Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-29 / 203. szám, péntek

A Felkelés örökéhez (Folytatás az 1. oldalról) nek ezt az alapelvét tartalmazzák a szlovák antifasiszta ellenállás okmányai, az 1943. évi és az SZNT-ről szóló karácsonyi egyezmény, valamint az SZNT 1944. szeptember 1-1 nyilatkozata. Attól kezdve, hogy Szlovákia Kommunista Pártja megtette az ellenállás első lépéseit, a felkelés előkészülete és tartama alatt állandóan nőtt népünknek a Szovjetunió felé történő orientációja, valamint az az igyekezete, hogy a szovjet nép hősi harcéhoz csatlakozzék. Az a segítség, melyet a Szovjet Kommunista Párt pártunknak nyújtott az illegalitásban, az, hogy a szlovák katonák átálltak a szovjet hadsereg oldalára, a szlovák partizánok tevékenysége Ukrajnában, a Belorusz Köztársaságban, az ogyeszszal körzetben, az, hogy elrejtették a német koncentrációs táborokból megszökött szovjet menekülteket, és végül a közös harc a Szlovák Nemzeti Felkelésben — mindebből a harci és egyszerű népi szolidaritásból nőtt ki népünk és a szovjet nép testvérisége, az a meggyőződés, hogy csak a Szovjetunióval való szövetségünk garantálhatja hatékonyan és nemzetközi szinten a felújított Csehszlovák Köztársaságot. Ezért természetes az örömünk, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulóját együtt ünnepelhetjük kedves vendégeinkkel, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány vezető képviselőivel. Ezért természetes az az örömünk, hogy ezekben az ünnepi napokban együtt lehetünk azokkal a kiváló katonai és partizánparancsnokokkal, akik oly nagy érdemeket szereztek népeink szabadságának kivívásában, s akiknek neve és tette örök időkre beíródott hazánk történelmébe, népeink gondolatába és szívébe. Örülök annak kedves elvtársak, hogy arról biztosíthatom önöket, pártunk megvédte a csehszlovák nép és a szovjet nép barátságát, pártunk megvédte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének szövetségét, pártunk megvédte Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Szovjetunió Kommunista Pártjának testvéri kapcsolatait. Engedjék meg tisztelt elvtársak, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet kormány és a szovjet nép jelen képviselőinek, valamint a testvéri szocialista országok és pártok képviselőinek Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya és az Antifasiszta Harcosok Szlovák Szövetségének Központi Bizottsága nevében őszinte köszönetet mondjak a segítségért és az áldozatért, amelyet a szovjet nép és a felkelésben részt vett többi szocialista ország népei hoztak hazánk felszabadításáért. Engedjék meg, hogy biztosítsam önöket: pártunk és népünk soha nem árulja el a Szovjetunióhoz fűződő testvériség és szövetség eszméjét, nem áruljuk el a proletár internacionalizmus elveit, és ahogy 25 évvel ezelőtt, ma is az a meggyőződésünk: „A Szovjetunióval örök időkre és soha másképp!" Tisztelt Elvtársak! Annak ürügyén, hogy deideologizálni kell munkánkat, évek óta kampányt folytattak a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó pártpropaganda ellen. Egyáltalán nem arról van szó, hogy megítéljem az 1968 januárja előtt folyatott nemzetközi-politikai propaganda színvonalát, frazeológiáját. Végül ls a Szabad Európa szökevényei és hazai antiszocialista és szovjetellenes neveltjel sem erre gondoltak és ina sem erre gondolnak. A lényeg valahol máshol van. A lényeg az, hogy a csehszlovákiai pártos nemzetközl-politikai propaganda bírálatának leple alól fokozatosan kibújt a támadás a csehszlovák állam külpolitikájának tartalma ellen. A Szovjetunió szerepét a szocialista országok világközösségében, a Varsói Szerződés védelmi rendszerében, a KGST tanácsában ezeknek a „szakembereknek" a propagandája észrevétlenül úgy tüntette " fel, mint az amerikai imperializmusnak a világ kapitalista rendszerében gyakorolt hatalmi politikája tükörképét. Ezek a frázisszerű, de lényegében tényekkel dolgozó szemléletek a múlt évben ugyan megfésülten „eredetibben" kerültek előtérbe, de az állásfoglalás annál veszélyesebb volt. A nemzetközi élet tényeit semmire nem kötelező frázisokká nyilvánították, és az eredeti frázisokat tényként akarták feltüntetni. Az embereknek így megmérgezett tudatába a megfelelő időben beültették a célzásokat az ilyen vagy az olyan szabadságról, míg végül is a csehszlovák állampolgárnak a múlt évben azt kellett volna hinnie, hogy a Varsói Szerződés tulajdonképpen börtön, nem pedig a szövetséges szocialista országok védelmi szervezete az agresszív Észak-atlanti Tömb, nevezetesen a nyugatnémet imperializmus revansista célkitűzései ellen. A jelenlegi világnézeteknek ebben a karikírozásában később úgy látszott, mintha mondjuk nem a tizennégymilliós Csehszlovákiának lenne szüksége a Varsói Szerződésre, vagyis annak az országnak, amelynek Bonnban akárki akármikor számlákat terjeszt elő pontosan a szégyenteljes müncheni diktátum szerint, hanem a Szovjetuniónak, a világhatalomnak, amelynek termonukleáris rakéta erejét kénytelenek tiszteletben tartani mind Bonnban, mind Washingtonban. A dolgoknak ez az értelmetlen karikírozása a sokoldalú együttműködést a KGST keretében úgy tüntette fel, mintha arra nem Csehszlovákiának, — amelynek ugyan fejlett az ipara, de nyersanyagkészletei szegények és piaca korlátozott — lenne szüksége, hanem a Szovjetuniónak, vagyis annak az országnak, amely bolygónk egyhatodán terül el, és valamenynyi nyersanyagból hatalmas, szinte kimeríthetetlen készletekkel rendelkezik, és amely az Egyesült Államok mellett a világ második gazdasági óriása, és közben igen gyorsan eléri az USA-t. Ügy tüntették fel, mintha nem a Szovjetunió biztosítaná áruszállításával jelentős mértékben országunk 14 millió állampolgárának ellátását, iparunk zavartalan menetét és építését, hanem mindez éppen fordítva lenne. Elvtársak! Tisztelt Vendégek! Huszonöt évvel' ezelőtt a katonák és partizánok által felszabadított területen felújították a Csehszlovák Köztársaságot, mint a csehek és szlovákok közös államát. A történelmi igazságnak megfelelően meg kell mondani, hogy a szlovák nép nem azért kelt fel „saját" szlovák állatna ellen, mert ez szlovák állam volt, sem nem azért, mert elvileg elutasította a saját nemzeti állam gondolatát. A szlovák dolgozó népnek a szlovák állam fennállásának éveiben, s saját burzsoázia és a saját nemzeti állam fasiszta rendszere ellen ' folytatott küzdelemben kialakult az osztályöntudata, az a nép politikailag éretté lett, tudatosította mennyire fontos a nemzeti és állami szabadság gondolatának osztályés politikai tartalma. Elutasította ennek az államnak az osztálytartalmát, antidemokratikus, fasiszta rendszerét és szolgai kapcsolatát a náci Németországgal. S a világháború közepette tudatosította ennek az osztályharcnak a nemzetközi összefüggéseit is. Ezek a tények, a cseh és a szlovák munkásosztály sokévi közös harca, valamint a Szovjetunió iránt érzett bizalom következtében a szlovák nép a Csehszlovák Köztársaság felújításában látta a cseheknek és szlovákoknak, mint két önálló nemzetnek közös államát, természetes célkitűzéseinek megtestesülését. Amikor tehát megállapítjuk mint történelmi tényt, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés kikiáltotta a Csehszlovák Köztársaság felújítását, hiba volna nem hangsúlyozni, hogy ebben az államformában a felkelés területén kialakult a felújult köztársaság új szociális tartalma és politikai szerkezete. A szlovák munkás, a dolgozó nép a felkelésben alkalmat látott arra, hogy megoldja alapvető szociális kérdéseit, felszámolja a vagyonos osztály privilégiumait és megszilárdítsa a dolgozó ember pozícióját az új államban valamennyi probléma megoldásában. A felkelés alatt ezek a kérdések is felszínre kerültek. Amikor megoldásukat törvény szabályozta, ez véget vetett a szlovák fasizmus uralmának és kormányának, felszámolta a burzsoázia hatalmát és befolyását és megteremtette a proletariátus számára a további küzdelmekhez szükséges kedvező hatalmi politikai kiindulópontot. A felkelés megváltoztatta áz egész szlovák politika szerkezetét és ezzel jelentős mértékben beavatkozott Csehszlovákia politikai szerkezetébe is. Megbukott a szlovák fasiszta rendszer, a Szlovák Nemzeti Tanács betiltotta valamennyi fasiszta párt és szervezet tevékenységét. A szlovák burzsoázia politikailag és erkölcsileg is hitelét vesztette, és távoznia kellett a nemzet éléről. A hatalmipolitikai pozíciók a munkásosztály számára előnyös változáson mentek át. Ez a tény kialakította az objektív feltételeket arra, hogy Szlovákia politikai életében megszilárdítsa vezető szerepét Szlovákia Kommunista Pártja. Amikor Szlovákia Kommunista Pártja a felkelés időszakában kilépett az illegalitásból és uralkodó párttá lett, már határtalan tekintélynek örvendett a nép körében, és ezt tovább szilárdította azzal, hogy a kommunisták rettenthetetlenül kivették részüket a harcokból, valamint a felkelés területén harcoló népek politikai és gazdasági életének megszervezéséből. A felkelésben rakták le a népi hatalmi szervek — a nemzeti bizottságok — rendszerének alapjait, s ez a rendszer a mai napig is bizonyítja életképességét, mert lehetőséget nyújt a néptömegeknek arra, hogy részt vegyenek a közügyek intézésében. A Jelszabadított területeken felszámolták a fasiszta hatalmi féndsze't és felújították a demokráciát. Ez azonban nem a burzsoá demokrácia megformált formája volt, hanem népi demoktácia, amely szélesre tárta az ajtót a dolgozók politikai aktivitása és részvétele előtt. A felkelés területén nem valami „átmeneti" rendszer alakult ki, hanem lerakták a forradalmi hatalom alapjait, amelyet a nép gyakorolt a nemzeti bizottságok útján. A felkelés hirdette meg a csehek és szlovákok kapcsolatának rendezését a szlovák és a cseh nép egyenjogúsága alapján, ami tavaly államunk föderatív rendezésével vált gyakorlattá. A csehszlovákizmus és centralizmus eszméinek elutasítása összhangban állt a szlovák nép tapasztalataival és a Jtöztársaságunkról kialakult elképzeléseivel. A Szlovák Nemzeti Felkelés azáltal, hogy végrehajtotta a forradalmi demokratikus változásokat, megerősítette a nemzeti bizottságok és a Szlovák Nemzeti Tanács pozícióját, de különösen azért, mert következetesen érvényesítette a két nemzet egyenjogúságának alapelvét, mint az állami együttélés alapját, felszámolta a csehszlovák államiság burzsoá értelmezésének egyik alapvető oszlopát. A felkelés gyakorlatilag új állami rendet alakított ki, amely a nemzeti bizottságok által gyakorolt független népuralmon alapult, és a népi fegyveres erőkre — a felkelő hadseregre és a partizánokra támaszkodott. Ha ma a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulójának alkalmából visszatérünk a szlovák dolgozó nép eme forradalmi összefogásának értelméhez és parancsához, akkor fel kell tenni a kérdést, milyen épületet sikerült felépíteni a lerakott alapokon. Meggyőződésem, hogy az igazságnak megfelelően állapíthatjuk meg: a nemzedék, amely a kommunista párt vezetésével előkészítette a felkelést és a felkelésben fegyvert fogott eszméiért, ez a nemzedék bátran és önfeláldozó módon vállalta magára a kommunista párt vezetésével azt a feladatot, hogy átépíti a szlovák társadalmat és gyönyörű országunkat modern szocialista iparral és mezőgazdasággal, magas kulturális és műveltségi színvonalon álló lakossággal rendelkező állammá alakítja és ezzel egyidejűleg a társadalom anyagi lehetőségei szerint a szociális biztonság államává teszi, amelyben egyre emelkedik a népek életszínvonala. Soroljunk fel néhány példát, inkább csak illusztrációképpen és nem azért, mintha bármilyen statisztikával kifejezhető lenne népünk végtelenül áldozatkész munkája, amellyel a háború által elpusztított Szlovákiában talpra állította és mélyrehatóan átalakította a szlovák társadalom régi szerkezetét és megtanult az ország gazdagságának ura lenni, az iparosítás nagyszabású művének és a mezőgazdasági nagyüzemi termelésnek szervezője, a tudományos kutatás úttörője és új kulturális értékek alkotója lett. Tehát legalább néhány számadatot. A Csehszlovák Köztársaság felújítása után Szlovákia elmaradt agrárország volt. A népgazdaság dolgozóinak közel 63 százaléka a kevésbé termelékeny mezőgazdaságban dolgozott, míg az iparban csupán nem egészen 15 százaléka. Szlovákia gazdasági és kulturális fejlesztési programja, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja céltudatosan valósított meg, mint a két testvéri nemzet egyenjogúságának alapvető tényezőjét, ma már nagyon kifejező vonásokat tartalmaz. Mindenekelőtt ilyen Szlovákia iparosításának tartós és gyors üteme. Az ipari termelés az elmúlt években közel 10,5-szörösére emelkedett (a CSSZK-ban 5,2-szeresére), és Szlovákia részesedése az országos ipari termelésből ma 23 százalék, míg 1937-ben Csupán 7 százalék volt. A felszabadulás óta,kb. 300 új ipari üzemet építettünk, és számos olyan új szakágazatot vezettünk be, amelyeknek nálunk nem volt hagyománya. Mindenekelőtt kiépítettük a nagyszabású nyersanyagalapot, a petrokémia, a kohászat, a vas- és színesfémkohászat számára, s ez ma lehetőséget nyújt arra, hogy fokozatosan gyorsuljon a feldolgozó ipar fejlesztési üteme, mindenekelőtt a gépipar és a közszükségleti ipar. Jogosan vagyunk büszkék arra, hogy a nyomor és a munkanélküliség embereinket nem űzi ki a nagyvilágba munkát és kenyeret keresni, úgy, mint a München előtti köztársaság idején. A szlovák ember munkája és esze ma a népgazdaságot gyarapítja olyan korszerű gyárakban, mint a bratislavai Slovnaft, Kassán a Kelet-szlovákiai Vasmű, a vágsellyei Duslo, Novákyban a Vegyiművek, Zíar nad Hronomban a Szlovák Nemzeti Felkelés Üzem és számos hasonló üzem. A háború utáni Szlovákiában lezajlott szerkezeti és szociális változások nagyságát a legmeggyőzőbben a foglalkoztatottság növekedése szemlélteti. Csupán az iparban és az építőiparban 1948 óta; amikor is 324 ezer dolgozója volt, ezeknek a száma ebben az évben hozzávetőlegesen 770 000-re emelkedett. Ma ezekben az ágazatokban dolgozik a népgazdaság öszszes alkalmazottjának csaknem 41 százaléka. Szlovákia a 20 éves szocialista országépítés alatt iparilag fejlett országgá változott, melynek mezőgazdasági nagyüzemi termelése is szocialista módon, korszerűen van megszervezve. A mezőgazdaságban ma a háború előtti dolgozók számának nem egészen 40 százaléka dolgozik. Közben azonban a mezőgazdasági piaci termelés az 1936-os évhez viszonyítva több mint a kétszeresére növekedett. A termelőüzemek, valamint a híven nem termelő szféra berendezéseinek terjedelmes kiépítése révén nagyfokú foglalkoztatottságot sikerült elérnünk, s ezzel együtt a lakosság életszívonalának jelentős emelkedését. Az elmúlt évek alatt enyhült az óriási lakáshiány. Ma az összes családok egyharmada már az 1945 óta épült lakásokban lakik. Az idén és jövőre további 68 000 lakást akarunk átadni. A szocialista társadalom különleges" gondoskodást szentelt az ifjú nemzedéknek, elsősorban szakmai felkészülésének és művelődésének. Míg az 1948—1949-es tanévben a közép- és a szakiskolákban, valamint az általános iskolákban 15 400 gyermek tanult, ma ugyanezekben az iskolákban több mint 90 500 tanuló van. Az 1948—1949-es tanévben 8950 volt a főiskolai hallgatók száma, ma ez a szám már csaknem 50 000-re rúg. Ha visszatekintünk Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális fejlődésének eddigi vitathatatlan sikereire, nem kerüli el figyelmünket az árnyoldal sem. Az eddigi fejlődés és a jelenlegi gazdasági helyzet, illetve életszínvonal elemzése arra kényszerít bennünket, hogy elgondolkozzunk, és új utakat keressünk, amelyeken haladva előbbrevihetjük, jobbá tehetjük a termelés, az építés, a közlekedés és a szolgáltatások szervezését, miképpen gazdálkodhatnánk jobban és öregbíthetnénk népgazdaságunk hatékonyságát. A lényeg, Szlovákia további fejlődésének döntő tényezője elsősorban az, hogy növeljük a munka hatékonyságát, jobban használjuk ki a termelőeszközöket és az anyagi tartalékokat, mert ezek általában nem érik el azt a színvonalat, amely a társadalmi és az egyéni szükségletek mostani fokának megfelelne. * Ezen elemzések alapján a szlovákiai gazdaság színvonalának a cseh vidékek színvonalára való felemelését a párt hosszú lejáratú gazdasági fejlesztési programjában feladatul kell kitűzni, s a Szlovák Szocialista Köztársaság nagyobb fokú részvételét az egész csehszlovákiai társadalom fejlődésére vonatkozó alapvető gazdasági kérdések megoldásában. Ha munkánkban még sok a fogyatékosság, és ha talán sokkal jobb eredményeket is el tudnánk képzelni, ha a mérleget a hibátlan munkaeredményeken tudnánk felállítani, gondolom, akkor sem tűnik nagy szerénytelenségnek, ha kimondom: ha egyes országokban a gazdasági csoda országait emlegetik, úgy ezek közé kell sorolni a szocialista Szlovákiát is. Nem szalasztottuk el a történelem adta alkalmat, amelyet Nemzeti Felkelésünk harcolt ki számunkra. Tisztelt Elvtársak, > már szóltunk arról, hogy milyen elszakíthatatlan szálak kötik össze a Felkelést pártunkkal, hogy Szlovákia Kommunista Pártja sugalmazta a Felkelés programját, amelyet a szlovák nép óriási szervező és eszmeinevelő munkával készített elő, s arról is, hogy pártijnk volt a Felkelésben a nép megfélemlíthetetlen vezére. A kommunisták, a fasizmus elvi ellenfelei voltak, a németek elleni népi ellenállás szervezői a háború előtt és a háború alatt is. Akkor, amikor más pártok és az urak Hlinka Néppártjával „komáztak", a kommunisták illegalitásba vonultak, és lerántották a leplet a szlovák fasizmus osztályjellegérő! és népellenes irányzatáról. Ök voltak azok, akik a nép nemzeti vágyait tervszerűen összekötötték az antifasiszta ellenállással. Nem zárkóztak el egy széles Nemzeti Front megszervezésétől, és mindazokkal felvették a kapcsolatot, akik tettekkel akartak hozzájárulni a hitleri Németország leveréséhez. Közben a párt nem feledkezett meg f.JWT/il saját osztályharcának célkitű- UMJ.S-l zéseiről, a munkásosztály történelmi küldetésének tudatáról. A kommunistáknak az ellenál- ^h*

9lás antifasiszta propramjához yjjj 2g való viszonya becsületes és őszinte, mélységes hazafiasság- ^^ gal átitatott volt. (Folytatás a 3. oldalon)