Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-17 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

I m « © ej. © & f w I A-z utóbbi' időben elég gyakran Írnak az újságok egyes városok fejlődéséről, problémáiról és különböző jubileumokról. De annál kevesebb szó esik a kisebb falvak lakosainak életéről, szocialista nagyüzemi gazdálkodás eredményeiről. Pedig a falvakon, a szövetkezetekben sem állt meg az idő kereke. A falvakban ls szorgos építőmunka folyik, változik az élet. Erről meggyőződhettünk a minap Szinyéren, a 420 lakost számláló bodrogközi kisfaluban Régen ismerem ezt a falut, de annyira mégsem, hogy múltjával érdemlegesen foglalkozhassak. RUDAS István, a falu krónikása a segítségemre sietett. 1964-ben, régi feljegyzések. tanulmányok alapján látott hozzá a krónikaíráshoz és eljutott az első köztársaság megalakulásáig. — Szívesen vezetném én tovább is — jegyezte meg a krónikás —, de azok is tartsák meg szavukat, akik jutalmat ígértek a munkáért. Szinyér határát valamikor a nagybirtokosok uralták és a zsellérek dolgozták. A község — a feltevések szeriut — nevét egyik földesurától, Szinyérytől örökölte. Egyébként Szinyér község Veres János juhász jóvoltából — évtizedek óta juhnyírómestereiről nevezetes. Az utolsó, közel kétszáz hektárt kitevő nagybirtokot Szinyérben a felszabadulást követő években, konkrétan 1947-ben földosztás után számolták fel. A volt zsellérek ekkor jutottak földhöz. Néhány esztendő múlva, 1951 őszén Szinyérben is hozzáláttak az efsz megalakításához. Rövid élető volt a „közös". Tavaszra széthordták az összpontosított állatállományt. Két esztendővel később hivatalosan is felosztották a közöst. A község arról vált közismertté, hogy itt képtelen gyökeret verni a szövetkezeti gazdálkodás. És 1957-ben mint sok más hely — Szinyér is szövetkezeti faluvá lett. A gazdálkodási eredmények azonban még igen sokáig várattak magukra. — Hiányzott az igazi „jó gazda" a szövetkezet éléről — jellemzi az ekkori helyzetet Rudas István. — A tagok akkor is dolgoztak, de nem akadt ember, aki őrködjön a közös vagyon felett. Ma már köztudomású, hogy a szinyéri szövetkezet az utóbbi években felsorakozott a járás jól gazdálkodó szövetkezetel közé. A falu krónikása így beszél a változásról. Ugyanaz a nép él itt ma is, mégis óriási a különbség. Valamikor nyolc korona előleget, majd tfz koronát fizetett a szövetkezet — és ez már nagy siker volt. Volt olyan Időszak is, amikor hónapokig nem kapott a tagság fizetést. Ma viszont havonta rendszeresen folyósítják a fizetést, évről évre nagyobb a munkaegység értékei, mert egyre jobb gazdasági eredményeket ér el a szövetkezet. Az igaz, ma keménykezű de helyes úton haladó vezetősége van a szövetkezetnek. Haminda András elnökkel az élén. — Helytelen lenne az én érdememként elkönyvelni a kedvező változásokat — tiltakozik Haminda András, aki a járásiak kérésére 1967 februárjában átadta a jólmeményei bizonyítják. A növénytermesztésről Lutri András mezőgazdász tájékoztat. A« utóbbi években nagy lépést tettünk előre. Szövetkezetünk ugyanazon a területein, melyen ma Is gazdálkodik, 1966 előtt összesen 19—20 vagon gabonaneműt termelt, az idén pedig már 40—44 vagonról beszélhetnek. A cukorrépából ezelőtt 250—300 mázsát, tavaly pedig 516 mázsás átlaghozamot értünk el hektáronként. PénzKWNWKK C nő zétényi szövetkezet kormányrúdját Andrej Plutko mérnöknek, és eljött Szinyérbe „rendet teremteni". — Egyedül, a tagság szorgalma, összefogása, a kialakult kölcsönös bizalom nélkül képtelen nehéz lenne eredményes munkát végezni. Nagyon örülök annak, hogy folyamatosan sikerült szót értenünk egymással, elmélyíteni a vezetés és a tagság kölcsönös bizalmát, s nemkülönben annak, hogy a munkaszervezés élén olyan ember mint Jackó János csoportvezető és hozzá hasonló emberek állnak. Kalinák János, a volt elnök is megértést tanúsít. Nem fájlalja, hogy nincs vezető tisztségben. Becsületesen dolgozik a közösben s talőn többet keres, mint maga az elnök. Haminda András elnök neve és tevékenysége valóban az elismerés hangján íródik be a szinyéri szövetkez történetébe. Sok embertől érdeklődtem munkássága felől. Az elhangzott véleményeket röviden így lehetne összefoglalni: Az elnök mindenütt ott van, hozzáértéssel irányítja a közöst. Megköveteli a fegyelmet, de ezzel azt is akarja, hogy minden tag megtalálja a számítását. Hogy a szinyéri szövetkezet a fejlődés útján jár, legjobban eredügyileg is megerősödtünk. Ennek folytán az előző évekhez viszonyítva a műtrágyafélék, a tápanyagoki "háromszorosát használjuk. Komoly gépparkkal rendelkezünk. Traktorosaink fiatal emberek, a közelmúltban is öt fiatal tért vissza hozzánk más munkahelyekről. Ez is elárul valamit... Illés Béla gépesítő dicsérőleg nyilatkozik a gépesített csoport tagjainak munkájáról. Véleménye szerint szaktudásuk megfelel a követelményeknek. — Becsületes, szorgalmas emberek ezek — hangsúlyozza. — Igen nagy segítséget jelent számunkra, hogy a visszatért fiatalok közül többen mint géplakatosok vállaltak munkát a szövetkezet műhelyében. Ők végzik a gépek javítását, karbantartását a termelés minden szakaszán, tehát az állattenyésztésben is. — Erről jut eszembe — fordultam az elnök felé — az állattenyésztésről még nem beszéltünk... — Ez igaz, pedig ezen a szakaszon sincs szégyellni valónk — jelenti Haminda András. — A súlygyarapodás átlag 25—30 dekával emelkedett a utóbbi években. Tejből azelőtt 1500—1600 literes évi átlagot ért el a szövetkezet, tavaly már 2000 litert fejtünk tehenenként. A malacnevelés terén járási viszonylatban tavaly a harmadik helyen álltunk. Több mint 16 malacot neveltünk fel kocánként. Tények bizonyítják, hogy nem dolgoztunk hiába, vannak már jó eredményeink, de a jövőben még nagyobbakra törekszünk. Azt szeretném még leszögezni, hogy a gazdasági nyilvántartásokban, a könyvelésben is sikerült alapos rendet teremtenünk. Ebben igen nagy érdeme van Kopasz Zoltánnak, aki jelenleg a Tőketerebesi jnb pénzügyi osztályán dolgozik — és a főkönyvelőnek, Kóbori Miklósnak, aki tíz esztendeig látta el ezt a tisztséget a szomszédos zétényi szövetkezetben. Ma nálunk a könyvelés valóban a gazdálkodás tükre... Kóbori Miklós főkönyvelővel belenéztünk ebbe a „tükörbe". Megállapítottuk, hogy a szinyéri szövetkezet vagyoni helyzete az utóbbi két esztendő alatt sokat javult. Míg 1966-ban hektáronként 4344 korona értékű brutto termelést értek el, 1968-ban ez az érték meghaladta a kilencezer koronát. Az árutermelés 1966-ban 3334 koronát, 1968-ban 7313 koronát tett ki. Ennek arányában növekedett a munkaegységek értéke. 1966-ban még 11 koronát sem tett ki, tavaly viszont a prémiummal együtt már 28 korona volt. Az idén 28 koronás munkaegységértéket terveznek ... Mindezekből természetszerűen következik, hogy jobban ls él Szinyér község dolgozó népe, mint ennekelőtte. A hnb elnöke — aki szintén szövetkezeti tag — erről így nyilatkozik. — Átépült a község. A régi, szalmafedeles házak eltűntek, helyükön korszerűen berendezett, csinos családi házak állnak. A tv-ről, mosógépekről, motorosjárművek számáról nem is beszélek, ez ma már természetes dologgá vált. A lényeg az, hogy községünk arculata minden vonatkozásban kedvezően változik. S ez nem kis mértékben a szövetkezet egyre jobb gazdiasági eredményeivel függ össze. Jól keresnek a tagok, több adót fizet a szövetkezet, amit — remélem — a község fejlesztésére használhatunk fel. Utakat, járdákat, óvodát építünk, tervbe vettük egy kultúrhőz —, és a „Jednotá"-val, karöltve — egy új üzletház felépítését. Beszélgetésünket a szövetkezet irodájába visszatérő mezőgazdász zavarja meg, aki Haminda Andráshoz lép és félhangosan — mi ls halljuk — közli: Elnök elvtárs, a búza mind fedél alá került, megvan 23,9 mázsa hektáronként... Örült ennek a hírnek az elnök, mégis, szinte önmagától kérdezte: — De hová tesszük ezt a rengeteg terményt? KULIK GELLÉRT m 9 * 9 9 9 9 '4 9 é 9 9 Hm í T K E m E! S 'isrrsi • H lis •• •• • • Vannak falvak és városok, ahol a magán- és üzemi épületeken kívül alig épül valami. A helyi, illetve a városi szervek jóformán semmit sem tudnak tenni a köz érdekében. Ezzel teljesen ellentétes a helyzet Nagymegyeren. Az elmúlt, a jelen és a jövő év mérlege is elég ahhoz, hogy kimondhassuk: Nagymegyer nemzeti bizottságának vezetői és irányítói építtetni is tudnak. A városon átutazó idegen figyelmét aligha kerüli el a főtéren épülő emeletes áruház. Ez év januárjában kezdték el az építését és a tervek szerint 1970 májusában kell elkészülnie. A városi nemzeti bizottság a Dunaszerdahelyi Építővállalatnak 32 000 korona célprémiumot helyezett kilátásba, ha előbb befejezi a munkálatokat. Azok megígérték, hogy már a jövő év első hónapjában átadják a kész épületet. Erre mondható az, hogy rugalmasság. A tér másik oldalán a közelmúlt létesítménye, a Szolgáltatások Háza áll. Az elmúlt év májusában adták át rendeltetésének. A szolgáltatási helyiségeken kívül presszó is van az épületben. Érdemes megemlíteni az ügyes fűtési megoldást. Fűtése a szódavizgyárral és gőzfürdővel közös, így nem ráfizetéses. Pár hónap múlva a főtéren hozzálátnak a jövő terveinek megvalósításához is. Januárban kezdik építeni a tér ékességét, a kávéházat, borozót és szállodát magába foglaló ötemeletes épületet, megközelítőleg 9 millió korona értékben. Ugyancsak jövőre kezdik meg szintén a főtéren egy további áruház építését is. Ha sikerül megvalósítani egy további tervet, akkor Nagymegyer olyan térrel büszkélkedhet, majd amilyen egy nagyvárosnak is díszére válna. Már folynak o tárgyalások egy üzletház létesítésére. Ezt a Klenoty, a Slovenská kniha nemzeti vállalat és a rokkantak szövetkezete építené közösen. A tárgyalások eddigi sikeres lefolyásából arra lehet következtetni, hogy ez a terv is hamarosan valóra válik. Igy ezáltal egy minden igényt kielégítő városi áruházközpont jönne létre, amely nagyban emelné Nagymegyer szépségét. A központ kiépítése mellett nem feledkeznek meg a peremtelepülésről és az új lakónegyedekről sem, ahol a napi közszükségleti cikkeket, elsősorban tejet, húst és élelmiszert árusító üzleteket nyitnak. Ez igen fontos, mivel így a háziasszonyok jelentős időt takarítanak meg a bevásárlás során. Jelenleg épülőfélben van egy ilyen bolt és rövidesen továbbiak építését kezdik meg. Az új üzletek létesítésével párhuzamosan a régieket vagy átalakítják, vagy lebontják. Ha lehet, átalakítják, mivel minél több az üzlet, annál inkább specializálható egyes árufajtákra. Ez fgy jobb, mert szaküzletekben mindig nagyobb az áruválaszték, mint a vegyesekben. Az elmondottakhoz még hozzátehetjük azt is, hogy 1970 szeptemberében a városban 120 férőhelyes óvodát és 90 férőhelyes bölcsődét adnak át, továbbá hogy 1968-ban 72 lakásos szövetkezeti háztömb épült fel és a jövő évben egy további ugyanekkora háztömb építését kezdik meg. Mindamellett már megvan a kultúrház modernizálásához szükséges 800 000 koronájuk is. A felsorolást hallva csak egyet lehet kérdezni. Azt, amit én is megkérdeztem Lapos Ferenctől, a városi nemzeti bizottság elnökétől: - Mondja, maguk ezt hogy csinálják? — őszintén szólva nem könnyű, de azért lehet — mondja az elnök, majd így folytatja: — Hoszszú időn keresztül a vízvezeték és csatornázás hiánya gátolja a nagyobb arányú építkezést. Miután ezt a problémát megoldottuk, sőt a vízvezeték-, és a csatornahálózatunkat további 19 millió korona értékben bővítjük, ez már nem akadály. Lehet építkezni és építtetni, csak tudni kell. Sok utánajárás és ajtókopogtatás szükséges, nem szabad sajnálni a fáradságot. Amint látja, az eredmények kárpótolnak a munkával járó sok gondért. Nemcsak a járáson belül lehet építtetni, másokkal is szövetkezni és tárgyalni kell. Aki nálunk építkezni akar, annak adunk területet, megkap mindennemű támogatást, csak építsen! - fejezi be az elnök. Nekünk a hallottak után már csak egy megjegyzésünk van: sok helyi és városi nemzeti bizottsági dolgozó és lakásépítő szövetkezet vezető elmehetne Nagymegyerre látogatóba, lenne mit tanulnia. EGRI FERENC