Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-29 / 203. szám, péntek

A hazát nemcsak szeretni kel! EGY ÓRA JOZEF BRUNOVSKÝ PARTíZÁNPARANCSNOKKAL „Nem szívesen beszélek sz életemről, s annak sem ürülök ha mások hősnek neveznek. A kötelességemet teljesítettem, csupán, harcoltam a fasizmus ellen, a szülőföldem, a hazám szabadságáért. Mások is ezt tették . . ." A Malomvölgyben — távol a szlovák főváros zajától —, keskeny út kanyarodik a fák közé. Öreg kőépület előtt felirat hirdeti: Erdészeti Építőipari Vállalat. A kopott épület a húsfeldolgozó tizein egyik részlege. Mögötte a barakkok már az erdészet tulajdonát képezik. Reggel hét óra. Az udvaron emberek szorgoskodnak. Tehergépkocsik és más gépek állnak útrakészen. Az egyik barakkban, Jozef Brunovský igazgatói szobájában négyen beszélgetnek. A hallottak nyomán, hatvan év körüli megtört férfinek képzeltem a második. — Sztálin-brigád parancsnokát. — Miként kezdődött a partizánélet? — Egy jól sikerült ugrással. Kijevből indultunk repülőgépen és 1944. szeptember 14-én Mártontól nem messze értünk földet. Biztonságba helyeztük az ejtőernyőket, s elindultunk csoportot szervezni. Persze az utasításokat szigorúan betartottuk. Tíz szlovák és tizenegy szovjet partizán volt a későbbi brigád magva. A II. Sztálin-brigád parancsnoka Hja Danyielovics Gyibrov ezredes volt, működési területükként, a Fehér- és Kis-Kárpátokat jelölték ki. Jozef Brunovskýra a törzskari főnök tisztségét bízták. A csoport létm Harcosok találkozója Hja Danyielovics Gyibrov ezredes, a II. Sztálin-brigád hősi halált halt első parancsnoka sírjánál. Jozef Brunovský — balról másudik —, mellette Gyibrov ezredes leánya, Ľudmila Hjicsná. 1969 VIII. 29. Kellemesen csalódtam. Középkorú — pontosan 46 éves —, magas, életerős férfi ül az íróasztalnál. Beszéde lassú, megfontoltan ejti a szavakat. Hallgatom, miként tárgyal munkatársaival a napi feladatokról. Közben jegyzeteket készít. A kéz, amely most a golyóstollat fogja, negyedszázada fegyvert markolt . .. — Úgy érett bennem a tasizmus elleni gyűlölet, mint a gyümölcs. A tapasztalat tanított meg rá, hogy a világ két táborra oszlik: elnyomókra és elnyomottakra. Gyűlölöm az elnyomást, az emberi méltóság megalázásának minden formáját. Persze ezzel is úgy vagyunk, mint a hazaszeretettel. Nem elég csupán szeretni a hazát. Védeni is kell és dolgozni, hogy virágozzon ... Eletében az igazságtalanság elleni „csendes" lázadás akkor vált tudatossá, mikor felöltötte a katonaruhát. Oremlazyn — itt összpontosította a népáruló kormány a frontra készülő szlovák egységeket, már nyíltan hirdette: annál jt)bb minél előbb kivisznek a frontra. Barátokat keres és közli tervét: átszökünk az oroszokhoz. Ekkor még csak szökést tervez, de amikor 1943-ban a Krímre vezényelik az egységét, már többet akar. A lövészárkokban tovább folytatja a szervezést, és felderítők segítségével kapcsolatot teremt a szovjet előőrsökkel. Most már csak a „lehetőségre" várnak. Október 27-én Melitopol térségében széles szakaszon támadnak a szovjet csapatok. A németek kénytelenek visszavonulni. A szlovák egységek is parancsot kapnak a visszavonulásra. Az első század megtagadja a parancs teljesítését, a lövészárokban marad. Az előretörő szovjet egységet ezen a szakaszon nem fogadta sortűz. Megtartották, amit ígértek. A hír gyorsan elterjedt, és másnap négyezer szlovák katona követte példájukat. — A szovjetek úgy fogadtak, mint testvéreket. Megkérdezték, mit szeretnék csinálni? Katona voltam, harcolni akartam. így kerültem a II. csehszlovák brigádhoz, ahol kiképeztek a partizánharcra. A kiképzés után Kijevben vártunk az indulásra. Itt több magyar elvtárssal ismerkedtem meg. Nógrádi Sándor, Kovács, Fábry és mások szintén a „bevetésre" vártak., száma néhány nap alatt negyvenre nőtt. Megkezdték a szervezett akciókat. Céljuk, minimális áldozattal a lehető legnagyobb kárt okozni az ellenségnek. Szerelvényeket, hidakat, robbantanak, a rajeci úton felgyújtanak négy német tankot. Lecsapnak a németekre, majd eltűnnek az erdőben. Élvezik a lakosság támogatását, de nem hiányoznak az árulók sem, akik nyomukra vezetik az ellenséget. A brigád létszáma október elején már elérte az ezret. Ennyi embert nem lehetett együtt tartani. Öt egységre osztották a brigádot és összekötőkkel tartották fenn a kapcsolatot. — Gyibrov ezredes kiváló taktikai érzékkel rendelkezett. Aprólékosan kidolgozta és öszszehangolta a nagyobb támadások tervét. Stará Túrán elsősorban azért győztünk, mert pontosan végrehajtottuk az utasításait. A németek hatalmas erőket vonultattak fel a partizáncsoportok ellen. Be akarták keríteni a brigádot, hogy megsemmisítsék. Amikor csak lehetett, harc nélkül kicsúsztak a gyűrűből. Kis csoportokban húzódtak a Javorinán keresztül BoSáca felé, mikor egy áruló hátulról géppisztollyal lelőtte Gyibrov ezredest. Tettéért a helyszínen életével fizetett, de ez kevés elégtételt jelentett a brigádnak, akik szeretett parancsnokukat vesztették el. Ott hantolták el a Javorinán, nem messze a holubi menedékháztól. A brigád Brunovskýt választotta meg parancsnokának. A brigád elhagyott vidékre húzódott: pihenni akartak. Erre azonban nem volt lehetőség, mert a felderítők több mint kétezer német felvonulását jelezték. — Nem lehetett kitérni, előlük, fel kellett venni a harcot a túlerővel. A németek tankokkal támadtak, áttörték a védelmi vonalat, bekerítették egy csoportunkat. Csak Tuš parancsnok egységének merész támadása vágta keresztül a németek gyűrűjét, így szabadult ki a bekerített csoport. Ez volt az egyik legnehezebb harcunk. A németeknek tízszer annyi veszteségük volt, mint nekünk. Gyorsan el kellett rejtőzni, hogy néhány napot pihenhessen a brigád. Október 29-én értek Mladenov kis településhez. A lakosok megnyugtatták őket, hogy erre még nem jártak német csapatok. Gondolták, egy két nap alatt kipihenik fáradságukat, és tovább mennek. Nem így történt. Néhány óra múlva rájuk rontottak a németek. — Három halottunk volt és elvesztettük a rádióállomásunkat is. A legborzasztóbb, hogy mikor elmentünk, a németek kegyetlenül megbüntették a lakosokat. Felgyújtották a házakat, és a patak partján 22 embert lemészároltak, mert nem voltak hajlandók elárulni, hogy az erdő melyik részében rejtőzik a partizánok parancsnoksága—• A II. Sztálin-brigádhoz tartozott Miloš Uher partizánparancsnok egysége is, akinek haláláról sok ellentétes véleményt hallottunk, ön legjobban ismeri a tényeket... — Uher bátor parancsnok és kiváló szervező volt. Február 26-án este még együtt ünnepeltük a születésnapomat és másnap Cetuna településen a Havasi Gyopár különítmény elleni harcban elesett. Hátulról érte a halálos lövés. Ezért a háború befejezése után a partizánok között keresték a gyilkost ... Húsz év múlva Besztercebányán, a különítmény perének tárgyalásán tudtuk meg a valóságot. A csoport egyik tagja beismerte, hogy a harc során behúzódott a partizánok közé és ő lőtte le Uhert hátulról, majd elvette az iratait is. • A brigád hatalmas károkat okozott az ellenségnek. Amint közeledett a Vörös Hadsereg, leereszkedtek a Kis-Kárpátokba, megsemmisítették a német felderítők egyik iskoláját, majd a Török Hegyen megtámadták a német kaszárnyát és felrobbantották a raktárakat. Kiűzték a németeket Stupaváról és 1945. április 3-án csatlakoztak a Vörös Hadsereghez, — Az ország felszabadult, azt gondoltam többé nem lesz igazságtalanság. Tévedtem. Az emberek jellemét mindig akkor ismerjük meg, ha hatalmat adunk a kezükbe. A személyi kultusz idején nagyon sokan visszaéltek a hatalommal, s még a felkelés jelentőségét is deformálták. Jozef Brunovský tragédiája 1950-ben kezdődött. Hazaárulással, kémkedéssel vádolták. Bár hiányzott a meggyőző bizonyíték, mégis elítélték. Nyolc és fél évet töltött börtönben. — Ifjú koromtól hittem, hogy az igazság mindig győz. Ma is ezt vallom. El lehet hallgattatni valakit évekre, évtizedekre, de örökre nem! Amikor kiengedték a börtönből, képtelen volt elhelyezkedni. Régi bajtársai segítségére volt szüksége, ahhoz hogy segédmunkásként dolgozhasson a kőművesek mellett. A jogtalan ítéletet csak 1964-ben, a felkelés 20. évfordulóján hatálytalanították, politikailag és jogilag teljesen rehabilitálták. — Az igazságtalan ítélet mindennél jobban fáj, ezt tapasztalatból tudom. Ezért vállaltam el a múlt évben a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége mellett működő rehabilitációs bizottság elnöki tisztségét. Számításunk szerint 18 ezer egyént ítéltek el jogtalanul. Cseng a telefon. — 26-án? Megnézem ... Előveszi a naptárát, lapozgat... Sajnos nem mehetek, Nové Meston leszek. 27-én pedig az Odevában .. 28-án? Akkor már a szovjet barátaimmal járom u régi partizánösvényeket. .. — Beszélgetésre hívtak, sajnos már hetek óta minden napom foglalt... Három éve került az erdészethez, azt mondják „talpra állította a vállalatot". Szerinte az eredménvek a kollektíva munkájának erdeme. Hajdani bajtársai, ha nevét említik, a legyakrabban az „igazságos" jelzőt használják. Életcélját beszélgetésünk közben saját maga sűrítette egyetlen mondatba: — A hazát nemcsak szeretni kell... CSETÖ JÁNOS LOR1NCZ GYULA RAJZAI A „FELKELÉSI CIKLUSBÓL"