerikai labdarúgók bevándorlása, mivel a tengerentúlon, főleg Brazíliában nagy fejlődésnek indul a legnépszerűbb sportág. A két világbajnokságon (1958, 1962) elért brazil siker után gyakori a dél-amerikai csapatok európai vendégszereplése. A Real, az Inter, a Barcelona, a Milan vezetői nem szalasztják el az alkalmat, kiszemelnek néhány brazil, uruguay, argentin játékost, akik kétségtelenül vonzóbbak a nézők számára, mint a „bennszülöttek". Európában divat lett dél-amerikai színes bőrű zsonglőröket szerepeltetni. A dél-amerikai „népvándorlás" csak azokat az eu« rópai országokat kerülte el, ahol a klubok nem tudtak biztosítani kellő anyagi feltételeket a kétségkívül nagy tudású, attraktív tengerentúliak számára, vagy ahol az előírások nem engedélyezik külföldi játékos szerepeltetését.) Anglia. Skót, ír, walesi labdarúgók azonban játszhatnak angol klubokban.) Mennyit kap a játékos? Hogy egy futballista mennyit kap kézhez az átlépésért, a legtöbb országban, főleg Dél-Európában, a szerződésben kötött feltételek szabják meg. Például annak idején a walesi John Charles a Leeds Unitedből, a Juventushoz szerződött, mert az angol klubnak pénzre volt szüksége, leégett a stadionja. A szerződés aláírásakor Charles kikötötte, hogyha a Juventusból más olasz egyesületbe lép át, akkor abból az összegből amelyet a Juventus kap, 10 százalék őt illeti. Ha viszont angol klubnak adják vissza, akkor 13 százalékra tarthat jogot. Charles valóban visszatért Angliába, majd újra Olaszországba ment. Minden alkalommal megkapta ttz őt illető néhány ezer font sterlinget. Az olaszok — akárcsak az angolok — nem tartják titokban a csillagászati összeget, amelyet a klubok egy-egy játékosért fizetnek. Olaszországban még tovább mentek: nyilvánosságra hozzák a futballista zsebébe vándorló néhány millió lírát ls. Hasonlóan cselekednek Spanyolországban is. Anglia azonban „erkölcsi" szabályokra hivatkozva nem követi a latin országok példáját. A labdarúgás történetének legdrágább átlépései (nem vettük számításba az angol klubok egymás közötti „csereberéjét"'): Fenti képünkön: Aki a legtöbbet kapta: Luis Suarez. Lenti képünkön: Greaves (fehér mezben) harcol a labdáért az Anglia — Világválogatott mérkőzésen. A háttérben Popluhár és Pluskal. A földön Lev Jasin. 1968 Anastasi (Varese — Juventus) 430 000 font sterl. 1963 Sormani (Mantova — AS Roma) 250 000 font sterl. 1962 Del Sol (Real — Juventus) 200 000 font sterl. 1962 Peiro (Atletico Madrid — Af Torino) 170 000 font sterl. 1961 Suarez (Barcelona — Inter) 150 000 font sterl. 1963 Amarildo (Botafogo — Ac Milan) 142 850 font sterl. 1962 Law (AC Torino — M. United) 115 000 font sterl. 1957 Julinho (Fiorentina — Palmeiras) 111000 font sterl. 1957 Sivori (River Plate — Juventus) 100 000 font sterl. 1961 Greaves (AC Milan — Tottenham) 98 000 font sterl. 1962 Angelilo (Inter — AS Roma) 90 000 font sterl. 1958 Altafini (Palmeiras — AC Milan) 80 000 font sterl. 1954 Schiaffino (Penarol — AC Milan) 72 000 font sterl. KI MENNYIT KAPOTT? 1961 Suarez (Barcelona — Inter) 59 000 font sterl. 1962 De Sol (Real — Juventus) 47 500 font sterl. 1963 Amarildo (Botafogo—AC Milan) 32 000 font sterl. 1954 Schiaffino (Penarol — AC Milan) 23 000 font sterl. 1957 Sivori (River Plate — Juventus) 20 000 font sterl. 1951 Jeppson (Norrköping — Atlanta) 20 000 font sterl. 1960 A. Simonsson (Göteborg — Real) 14 000 font sterl. 1960 Vava (Atletico Madrid — Corinthias) 13 000 font sterl. 1961 Chithens (Aston Villa — Inter) 12 000 font sterl. 1961 F. Nielsen (AB Koppenhága — Atalanta) 10 750 tont sterl. 1957 J. Charles (Leeds United — Juventus) 10 000 font sterl. 1961 Benitez (Real Zaragoza — Barcelona) 10 000 font sterl. 1961 H. Nielsen (Frederickhaven — Balogna) 10 000 font sterl. 1961 D. Law (Manchester C. — AC Torino) 10 000 font sterl. A két tabellához nem kell kommentár. Egyre azonban kíváncsi az egyszerű földi halandó: hová fog ez vezetni? Akad majd ember, aki idővel megálljt parancsol? TOMI VINCE mmpi

[íAMil Kiadia Silovakia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Gál* Ivan és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca tO. Telefon: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-27, gazdasági ügyek: 506-39, távíró: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállaiat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési dij havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.