Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-18 / 193. szám, hétfő

Ludvík Svoboda elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) szükségleteinek tervezett bizto­sításéért. Arról ls meggyőződtünk, hogy államunk szövetségi el­rendezésének feltételeiben ls központilag, egy helyről kell szabályozni a hazai piacnak élelmiszerrel és a külkereske­delemnek mezőgazdasági ter­mékekkel való ellátását. Tehát számos komoly problé­ma áll előttünk, melyeket a me­zőgazdaság és az ellátás terén irányító szerveinknek kell meg­oldaniok. Megfontoltan és böl­csen, de mielőbb, felesleges ha­llasztgatások nélkül. Az elfoga­dott intézkedéseket azután kö­vetkezetesen kell megvalósíta­ni. Engedjék meg, tisztelt Bará­taim, hogy ebből az alkalomból néhány őszinte szóval fordul­jak önökhöz. Jól tudják, hogy gyakran és örömmel szoktam meglátogatni a különféle mező­gazdasági vállalatokat. Sok minden tetszik, amit ott láttam. Mégsem érezhető mindenütt a jó sáfárok gazdálkodása. Sok helyütt számos veszteségnek lehetne elejét venni a jobb munkaszervezéssel, másutt jobb munkaerkölccsel és -fegyelem­mel, vagy pedig a feladatokért és a vagyonért való nagyobb felelősséggel. Nem utolsósorban meg kell teremteni a kollektí­vákon belüli jobb, valóban elv­társa kapcsolatokat. Ezen a té­ren ne várják, hogy a központi szervek vagy a kormány fogja megoldani a problémákat. Ezek megoldása az önök feladata. Azt is feltételezem, hogy egyes mezőgazdasági vállalatok nem jártak el a legmegfontol­tabban. Itt azokra az esetekre gondolok, amikor elhamarko­dottan korlátozzák a termelést, csökkentik az állatállományt. Ezt néha a pillanatnyi nehézsé­gek és problémák, például a munkaerőhiány hatása alatt te­szik. Máskor ezt az egyes ter­mények nem kifizetődő termelé­se, vagy az árpolitika elégtelen rugalmassága, illetve a terme­lési költségek nagy összege be­folyásolja. A mezőgazdasági vál­lalatok azonban mindezzel az elkövetkező évek további fej­lesztésének feltételeit rontják. Az akadályokat maguk is, eset­leg a szomszédos mezőgazda­sági vállalatokkal karöltve, sa­ját járási mezőgazdasági tár­sulásuk keretében is megold­hatnák. A mai nap benyomása alatt sohase feledkezzenek meg a holnapról. Legyenek mindig előrelátók, jó gazdák. A jó gaz­da nem gondolhat csupán ön­magára. Arról is gondoskodik, hogy szomszédjának is jól men­jen dolga, hogy a hasznos és célszerű együttműködés fejlőd­jön. Hogy jól fejlődjön az egész járás, és végezetül egész nép­gazdaságunk is. Jól ismerem mezőgazdasági dolgozóink szorgalmát és ötle­tességét. Ezért vagyok meggyő­ződve arról, hogy közös igyeke­zettel ki tudjuk küszöbölni a teánk nehezedő fogyatékossá­gokat, s azután beállhatunk a 1-egproduktívabb mezőgazdaság­gal és a legmagasabb életszín­vonallal rendelkező országok sorába. Természetes, hogy ez nem csupán a mezőgazdaságtól, ha­nem egész népgazdaságunk egészséges fejlődésétől függ. Saját tapasztalataikból tudják, hogy ezen a téren hány komoly probléma halmozódott fel. Eze­ket megfontolt, meggondolt, szilárd és következetes eljárás­sal oldhatjuk meg. Itt is érvényes az a megálla­pítás, hogy a további sikerek csak tőlünk függnek. Attól, hogy mindenki milyen felelős­séget tanúsít munkája és a reánk bízott feladatok iránt. Hogyan használjuk miajd ki azo­kat az értékeket, melyeket ha­zánk szocialista építésénél mil­liók becsületes és szorgalmas munkájával megteremtettünk. Kedves Barátaim! 25 évvel ezelőtt óriási hord­erejű drámai események tanúi voltunk. A borzalmas világhá­ború utolsó szakaszához köze­ledett. A szovjet hadsereg, mely a hitleri fasizmusra meg­semmisítő csapásokat mért, már köztársaságunk határainál állt. Éppen akkor érte el tetőpont­ját népünk állhatatos ellenállá­si mogalma, mely Szlovákiában óriási nemzeti akcióvá, a Szlo­vák Nemzeti Felkeléssé hatal­masodott. Megkezdődtek azok az események, melyek aztán hazánknak a szovjet hadsereg általi felszabadításával és né­pünk nemzeti és demokratikus forradalmával érték el tető­pontjukat. Mi, az idősebb és a középko­rú nemzedék tagjai még élén­ken emlékezünk azokra a bor­zalmakra és szenvedésre, mely­lyel a fasiszta megszállás ha­zánk népét sújtotta. Célja nem­zeteink fokozatos felszámolása volt. Ha nem létezne a Szovjet­unió, s az ő győzelmes hadsere­ge a második világháborúban, valamennyien, csehek és szlo­vákok elpusztultunk volna. Csehszlovákiának a szovjet hadsereg által való felszabadí­tása ezért a cseh és a szlovák nemzet létének megvédése volt és marad. Erről sohasem sza­bad megfeledkeznünk, s élet­tapasztalatainkat főleg a fiatal­ságnak kell magyaráznunk, át­adnunk. Büszkeséggel gondolok visz­sza a 25 évvel ezelőtt történt eseményekre. Nem csupán tör­ténelmi nagyságuk miatt, ha­nem azért is, hogy megnyitot­ták az utat nemzeteink életé­ben a legnagyobb társadalmi átalakulások felé. Megadták a lehetőséget azon forradalmi szocialista célok megvalósításá­ra, melyekért a munkásosztály és a kommunista párt hosszú évtizedeken át harcolt. Szeretném újra megemlíteni azt, amit Csehszlovákia fennál­lása 50. évfordulójának alkal­mából mondottam, hogy a köz­társaság fejlődésében ez a vál­tozás nem egy nyugtalan nem­zedék véletlen cselekedete, sem holmi külső hatások eredménye volt. Az ország egész társadal­mi rendszere forradalmi meg­változtatása szükségszerűségé­nek felismerése, biztonságának a Szovjetunióval való szövet­ségre építése a csehszlovák nép saját tapasztalatai alapján és saját akaratából indult ki. A szocializmusnak hazánk­ban aratott győzelme azok kö­zé a jelentős események közé tartozik, melyek a második vi­lágháború után alapjában meg­változtatták a világ politikai térképét. A világ fejlődése at­tól az időtől fogva azt mutat­ja, hogy az imperializmus ebbe nem nyugodott bele, és nem is szándékozik belenyugodni. A legkülönfélébb módszerekkel, formákkal és eszközökkel, be­leszámítva a háborús erőszakot is, meg akarja akadályozni a nemzeteknek a szabadságért és a függetlenségért kifejtett igyekezetét. Elnyomja a mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság jogaiért folytatott küz­delmet. Ugyanakkor minden hibánkat és minden alkalmat arra afflr felhasználni, hogy gyengítse társadalmi helyzetün­ket, hogy megbontsa a szocia­lista országok frontját. Ez nem propaganda. Ezt a politikát ők nyíltan hangoztatják. Feladatunk, s a világ vala­mennyi haladó és demokratikus erőinek feladata az Ilyen igye­kezetek megakadályozása. Hogy ez lehetséges, azt bebizonyítot­ták a kommunista és munkás­pártok moszkvai nemzetközi értekezletének eredményei. Ebből az osztályszempontból feloszlott világból országunkra fontos feladatok hárulnak, és erről nem szabad megfeledkez­nünk. Ha valaki azt mondaná, hogy a szocialista Csehszlová­kiát a többi szocialista állam­tól elszigetelve is fel lehet épí­teni, akkor itt nem csupán egy tudatos hazugságról van szó. A hasonló kijelentések követ­kezményeikben nem csupán a szocializmus nemzetközi érde­kei ellen irányulnak, hanem elsősorban köztársaságunk sa­ját érdekei és biztonsága ellen. Csehszlovákia sikerrel csakis szocialista államként, és csak­is a többi szocialista országgal szoros egységben fejlődhet. Az egész világ haladó és demok­ratikus erőivel együttműködve. Csehszlovákia Kommunista Pártja ebben a szellemben fej­tene ki döntő kUzdelmét ha­zánk politikai konszolidálásá­ért. E konszolidálás alapja a kommunista párt belső egysé­gének megszilárdítása és ak­cióképességének fokozása. Ez elsősorban azért van így, mert egész társadalmi életünk a kommunista pártnak, hazánk döntő politikai erejének tevé­kenységére támaszkodik. A párt teremti meg további fej­lődésének programját, annak Irányzatát és tartalmát. Meg­nyeri számára a Nemzeti Front valamennyi szervezetét, a mun­kásokat, a parasztokat, az ér­telmiséget és az összes polgá­rokat. Világos tehát, hogy a szocializmus különféle ellensé­geinek figyelme miért összpon­tosult éppen a párt vezető sze­repének meggyengítésére és felforgatására. Igyekeztek visszaélni a múlt hibáival szemben tanúsított ön­bíráló magatartásával, és a pártnak meg a társadalomnak 1968 januárja utáni megújhodó folyamatával. Ez feltétlenül bi­zonytalanságot, nyugtalanságot, és a társadalmi és a gazdasági élet különböző szakaszain káoszt idézett elő. Ezért a kommunista pártnak a lenini elveken alapuló eszmei és ak­cióegysége, a társadalomban való vezető szerepének megszi­lárdítása feltételét jelenti az összes állami, társadalmi és gazdasági szervek céltudatos és sikeres tevékenységének, s egyben az egységes földműves­szövetkezetek és az állami gaz­daságok sikeres tevékenységé­nek is. Belső politikai, gazdasági konszolidációnk folyamatától függ köztársaságunk nemzet­közi helyzete is. Csakis a poli­tikailag szilárd, és gazdasági­lag virágzó Csehszlovákia sze­rezheti vissza és szilárdíthatja meg tekintélyét a világban. Ezért hazánk politikai viszo­nyainak rendezése mindnyá­junk érdeke. Nagyon jól tu­dom, kedves Barátaim, hogy társadalmunk bonyolult társa­dalmi és gazdasági helyzete talán mindnyájunkat komoly problémák elé állíja életükben, gondolkodásukban, gondjaik­ban és családjaik nehézségei­ben egyaránt. A sírás azonban nem segít. A nehézségekből kivezető út csakis a becsületes munka és a kommunista párt által kitű­zött program következetes tel­jesítése lehet. Megvan a szük­séges alap, melyre építhetünk. És ehhez van elég tapasztala­tunk is. Vannak barátaink, akikre támaszkodhatunk. Nem titok, hogy egyes embe­rek fogyatékosságainkat nem az igazi okokkal igyekeznek megindokolni. És elsősorban külső okokra mutatnak rá. Ál­lítólag a szovjet vezetőség nem engedi gazdaságunk meg­javítását, az egyes problémák megoldását. Különböző rémhí­rek is terjengenek arról, hogy Csehszlovákiát állítólag a Szov­jetunióhoz csatolják. Hogy en­gem a Szovjetunióban állítólag internáltak, és hogy valamilyen nyilatkozat aláírására kénysze­rítettek. Ezek természetesen valótlanságok és kiagyalt ha­zugságok. Ezen az sem változ­tat, hogy hamis hazafias frázi­sokkal leplezik őket. Az élet engem arra tanított, hogy az embereket ne aszerint ítéljem meg, milyen hangosan dobá­lódznak a nemzet érdekeivel. A döntő az, hogy adott hely­zetben mindenki mit képes ten­ni hazája érdekében. A hazug híresztelések, az ellenséges légkör, a reménytelenség és a passzivitás terjesztése követ­kezményeiben országunk, nem­zeteink létalapja ellen irá­nyul. Amint tudják, Husák elvtárs­sal együtt néhány napot a Szovjetunióban töltöttünk. En­nek keretében baráti és na­gyon hasznos megbeszéléseket tartottunk a vezető szovjet elvtársakkal. Egyenrangú fe­lekként tárgyaltunk. Senki sem kényszerített bennünket semmi­lyen nyilatkozatra. A szovjet vezetők azonban velünk együtt azt az óhajukat fejezték ki, hogy politikai és gazdasági konszolidációnk problémáit mielőbb megoldjuk. Hogy or­szágaink kölcsönös kapcsolatai és együttműködése minden té­ren a lehető legjobban fejlőd­jön. Megbeszéléseinkben, melye­ket folytatni szándékozunk, új­ra meggyőződtünk arról, hogy a jó kapcsolatök és a szoros együttműködés alapján meg lehet oldani az összes problé­mákat. Megoldani őket saját érdekünkben és a szocializmus nemzetközi érdekeivel össz­hangban. Népünk túlnyomó többsége azt kívánja, hogy köztársasá­gunk sikeresen fejlődjön. Sa­ját magunkat áltatnánk azon­ban, ha nem vennénk észre, hogy nem mindenkinek ez a célja. Egyes emberek tényleg azt kívánják, hogy hazánk szo­cialista fejlődése sikertelen le­gyen. Hogy hazánk állandó nyugtalanságban és válságban éljen. Népünk igyekezetét elsősor­ban a külföldi ellenséges erők igyekeznek fékezni és megbon­tani. Szándékaikat elsősorban az augusztusi események évfor­dulójára összpontosítják. Ebben látják az alkalmat arra, hogy újra nyugtalanságot keltsenek belpolitikai életünkben. Az em­berek érzelmeire, hazafiasságá­ra apellálnak, az ország szu­verenitását hangoztatják, igye­kezeteik és cselekedeteik azon­ban a legélesebb ellentétben állanak hazánk nemzeteinek igazi érdekeivel. Bizonyára olvasták a szövet­ségi kormány és a két nemzeti kormány nyilatkozatát. Ezek komoly és felelősségteljes sza­vak, melyek megfelelő időben hangzottak el. Az utóbbi Idő­ben jelentősen megélénkült a külföldi kémszervezetek és az idegenpropaganda munkája. Idehaza is különféle röplapo­kat és mindenféle felhívásokat terjesztenek. Jellemző, hogy a támadások elsősorban társadal­munk vezető ereje, Csehszlová­kia Kommunista Pártja és ve­zetősége ellen irányulnak. Azon vezetőség ellen, melyre az a súlyos feladat nehezedett, hogy pártunkat és egész orszá­gunkat kivezesse ebből a szo­katlanul bonyolult helyzetből. Elhihető, hogy a becsületes és rosszul tájékozott embere­ket különféleképpen becsap­hatják ezek a felhívások és hí­rek. Beszédeinkben hozzájuk fordulunk, hogy a dolgokat az igazságnak megfelelően meg­magyarázzuk. Ezeknek az ak­cióknak a szervezői azonban valóban büntetést érdemlően játszanak a nemzet érdekeivel. És ezt meg kell akadályoz­nunk. Már sokszor hangsúlyoztam a törvényesség következetes megtartásának követelményét. Bizonyára tudják, kedves pol­gártársak, hogy életemben sok mindent megéltem, s éppen ezért mint köztársasági elnök a törvénytelen eljárásokat nem hagyhatom jóvá. Ezt sohasem teszem meg. Ügy vélem azon­ban, hogy mindnyájunk közös feladata megakadályozni a köztársaság törvényeinek meg­sértését. Senkinek sem szabad megengedni, hogy büntetés nélkül megsemmisítse közös igyekezetünket. Felelősségre kell vonni min­den rendbontót. Bizonyára megértik, hogy ez éppen ezek­ben a napokban a legfonto­sabb. Senki sem szeret beszélni ezekről a dolgokról. A legszí­vesebben inkább közösen örül­nénk az örömteljes események­nek. De az élet már Ilyen, és a nehézségek elől nem szabad kitérnünk. Ezeket le kell küz­denünk. Önökkel és népünk túlnyomó többségével együtt meg vagyok győződve róla, hogy ezt a bo­nyolult időszakot rendezni fog­juk, és sikerrel haladunk ha­zánk további fejlődése felé. Ezt tiszta szívből kívánom mindnyájunknak. Van miért él­nünk és dolgoznunk. Azok üze­netének teljesítéséért, akik ha­zánk szabadságáért, független­ségéért és haladásáért, jövő nemzedékünk jobb jövőjéért 25 évvel ezelőtt harcoltak és éle­tüket áldozták. Minden erőnkkel azon le­gyünk, hogy szocialista hazánk mindnyájunk boldog otthonává váljék. Sok sikert és jó egészséget kívánok önöknek további mun­kájukban. Pártfunkcionáriusok országos aktívája A CSKP Központi Bizottsága augusztus 19-re egybehívja az ipari, az építőipari és a közle­kedési üzemek pártszervezetei elnökeinek, az FSZM üzemi bi­zottságai elnökeinek és a népi milícia tagjainak országos aktí­váját. Az aktíván a párt jelenle­gi feladatairól Gustáv Husák és Ludvík Svoboda elvtárs tart be­számolót. A Csehszlovák Rádió és a Csehszlovák Televízió 8,55 óra­kor helyszíni közvetítést ad az aktíváról és az aktíva tárgya­lását 18.30 árakor a rádióban, a televízióban pedig 19.30 óra­kor ismétli meg. Oj városrész épül (ČSTK) — A mélyépítő vállala­tok épltőmunkásainak kollektívája már az idén megkezdi 2800 lakás építését előregyártott elemekből a Záluhy I. új bratislavai lakótele­pen. A telep a brnói út bal olda­lán, a Patrónka—Lamač—Dúbrav­ka háromszögben kap helyet, ahol e napokban már megkezdték a csatornahálózat építését. A laká­sokon klvfil ebben a negyedben 638 millió korona beruházással 4 tlzennyolcosztályos általános isko­lát, 5 óvodát, 4 gyermekbüleső­dét, szolgálatok házát, éttermet, egészségügyi berendezési, postahi­vatalt, üzleteket és további köz­épületeket építenek. Végetért a magyar táncdalfesztivál A két győztes: Koós és Késmárky Budapest — (Kiküldött mim katársunktól) — A júliusi és az augusztus eleji elődöntők után — melyeken az előzetes, válo­gató zsűrihez érkezett több ezer új dalból a legjobb hatva­nat mutatták be — szombaton este a budapesti Erkel Színház­ban megrendezett döntővel ért véget az idei táncdalfesztivál. A finálén szereplő dalok sorsá­ról egy negyventagú nemzetkö­zi zsűri döntött, melyben — többek között — a világhírű osztrák Udo Jürgens, Armando Morenu professzor, a FIDOF Pozsonyban is járt főtitkára, Arkagyij Rajkin, a Szovjetunió neves művésze, Tamási Zdenko Erkel-díjas zeneszerző foglalt helyet. A zsúfolt nézőtér előtt felcsendülő 18 dal színvonalát tömören jellemezve elmondha­tom, hogy az előző évekhez vi­szonyítva, sajnos, kevesebb volt a kifejezetten jó, dallamos, s fűképpen divatos szám, olyan, mely a magyar tánczene folya­matos fejlődését és a világ pop­zenéjéhez való felzárkózását bizonyította volna. Különösen vonatkozik ez az egyes számok szövegére, melyekben nagyon kevés volt az új ötlet. Szavazattöbbséggel eiső díjat nyert: Lovas R.—Szenes I.: Nem vagyok teljesen őrült (énekelte Koós lánns) és Bágya A.—S. Vagy I.: Egy fiú a házból (éne­kelte a tehetséges Késmárky Marika) című szám. A két má­sodik helyet Harangozó Teri előadásában Majláth j.—if). Kalmár T.: Szeretném bejárni a földet címfi dal, illetve a Met­ro-együttes sajátos hangvételű „Régi kép, szobrok" című beat­száma kapta. A bíráló bizottság három előadói különdíjának tu­lajdonosai: Koncz Zsuzsa, a ki­váló hanganyaggal rendelkező Korda György és a közkedvelt Koós jános. A Magyar Rádió és Televízió elnökének nagydíját Bágya András kapta. Véget ért hát Budapesten a magyar táncdafesztivál egy újabb évfolyama, egy mozzanat azonban még hátra van: ősszel egy nagyszabású gálaest kereté­ben adják kl a közönség díját. MIKLÓS! PÉTER ALEXEJ KOSZIG1N SZOVJET miniszterelnök üdvözlő táviratot küldött a vérátömlesztésről Moszk­vában megrendezett XII. nemzet­közi kongresszus részvevőinek. A szovjet miniszterelnök táviratában hangsúlyozza, milyen nagy fon­tossága van a vérátömlesztésnek emberi életek megmentésében és kifejezést ad annak a meggyőző­désének, hogy a tudósok együtt­működése tapasztalatcseréje és a tudományos problémák együttes megvitatása nemcsak a tudomány haladásához járul hozzá, hanem az emberek közötti jobb megértést is elősegíti. 1969.

Next

/
Thumbnails
Contents