Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-06 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

Harminc évig a föld alatt Mijas dél-spanyolországi falucska lakói közül senki sem ismerte fel azt az öreg, sápadt arcú embert, aki nemrégiben kissé bizonytalan léptekkel végigment a helység piacain. Pedig valamikor a helység polgármes- ­tere volt. Nem is csoda, ha nem ismerték, mert a ma 63 éves Manuel Cortez fodrászról, más néven Manóim­ról a spanyol polgárháború befejezése óta semmit sem hallottak. Felesége özvegyasszony ként élt közöttük. Pedig az egykori polgármester egy percre sem hagyta el a falut. Három évtizeden át saját házában élt elrejtve. Amikor végre napfényre lépett, kezében egy újság volt, amely a polgárháborús „bűnöket" elévültnek minősítő törvényt ismertette. Manuel Corteznek nem volt más bűne, mint az, hogy a republikánusok oldalán harcolt l'ranco ellen. 1939 egyik nyugtalan éjjelén, amikor a győztes falangista egységek országos tisztogató hadjáratot folytattak a volt köztársasági katonák ellen, Cortez visszatért falujába. Csak a feleségétől akart elbúcsúzni, hogy aztán valahová elmeneküljön. Az asszony azonban elbújtatta őt a ház egyik üresen álló, senki által nem ismert szobácskájában. Azóta senki sem hallott róla. Felesége, /uliana Cortez egyedül veegődött keresztül az életen. Varrónőként ke­reste meg kenyerét. Mindig más üzletben vásárolt, ne­hogy feltűnjék, túl sokat vásárol két személynek. Ami­kor lányuk, Maria, fé: jhez ment, az após csak a kulcs­lyukon keresztül nézhette meg vejét. Az első tíz évben a bujdosó még nagy ritkán, éjjelente kimerészkedett az utcára, de csak öregasszonynak álcáz­va, hosszú fekete ruhában, fekete fejkendőben, fekete fátyollal. De ezt is túl veszélyesnek találta, félt minden­től. Csak otthon, állandóan bezárt szobájában érezte magát biztonságban. Húsz éven keresztül nem mert kimozdulni rejtekhelyéről, és még akkor sem merte elhagyni szo­báját, amikor egy este a kulcslyukon keresztül észrevet­te, hogy tolvaj hatolt be a házba és ellopja az ezüst holmikat. Nehezen gyógyult ki egy súlyos influenzából, s amikor meglepte egy veseroham, a lánya az orvos előtt megjátszotta, hogy neki magának van rohama, hogy gyógyszert szerezzen apjának. Cortez szava halk és rekedt lett, mert évtizedeken át csak suttogva beszélt, arca halálsápadttá vált. A rádió és az újság volt egyedüli kapcsolata a külvilággal. Így tud­ta meg, hogy harminc év után Franco amnesztiát hirde­tett. Cortez ekkor felöltözött, cipőt húzott és kiment a^ utcára. Majd feleségével együtt Malagába utazott, jelent kezett a rendőrségen, személyi igazolványt kért és ka­pott is. Közben megtudta, hogy nem kellett volna 30 évig várnia, hisz azok a „bűnök", amelyekkel őt vádol­ták, a törvény szerint már 20 év után elévültek. Cortez azonban nem részesült teljes rehabilitálásban. Noha 1200 aláírással ellátott kérvényben újságírók, pa­pok, írók követelték, adjanak nyugdijat a régi állami tisztviselőnek, a kormány visszautasította a jogos kérést. fELŐRE) Lázadó irodalmárok Több mint 500 svéd iöltö és író rohanta meg a közelmúltban a négy legnagyobb svéd város­ban a nyilvános könyv­tárakat és — így akar­ván kedvezőtlen gazdasá­gi helyzete ellen tilta­kozni — több tonna könyvet elvitt. Az akciót a Svéd Szerzők Egyesü­lete szervezte és már jó­előre értesítették a stock holmi, göteborgi, malmöi és umeái központi könyv­tárakat az írók várható és különös látogatásáról. Az írók eddig minden olyan könyvért, amit az állami könyvtárból az ol­vasók kikölcsönöztek, 3 őrét kaptak és úgy vélik, hogy legalább 25 öre len­ne a méltányos. Ezért egy nap alatt mintegy 30 tonna könyvet „koboztak el". Göteborgban a tün­tetők 75 ezer kötet köny­vet zsúfoltak egy autó­buszba, amely egy zene­kar és az írók kíséreté­ben vonult végig a váro­son. Egyébként rendza­varás nem történt, és a rendőrök, a könyvtárak alkalmazottal megértő mosollyal szemlélték a lázadó irodalmárokat. (Schweizer lllustrierte J A XVII. század asszonyainak nem sok gondot okozott ruhájuk mellkivágása — ha a természet telt kebellel áldotta meg őket, akkor szabadon hagyták a természet aján­dékát, s ezen nemigen botránkoztak meg. A mai nő bájainak rafinált leplezését már frivolitásnak tartják. (QUICK) E egy japán autóbusz­társaság gépkocslve zetöi arról híresek, ltogy átlag egymillió kilométert tesznek meg baleset nél­kül. Titkuk: egy pszicho­lógiai elmélet, az életrit­muselmélet gyakorlati al­kalmazása. Az Ohni Tecsu­do Társaság 460 sofőrje minden reggel személyi grafikont kap, amelyről leolvasható saját életritmu­sának görbéje. A grafikon feltünteti. hogy milyen formában lesz az illető a Különleges grafikon szóban forgó napon, a nap minden órájában. Ha vala melyik napszakban előre láthatólag fáradt, vagy szórakozott lesz, reflexei lassúbbak lesznek a szoká sósnál, a grafikon figyel mezteti erre a veszélyre, úgyhogy a sofőr ebben az időszakban fokozott figye­lemmel vezet. A grafikon, összeállítá­sánál a születési dátum­ból indulnak ki. Az életrit­must 23 napos periódusok­ra számítják ki (az érzel­mi ritmus állítólag 28 na­pos, az Intellektuális rit­mus pedig 33 napos). Az első 11 nap a legjobb,, ilyenkor van az ember a legjobb formában. Legrosz­szabb a 14-től 23 napig terjedő időszak. Sigeo Morita, az Ohni Tecsudo Társaság elnöke 1968. Júniusában vezette be ezt az újítást, amely a so f örök tetszését ls meg nyerte. Tény, hogy a tár saság 12 megyei részlege közül a nagahamai részleg gépkocsivezetői átlag két mitliő kilométert tesznek meg baleset nélkül, az or­szágos átlag pedig a társa­ságnál egymillió kilométer. Meg kell mondani, hogy a tokiói pszIChoanalltlkal Intézetben egyelőre nagyon óvatosan értékelik az ú| módszert. (TEMPO) Meddig köteles az orvos mesterségesen életben tartani koros betegét? Dr. Kenneth O. A. Vickery angol egészségügyi dolgozó vé­leménye szerint, az orvosoknak le keüena mondaniuk a ma­gas életkorú páciensek mesterséges életben tartásáról. Dr. Vickery a Királyi Egészségügyi Társaság eastbourni ér­tekezletén kifejtette, hogy a nagyon koros páciensek el­árasztják az egészségügyi intézményeket, s az orvostudo­mánynak meg kell oldania a mesterséges életben tartás problémáit. t „Elérkezett az az idő — hangsúlyozta dr. Vickery — amikor meg kell határozni azt a legalacsonyabb életkort, amelyen túl a kezelő orvosoknak nem kötelességük mester­ségesen életben tartani pácienseket." Az angol egészségügyi dolgozó nézetei szerint az alsó korhatár 80 év lenne. Az idősebb páciensek esetében el kellene tekinteni az eddigi gyakorlattól. Példaként dr. Vickery Eisenhower tábornok esetét hozta fel. „Elképzelhetetlen a mesterséges életben tartásnak ettől megrázőbb esete — mondotta dr. Vickery. — Ha mindannyian ilyen procedúrának nézünk elébe, akkor borzalmas jövő vár ránk". Az Angol Orvosok Szövessenek szóvivője kijelentette, hogy Vickery nem vezető^^Wzícióban dolgozó egészségügyi dolgozó, és a saját nézeteiFfejtette ki. A szövetség nem ért­het egyet korhatár megszabásával, tehát az orvos kötelessé­geinek korlátozásával. Ezzel szemben Ernest Melling, az Agg Nyugdíjasók Nemzeti Szövetségének főtitkára egyetért dr. Vickery jaavslataival, annak ellenére, hogy betöltötte 83. életévét. (INTERNATIONAL HERALD TRIBÜNÉ) Egy konyái (Törökor­szág) kereskedő beszélő macskát tart. A macska több szót, ilyet például: Papa, mama, baba, meg gazdája nevét elég vilá­gosan kiejti. Turisták előszeretettel látogatják a kUlönös idomár házát, hogy magnetofonszalag­ra rögzíthessék a macs­kabeszédet. (OGONYOK) Egy jövőbelátó megjósolta, hogy San Francisco a tenger­be süllyed, Los Angeles per­nyévé és korommá válik, Kali­forniát, az USA legsűrűbben lakott államát elpusztítja a földrengés. A szemfényvesztő jóslatot sokat Idézik napjaink­ban azok is, akik mit sem ad­nak a „jóslatokra", mert saj­nos, a dilettáns előrejelzése­ket a tudományos megállapítá­sok ls valószínűsítik. A kali­forniai televízió egyik munka­társa fanyar humorral Ironi­zált a teljesen visszavonult életet élő Howard Hughes multimilliomos „bölcs előrelá­tásáról", amikor Hughes meg­vásárolta Las Vegast, arra Kalifornia a szakadék szélén? gondolván, hogy Kalifornia pusztulása után ez veszi át San Francisco szerepét. Megállapított tény, hogy Kalifornia alatt észak déli Irányban egy erős földkéreg hasadék húzódik, és például Berkeley az ismert egyetemi város és az iparáról híres Oakland éppen a szakadék szélén terül el. A tagadhatatlan veszély el sősorban a hadügyminiszté riumöt foglalkoztatja, ugyanis éppén Kaliforniában vannak az ország legagyobb repülő­gép- és rakétaüzemel, kísérle ti laboratóriumai és telepei, és ezek pusztulása súlyosan érintené az USA véderejét. Emellett például San Francis co, San Diego és Los Ange­les kikötői az ázsiai és Csen des-óceáni haditengerészeti operációk életfontosságú bázl sal. Egy katasztrófa esetében azonban a hadseregnek nem lenne ideje a „stratégiai ér­tékek" mentésére, hiszen a hajléktalanná vált milliók el­látásáról és a halottak száz­ezreinek eltemetéséről kellé ne gondoskodnia. A földrengés kísérőjelensé­ge a tűz. Az 1906. évi San I'ranclscó-i földrengés tapasz­talatai ls ezt bizonyítják. A katasztrófa akkor sem érte váratlanul a várost. A tűzol­tóság főparancsnoka kidolgoz­ta a földrengés és tűzvész pusztító erejének csökkentését célzó előzetes Intézkedéseket, amelyek közül azonban egyet­len egyet sem hajtottak végre. És a veszély első percében a tűzoltók főparancsnoka szív­rohamot kapott, és így lett a nyugati világ legnagyobb földrengés-katasztrófájának el­ső halálos áldozata. SCHWE1ZER ILLUSTRIERTE

Next

/
Thumbnails
Contents