Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-17 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

A kél héttel ezelőtt megjelent számunkban Dél nem alszik címen számoltunk be az azo­nos néven vádolt cso­port húsz év előtt elítéli tagjainak rehabilitációs tárgyalásáról. A cikkhez figyelmet keltő hozzá­szólást kaptunk TÚTH ISTVÁN rozsnyói olva­sónktól. Lel vei ét az aláb­biakban teljes egészében közöljük: „A jövőben mielőtt olyan cik­ket leközölnének, mint a Dél nem alszik volt, gondoljanak a munkásosztályra, de különösen a negyven ezer ártatlan, hazá­jához hü, nincstelen proletár véleményére, akiket ártatlanul deportáltak Csehországba. S ha Önök ezekről nem tudnának, vagy talán nem akarnak írni, akkor a fentiekről legalább ér­tesítés formájában, kis rovat­ban írnának ... Ne haragudjon a cikk szer­zője, ha megkérdem őt, vajon ha a kisujját vágja meg, nem úgy fáj-e, mintha a nagyujját vágná meg? Tehát írjon a nincstelen és ártatlan prole­tárról is... Megjegyezni kívánom még; hogy ilyen és hasonló cikkek aligha járulnak hozzá hazánk igazi konszolidációjához." Eddig a levél. S mivel olva­sónk a cikk ürügyén közérde­kű problémát érint, szükséges­nek vélünk néhány megjegy­zést. Nincs köztünk ellentmondás abban, hogy minden vágás, amely eleven emberi húst ér, egyaránt fájdalmas. Attól füg­getlenül, hogy melyik ujját ér­te ..., De megfordítva: aki ember­társán szándékosan sebet üt — akár jelképesen, akár tényle­gesen — nemcsak az ember­ség, hanem adott esetben a törvények ellen is vét. Csele­kedete egyaránt vétkes és em­bertelen, a seb akár a kisujján, akár a nagyon keletkezett is. Egy ember fájdalma ugyan­úgy fájdalom, mint negyven­ezeré. És fájdalom, embertelen­ség nem is mérhető aszerint, hány személyt érint. Aki egy, egyetlen embertársa ellen ké­pes az embertelenségre, való­színűleg nem riad vissza elkö­vetni mások, többek — akár ezrek ellen sem. Ezért kell megakadályozni minden embertelenséget — kivétel nélkül! Olvasónk a húsz év előtt el­ítélt, megalázott — ez esetben tizenegy ember becsületének megkésett visszaadását kishír­ben intézné el. Az 1949-ben el­lenük emelt vádirat, kihallga­tási Jegyzőkönyvek, rendőrségi és bírósági okmányok viszont meghaladták az ötszáz lapot is... Nem is ez a lényeg. De bün­tetlenül, alaptalanul — ezt bi­zonyítja a most lezajlott bíró­sági tárgyalás — embereket évekre megfosztották szabadsá­guktól. Személyi szabadságu­kon kívül elvesztették vagyonu­kat, becsületüket. A társada­lom megbélyegezett tagjai let­tek. Szabadulásuk után is csak nehezen kaptak munkát. Csa­ládjuk tagjai is éveken át ezer­nyi akadállyal küzdve járták az elítéltek hozzátartozóinak golgotáját. Szülő, feleség, gyer­mek és testvér egyaránt visel­te a láthatatlan bélyeget. Szóljunk az elveszett évek­ről? Vagy a szörnyű lelki meg­rázkódtatásról? A meghiúsult nagy tervekről? A szertefosz­lott álmokról? Az átélt szenve­désekről? A megalázottak ször­nyű sorsáról? Mindebből társadalmunk — minden őszinte szándéka és törekvése ellenére is — vajon mit képes kárpótolni? Keveset. És az áldozatok még azt sem érdemlik meg, hogy a nyilvá­nosság, a közvélemény tudo­mást szerezzen az igazságról, ártatlanságukról? Arról, hogy minden kínjuk, szenvedésük, megalázottságuk egy koholt vád alapján hozott bírósági ítéletből adódott. Húsz év előtt az illetékes hi­vatalok mindent elkövettek, hogy mindenki, akivel az eli­téltek érintkezésbe kerülnek vagy csak kerülhetnek, értesül­jön a rájuk fogott államellenes, a társadalom érdekeit veszé­lyeztető tevékenységük vádjá­ról. Ezekután ls inkább szol­gálná az ügyet, ha most két sorban adnánk meg nekik az „elégtételt?" Olvasónknak furcsa elképze­lése lehet a konszolidáció fo­galmáról és gyakorlati megva­lósításáról. Szerinte talán a múlt rettenetes hibáinak el­hallgatása szolgálná a jövő alakulását? Nem. A múltban elkövetett minden hiba, tévedés becsüle­tes, őszinte bevallása és hely­rehozása az egyetlen igazán emberi magatartás. Csak így remélhető, hogy a múlt hibái nem ismétlődnek meg. A múlt vétkeinek elítélése riasszon lel­kiismeretet ma és a jövőben. Felveszünk testnevelő-szakos ta­nítót 5 éves gyakorlattal. A szlo­vák nyelv ismerete szükséges. Továbbá felveszünk: Főnevelőt pedagógiai végzett­séggel és 5 éves gyakorlattal. A szlovák nyelv ismerete szüksé­ges. Szállás nőtlenek számára a diákotthonban biztosítva van, nősek számára tanítói lakást adunk. Az érdeklődők a következő cí­men jelentkezzenek: Polnohosp. odborné účilište v Dvoroch nad Žltavou (Udvard), okres Nové Zámky. 0—844 AD Á SV ÉTEL Eladó 2 szoba-konyhás ház kert­tel. Vétel után azonnal beköl­tözhető. Érdeklődni lehet Léván, Dózsa u. 17. sz. alatt. 0—849 Jó karban levő személyautómat 15 000 koronáért eladom. Cím: Szűcs Alexander, Komárom, Le­tecké pole ul. 21. č. 8. 0—850 Mezőgazdasági gépek, felszere­lések (ekék, kocsik, hámok, ve­tőgépek stb.) eladók. Cím a hir­detőirodában. 0—851 FILATELIA • ANGLIA: Virágok, négy érték. BRAZÍLIA: Negyvenéves a cearai vízísportklub, 50 c. Ábra: ugrótorony, úszómedence. • CIPRUS: Madarak, hat bé­lyeg. • ELEFÁNTCSONTPART: abidjani egyetem, 30 fr. • KONGÖ (Brazaville): Eu­rópa—Afrika, 50 fr. Minden félreértés elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy a múlt alatt nem csupán az 1968 januárja előtti idősza­kot értem... Ma számomra már a tegnap is múlt. Sokkal emberibb és társadal­milag sokkal hasznosabb, ha felismert tévedéseinket, hibá­inkat kertetés nélkül még ma bevalljuk és megkíséreljük helyrehozni, ahelyett, hogy ta­kargatnánk és a bevallást hol­napra halasztgatnánk. Végezetül a levélben felve­tett negyvenezer „magyar pro­letárról" is szólni kell. Ponto­sabban 41 640 magyar nemzeti­ségű személyről (9 610 család­ról), akiket a háború utáni években erőszakkal Csehor­szágba hurcoltak. Ha előbb nem is, de 1968 folyamán ezekről sokat írtunk. A bátorság, az akarat nem hiányzott. De nem is volt ott bátorságra szükség, ahol az újságírók, a cikkek szerzői előtt erről már jóval illetékesebbek ls nyilatkoztak. E problémákkal lapunk ha­sábjain a jövőben is foglalkoz­ni szándékozunk. Annál is in­kább, mert ma már egyesek ta­lán a több mint negyvenezer magyar tragikus sorsát is a legszívesebben kishírként vagy éppen elintézett levéltári anyagként kezelnék. Sőt, az is megeshet, hogy Önhöz hason­lóan mellünknek szegezik a vá­dat: ezzel sem szolgáljuk az „igazi konszolidációt". Nem akarunk sebeket tépni és a múlt ürügyén nincs szán­dékunkban a szenvedélyek fel­korbácsolása. De próbáljuk megakadályozni új sebek kelet­kezését. ZSILKA LÁSZLÓ Kétszobás családi ház garázzsal és kerttel eladó, jelige: A Kis Duna mellett. 0—852 1966-ban vásárolt August Förs­ter márkájú zongora eladó. Jel­ige: Világos. 0—853 Magányos, szolid özvegyasszony hasonló özvegyember ismeretség gét keresi 58—62 évig. Jelige: Őszirózsa. 0—854 Három vidám katona ismeretség céljából levelezne fiatal lányok­kal 20 évig. Fényképes levelek előnyben. Jelige: Ha volna va­laki . *. 0—855 Keresünk 60—65 éves intelli­gens magányos nőt (közös ház­tartásban) egy kétéves kislány mellé. Jelige: Üres szoba. 0—857 Intelligens,, dolgos segítő társ­nőt keresek kis háztartásomba. Jelige: Megbízható. Ű—856 • KOREAI NÉPI DEMOKRA­TIKUS KÖZTÁRSASÁG: kagy­lók, három címlet. • LIBÉRIA: Festmények, nyolc érték. • ROMÁNIA: Apolló 8—9, légipostai bélyegpár. • SZOVJETUNIÓ: Hazai ta­lálmányok félszázados évfordu­lója, 4 k. Ábra: Hold, rakéta, lézer. • USA: John Wesley geoló­gus arcképével 6 c bélyeg. 10 ASSZOCIÁCIÓK Ismert tény, hogy bizo­nyos dolgok nem minden em­berben ugyanazt az érzést, gondolatot váltják ki. Amíg például a hulló falevél láttán egy szerelmespár az elmúlt nyár kellemes élményeire gondol, addig egy utcaseprő talán éppen bosszankodik, mert több lesz a seperniva­lója. Egyes szavak szintén kinek-kinek különböző gon­dolatokat juttatnak eszébe. Ugyanez vonatkozik a kü­lönböző hírek tudomásulvé­telére is. A szomorú, meg­döbbentő értesülésekkel kap­csolatban azonban elmond­hatjuk, hogy azok általában ugyanazt váltják ki az em­berekből: fájdalmat, egyetér­tést, sajnálkozást stb. Érthető ezért, hogy na­gyon kellemetlen helyzetben éreztem magam a minap, amikor egyik ismerősömmel nekem kellett közölnöm fe­lesége legjobb barátnőjének a halálhírét. Mivel fiatal em­ber, s ráadásul barátnő ha­láláról volt szó, előre szá­míthattam arra, hogy közlé­semmel nehezen csillapítha­tó fájdalmat okozok. Igye­keztem hát különböző válto­zatokat kitalálni arra, ho­gyan közlöm majd a hírt; ám minden változat egy­aránt lesújtó volt, a puszta tényen semmi sem változtat­hatott. Végül csak ennyit tudtam mondani: „X. Y. fog­orvosnő kocsijával nekihaj­tott egy kilométerkőnek és meghalt". Ismerősöm sóbálvánnyá meredt. Arca teljesen elfe­héredett. A megdöbbenésből felocsúdva csak ennyit tu­dott mondani: „Most már ki fogja soron kívül megcsinál­ni a fogaimat?!" Majd kis szünet után hozzátette: „Sze­gény, igazán sajnálom ..." Ekkor értettem meg iga­zán, hogy egyes dolgok va­lóban végtelen sokféle asszo­ciációt eredményezhetnek az emberekben. Ám ennek megértése számomra nagy­nagy fájdalommal párosult. SZEMETELTEM Nem kérkedésből mondom, de soha semmilyen papírda­rabot nem dobok el az ut­cán. Még a villamosjegyet is mindig a szemétkosárba do­bom. Es erre büszke vagyok, — saját magam előtt. Annál bosszantóbb érzés volt, ami-, kor régi jó szokásomat meg­szegtem. Pontosabban szól' va: meg kellett szegnem. A minap a pozsonyi nagy­piacon tízóraira vettem egy cigánypecsenyét. A valóban finom falatot a helyszínen meg is ettem. Természetesen mások is helyben fogyaszt­ják el, mert a pecsenyesütő sátor tőszomszédságában mé­rik a bort. Egyébként ezt csak helyeselni lehet. Egy­szóval a pecsenyét minden­ki helyben eszi meg. Ez vi­szont azt jelenti, hogy a pa­pírt — melybe a pecsenyét csomagolták — ugyancsak a helyszínen dobják el. De nem szemétkosárba — az ugyanis a közelben nem ta­lálható —, hanem a földre. Az eredmény: a sátor körül — és a szél jóvoltából csak­nem az egész piactéren — vastagon hever a földön a papír. Amikor ezt megláttam, előbb azt hittem, hogy csak a rendetlenek szemetelhet' nek. Ám csakhamar megér' tettem, miről is van szó. Így nem volt más választásom, mint követni a többiek „pél­dáját", vagyis szemetelni. (fü) centes bélyeg Ember a Hol­don felirattal. A francia posta Napóleon szü­letésének 200. évfordulójára 0,70 frank névértékű bélyeget adott ki. SL0VNAFT, NEMZETI VÁLLALAT, BRATISLAVA kedvező fizetési feltételekkel nagy számban azon­nal alkalmaz: • kémikusokat — olajfinomítókat, • kémiai szakiskolát vagy más érettségit nyújtó középiskolát végzett fiatalokat a vegyi laboratóriumba (csak férfiakat), • villanyszerelőket, • lakatosokat. • csőszerelőket. * gépészeket, • marósokat, • kazánkovácsokat, • turbinakezelőket, vízvezetékszerelőket, • fűtőket magasnyomású kazánhoz, t o v á b bá felvesznek: Á takarítónőket. • ruhatárosokat, • munkaerőket az üzemi étterembe, Á felszolgálókat, • tűzoltókat, • vasúti tolatókat, • karbantartó munkásokat, 2 anyagmozgató munkásokat, • III. oszt. kocsivezetőket, Á irodai munkaerőket, • önálló géptervezőket. Lakást a nőtlen férfiaknak a munkás­szálláson biztosítunk. Érdeklődők a SLOVNAFT személyzeti osztályán jelentkezzenek. (A 21-es és a 40-es autóbusz a Šafarik térről indul.) ŰF-833 Gyógyítjuk a régi sebeket, hogy újabbak ne keletkezzenek APRÓHIRDETÉS

Next

/
Thumbnails
Contents