Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-24 / 34. szám, Vasárnapi Új Szó

ikor Hold a hold? Mostanában sokat írnak a lapok - miről is? A holdról vagya Holdról? Sok fejtörést okoz ez a kérdés a szerkesztőségekben, de oz olvasókat is foglalkoztatja: nagy kezdőbetűvel kell-e írni a bolygó nevét vagy kicsivel. Egyik lap naggyal, másik kicsivel írja, be akad olyan is, amelyikben mindkétféle írásmód érvényesül. Bonyolítja a kérdést az is, hogy már néhány új összetett szó is alakult ezrei a szóval mint előtaggal. Hogyan kell ezeket írni: holdkomp vagy Hold-komp, holdutas vagy Hold-utas, holdrengés vagy Hold-rengés stb. Kétségtelen, hogy égitestről van szó, s mint ilyennek saját neve is van. A tulajdonnevet pedig mindig nagy kezdőbetűvel írjuk. Csak az a kérdés, hogy mindig mint tulajdonnévi fogalomról beszélünk-e a szóban forgó bolygóról. Ha mint naprendszerünk egyik bolygóját nevezzük meg, főként csillagászati szakmunkában, akkor nagy kezdőbetűvel írjuk a nevét: Hold. Ugyanígy járunk el a föld és a nap írásával kapcsolatban is. A csillagászattal foglalkozó cikkek és könyvek Föld-nek és Nap-nak írják ezeket is. De mint égitestnevet is írhatjuk mindhármat kis kezdőbetűvel is, különösen ha nem szakmunkában fordulnak elő, illetve ha nem csillagászati értelemben használjuk őket. Sokszor nehéz különbséget tenni a csillagászati és nem csillagászati értelemben való használat között. Ebben a mondatban például: Az űrhajósok közül elsőként Armstrong lépett a holdra — nyugodtan írhatjuk a bolygó nevét kis kezdőbetűvel. De ha valaki mindenáron úgy akarja ezt leírni, mint az égitest tulajdonnevét, írhatja naggyal is. Kétféle írásmódja van tehát e három égitest nevének: tulajdonnévi és köznévi. Amikor azt mondjuk, hogy süt a nap, világit a hold, ilyen lustát még nem hordott a hátán a föld, szintén mint égitestre gondolunk mindháromra, de köznévi értelemben használjuk a nevüket: a napról mint hőforrásról, a holdról mint fényforrásról a földről pedig mint életünk színhelyéről beszélünk. Tehát ha égitestről van is szó, nem csillagászati értelemben használtuk a nevüket. Köznévi értelemben használjuk a hold szót, akkor is, amikor összetett szavak előtagjaként szerepel: holdév, holdfogyatkozás, holdhónap, holdtölte, holdudvar, holdkórosság stb. Ugyanígy kis kezdőbetűvel írhatjuk ezeket is: holdkomp, holdutas stb. A holdrengés szóval külön kell foglalkoznunk.) A hold szónak van más köznévi jelentése is, mégpedig ez: mellékbolygó. Egy-egy bolygónak több holdja is lehet. (A területmértéket jelölő hold szó jelentéstani tekintetben különálló.) A föld szó is jelentheti földünk szilárd kérgét, talaját stb. Ezekben a mondatokban: A repülőgép leszállt a földre; A pénz a földön gurult; Fekete föld termi a jó búzát stb. - a föld szót ilyen értelemben használjuk. Ilyen jelentésben fordul elő a földrengés összetett szóban is. Nem szerencsés dolog tehát holdrengésről beszélni, mert a hold szó egyelőre még nem használatos ,talaj', .égitest szilárd kérge' jelentésben. Vagyis nem helyes, ha a föld szóval alakult összes összetett szót vagy szókapcsolatot átvisszük a holddal kapcsolatos fogalmak megnevezésére azzal a különbséggel, hogy a föld szót a hold-dal helyettesítjük bennük. Például a holdat ért kifejezés is a földet ért mintájára keletkezett. De az utóbbiban a föld szó nem az egész égitestet jelenti, hanem csak ennek szilárd kérgét. Ezért helyesebb - legalábbis amíg nem ismerjük a hold talajának összetételét - körülírást használni ebben az esetben: elérte a hold felszínét, leszállt a holdra stb. A holdrengés helyett meg nyugodtan használhatjuk a talajrengés szót. JAKAB ISTVÁN MILYEN LESZ A JÖVŐ ISKOLÁJA? 19-33 óta az iskolaügy terén számos változás történt, bár az évszázadnak ebben a harmadában egy világháborút is átéltünk. Teljes joggal feltételezhetjük tehát, hogy évszázadunk utolsó harmadában még áthatóbb változásokra kerül sor, főleg ha zavartalan lesz a fejlődési folyamat a tudomány és a gyártástechnika terén. Kétségtelenül megváltoznak majd a gyermekek, a tanítók, az iskola és az oktatás tartalma is. A gyermekek felfogóképessége is nagyobb lesz, mert egyre kultúráltabb környezetből Járnak majd iskolába. A tanítók műveltsége mélyebb, tudományosabb, az iskolarendszer racionálisabb, az iskolalátogatás hoszszabb lesz, az oktatást a tanulók képessége szerint következetesebben fogják differenciálni és egyéniségükhöz alkalmazni. A hagyományos tantermet fokozatosan felváltják a különböző nagyságú flexibilis munkatermek. Az iskolák laboratóriumokkal, rajztermekkel és gazdag segédeszközökkel rendelkeznek majd. A könyvtárakból a tanulók nemcsak könyveket, de filmeket és magnószalagokat is kölcsönözhetnek. Az egy tanítóra jutó tanulók átlagszáma 20-nál kevesebb lesz, a tanítókon kívül az iskolában még további szakemberek — pszichológusok, szociológusok, egészségügyi dolgozók, technikusok, könyvtárosok stb. — dolgoznak majd. A tankönyvek elveszítik mai sztereotip jellegüket és sokkal színesebbek lesznek. A tanulók a tankönyveken, és gyakorlati kézikönyveken kívül mikrofilmeket, különböző szemléltető segédeszközöket fognak használni, számos népszerű oktatási kézikönyvből — melyeket az iskolai könyvtárban könnyen megszerezhetnek — nyerhetnek ismereteket. Megváltozik a vizsgáitatás módja is. A tanulóktól nem a gépies rögzítést követelik majd, hanem inkább a különböző elméleti és gyakorlati feladatok megoldására irányuló készséget. Több időt és figyelmet szentelnek a testnevelésnek; erre a célra az iskolákban elegendő tornaterem és játszótér épül. A tankötelezettséget középiskolai szintre emelik, a főiskolákon az ifjú nemzedék fele tanul majd. Lényegesebben gazdagabb és differenciáltabb lesz a gyengéb felfogású és a rendkívül tehetséges gyerekek oktatási rendszere, minden tanuló számára elég lehetőség nyílik majd egyéni érdekeinek és képességeinek a fejlesztésére. A racionális személyszállítás megoldja majd az öszszevont, osztatlan iskolák problémáját, tehát az összes tanuló teljesen szervezett ^kólába járhat. Az osztályismétlési rendszert az oktatás rugalmas differenciálásával váltják fel. A tanórák hossza sem lesz sztereotip, hanem változtatható, az órarendet elektronikus számológépek segítségével dolgozzák ki. És végezetül a legfontosabb: a tanítói hivatás a legjobban fizetett állások közé tartozik majd, tehát ezek szerint a legkeresettebb és legtekintélyesebb hivatás lesz. A szólásmóndás szerint a kívánság szüli a gondolatot. A gondolat azonban a tettek anyja. Ha az iskolaügy fejlődése a döntő többség igaz óhaja lesz, akkor a fiatal nemzedék ezt még 2000Ig megélheti, J Dr. M. Cipro A Prágai Pedagógiai Kutatóintézet dolgozója MARKI ZOLTÁN: EGYSZERŰ Az idő rövid kölcsönéből élek, percenként fizetlek vissza, élet. Vulnerant omnes, ultima necat. A halál aprópénzre cserél át. Szememből kigurul a fény-garas, mit odavet a napnak a föld, a víz, a vas. De nem leszek adósa csillagnak, holdnak, segítek fáknak, esőnek, úszni folyónak. Tereltem felhőt, lángoltam a reggelt, kedveztem az ősznek, ha verselt. Különös egyszerűn, dallal, ha sikerül szólok hóbók, kőből, percből az előzékeny mindenség kegyelméből. Nincsen más értelem se földön, • se égen, a végtelen előlegéről emberül számot kell adni, és ez a lehetőség is a csak alkalmi. FABIAN SÁNDOR: SZOCS KÁLMÁN: MAROS, AUGUSZTUS A túlsó parton megszólalt a nádas, Tempósan mosdott fönn egy öregember, S mint pirossal toldott zöld köpeny borult Alá augusztus hűvös szürkülettel. A házak kicsit közelebb lopóztak, S lomhán verték a vizet halk halászok. Ö, sok rokon s ismerős közt ő maradt Ki csak szeretett, nem bántott s nem áldott Mert folyóm más vízzel is folyó marad, Nem a Temze, nem Nílus és nem a Szajna, De az enyém. S tudom, ha nagyon fáznék, Ily hűvös nyáron gonddal betakarna. Juhokról tud mesélni, na meg aztán Belémosdó lányok térdéről néha, S látom én a Szajnát, partfán beatnikek, S látom a Nigert, partján vézna, néma Kis kölykök ülnek, játékra képtelen. S látom a Dunát és az Oltót végre, Elvágyva látom, s mindig ittmaradva, Elmenve mindig, s mindig visszatérve. Folyókhoz hasonulva, melyek egyre Tisztulnak, bárha jő a nyári zápor, Tisztulnak mind, szüretre, szabadságra, Tisztulnak mind, fölösleges indáktól. SZEMLÉR FERENC: FENYVESEK, BÜKKÖSÖK Az alkonyati néma köd a fenyvesek, a bükkösök fölött, a völgy mentén, a csúcs alatt tengerhullám-formán dagad és alá-fel görög. Falak veszítik el kimért alakjukat. A réten át homály homályra hág. Utak sötétbe f oszló vége hirdeti a hideget s az éjszakát. Te, ki már semmitől sem tartasz voltaképpen, ugyan miért nem törődsz egyébbel? Mért nem olvasol verset, vagy könnyebb kedves kedvű könyvet? Avagy miért nem morzsolsz olvasót? Miért bámulsz a ködbe, hol se kezdet és se vég, minden sötét fenn, és lent minden idétlen, s már-már minden fagyott? ... Akár a néma völgy alant s a kétezer méter magas hegy csúcsa fönt amott! BODOR PÁL: LASSAN MEZTELEN LESZ AZ IGE Lassan meztelen lesz az ige sietünk a jelzők lekopnak tetteinkről aztán lehet ismét jön a biedermeier de milyen lesz tízmHlió ember biedermeiere, nagyoroszok és kínaiak és latin-amerikaiak indiánok rokokó stílusa de lehet hogy lesz aztán elég megint a teasárga selyemkárpit és sietünk és nem csókolózunk csak nemzünk nem eszünk csak harapunk aztán megint Bach-muzsika jön öltözik-vetkőzik az ige a cselekvés sztriptize a történelem persze az ige közben nagyra tör persze fejlődünk persze persze és minden tíz esztendőben más millió gyönyörű lánycombok és minden száz esztendőben más apostolok más fájdalmak más vének betegségek és gyógyszerek — öltözik-vetkőzik az ige. Egy üveg sör s a félórányi út a külvárosból, munkából jövet eltompít, mint a halkan becsukódó ablak a zajt. Az átfűlt hídról elborzadtan bámulok a sekély folyóra: olajos, oxigénszegény vizében kábák a hlak. Egy-egy közülük nekifut a levegőnek, jobbra-balra szökken, azután mocsokba nyitott szájjal kimúlik. 0, emberek, lebben a hőségben, lám, természetes ez az ostoba „6"! már a vizet is megisszuk a halak elől. A sajnálkozást, mint aszfaltra hullt levelet fonnyasztja el bennem a tarkómat perzselő napfény. Izzadtan indulok a konyhaszagú délután felé. Akár a sokgyerekes, férjtelen munkásaszonyok kézéből a fizetés, úgy folyik ki az életemből a nyár.