Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)
1969-08-14 / 190. szám, csütörtök
EGY HARCOS VISSZATÉR... A LAKOSSÁG ELÉGEDETT Beszélgetés a diószegi körzeti hivatal vezetőjével Három hónap rövid idő, különösen ha egy új közigazgatási forma életképességét vizsgáljuk. Ennyi idő telt el ezóta, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya rendeletének értelmében június elsejétől Szlovákia több járásában körzeti hivatalok alakultak az úf közigazgatási forma gyakorlati kipróbálása céljából. A „megfigyelési időszak" a nemzeti bizottságokba történő választásokig tart. Az észlelt pozitívumok és negatívumok összegezése alapján kell kialakítani a jövő végleges közigazgatási rendszerét. Ez ideig Szlovákia-szerte kb. 120 körzeti hivatal kezdte meg működését. Járásonkénti elosztásuk nem egyenletes. Vannak járások, amelyeknek már egész területét felosztották körzetekre, máshol pár, vagy csak egy körzeti hivatal kezdte meg eddig kísérleti működését. Ugyanakkor Szlovákia több járásában (kb. 10-ben) még nem működik egyetlen körzeti hivatal sem. Milyenek az eddigi tapasztalatok? Erre a kérdésre keresve választ ellátogattunk a galántai járás egyetlen körzeti hivatalába. A körzet székhelye Diószeg (Sládkovičovo). A hivatal június elsején kezdte meg tevékenységét. A székhelyen kívül még Kismácséd, Ábrahám és Hoste tartozik a körzetbe, majd kilencezer összlakossággal. Ha az új forma beválik, a galántai járásban további tizenhat körzet alakul az 1970-es esztendőben. — Építésügyi, társadalombiztosítási (egészség-, szociális-, munkaügy), közgazdasági (tervező és beruházó), valamint általános belügyi vonalon kezdtük meg a működést. Valamenynyi osztályvezetőnk szak-, illetve általános jellegű érettségivel rendelkezik. Átlagosan kilenc éve dolgoznak a nemzeti bizottságok vonalán — mondja Takács Zoltán, a körzeti hivatal vezetője. — A hivatal megalakításakor voltak nehézségek a székhely kijelölésében? — A körzet a járási és a helyi nemzeti bizottságok egyhangú beleegyezésével jött létre. Figyelembe vettük a lakosság kérelmét is. Ennek alapján maradt ki a körzetből Kosút. Továbbra ls Galántához, a közelebbi városhoz fog tartozni. A körzet falvait autóbuszjárat köti össze a székhellyel, és e falvak lakossága már régebben is gyakran jött Diószegre vásárolíii. — Eddigi munkájukról? — Nem egész háromhónapos tevékenységünk alatt 590 ügyet intéztünk el, legtöbbet a belügyi vonalon. A lakosokkal jók a kapcsolataink. Hétfőn, szerdán és pénteken félfogadási napokat tartunk a székhelyen, és minden második kedden körzetünk falvaiban. Ha marad probléma, más napokon is kimegyünk a falvakba. Amit lehet, helyben elintézünk. Ha nem, átvesszük az ügyet, tíz napon belül tájékoztatjuk ügyfelünket a dolog megoldásának addigi folyamatáról, és legkésőbb harminc napon belül végleges választ adunk. Ezenkívül szóban is nyújtunk felvilágosítást. — Konkrétan miben hozott újat, könnyítést hivataluk? — Elsősorban az építkezési engedélyek kiadásában. Az ügyfél behozza vagy a fogadási napon lakhelyén átadja kérelmét a szükséges iratokkal együtt, és visszakapja a kész, elintézett engedélyt. Ugyanígy egészségügyi vonalon az orvosi véleményező bizottság is a székhelyen tevékenykedik. A temetkezési juttatásokat is ml intézzük. Belügyi vonalon centralizáltuk az anyakönyvi nyilvántartást, de a munkavégrehajtás a helyi nemzeti bizottságon maradt. Elég ott bejelenteni például az esküvőt, és mi kimegyünk a helyszínre. Megkezdtük két ősproblénia megoldását ls. Az egyik székhelyünk vízvezeték-hálózata, a másik pedig Kismácséd iskolájának higiéniája. Ugyanakkor negatívum is akad. Például az iskolai éttermek vezetői ezentúl havonként egyszer hozzánk jönnek be elszámolásra, holott ezt eddig a helyi nemzeti bizottságon tették. Hiába adjuk ki mi az építési engedélyt, ha a Geodéziai Intézet és a takarékpénztár a kölcsöniigyekben továbbra is csak a járási székhelyben tart hivatali félfogadást. Hatáskörünket tovább szeretnénk bővíteni. Még mindig a járáson kell hitelesíttetni az építkezőknek juttatandó árkiegyenlítéseket, annak ellenére, hogy az előkészítő munkákat mi intézzük. A jövőben talán a fegyvertartási engedélyeket is mi fogjuk kiadni, az adásvételnél szükséges tartozásmentességet azonban ezután is a járás fogja igazolni. — A körzet megalakulásával növekedett a hivatalnok-apparátus? — Sokan azt gondolják, hogy az új hivatalok létesítésével ez törvényszerű. Pedig ennek majdnem a fordítottja az igaz. Körzetünk székhelyén és falvaiban azelőtt 18 egész és 6 fél munkaidőben foglalkoztatott választott szerv és hivatali erő dolgozott. Belőlük a körzet átvett 11 teljes munkaerőt, régi beosztásában megmaradt 3 teljes, 3 fél, 1 negyed és 1 harmad munkaidőben dolgozó munkaerő. — Milyen a kapcsolatuk a járási és a helyi nemzeti bizottságokkal? — Mindenkor részt veszünk a hnb-k ülésein, ugyanígy minden hétfőn a járási értekezleteken. Következetesen teljesítjük a körzetünk hnb-in működő szakbizottságok határozatait. Ha azokban fogyatékosságot vagy hiányt észlelünk, akkor figyelmeztetjük a járási nemzeti bizottságot. — A lakosság mennyire elégedett eddigi tevékenységükkel? — A járási nemzeti bizottságra egyetlen panasz sem ment munkánkra. A lakosság elégedett. EGRI FERENC A KAN szocialistaellenes jellege A Rudé právo augusztus 13-i száma elemzi a múlt évben megalakult KAN tevékenységét, szocialistaellenes beállítottságát. Az alábbiakban összevontan ismertetjük az elemzés legfontosebb részeit. A szervezet fő ideológusa és megalapítója az az Ivan Sviták, aki ma az amerikai Brzezinskýintézetben dolgozik és a szocializmus bomlasztásának módszereit, stratégiáját keresi az USA kormánya és hírszerzőszolgalata számára. Sviták programnyilatkozata szerint a KAN-ban (Elkötelezett Pártonkívüliek Klubja) kellett volna tömörülni a CSKP ellenzékének, hogy folyamatos és céltudatos tevékenységgel aláássák a párt politikai rendszerét. Ivan Sviták előszeretettet 'átogattta már 1965-től az északmorvaországi kerületet, és Ostraván, ahol számos ismerőse van, vitaesteket rendezett. 1967 decemberében az ostravai kultúrházban egy nyilvános gyűlésen többek között kijelentette: „A jelenlegi időszak nagyon alkalmas arra, hogy egyesítsük mindazokat, akik nem tagjai a CSKP-nak azzal a céllal, hogy később döntő politikai erőként léphessenek fel az országban. Csak a megfelelő időpontra kell várni, amikor egy ilyen világnézetileg egyesített erő követelheti a Szociáldemokrata Párt legalizálását és hozzájárulhat a bel- és a külpolitikai koncepció rugalmas programjának kialakításához". 1968 júniusában az ostravai Bezruč Színházban kijelentene, M agasan járt a nap, bőkezűen szórta sugarait, amikor Királyhelmecen, a „Köszörű-domb" tövében benyitottam a Fekete család portájára. A szőlőlugas árnyékában elhelyezett asztalnál kínált hellyel a házigazda, Buzgó Miklós és felesége, Fekete Ilonka. — Vendégükkel szeretnék találkozni — közöltem a háziakkal. Néhány perc múlva szép szál ember kíséretében tért vissza a házigazda. A dereshajú vendég — aki nagyon messziről, a Volga menti Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság Krasznaja Csetaj városából érkezett — férfias és barátságos kézszorítás közepette bemutatkozott. — Valerian Grigorjevícs Tolsztov a nevem .. Huszonöt év után barátként tértem vissza újra ezekhez a kedves emberekhez, akik hasonlóképpen fogadtak ... A mosolygós arc minden mozdulatából kiérződik szavainak mély őszintesége. Beszélt, folyvást beszélt, emlékezett Valerian Grigorjevícs, a felszabadító szovjet hadsereg hajdani katonája, ma kettős diplomás pedagógus, publicista, geológus és csillagász. Újból átélte mindazt, ami egy negyed évszázaddal ezelőtt és később történt vele... A Az ifjú Valerian a Kazahsztáni Egyetem geológiai tanszékének a hallgatója, midőn 1943 derekán a főiskola padjaiból szólítja ki a haza ... Heves harcokban edződik a fiatal vörös katona. Telnék a hetek, hónapok, hátrál a fasiszta német hadsereg. 1944-ben már Magyarország területén harcol Tolsztov közkatona egysége. — A Tiszánál szörnyű harcot vívtunk az ellenséggel —• emlékezik. — Bombazápor pásztázta a harcteret, betemetett a megbolygatott és aláhulló föld. Légnyomás ért, szinte megsüketültem. Eszméletlenül feküdtem, ma sem tudom meddig. Sátoraljaújhelyen tértem magamhoz. Félig gyógyultan meneteltem tovább alakulatommal ... Délről közelítettük meg Királyheimecet 1944. november 27-én. Útközben belázasodtam s Helmecre teljesen kimerülten érkeztem. Egységünk parancsnoksága a városszéli ötödik, hatodik házban ütött tanyát. Parancsnokom, Ivan Vlagyimir Szotnyíkov őrnagy az egyik szomszédos házig kfsért, a kapuban ott állt a gazda .... Fekete János bácsi — néhány évvel ezelőtt halt meg — készségesen elvállalta a beteg szovjet katona ápolását. Megállapította, ez bizony tüdőgyulladás. Méliészkedett abban az időben, mézesvlzzel borogatta, kenegette a lázas katona mellét, Magyarországról orvosságokat szerzett számára, s három napon belül kezdett lábadozni a fiatal harcos, aki ma mint őszülő hajú tanár szemtől szembe ül velünk, ugyanazon a portán... — Sohasem tudom elfelejteni azt a jóságot, emberi gondoskodást, amit velem, idegennel szemben tanúsított ez a kedves hogy 6 millió nem kommunistának kell ellensúlyoznia a 2 millió szervezett kommunistát. A KAN 1968 augusztusától kezdve, de különösen a 2000 szó után állandóan fokozta tevékenységét, nyilvános akciókat szervezeti és megalapította előkészítő bizottságait. Jellemző, hogy a KAN kerületi bizottsága el nökségének egyik havtfovi tagja 1962-ben, visszaélve gazdasági beosztásával, postautalványokat hamisított és 7600 koronával károsította meg üzemét. A kerületi bizottság egy másik tagját 1946—1966 között több ízben ítélték el a szocialista vagyon ellen elkövetett vétség, spekuláció és életveszélyes fenyegetés miatt. Akadt közöttük olyan, aki tiltott határátlépést követett el, és akadtak közöttük élősködők, botrányokozók stb. Amikor a KAN tevékenységét betiltották, ez hivatalosan meg is szűnt. Azonban illegálisan 'ovább folytatódott. A szervezet egyik tisztségviselője Így hacsalád — folytatja Valerian Grigorjevícs. — Fekete bácsi szakemberként sürgött körülöttem, mint egy kórházi főorvos, felesége, Erzsike néni volt a táplálékról gondoskodó háziasszony és a kedves szöszke Ilonka a „primár" segítőtársa, tolmácsa, a „nővérke". Tíz nap múlva talpra állt a beteg katona, teljesen gyógyultan távozott három társával, akik érte jöttek. Mielőtt elindultak, a Fekete család bőségesen megvendégelte őket. Közben Ilonka egy kockás papírt tett a felgyógyult katona elé. — Valerián, írd rá a címedet, hogy értesíthessük édesanyádat hogyléted felől... Valerian Grigorjevícs 1944ben . . . . és ma. Még ina is megvan a sárguló kockás papírra vetett cím és egy Ilonkának ajándékozott színes képeslap. Tolsztov közkatona is zsebében a helmecl Fekete család címével vett búcsút a család tagjaitól és tovább indult lóháton a felszabadítók útján. Ez 1944. december 7-én történt... Valerian Grigorjevícs ma is tudja, egyébként zsebfüzetében pontosan feljegyezte, melyik napon szabadították fel Terebest, Kassát, Iglót, Poprádot, Ružomberokot, Čadcát. Prágán keresztül a németországi Würbethal városig ért harcoló egységével, amikor 1945. május 9én kijelentették: véget ért a háború ... Vagy mégsem? Tolsztov őrmester alakulatát egy Prágától alig ötven kilométerre fekvő erdős vidékre vezényelték. Ott még német katonák garázdálkodtak. De nem sokáig... A harcokban megedződött Ifjú röviddel hazatérte után folytatta tanulmányait, előbb a geotározla meg: a kockázat helyett ma hatásosabb, ha a KAN volt tagjai bekapcsolódnak a legális szervezetekbe és politikai pártokba, és a távolabbi időpontú célok érdekében ott fejtenek ki ellenzéki tevékenységet. A szervezet számos funkcionáriusa valóban Ilyen szellemben tevékenykedik. Részt vesznek illegális nyomtatványok terjesztésében, igyekeznek bizalmatlanságot kelteni a kommunista párttagok iránt, és a párt funkcionáriusainak durva, sértegető leveleket küldenek. Jelenleg a szervezet a röpcédula- és a rémhírterjesztésen kívül sokkal veszélyesebb taktikát választott. Tagjai befurakodnak a Nemzeti Front legális szervezeteibe, hogy belülről fejtsék ki bomlasztó tevékenységüket és alakítsák ki a szocialistaellenes légkört. Ezeket az embereket szocialistaellenes beállítottságukkal együtt nyilvánosan le kell leplezni. lóglal tanszéken, majd 1949-ben a Lenin Pedagógiai Intézetben nyerte el a diplomát. Éveken át tanít földrajzot, földtant, asztronómiát. Közben tanulmányokat, cikkeket, könyveket ír. Első természettudományi műve 1961-ben jelent meg. A közeljövőben adják ki a Lenin születése 100. évfordulójának tiszteletére Irt: „Menetelnek a természetkedvelők" című munkáját... K irályhelmecen sok-sok éven át semmi hírt sem kaptak Feketéék a Volga menti szovjet harcosról. A családba közben benősült Buzgó Miklós, Ilonka férje — aki csehszlovák katonaként szintén részt vett az ország felszabadításáért folyó harcokban — többször elmesélte a háború idején szerzett élményeit, s ilyenkor rendszerint szóba került Valerian Grigorjevícs is. Talán ismeretlenként látták is egymást? Ugyanis mindketten ugyanazon a frontszakaszon vonultak előre. Négy esztendővel ezelőtt előkerült a sárguló kockás papír, rajta Tolsztov katona címével. Az ifjabbik Buzgó, szülei segítségével megfogalmazta az elsó levelet a Szovjetunióba, de válasz helyett a levél érkezett vissza. így azt sem tudhatták, él-e egyáltalán a címzett? Egy év múlva a szomszédban lakó Mária Kvačkajová tanítónőhöz egy szovjet pedagógusnó érkezett Király helmecre. Feketéék, illetve Buzgóék megismerkedtek Matriona Szpiridonova ukrán tanítónővel, akit megkértek, hazaérte után kutassa fel katonaismerősük pontos címét. Újabb esztendő telt el s megérkezett a tanítónő értesítése: Valerian Grigorjevícs Tolsztov igazgatóhelyettes, tanár él, de más cím alatt. A megadott új címre elindult a középiskolás Buzgó Marienka által orosz nyelven megírt levél, ' amely talán még célba sem ért, amikor a Szovjetunióból Fekete János címére megérkezett Tolsztov tanár meleghangú levele ... Éveken keresztül jöttek-mentek a levelek. Nem maradtak el az ú.évi jókívánságok, a nők napjára rendszeresen küldött ajándékok sem. Valerian Grigorjevícs egyik válaszában közölte, nagy örömmel tesz eleget meghívásának s ellátogat Klrályheluiecre ... Erre ez év augusztus 2-án került sor. A Moszkvából küldött távirat alapján Fekete Ilonka férjével, Buzgó Miklóssal türelmetlenül várták az esti órákban Tiszacsernyőbe érkező moszkvai gyorsot. Este tíz óra kőiül befutott a gyorsvonat, az utasok közül többen kiszálltak. A vendég és a várakozók a sötét peronon többször elkerülték egymást. Az eredménytelen keresés lázában Ilonka az egyik lámpa alatt megállt. Tolsztov professzor, a hajdani felderítő katona sasszemével rögtön észrevette. A huszonöt év utáni találkozás örömét nehéz leírni. Annyi bizonyos, hogy őszinte és emberi volt. Amikor a taxi végighaladt Királyhelmecen, Tolsztov profeszszor felkiáltott: „Ott van, az a ház'" Ennek a háznak az udvarán, a lugas alatt együtt ülünk s beszélgetünk. A hajdani kiskatona ma is úgy érzi itt magát, mint odahaza. Nagyon sajnáljo, hogy a gondos „prímárral", Fekete János bácsival már nem találkozott és kedves, nyolcvannyolc esztendős Erzsi néni hibás szemével szintén nem láthatja őt... A kedves vendég, a visszatért harcos, Buzgó Miklós kíséretében járja a város és a környék üzemeit. Találkozott a város politikai és államhatalmi szerveinek képviselőivel. Készül végigutazni a Kassa—Zsolna—Prága közti útszakaszon is, amerre egy negyed évszázaddal ezelőtt lóháton, gyalog, fáradtan és sebesülten harcolt városaink és hazánk felszabadításáért. Szeretnénk, azzal a meggyőződéssel térjen vissza a hatalmas Volga folyó mellé, hogy országaink népeinek barátsága ma Is töretlen. KULIK GELLERT