Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-06 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

y k A SORS KEZE A

'vittek az egyik szívgyógyászati osztály különszobájába. Két ápolónő leborotválta egész testemet. A sebészcsoport állandó ügyeletet tartott arra az esetre, ha megfelelő szívadót találnak. Nyilvánvaló volt, hogy ha meg akarnak menteni, ezt hamar kell tenniük. Nem volt már étvágyom, testsúlyom 80-ról 70 kilóra csökkent. Szomjúság gyötört, de nem volt szabad csak napi 4 pohár vizet vagy más folyadékot innom, mert kímélni kellett a nehezen dolgozó szívet. A szakadék mélyén voltam már, amikor a Sors döntött: harminc kilométerre a kőháztól, Cape Town végeláthatatlan külvárosain túl, a Vishöek néven ismert szakaszon olyan dráma következett be, melynek én életemet köszönhetem. 1968. január 1-én történt, forró nyári napon. Cape Town minden lakosa ünnepelt. A tengerpartot ellepték ' a napozók, fürdőzők. Ezek között Clive Haupt huszonnégy éves félvér gépgyári munkás és felesége, Dorothy, akivel mindössze néhány hónappal előbb kötött házasságot. Valaki feldobott egy labdát, Clive is bekapcsolódott a játékba. Majd nevetés közben fejjel előrebukott, és mozdulatlanul elterült. — Biztosan elaludt — kacagott a jelenet egyik tanúja. Mások azt hitték, hogy tetteti magát, mert szerette a tréfát. De a felesége rögtön tudta, hogy va lami szokatlan történt. Odaszaladt, és hátára fordította. Clive Haupt ájultan, duzzadt ajakkal és nyelvvel feküdt. Szája habzott. Gépkocsin azonnal egyik közeli kórhába vitték, onann pe dig mentőkocsival egy jobban felszerelt intézetbe, a wynbergi Victoria kórházba szállították. Amikor odaérkezett, még gyengén lélegzett. Dr. Sacks, a szolgálatos belgyógyász meglepetten tapasztalta, milyen fiatal és erőteljes alkatú a beteg. Megállapította, hogy villámcsapásszerű agyvérzésről van szó. Tíz perc múlva megszűnt a légzés. Ez azt bizonyította, hogy az agy helyrehozhatatlan sérüléseket szenvedett. Az orvos természetesen megpróbálkozott a mesterséges légzéssel. Már az első adag levegőre a szív láthatóan verni kezdett. A mesterséges légzés kétségtelenül nem tarthatja sokáig működésben, de rendkívül erős szív lehet, ha ilyen gyorsan és erőteljesen reagál. Az orvos tudta, hogy a második szívátültetéshez donort keresnek. Azonnal telefonált dr. Coert Ventern-nek, Schrlre professzor egyik tanársegédjének. KlNZÖ VÁRAKOZÁS A betegszállító autó valamivel délután 5 óra után érkezett a Groote Schuur kórházba, és ott folytatták a küzdelmet a halállal. A váróteremben Dorothy Haupt, az anyja és Muriéi Haupt asszony, Clive anyja várakozott. Dr. Venter 19 órakor közölte Dorothyval, hogy férjének állapota válságos. Az orvosok nem hagyták abba a küzdelmet, de sokat nem tehettek: ütőérszakadás történt az agyban. Felteszi a kérdést: beleegyezését adja-e ahhoz, hogy CliVe szívét átültessék más emberbe? Átültetni a szívét? A férje agonizál, amikor délben még együtt voltak a tengerparton? Mindez valótlannak tűnt. Dorothy Haupt pillanatokig nem jutott szóhoz. Majd sírva válaszolt: — Igen, ha ez lehetővé teszi egy élet megmentését, vegyék a szívét. Dorothy maga ment oda Clive anyjához, hogy megkérdezze, ő is hozzájárul-e fia szívének átadásához egy haldokló megmentése végett. A szerencsétlen anya szintén beleegyezett. Dr. Botha, a csoport immunológusa vezetésével az orvosok ezután hozzáfogtak a szükséges vizsgálatokhoz, annak megállapítására, hogy az adó szíve alkalmas-e átültetésre. Szívverését elektronikus monitor regisztrálta. Azután egész sorozat vizsgálatot végez-, tek, hogy meghatározzák, vajon Haupt® szöveteinek genetikus Jellegzetességei összeférnek-e az enyémekkel. Egy szív vagy más szövet átültetése nem csupán a sebész ügyességétől és bátorságától függ, bármilyen nagy legyen is. Az átültetett szervnek „tapadnia" kell, s ehhez az szükséges, hogy a test befogadja az új szövetet, ne jelentkezzen visszautasításl folyamat. Az átültetés előtt meg kell tehát bizonyosodni arról, hogy az adó és fogadó vércsoportja kompatibilis-e, és csak akkor lehet késhez nyúlni, amikor a tesztek siker kilátására biztatnak. MEGKEZDŐDIK A MŰTÉT Január 1-én este altatót vettem be, másnap reggel idegcsillapítókat adtak, amint az műtéti beavatkozás előtt szokásos. Clive Haupt, a halál küszöbén, már ott feküdt a műtőasztalon; mechanikus berendezés biztosította légzését. Az altató orvos kis adag atropont fecskendezett erembe. Ez szárító hatással van a szájüregi, a torok- és a hörgő-váladékra, így megakadályozza, hogy a légutakon nyálka vagy váladék rakódjék le. Azután pentothal-injekciót adott, mire azonnal elvesztettem eszméletemet. Egyik orrlyukamon át a nyelőcsövemig érzéstelenítő készülékhez kapcsolt gumicsövet eresztettek le, melyen keresztül halothan és dinitrogénoxid gázt lélegeztettek velem (utóbbit ré gen kéjgáz néven ismerték, egyébként gyakran alkalmazzák a fogsebészetben). Miután a pentothal hatása gyorsan eloszlik, a két gáz együttesen érzéketlen állapotban tartja a beteget. Amikor a sebészek megkezdték a tulajdonképpeni műtétet, Clive Haupt már halott volt, jóllehet a mechanikai berendezés még működtette szívét. Miveszi a vérkeringés feladatát, mialatt a szívben és a tüdőben rövidzárlatot idéznek elő. A berendezés hőszabályozóval van összekötve, ami lehetővé teszi a vér hőmérsékletének leszállítását, s így a beteg szervezetének lehűlését. A szövetek lehűtése csökkenti oxigénszükségletüket, ezzel növekszik a műtét lefolyásának biztonsága. A mesterséges szív-tüdőhöz kapcsolt műanyag-katétereket beállították, egyiket a nagy gyűjtőerek bejáratánál, másikat a vastag combcsontverőérben. Most már minden készen állt az eltávolítás megkezdéséhez. FELELED AZ ÜJ SZÍV Hozzávetőleg ebben a pillanatban állapították meg Clive Haupt klinikai halálát. Lélegzése teljesen megszűnt, az elektrokardiográf nem regisztrálta többé a szívizom legkisebb tevékenységét sem. Most az volt a lényeges, hogy ne veszítsenek időt, mert különben a szerv oszlásnak indulhat és átültetés után sem működik majd. MEMOÁRJA helyt a szívdobogás megszűnik, a szervet a lehető leggyorsabban kell átültetni, különben a szövetek oszlásnak indulnak. Arra volt tehát szükség, hogy a válságos pillanatban készen legyek az „oltvány" befogadására. Barnard professzor szikét vett keszt'yűs kezébe, és bemetszett mellembe az ádámcsutkátől egészen a köldök fölöttig. Eltávolította a bőrt és az alatta levő szöveteket, feltárta a szegycsontot. Különleges szalagfűrésszel teljes hosszában átmetszette a csontot. Kampó alakban görbített távolítók biztosították a mellkas széleinek nyltvatartását. Most láthatóvá vált, hogyan ver a szívem a szívburoknak nevezett hártyazacskóban. A burok felnyitása után előtűnt a szív, az ütőerek és visszerek. Légzésemet ebben a stádiumban még az érzéstelenítő készüléken át a légzőszerveimbe juttatott gáz biztosította. A sebész most láthatta a beteg szívet. Figyelmes vizsgálat megerősítette abban, amit már tudott: olyan rossz állapotban voltam, hogy csak átültetés menthetett meg. Barnard professzor gyapotfonalat hurkolt az aorta és a szívbe torkolló, illetve kiinduló többi ér köré. Elővigyázatból, hogy könnyebben dolgozhassák, amikor leválasztja a beteg szervet. A nyitott szíven végzett műtéteknél a szív működését bizonyos időre leállítják. De akkor is biztosítani kejl a vérkeringést. Ezért van szükség mesterséges szív-tüdő berendezésre. Ez átFelnyitották a halott mellkasát, és szívéhez második mesterséges szív-tüdőt kapcsoltak. A főereket elmetszették, és a szívet megszabadították minden tartozékától. A mesterséges szív-tüdőben tárolt, korábban már lehűtött vért eresztettek belé, így hőmérséklete a normális 37 fokról hozzávetőleg 16 fokra süllyedt. A szívet ekkor kiemelték az adó mellkasából és 10 fokra lehűtött Ringeroldatba' helyezték. Ez olyan sós tápoldat, mely nagyon hasonlít az élő szöveteket állandóan átitató szervi folyadékokhoz. Barnard professzor olyan gyorsan operált, hogy a leírtak mindössze két percet vettek igénybe. Az adó szívét, a tápoldatban azután abba a műtőbe vitték, ahol én feküdtem. Harmadik mesterséges szív-tüdőhöz kapcsolták, mely ugyancsak lehűtött vért szivatytyúzott belé, hogy életben tartsa. A sebészek ekkor ércsipeszekkel lezárták az én szívemhez vezető vivőés ütőereket. Működésbe lépett a mesterséges szív-tüdő. Helyettem „lélegzett", és hideg, tiszta vér keringését biztosította egész szervezetemben szívem és tüdőm kivételével. Hőmérsékletem mintegy 21 fokra süllyedt. Barnard professzor elmetszette a beteg szervbe torkolló valamennyi véredényt, és kiemelte a szíveifiet onnan, ahol ötvennyolc éve helyet foglalt. A mellemben keletkezett óriási üreg megrendítette még ezeket a körülöttem tevékenykedő embereket is, pedig jó idegzetűek. Elvégre csupán másodszor végeznek ilyen kísérletet. Valójában Barnard nem cserélte ki egész szívemet. Helyén hagyta a hátsó részt a két szívpitvarral, jobboldalon a nagy gyűjtőerek végét, s a baloldalon a tüdőbe vezető ereket. Meghagyta a „csonkokat". Az adó szívét kivették a tápoldatból, és betették az üregbe. Lemetszették a szívpitvar egy részét, és gondosan utánaszabták, hogy pontosan illeszkedjék a mellkasomban maradt csonkokhoz. Mielőtt új szívemet odavarrták volna, hozzákapcsolták vénáimhoz és a többi nagy véredény végéhez. Most már minden a helyén volt. Nera maradt más hátra, mint eltávolítani a véredényeket szorító csipeszeket, hogy a vérem ne terelődjék többé a mesterséges szív-tüdőbe, hanem beáradjon az új szívbe. Ez volt a döntő pillanat. Az átültetett szív átveszi-e vérkeringésem biztosításának feladatát? Feléled-e? Igen, feléledt. Mihelyt a vér beáradt, ismét verni kezdett, és a sebészeknek nem volt szükségük arra, hogy elektromos ütéssel ösztönözzék, amint azt várták. A mesterséges szív-tüdő most már feleslegessé vált. Vérem melege hamarosan normális hőmérsékletre emelte ú) szívemet. A műtét azonban még nem fejeződött be. Még hátra volt a szívburok bevarrása, a mellkas bezárása és bőröm összefogása. Amikor hét óra múltán minden befejeződött, ismét a tolókocsira helyeztek, és elhagytam a műtőt. A csővezetéket légcsövemben hagyták, hogy szükség esetén könnyítse a légzést. Karjaim visszereit szondákkal tűzdelték tele, hogy számolva a rám váró kemény megpróbáltatásokkal elősegítsék a létfolyamatokat, és biztosítsák táplálékomat. ELSZIGETELVE A következő négy napról nincs semmilyen emlékem. Az ötödik napon végre megállapítottam, hogy még mindig ezen a világon vagyok. Ha ez csalódást is okoz azoknak, akik arra számítanak, milyen szép szavakkal köszöntöttem a történelmi jelentőségű eseményt, mely visszaadta életemet, első szavaim igen egyszerűek voltak: — Élek ... jól lélegzem. De milyen mámoros is volt a valóság, melyet ilyen ügyetlenül igyekeztem kifejeznil Hamarosan tudatára jöttem állapotomnak. Mellem nem nagyon fájt, tulajdonképpen nagyobb fájdalmaim voltak néhány évvel előbb egy sérvműtét után. Többször megkérdeztek, mit érzek abból kifolyólag, hogy egy halott szívével élek, hogy vannak-e különös érzéseim, hogy másképpen érzek, megváltozott-e a személyiségem, érzelmeim, véleményem? Nem, pillanatra sem éreztem semmi furcsát. Egyébként tartozom az igazságnak annak kimondásával, hogy bármit is állítanak a költők, nincsen sem arany szív, sem kő szív, sem könnyű szív, sem nehéz szív. Csupán egy többé-kevésbé szilárd izompumpa. Ugyanaz a Philip Blaiberg vagyok, aki a műtét előtt. Ügy gondolom: eltávolították a szívemet... mintha a vakbelemet vették volna ki. Eileen számára ezek az első napok kínosak, aggodalommal telítettek voltak. Minden félórában telefonált a kórházba, hogy tájékozódjék állapotomról. Az orvosok derűlátása nem feledtette el, hogy még távolról sem úsztam meg a dolgot. Amikor megtudta az adó nevét, és azt, hogy az átültetésre Clive Haupt édesanyja és fiatal felesége hozzájárulásával került sor, nem mulasztotta el kifejezni mélységes háláját. Húszezer emberrel egyetemben vett részt a fiutalember temetésén. A szívélyes fogadtatás, melyben a feketebőrű lakosság részesítette, szívbemarkoló volt. Én is felhasználom az alkalmat, hogy kifejezzem hálámat a két nőnek, akit rettenetes fájdalma nem akadályozott meg abban, hogy szánalmat érezzen egy ismeretlen iránt. Nekik köszönhetem az életem. A fertőzés minden kockázatának kizárására a kondicionált levegőjű kórtermet, ahol feküdtem, teljesen elszigetelték. Mielőtt beléptek volna hozzám, az orvosok és ápolónők „ütköző övezetben" kezdtek levetkőzni, teljesen steril maszkot, sapkát, papucsot vettek fel. Egy másik szobában úgy mostak kezet, mint sebészeti műtétnél szokásos, majd steril köpenyt és kesztyűt vettek fel. Aki egyszer kiment az én szobámból, az csak újabb rituálé után jöhetett vissza. A steril bútort, orvosi eszközöket és padlót négy óránként lemosták fertőtlenítő szerrel. Állandóan ügyeltek arra, nehogy a levegő, vagy a műszerek betegséghordozó csírákat tartalmazzanak. Diétás kosztomat hermetikus edényben hozták a kórház konyhájából — szobámban melegítették fel. Hetekig csak desztillált és sterilizált vizet ihattam. (Folytatás a 11. oldalon.) g I