Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-06 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

• OLVASÓINKNAK már több ször beszámoltunk arról, hogy Szergej Jutkevics szovjet filmrendező filmet készített Csehov ,,Sirály" című drámája megírásának körülményeiről s a mii pétervári premierjének fiaskójáról. Az „Egy kis novella témája" — ez a „Sirály"-be!i idézet a film elme — azóta már a moszkvai közönség elé került. Az „Egy kis novella témája" forgatásával csaknem egy időben Sidney Lumet, a „Tizenkét dühös ember" világhírű rendezője, magát az eredeti Csehov-művet vitte filmre. Főszereplői: Vanessa Redgrave, Simoné Signorét, |ames Mason, Dávid Warner. • LOU1S DE FUNES és fia együtt filmeznek, ők a főszerep lői a Hibernatus cimű, a század elején játszódó vígjátéknak. • LIV ULLMANN alakítja a női főszerepet André Malraux Emberi sorsok című híres regényének filmváltozatában. • DANY CARREL és Vves Ro bert a főszereplő kettőse a fran cia „régi szép időkben", 19110 ban játszódó Clerainbard című, most készülő vidám filmnek, amelynek forgatókönyve Marcel Aymé nagy sikerű színdarabja alapján ké szült. Vanessa Redgrave a Cannes-ban bemutatott Isadora cimű film címszerepében. meg: nyitott sportkocsiján utazva hosszú tűzpiros sálja a kocsi kerekére csavarodva hurokba szőrűit a nyakán és megfojtotta. Amikor Kari Reisz elhatározta, hogy Isadora Duncanról filmet készít — amely teljes egészében az emlékek vetülete és a hősnő szubjektív meglátása — elsősorban színésznőt kellett találnia, aki a táncosnő lényét nemcsak külsőleg, de belső mivoltában is szuggesztív módon vissza tudja adni. Persze, ez nem volt könnyű, hiszen Isadora Duncan táncosnő volt, lelkivilágát és művészetét táncban, mozgásban fejezte ki. Igaz, Reisz találhatott volna alkalmas színésznőt, aki ugyan nem táncol, s a táncos jeleneteket megoldhatta volna dublőzzel is. Viszont ő feltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy a tánc élményét, amely semmiképpen sem választható el a hősnőtől, színésznő adja vissza. Szerencséje volt, amikor eszébe jutott Vanessa Redgrave neve, aki 1960ban már szerepelt egyik filmjében. A szerepben Vanessa is megtalálta életének nagy álmát — a balettot, a táncot. A színésznő, aki 1937. január 30-án született Londonban, a híres-neves Redgrave színészcsaládban, már gyermekkorában táncosnői karrier után vágyódott. Hároméves korától balettot tanult, de a sors nem volt hozzá kegyes. Tizenegy évi nehéz munka után álma mégsem teljesülhetett, mert oly magasra nőtt, hogy karcsú alakja minden tehetsége ellenére sem érvényesülhetett a balettben. A sors tehát más irányt szabott életének: 14 éves, amikor prózai szerepben először lép színpadra. Anglia Vanessában nagyszerű balett-táncosnőt vesztetf el, de ahogy nagyon gyorsan bebizonyosodott, ugyanolyan nagy drámai színésznőt nyert személyében. Kisebb szerepek után — hála családja, különösen édesanyja gondoskodásának, aki türelmesen vezette be a színpadi veszély rejtelmeibe — sikert siker után arát. Robesonnal játszik az Otellóban, 1960-ban Shakespeare „bősz Katáját" (Makrancos hölgy) játssza. Ekkor már az év legjobb színésznőjének kiáltják ki, s ezt követően eseményszámba megy a „Vízkereszt, vagy amit akartok" Rosalinda alakítása. És színpadi sikereit így lehetne sorolni tovább. Filmkarrierje hasonlóképpen nagyszerű. Erről különben mi is meggyőződhettünk. hiszen a Camelot című (nálunk Artus király és udvara címen ismert) musicalban nemcsak remekül játszik, hanem kitűnően éne kel is. A Nagyítás című Antonioni filmben — amelyet kritikusaink az év legjobb külföldi filmjének nyilvánítottak, s alkotóját a közelmúltban kitüntetésre érdemesítették, — mélységes átéléssel adja vissza a rej télyes hősnőt. Ez egyébként meghozta számára az Os cart. Reisz Morgan című filmjében nyújtott alakításáért először nyeri el a cannes-i filmfesztivál színészi díját. Isadora alakításáért ezt a díjat másodszor nyeri el Vanessa Redgrave Ám nemcsak a balett és a balett iránti szerelme predesztinálta Vanessát Isadora Duncan szerepére. Ez a nagyon szoros belső kapcsolat természetesen igen sokat jelentett a szerep művészi megformálásában, de úgy vélem, hogy a tökéletes harmónia kialakításában más összefüggések is szerepet játszottak. A táncosnőben és a színésznőben például közös vonás a szilárd művészi céltudatosság, az, hogy egyikük sem volt hajlandó olyan szerepet vállalni, amely ellentétben áll ízlésével és művészi meggyőződésével. Közös még bennük az előítélet iránti kérlelhetetlen gyűlölet, az életben és a művészetben egyaránt. Ez Isadorának annak idején nem egy esetben keserű pillanatot szerzett, Vanessának viszont közéleti szereplése egész sor rosszalló újságcikket eredményezett. Vanessa ugyanis nagyon akti van harcol a nukleáris há ború veszélye ellen (a lord Russell alapította bizottságnak a tagja), azonkívül, ha teheti, nyilvánosan is szót emel a vietnami háború ellen. S nem egyszer került börtönbe, mert számtalan tüntetés élén haladt, s a tá madók „extravagány Lady"nak bélyegzik. De Vanessa hajthatatlan és nem adja fel nézeteit. „Ha az ember nem mondja ki azt, amit gondol, akkor felesleges is gondol koznia" — hangoztatja. Véleményem szerint a valóban tökéletes alakítás nemcsak a nagy tehetség kérdése, hanem a két kimagasló személyiség jellemének — ha bár életpályájuk nem is mutat hasonlóságot — sok kö zös vonása, amely össze kapcsolja őket. A filmmel kapcsolatban különben egyes kritikusok bizonyos fenntartásokkal élnek, már ami a történés illusztratív és epizodikus voltát illeti. De egyben megegyeznek: Vanessa alakítása egyszerűen csodálatos, kitűnő, rendkívüli. M. FIALA K

>arl Reisz angol rendező Isadora című filmjéről szólova tulajdonképpen olyan nem mindennapi, ritka esetről kellene beszámolnunk, amely a filmvilágban valódi csodának számít. Ez a csoda pedig nem más, mint a történelmi személy és az őt megelevenítő színész esznényi harmóniája. Hogy ily tökéletes harmónia létrejöhessen, ahhoz lényegesen több kell, mint külső hasonlatosság, vagy tehetség, legyen az bármilyen nagy. Ez a szóban aligha kifejezhető „több" a két alak vagy talán pontosabban a két életpálya találkozása, belső mentális síkon. Ilyen ritka, csodálatos találkozás történt ebben a kiváló angol filmben, a hősnő — Isadora Duncan, a híres amerikai táncosnő — és életrekeltője, Vanessa Redgrave, a híres angol színésznő között. A film Isadora Duncan életét eleveníti fel, egy életpályát tele drámai mozzanatokkal, az alkotás túlfűtöttségével s mindazzal, ami Isadora körül az évszázad egyik legérdekesebb művészlegendáját alakította ki. Az érdekes táncosnő már 12 éves korában szenzációként hatott a könnyű nyűgöz kifejezőeszközeinek újszerűségévél. A film a nagy művésznő életének csaknem 30 esztendejét öleli fel, attól fogva, hogy elhagyta Amerikát és elindult Európába, ahol várost város után, országot ország után hódított meg. Tánca és megjelenése egyaránt bombaként hatott: Isadora mezítláb táncol, libbenő tunikában; lényét a görög vázák kecses alakjaihoz hasonlíthatnánk. Táncol császárok és királyok előtt, mesés vagyonok hullanak az ölébe, amelyeket aztán könnyedén, két kézzel szór szét. A forgatókönyv a táncosnő visszaemlékezéseire épül, amelyet 1927-ben a francia Riviérán diktált. A memoár mintegy töredékekben foglalja össze életét, szerelmeit, művészetét. A filmvásznon megjelenik Graige (James Fox alakítja), a neves angol színházszakértő és a párizsi milliomos Singer, aki vagoynát varrógépekkel szerezte. Az első szerelem színhelye Berlin, a másodiké Párizs, s mindkettőnek egyegy gyermek a gyümölcse, akik azonban tragikus körülmények között meghaltak. És aztán a legromantikusabb szerelem egyikének lehetünk tanúi. Isadora ISADORA és VANESSA szórakoztató műfajban, ám Idővel túlnőtt a kezdet keretein és sokkal többre vitte. A tánc mesteri reformátora lett, aki a mozgást kiszabadította a klasszikus balett szigorú béklyóiból, s megközelítve a szabad természet elbűvölő báját, le1922-ben a Szovjetunióba utazott, ahol tánciskolát alapított. Itt találkozott a nála sokkal fiatalabb költővel, Jeszenyinnel... A táncosnő élete rendkívül izgalmas és nyugtalan volt. S amilyen szokatlanul élt, olyan szokatlan módon halt Vanessa Redgrave örökíti meg Isadora Duncannek, a századforduló nagy tancosnojenek alakját egy baletlfilmben, mely Isadora Duncan e

5ykon tanckreaciója alapján készült. A chicagói születésű Isadora Duncan a szabad tanc lelkes propagálója volt, szembeszállt o klasszikus balettel s antik gorog táncelemeket vett át. Táncszámait mezítláb, görög khitonbon adta elő. London, Párizs és Berlin után Moszkvába került/Rokonszenvezett a forradalommal, s iskolát nyitott „a tánc forradalmasítására". A kalandos életű táncosnő házasságot kötött Szergej Jeszenyinnel, a tragikus sorsú orosz költővel. 1924-ben hagyta el a Szovjetuniót. Negyvenkét évés korában autóbaleset áldozata lett Olaszországban. (VIE NUOVE)