Új Szó, 1969. augusztus (22. évfolyam, 179-204. szám)

1969-08-14 / 190. szám, csütörtök

EGY HARCOS VISSZATÉR... A LAKOSSÁG ELÉGEDETT Beszélgetés a diószegi körzeti hivatal vezetőjével Három hónap rövid idő, különösen ha egy új közigazgatási forma életképességét vizsgáljuk. Ennyi idő telt el ezóta, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya rendeletének ér­telmében június elsejétől Szlovákia több járásában körzeti hi­vatalok alakultak az úf közigazgatási forma gyakorlati kipró­bálása céljából. A „megfigyelési időszak" a nemzeti bizottsá­gokba történő választásokig tart. Az észlelt pozitívumok és negatívumok összegezése alapján kell kialakítani a jövő vég­leges közigazgatási rendszerét. Ez ideig Szlovákia-szerte kb. 120 körzeti hivatal kezdte meg működését. Járásonkénti elosz­tásuk nem egyenletes. Vannak járások, amelyeknek már egész területét felosztották körzetek­re, máshol pár, vagy csak egy körzeti hivatal kezdte meg ed­dig kísérleti működését. Ugyan­akkor Szlovákia több járásában (kb. 10-ben) még nem működik egyetlen körzeti hivatal sem. Milyenek az eddigi tapaszta­latok? Erre a kérdésre keresve választ ellátogattunk a galántai járás egyetlen körzeti hivatalá­ba. A körzet székhelye Diószeg (Sládkovičovo). A hivatal júni­us elsején kezdte meg tevékeny­ségét. A székhelyen kívül még Kismácséd, Ábrahám és Hoste tartozik a körzetbe, majd ki­lencezer összlakossággal. Ha az új forma beválik, a galántai já­rásban további tizenhat körzet alakul az 1970-es esztendőben. — Építésügyi, társadalombiz­tosítási (egészség-, szociális-, munkaügy), közgazdasági (ter­vező és beruházó), valamint ál­talános belügyi vonalon kezd­tük meg a működést. Valameny­nyi osztályvezetőnk szak-, illet­ve általános jellegű érettségivel rendelkezik. Átlagosan kilenc éve dolgoznak a nemzeti bizott­ságok vonalán — mondja Ta­kács Zoltán, a körzeti hivatal vezetője. — A hivatal megalakításakor voltak nehézségek a székhely kijelölésében? — A körzet a járási és a he­lyi nemzeti bizottságok egyhan­gú beleegyezésével jött létre. Figyelembe vettük a lakosság kérelmét is. Ennek alapján ma­radt ki a körzetből Kosút. To­vábbra ls Galántához, a köze­lebbi városhoz fog tartozni. A körzet falvait autóbuszjárat kö­ti össze a székhellyel, és e fal­vak lakossága már régebben is gyakran jött Diószegre vásárol­íii. — Eddigi munkájukról? — Nem egész háromhónapos tevékenységünk alatt 590 ügyet intéztünk el, legtöbbet a bel­ügyi vonalon. A lakosokkal jók a kapcsolataink. Hétfőn, szer­dán és pénteken félfogadási napokat tartunk a székhelyen, és minden második kedden kör­zetünk falvaiban. Ha marad probléma, más napokon is ki­megyünk a falvakba. Amit le­het, helyben elintézünk. Ha nem, átvesszük az ügyet, tíz na­pon belül tájékoztatjuk ügyfe­lünket a dolog megoldásának addigi folyamatáról, és legké­sőbb harminc napon belül vég­leges választ adunk. Ezenkívül szóban is nyújtunk felvilágosí­tást. — Konkrétan miben hozott újat, könnyítést hivataluk? — Elsősorban az építkezési engedélyek kiadásában. Az ügy­fél behozza vagy a fogadási na­pon lakhelyén átadja kérelmét a szükséges iratokkal együtt, és visszakapja a kész, elintézett engedélyt. Ugyanígy egészség­ügyi vonalon az orvosi vélemé­nyező bizottság is a székhelyen tevékenykedik. A temetkezési juttatásokat is ml intézzük. Bel­ügyi vonalon centralizáltuk az anyakönyvi nyilvántartást, de a munkavégrehajtás a helyi nem­zeti bizottságon maradt. Elég ott bejelenteni például az eskü­vőt, és mi kimegyünk a hely­színre. Megkezdtük két ősprob­lénia megoldását ls. Az egyik székhelyünk vízvezeték-hálózata, a másik pedig Kismácséd isko­lájának higiéniája. Ugyanakkor negatívum is akad. Például az iskolai éttermek vezetői ezentúl havonként egyszer hozzánk jön­nek be elszámolásra, holott ezt eddig a helyi nemzeti bizottsá­gon tették. Hiába adjuk ki mi az építési engedélyt, ha a Geo­déziai Intézet és a takarékpénz­tár a kölcsöniigyekben tovább­ra is csak a járási székhelyben tart hivatali félfogadást. Hatás­körünket tovább szeretnénk bő­víteni. Még mindig a járáson kell hitelesíttetni az építkezők­nek juttatandó árkiegyenlítése­ket, annak ellenére, hogy az előkészítő munkákat mi intéz­zük. A jövőben talán a fegyver­tartási engedélyeket is mi fog­juk kiadni, az adásvételnél szükséges tartozásmentességet azonban ezután is a járás fogja igazolni. — A körzet megalakulásával növekedett a hivatalnok-appará­tus? — Sokan azt gondolják, hogy az új hivatalok létesítésével ez törvényszerű. Pedig ennek majd­nem a fordítottja az igaz. Kör­zetünk székhelyén és falvaiban azelőtt 18 egész és 6 fél mun­kaidőben foglalkoztatott válasz­tott szerv és hivatali erő dolgo­zott. Belőlük a körzet átvett 11 teljes munkaerőt, régi beosztá­sában megmaradt 3 teljes, 3 fél, 1 negyed és 1 harmad munka­időben dolgozó munkaerő. — Milyen a kapcsolatuk a já­rási és a helyi nemzeti bizott­ságokkal? — Mindenkor részt veszünk a hnb-k ülésein, ugyanígy min­den hétfőn a járási értekezlete­ken. Következetesen teljesítjük a körzetünk hnb-in működő szakbizottságok határozatait. Ha azokban fogyatékosságot vagy hiányt észlelünk, akkor figyel­meztetjük a járási nemzeti bi­zottságot. — A lakosság mennyire elé­gedett eddigi tevékenységükkel? — A járási nemzeti bizottság­ra egyetlen panasz sem ment munkánkra. A lakosság elége­dett. EGRI FERENC A KAN szocialistaellenes jellege A Rudé právo augusztus 13-i száma elemzi a múlt évben meg­alakult KAN tevékenységét, szocialistaellenes beállítottságát. Az alábbiakban összevontan ismertetjük az elemzés legfonto­sebb részeit. A szervezet fő ideológusa és megalapítója az az Ivan Sviták, aki ma az amerikai Brzezinský­intézetben dolgozik és a szocia­lizmus bomlasztásának módsze­reit, stratégiáját keresi az USA kormánya és hírszerzőszolgala­ta számára. Sviták programnyi­latkozata szerint a KAN-ban (Elkötelezett Pártonkívüliek Klubja) kellett volna tömörül­ni a CSKP ellenzékének, hogy folyamatos és céltudatos tevé­kenységgel aláássák a párt po­litikai rendszerét. Ivan Sviták előszeretettet 'á­togattta már 1965-től az észak­morvaországi kerületet, és Ost­raván, ahol számos ismerőse van, vitaesteket rendezett. 1967 decemberében az ostravai kultúrházban egy nyilvános gyűlésen többek között kijelen­tette: „A jelenlegi időszak nagyon alkalmas arra, hogy egyesítsük mindazokat, akik nem tagjai a CSKP-nak azzal a céllal, hogy később döntő politikai erőként léphessenek fel az országban. Csak a megfelelő időpontra kell várni, amikor egy ilyen világ­nézetileg egyesített erő köve­telheti a Szociáldemokrata Párt legalizálását és hozzájá­rulhat a bel- és a külpolitikai koncepció rugalmas programjá­nak kialakításához". 1968 júniusában az ostravai Bezruč Színházban kijelentene, M agasan járt a nap, bőke­zűen szórta sugarait, amikor Királyhelmecen, a „Köszörű-domb" tövében be­nyitottam a Fekete család por­tájára. A szőlőlugas árnyéká­ban elhelyezett asztalnál kínált hellyel a házigazda, Buzgó Mik­lós és felesége, Fekete Ilonka. — Vendégükkel szeretnék ta­lálkozni — közöltem a háziak­kal. Néhány perc múlva szép szál ember kíséretében tért vissza a házigazda. A dereshajú vendég — aki nagyon messziről, a Vol­ga menti Csuvas Autonóm Szov­jet Szocialista Köztársaság Krasznaja Csetaj városából ér­kezett — férfias és barátságos kézszorítás közepette bemutat­kozott. — Valerian Grigorjevícs Tol­sztov a nevem .. Huszonöt év után barátként tértem vissza új­ra ezekhez a kedves emberek­hez, akik hasonlóképpen fogad­tak ... A mosolygós arc minden mozdulatából kiérződik szavai­nak mély őszintesége. Beszélt, folyvást beszélt, emlékezett Va­lerian Grigorjevícs, a felszaba­dító szovjet hadsereg hajdani katonája, ma kettős diplomás pedagógus, publicista, geoló­gus és csillagász. Újból átélte mindazt, ami egy negyed év­századdal ezelőtt és később tör­tént vele... A Az ifjú Valerian a Kazah­sztáni Egyetem geológiai tan­székének a hallgatója, midőn 1943 derekán a főiskola padjai­ból szólítja ki a haza ... He­ves harcokban edződik a fiatal vörös katona. Telnék a hetek, hónapok, hátrál a fasiszta né­met hadsereg. 1944-ben már Magyarország területén harcol Tolsztov közkatona egysége. — A Tiszánál szörnyű harcot vívtunk az ellenséggel —• em­lékezik. — Bombazápor pász­tázta a harcteret, betemetett a megbolygatott és aláhulló föld. Légnyomás ért, szinte megsüke­tültem. Eszméletlenül feküd­tem, ma sem tudom meddig. Sátoraljaújhelyen tértem ma­gamhoz. Félig gyógyultan me­neteltem tovább alakulatom­mal ... Délről közelítettük meg Királyheimecet 1944. november 27-én. Útközben belázasodtam s Helmecre teljesen kimerülten érkeztem. Egységünk parancs­noksága a városszéli ötödik, hatodik házban ütött tanyát. Parancsnokom, Ivan Vlagyimir Szotnyíkov őrnagy az egyik szomszédos házig kfsért, a ka­puban ott állt a gazda .... Fekete János bácsi — néhány évvel ezelőtt halt meg — kész­ségesen elvállalta a beteg szov­jet katona ápolását. Megállapí­totta, ez bizony tüdőgyulladás. Méliészkedett abban az időben, mézesvlzzel borogatta, keneget­te a lázas katona mellét, Ma­gyarországról orvosságokat szerzett számára, s három na­pon belül kezdett lábadozni a fiatal harcos, aki ma mint őszü­lő hajú tanár szemtől szembe ül velünk, ugyanazon a por­tán... — Sohasem tudom elfelejteni azt a jóságot, emberi gondosko­dást, amit velem, idegennel szemben tanúsított ez a kedves hogy 6 millió nem kommunistá­nak kell ellensúlyoznia a 2 mil­lió szervezett kommunistát. A KAN 1968 augusztusától kezdve, de különösen a 2000 szó után állandóan fokozta tevékenysé­gét, nyilvános akciókat szerve­zeti és megalapította előkészí­tő bizottságait. Jellemző, hogy a KAN kerületi bizottsága el nökségének egyik havtfovi tag­ja 1962-ben, visszaélve gazda­sági beosztásával, postautalvá­nyokat hamisított és 7600 koro­nával károsította meg üzemét. A kerületi bizottság egy másik tagját 1946—1966 között több ízben ítélték el a szocialista vagyon ellen elkövetett vétség, spekuláció és életveszélyes fe­nyegetés miatt. Akadt közöttük olyan, aki tiltott határátlépést követett el, és akadtak közöttük élősködők, botrányokozók stb. Amikor a KAN tevékenységét betiltották, ez hivatalosan meg is szűnt. Azonban illegálisan 'o­vább folytatódott. A szervezet egyik tisztségviselője Így ha­család — folytatja Valerian Grigorjevícs. — Fekete bácsi szakemberként sürgött körülöt­tem, mint egy kórházi főorvos, felesége, Erzsike néni volt a táplálékról gondoskodó házi­asszony és a kedves szöszke Ilonka a „primár" segítőtársa, tolmácsa, a „nővérke". Tíz nap múlva talpra állt a beteg katona, teljesen gyógyul­tan távozott három társával, akik érte jöttek. Mielőtt elin­dultak, a Fekete család bősé­gesen megvendégelte őket. Közben Ilonka egy kockás pa­pírt tett a felgyógyult katona elé. — Valerián, írd rá a címedet, hogy értesíthessük édesanyádat hogyléted felől... Valerian Grigorjevícs 1944­ben . . . . és ma. Még ina is megvan a sárguló kockás papírra vetett cím és egy Ilonkának ajándékozott szí­nes képeslap. Tolsztov közkato­na is zsebében a helmecl Fe­kete család címével vett búcsút a család tagjaitól és tovább in­dult lóháton a felszabadítók útján. Ez 1944. december 7-én történt... Valerian Grigorjevícs ma is tudja, egyébként zsebfüzetében pontosan feljegyezte, melyik napon szabadították fel Tere­best, Kassát, Iglót, Poprádot, Ružomberokot, Čadcát. Prágán keresztül a németországi Wür­bethal városig ért harcoló egy­ségével, amikor 1945. május 9­én kijelentették: véget ért a háború ... Vagy mégsem? Tol­sztov őrmester alakulatát egy Prágától alig ötven kilométer­re fekvő erdős vidékre vezé­nyelték. Ott még német kato­nák garázdálkodtak. De nem sokáig... A harcokban megedződött If­jú röviddel hazatérte után foly­tatta tanulmányait, előbb a geo­tározla meg: a kockázat helyett ma hatásosabb, ha a KAN volt tagjai bekapcsolódnak a legális szervezetekbe és politikai pár­tokba, és a távolabbi időpontú célok érdekében ott fejtenek ki ellenzéki tevékenységet. A szervezet számos funkcio­náriusa valóban Ilyen szellem­ben tevékenykedik. Részt vesz­nek illegális nyomtatványok terjesztésében, igyekeznek bi­zalmatlanságot kelteni a kom­munista párttagok iránt, és a párt funkcionáriusainak durva, sértegető leveleket küldenek. Jelenleg a szervezet a röpcé­dula- és a rémhírterjesztésen kívül sokkal veszélyesebb tak­tikát választott. Tagjai befura­kodnak a Nemzeti Front legális szervezeteibe, hogy belülről fejtsék ki bomlasztó tevékeny­ségüket és alakítsák ki a szo­cialistaellenes légkört. Ezeket az embereket szocialistaellenes beállítottságukkal együtt nyil­vánosan le kell leplezni. lóglal tanszéken, majd 1949-ben a Lenin Pedagógiai Intézetben nyerte el a diplomát. Éveken át tanít földrajzot, földtant, asztronómiát. Közben tanulmá­nyokat, cikkeket, könyveket ír. Első természettudományi műve 1961-ben jelent meg. A közel­jövőben adják ki a Lenin szü­letése 100. évfordulójának tisz­teletére Irt: „Menetelnek a ter­mészetkedvelők" című munká­ját... K irályhelmecen sok-sok éven át semmi hírt sem kaptak Feketéék a Vol­ga menti szovjet harcosról. A családba közben benősült Buz­gó Miklós, Ilonka férje — aki csehszlovák katonaként szintén részt vett az ország felszabadí­tásáért folyó harcokban — több­ször elmesélte a háború idején szerzett élményeit, s ilyenkor rendszerint szóba került Vale­rian Grigorjevícs is. Talán is­meretlenként látták is egymást? Ugyanis mindketten ugyanazon a frontszakaszon vonultak elő­re. Négy esztendővel ezelőtt elő­került a sárguló kockás papír, rajta Tolsztov katona címével. Az ifjabbik Buzgó, szülei segít­ségével megfogalmazta az elsó levelet a Szovjetunióba, de vá­lasz helyett a levél érkezett vissza. így azt sem tudhatták, él-e egyáltalán a címzett? Egy év múlva a szomszédban lakó Mária Kvačkajová tanító­nőhöz egy szovjet pedagógusnó érkezett Király helmecre. Feke­téék, illetve Buzgóék megismer­kedtek Matriona Szpiridonova ukrán tanítónővel, akit megkér­tek, hazaérte után kutassa fel katonaismerősük pontos címét. Újabb esztendő telt el s meg­érkezett a tanítónő értesítése: Valerian Grigorjevícs Tolsztov igazgatóhelyettes, tanár él, de más cím alatt. A megadott új címre elindult a középiskolás Buzgó Marienka által orosz nyelven megírt levél, ' amely talán még célba sem ért, ami­kor a Szovjetunióból Fekete Já­nos címére megérkezett Tolsz­tov tanár meleghangú levele ... Éveken keresztül jöttek-mentek a levelek. Nem maradtak el az ú.évi jókívánságok, a nők nap­jára rendszeresen küldött aján­dékok sem. Valerian Grigorje­vícs egyik válaszában közölte, nagy örömmel tesz eleget meg­hívásának s ellátogat Klrályhel­uiecre ... Erre ez év augusztus 2-án ke­rült sor. A Moszkvából küldött távirat alapján Fekete Ilonka férjével, Buzgó Miklóssal türel­metlenül várták az esti órákban Tiszacsernyőbe érkező moszk­vai gyorsot. Este tíz óra kőiül befutott a gyorsvonat, az utasok közül többen kiszálltak. A vendég és a várakozók a sötét peronon többször elkerülték egymást. Az eredménytelen keresés lázában Ilonka az egyik lámpa alatt megállt. Tolsztov professzor, a hajdani felderítő katona sas­szemével rögtön észrevette. A huszonöt év utáni találkozás örömét nehéz leírni. Annyi bi­zonyos, hogy őszinte és emberi volt. Amikor a taxi végighaladt Ki­rályhelmecen, Tolsztov profesz­szor felkiáltott: „Ott van, az a ház'" Ennek a háznak az udvarán, a lugas alatt együtt ülünk s be­szélgetünk. A hajdani kiskato­na ma is úgy érzi itt magát, mint odahaza. Nagyon sajnál­jo, hogy a gondos „prímárral", Fekete János bácsival már nem találkozott és kedves, nyolc­vannyolc esztendős Erzsi néni hibás szemével szintén nem lát­hatja őt... A kedves vendég, a vissza­tért harcos, Buzgó Mik­lós kíséretében járja a város és a környék üzemeit. Ta­lálkozott a város politikai és államhatalmi szerveinek képvi­selőivel. Készül végigutazni a Kassa—Zsolna—Prága közti út­szakaszon is, amerre egy ne­gyed évszázaddal ezelőtt lóhá­ton, gyalog, fáradtan és sebe­sülten harcolt városaink és ha­zánk felszabadításáért. Szeret­nénk, azzal a meggyőződéssel térjen vissza a hatalmas Volga folyó mellé, hogy országaink népeinek barátsága ma Is tö­retlen. KULIK GELLERT

Next

/
Thumbnails
Contents