Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-03 / 31. szám, Vasárnapi Új Szó

A BÍRÓSÁGON — Vádlott ne tagadja tettét! Há­rom tanú látta, amikor lopott! — Ez még nem jelent semmit, bíró úr. Én hozok három millió tanút, aki nem látott semmit! MEGFELELT — Mondd, mit tegyek, hogy ne kapjak tífuszt? — Forrald fel az ivóvizet és azütán hadd kihűlni. — És tovább? — Azután menj el a kocsmába sörre. KÉNYES — Te én nem bírnám ki, ha háremot kellene tartanom. — Miért, már nem érzed ma­gad elég erősnek? — Dehogynem. Csak sehogy sem tudnám elviselni, ha há­romszáz harisnya lógna a für­dőszobában! VALASZ Taxi. Az utas rémülten fi­gyeli a kilométerórát, a gyors tempót. Megkopogtatja a vezető vállát: — Kérem, engem hat gyer­mek vár otthon. Legyen óvato­sabb. A sofőr mosolyog: v — Hat gyereke van és nekem mondja, hogy legyek óvatos? PÁRBESZÉD — Kérek egy doboz szardí­niát. —.Milyet óhajt: spanyolt, por­tugált vagy franciát? —, Teljesen mindegy. Nem szándékozom társalogni. M ÖTÉT Az ismert sebészt éjjel két órakor izgatottari ke­resi Dreznicsek: - Professzor úr, azon­nal jöjjön velem, a fele­ségemnek súlyos vakbél­rohamai vonnak. - Az lehetetlen - vá­laszol az orvos —, hiszen alig két hete operáltam a feleségét vakbélre, - Tessék csak nyu­godtan jönni. Azóta új feleségem van. MAI CSEH HUMORISTÁK A mi falunk, amely a termé­keny Sumaván túlon terül el, Mária Terézia ideje óta büsz­kélkedik az aratóünnepély ha­gyományával. Sajnos, az utóbbi években a hektárhozam aggasz­tóan csökken, ágyhogy az ara­tás már inkább a gombaszedés­hez hasonlít, ködös időben nem találsz el az egyik kalásztól a másikig. Ezek a körülmények néhány évvel ezelőtt arra kész­tettek bennünket, hogy ne utá­nozzuk keményfejűen a burzsoá mezőgazdaság hagyományait, hanem csak minden ötödik év­ben tartsunk aratóünnepélyt, amikorra betakarítunk valami­revaló termést is. tűrte, hogy széjjeltépjék, % ezért annakidején negyven ko­rona különjutalomban részesí­tették. Persze ma is akadnak a szö­vetkezetben nevezetes emberek, és így az aratóünnepély dél­előtti műsorát ők szolgáltatták. Először Ciprián a traktorista egyszerre hat gépet irányított. Az egyik traktort ő vezette, a többit ökrök húzták, s azokat hangos kiáltásokkal vezényel­te. A következő szereplő Bou­berle zootechnikus volt, ő sa­ját költeményét adta elő, amely a szövetkezeti fejőnö és egy tengerész szerelméről szólt, akit a vihar a tengerről vélet­SKÓT VICC Aberdeen egyik utcáján ci­garettára gyújt egy skót, ami­kor hozzálép egy férfi, elkéri tőle a gyufáját, megnézi a do­boz címkéjét és utána átnyújt a skótnak öt fontot. — Mi ez? — hebeg az meg­lepődve. — Én a Goldstar-gyufagyár megbízottja vagyok — feleli a férfi. — Népszerűsíteni akarjuk a gyufánkat és ezért egy hétig mindenki öt fontot kap, akinél Goldstar-gyufát látunk. Ezután udvariasan megemeli a kalapját és eltávozik. A skót pár pillanatig még megbűvölve bámul a kezében le­vő ötfontosra, aztán dühösen felordít: — Tudtam, hogy valami svindli van a dologban: nem adta vissza a gyufámat! KÍNOS VÁLASZ Egy angol úriember dühös hangon hívja az inasát: — John, a szakácsnő panasz­dik, hogy tegnap éjjel na$y ricsajt csaptál. Állítólag egy hordót gurítgattál a házban és olyan zajt csaptál, hogy senki sem tudott aludni. Nem tudod véletlenül hol voltam én ak­kor, mert én nem hallottam semmit. — Méltóságos uram, benne a hordóban ... nyugodtan hagyják gyermekei­ket gyufával játszani. Megtör­tént. Egy ideig mindenki az ön­feledten hancúrozó gyermeke­ket nézte, amíg végre fél hat felé az egyik kisfiú kezéből ki­esett az égő gyufa és rögtön lángralobbantotta a lelocsolt épületet. „Nagyszerű", mondta a pa­rancsnok és nagyot füttyentett: „tűz van"! Erre különböző bú­vóhelyekből kiugráltak a tűzol­tók, körülfogták a lángoló épü­letet és közösen elénekelték a „Piros színbe borult az égal­ja" kezdetű dalt. Amikor a tftz kezdett elharapózni, az elnöik ideges lett. „Mér nekiláthatno­tok az oltásnak", mondta re­megő hangon. „Ugyan, ezt á lángocskát magam oltom el egiy köpéssel" vágta rá a parancs­nok. Vártak egy ideig. A lán­gok már a második emeletet kezdték ki. „Oltsátok el" kia­bálták a falubéliek és hangjuk különösen akkor erősödött föl, amikor a szomszédos házak is lángbaborultak. „Ijedősek, nem tÓÜNNEPÉLY VOLT A FALUNKBAN A várva várt ötödik esztendő végre az idén elérkezett. Már az előkészületek sejtették, hogy az idei ünnepségek jóval na­gyobb szabásúak lesznek, mint a korábbi években. Minden házban sütöttek-főztek, tiszta fehérre meszelték a falakat. Az ünnepségek előestéjén szétkür­tölték a faluban, miszerint a holnapi gazdag műsorban töb­bek között városi színészek is lellépnek, a délutáni ünnepsé­gek fénypontja pedig a helyi tűzoltók soha nem látott bemu­tatója lesz, melynek szenzáció­ja, hogy vödrök helyett, először a falu történetében, kézi fecs­kendőkkel fognak oltani. Másnap a falu verőfényes napsütésre ébredt. Az aggok házában hajnali öttől nagy ha­raggal gondoltak az 1906-os év­ce, amikor a kegyetlen Bruna gazda ostorral verte egyik cse­lédjét. Azután a kiválasztottak körüljárták a volt földesúri kastély kertjét és meggyőződ­tek róla, hogy nem él ott már egy fia nemesi lélek sem. A falu más helye is ezalatt össze­jöveteleken adózták a szabad mag rettenhetetlen harcosai emlékének. Nem feledkeztek meg a legendáshírű Patejdl Já­nos juhászról sem, aki azzal mentette meg a rábízott nyájat, hogy önmagát vetette oda a támadó farkasok elé, hősiesen lenül a falusi halastóba sodort. Ezután a nagy érdeklődéssel várt városi színház háromtagú társulata mutatkozott be a „Csata Lipany mellett avagy 6000 halott" című történelmi Játékkal. Csodálatos látvány volt nézni a színészek teljesít­ményét, hiszen mindhárman legalább tíz-tíz szerepet alakí­tottak. Különösen az a férfi ér­demelt elismerést, aki egymaga alakította a huszita és a ke­resztes hadsereg és három órán keresztül egy percet sem pihent, hol támadott, hol meg védekezett, győzelemittasan kia­bált, majd jajveszékelt, végül­is beverte fejét egy szekérbe és összeroskadt. Mindannyian sír­tunk a nézőtéren, erre ő cso­dával határos módon felállt és ezt sziszegte: „Mit bőgnek, szamarak, hiszen ez csak já­ték", ezután ismét vidámak let­tünk. Az ünnepi ebéd a főtéren is méltó volt ehhez a nagy ese­ményhez. Az egész szövetkezet állatállományát — három csir­két — szőröstül-bőröstül — el­fogyasztottuk. Délután a falu apraja-nagyja a községháza elé vonult, a tűz­oltók gyakorlatára. Pontosan négyórakor Víz János tűzoltó­parancsnok lelocsolta a köz­ségházát petróleummal és fel­szólította a szülőket, hogy ma bíznak a fiúkban" mormogta a tűzoltóparancsnok és riadd* fújt. A tűzoltók kibontották á tömlőket és megnyomtak né­hány gombot. Abban a pillanat­ban nagymennyiségű folyadék zúdult a lángokra. „Éljen a tűz­oltótestület" kurjongatták a né­zők. Csakhogy a tűz nem aludt ki, hanem ellenkezőleg, még Jobban elharapózott és az egész utcára átterjedt. A tűzoltópa­rancsnok egyre idegesebben fi­gyelte az eseményeket és nem­sokára közölte az elnökkel, hogy lefújja a gyakorlatot, s a történtekért nem vállal sem­mi felelősséget. A falubéliek ezt látva gyorsan vödröket ra­gadtak és késő éjszakáig vias­kodtak a pusztító lángokkal, de eredménytelenül. így az arató­ünnepélyen leégett az egész falu. A földművesek a felper­zselt tarlón ja tehetősebbeknek sátruk volt] vitatták meg a tűzoltók sikertelen gyakorlatát. Lehet, a falu leégése sokak­nak tragédiának tűnik, minden­esetre helytelen lenne "nem észrevenni, hogy a tűz vissza­adta a föld termékenységét. A hamu ugyanis kellőképpen meg­trágyázta a szövetkezet földjeit és így most már minden évben rendezhetünk aratőünnepélye­ket. Éljen a tűzoltó testületünk! Sz. I. fordítása HOLDVILÁGOS ÉJSZAKÁN - Jaj, ne, meglátnak! (Mészáros András rajza) i wmMmmmmmmmmmmmmmsBHmmamm Milyen szép így messziről... (D. Jarunková rajza) Halló, Aldrin komám, itt valami egészen fur­csa fizetőeszközt találtam, úgy néz ki mint a csehszlovák korona ... (Roháč) I* SZÖVEG NÉLKÜL (V. Kubai rajza) A HOLDON — Drágám, hozd le nekem a Földet... (Szűr Szabó József kariktúrája) •HMB

Next

/
Thumbnails
Contents