Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-17 / 33. szám, Vasárnapi Új Szó

A HET KEPEKBEN mm I I E a 1969. augusztus 17. A NAP kel: 4.41, nyugszik: 18.54 órakor. A HOLD kel: 9.07, nyugszik: 20.22 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük jACINT — MILICA nevű kedves olvasóinkat • 1769 ben halt meg GIUSEPPK BAZZANI olasz festő, az olasz rokokó egyik legjobb mestere (szül.: 1690) • 1849-ben KOSSUTH LAjOS az 1848—49. évi magyar szabadságharc és forradalom vezére Orsovánál elhagyta Magyarország teriiletét • 1944-ben ezen a napon érték el a szovjet csapatok a kelet-porosz hatirt. VÁLASZ LEVELEKRE Nemrégi számunkban olvasóink véleményét kértük ki a Vasárnapi Cj Sző tartalmát, szerkesztését és kézbesítését illetőn. Azúta számos levelet kaptunk. A bennük foglalt hasznos észrevételekkel a későbbiek folyamán majd lapunk hasábjain foglalkozunk. Közülük most csak négy levelet veszünk ki, valamennyi a 700 éves Királyhelmecről néhány hét előtt közölt írással kapcsolatos. Dr. Barabás J 6 z s"e f Kassa! olvasőnk kifogásolja az évszámot, mely szerint L6rántffy Zsuzsanna 1691 ben lett volna a város firnője. holott már 1660. április 18-án elhunyt. Nos, a szerkesztőségi manó ismét beavatkozott... Elnézést kérünk olvasőinktől. Kovács Ilona eperjesi olvasónk és egy névtelen (Olvasó, aki magyar aláírással) szemrehányó hangon kifogásolják, hogy a cikk szerzője a Királyhelmecen élt neves emberek között nem említette meg Mécs Lászlő költőt. Példaként említi, hogy szlovák honfitársaink nem szégyenkeznek pap költőik és íróik miatt. Helyt kell adnunk ennek az észrevételnek is. Bár milyen oknál fogva is maradt ki Mécs László neve, a költő művével kitörölhetetlenül beírta nevét a város történelmébe. Ezt a mulasztást őszintén beismerjük. Kemecheig László királyhelmeci olvasőnk nem egészen ért egyet a háborús és a felszabadulás utáni évekkel kapcsolatban felsorolt személyek tevékenységének az értékelésével. Kifogásolja, hogy I.ecző Mihály becsületes, helytálló kommunista érdemeinek méltatása kimaradt az írásból, ugyanakkor néhány személy méltatásának indokolatlanul nagy helyet szentelt a szerző. Egy írás sohasem lehet mentes a szerző egyéni benyomásaitól, élményeitől, szemléletétől és a probléma vizsgálatának szemszögétől. S bár a mulasztások pótlására csupán e szerény keret áll ren delkezésünkre, köszönjük olvasóink hasznos észrevételeit. A Vasárnapi Űj Sző következő számában részletesen ismertetjük a polgári ás politikai (bíróságon kívüli) rehabilitációról készülő törvényjavaslatot a Kormányhivatal Nemzetiségi Titkárságának a magyar nemzetiségre vonatkozó beterjesztésével együtt. Riportot közlünk a dunai gátépítőkről és Egy legenda nyomában címen írást Sárosfáról. A következő számunkban ismertetjük a Vasárnapi Gj Szó rendkívüli tip-verseny feltételeit, amelyet szeptemberben sorra kerülő csehszlovák—magyar világbajnoki selejtező labdarúgó mérkőzés alkalmából rendezünk. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ILLÚZIÓK NÉLKÜL Alig néhány hónapja azt kérdezte egyik ismerősöm, hogy láttam-e már az új százkoronást. Feleletet sem várva az orrom elé tartott egy vadonatúj ötven koronást. Mikor látta, hogy nem derülök, „használati utasítást" adott a vicchez: ne nevess, ne sírj, gondolkozz! Nem szoktam megjegyezni a vicceket, de ez nyilván megragadt az emlékezetemben, mert amikor a múlt héten Szlovákia gazdasági fejlődésének statisztikáját olvastam, eszembe jntott az előbb említett „használati utasítás". A statisztika egyes megállapításai valóban gondolkodásra késztetnek. A gyakorlati életben már régóta tapasztaljuk, hogy szaporodik a hiánycikkek száma, és emelkednek az árak. Ogy is mondhatnám, a statisztika végeredményben csak ezt a napi tapasztalatunkat összegezte: vagyis egyszerűen tükrözte a valóságot. S nagyon jő, hogy ezt teszi! Még akkor is, ha egyeseket megdöbbent a valóság ilyen mérvű feltárása. Megszoktok, hogy „becsomagolva" kaptuk a kedvezőtlen megállapításokat. De kinek használt az ilyen gyakorlat? Társadalmunk már rég felnőtté érett, szívesebben fogadja a nyílt, őszinte beszédet, a valódi tények feltárását. Ez utóbbi jobban késztet a gondolkodásra, majd a kedvezőtlen jelenségeket meggátló cselekvésre. Tény, hogy gazdasági fejlődésünk látlelete kedvezőtlen. Nem jutottunk közelebb a sokat emlegetett gazdasági egyensúly kialakításához. A fejlődést gátló okok közül most csupán az egyiket — az átlagbérek és a munkatermelékenység növekedése közötti aránytalanságot — említem, mert ez mindannyiunkat érzékenyen érint. „Az irányelvek szrint a szocialista szektorban a béreknek 5 százalékkal kellene emelkedniük. Az első félévben 8,7 százaléknyi az emelkedés. Az iparban az átlagbérek emelkedése 7,5 százalékos, holott a munkatermelékenység mindössze 2,3 százalékkal növekedett". E néhány szám világosan mutatja, hogy a munkatermelékenység, a legfontosabb gazdasági mutatónk — amely lényegében a munka hatékonyságának fokát, a gazdasági fejlettség színvonalát jelzi — nem növekedik a feltételezett ütemben. Megjegyzem, hogy még a kimutatott növekedés is extenzív jellegű, mert például az iparban a növekedést elsősorban létszámemeléssel és nem a munkatermelékenység fokozásával érték el. A bérek növekedése tovább táplálja a kereslet és a kínálat közötti feszültséget, a piacon kevés az áru, így nem tudjuk kielégíteni a lakosság vásárlás) igényeit. Általános jelenség; az üzemek — termelési költségeik növekedése arányában — önkényesen felemelték egyes termékeik árát. fgy az 6 nyereségük nem csökkent. A kormány szigorított intézkedései és a vezérigazgatóságokkal kötött szerződések lefékezték ezt a nem kívánatos jelenséget, de ez a megoldás csupán átmeneti jellegű. Véglegesnek csak az a megoldás fogadható el, ha közgazdasági szabályozókkal kényszerítik az üzemeket a termelési költségek csökkentésére, és előnytelen lesz számukra létszámemeléssel biztosítani a termelés növekedését. Féléves gazdasági fejlődésünk tükre világosan bizonyítja a kormány stabilizációs intézkedéseinek szükségességét. Azok, akik mégis úgy gondolták, hogy „ezzel befellegzett a gazdasági reformnak", visszatér a bürokratikus utasításos irányítási rendszer, bizonyára megnyugvással tagadták Černík elvtárs televíziós interjúját. A szövetségi kormány elnöke kijelentette: „A gazdasági reformnak semmi esetre sincs vége, hanem születése kezdetén, megvalósítása kezdetén vagyunk. Mint társadalmi tevékenységünk más területén, a gazdasági reformról is sokat beszéltek és keveset tettek. így keletkeztek a nagy illúziók". A kormány erélyes intézkedései nem népszerűek, megtépázzák az alaptalan illúziókat, de a célt, a gazdasági egyensúly kialakítását szolgálják. Ezért kell világosan megmondani, hogy nálunk a hatékonyság tokozása nemcsak ökonómiai, hanem politikai feladat is, mivel gazdaságunk fejlődésétől függ életszínvonalunk, egyéni jólétünk alakulása is. CSETŐ JÁNOS KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK KIJÓZANODÁS VAGY SAKKHÚZÁS? Kiesinger nyugatnémet kancellár washingtoni látogatását a nyugati sajtó jelentős része propagandalogásnak minősítette: ugyanis alig néhány héttel a választások előtt találkozott Nixonnal. Kiesinger számára a nyugatnémet választók egy részénél már az is jó bizonyítvány, hogy az amerikai elnökkel megvitatott kérdésekben teljes volt a nézetazonosság. Ráaadásul eldicsekedhetett azzal is, milyen fontosságot tulajdonít Nizon a kormányának: megállapodtak a Fehér Ház és a Schaumburg-palota között köz vetlen telefonösszeköttetés (ágynevezett forró drót) létesítésében. Ezzel a bonni kancellár leszerelheti a választási hadjáratban azokat az ellenfeleit, akik azt híresztelik, hogy az Egyesült Államok az NSZK háta mögött a Szovjetunióval egyezkedik. A Frankfurter Allgemeine értesülése szerint a Nizon—Kiesinger eszmecsere fő témája a kelet-nyugati viszony volt. Minden más probléma alárendelt szerepet játszott. A bonni kormány is látja, hogy ha nem akar a világpolitikában teljesen elszigetelődni, nem lehet akadályozója a kelet—nyugati közeledésnek, az európai problémák rendezésének. Kiesinger egyetértett azzal az amerikai állásponttal, miszerint a fegyverkezés korlátozása hozzájárulhatna az európai kérdések megoldásához. Nizon kifejtette előtte, hogy Nyugat-Európát nem veszélyezteti senki, és ezért fokozatosan csökkenteni fogják az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok létszámát. Kérdés, hogyan reagál erre a bonni kormány, Ha saját katonai potenciáljának növelésével akarja maid pótolni a távozó amerikai egységeket, akkor ez további militarizációt jelent, és növekedik a nyugatnémet befolyás a NATO-ban. Ez csakis fokozott feszültséget idézhet elő Európában. A bonni kancellárt amerikai sajtóértekezletén megkérdezték, ml a véleménye a neonáci NPD-ről. Kiesinger kijelentette, reméli, hogy a közelgő választásokon az NPD nem szerez annyi szavazatot, hogy bejuthasson a szövetségi parlamentbe. Ha mégis sikerülne, teljesen kizártnak tartja, hogy a pártja, a kereszténydemokraták bármilyen koalícióra lépjen az NPD-vel. Kiesinger legfigyelemreméltóbb válaszát a Stuttgarter Zeitung tudósítójának adta a német—lengyel határokkal kapcsalatban. A kancellár beismerte, hogy az 1937-es német határok követelése nélkülöz minden realitást. A Zycie Warszawy ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a Német Szövetségi Köztársaság történetében először fordult elő, hogy a kancellár elhatárolja magát az 1937-es határok követelésétől, amely alapja volt a hivatalos bonni revizionlzmusnak. Az igaz, hogy Kiesinger ezt a kijelentését az amerikai közvéleménynek és nem saját pártja tagjainak szánta. Ennek ellenére azt bizonyltja, hogy a bonni politikának is figyelembe kell vennie a realitásokat és előbb-utóbb fel kell adni a revizionista dogmákat, ha az NSZK valóban hozzá akar járulni az európai problémák rendezéséhez. Egyre több politikus veti fel az európai biztonsági rendszer megteremtésének szükségességét. Ez azt bizonyítja, hogy a Varsói Szerződés országainak javaslatai jelentős visszhangra találtak. Politikai megfigyelők szerint, a hosszabb ideje előkészített szovjet—amerikai eszmecseréknek ez lesz egyik fő témáia Néhány hét múlva választások lesznek az NSZK-ba i. Nincsenek illúzióink, és nem reménykedünk alapvető változásokban, de egy új kormány talán nagyobb határozottsággal fordíthat hátat elődei tévedésének és térhet reális útra, ami megkönnyíthetné az enrőpai problémák rendezését. SZŰCS BÉLA A szovjet fegyveres erök politikai aolgozóinak küldöttsége augusztus 11-én látogatást tett Bratislavában. A képen Peter Colotka, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZSZK miniszterelnöke A. A. jepisov tábornokot fogadja. Felvétel: Ján Valko - ČSTK A héten fejeződött be a Román Kommunista Párt kongresszusa, amelyen a pártunkat képviselő küldöttséget fosef Kempný, a CSKP Központi Bizottságának titkára vezette. A képen: Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára a kongresszusi tanácskozás szünetében losej Kempnývel beszélget. (Agerpress felvételei A nyugatnémet neonácik erősen aktivizálódtak az őszi parlamenti választások előtt. Mind nyíltabban lépnek fel revansista követeléseikkel a választási kampányban. Erre reagál a demokratikus közvélemény, amely ellentüntetéseket szervez a Thaddent követő neonácik ellen. Képünk tízezer düsseldorfi antifasiszta tüntetéséről készült. (Zentralbild felvétele) Anglia tüntetően „kivonul a Szueztől keletre" elterülő térségből, közben igyekszik összekovácsolni a Perzsa-öböl olajvidékein fekvő törpe fejedelemségek és emigránsok brit vezetésű katonai szövetségét. (Laphír) JOHN BULL TRÓJAI FALOVA (Oganov rajza a Komszomolszkaja Pravdában)