Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-06 / 27. szám, Vasárnapi Új Szó

• A megoldás kulcsa a termelésben van ® Vállalati és központi tervek — ellentmondásban • A minisztérium szerződést köt a termelővel • Minden indokolatlan mulasztás — büntetendő ® Nem csaphatjuk be önmagunkat Országvezetói beszédekben, a párt- és állami szervek üléseiről kiadott közleményekben, határozatokban sokszor ismétlődő kitétel: a gazdasági helyzet súlyos, aggasztó. A kisember — aki már az üzletekben is tapasztal egyet s mást — tudja, ha a nehézségeket „fönt" is ilyen nyíltan kimondják,, akkor tényleg baj van. És nyomban aggódni kezd összekuporgatott pénzének sorsáért, családja szerény életszínvonaláért, mert a helyzetet ecsetelő „fentről" kapott tájékoztatásokban mindannyiszor pontosan meg nem magyarázott, ezért titokzatosnak, gyanúsnak tűnő intézkedésekről is szó esik. A szövetségi miniszterelnök a napokban ismét kijelentette: semmilyen pénzreform nem lesz; a helyzet megoldásának kulcsa a termelésben van. Ez látszólag megnyugtató, mert a kisembernek nem kell félnie attól, hogy eg'yszerre leértékelődik megtakarított néhány ezer koronája, de ugyanakkor aggodalmat kelt: vajon a termelők tovább emelhetik-e az árakat, s vajon a termelésben dolgozó kisembert közvetlenül nem rövidítik-e meg az országos gazdasági helyzet rendezése érdekében. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kormánya a CSKP KB májusi és az SZLKP KB júniusi plenáris ülése határozatainak alapján a múlt hét végén tárgyalt a gazdasági helyzet konszolidációja érdekében foganatosítandó intézkedésekről. A kitűzött elvek és feladatok, a kormány konkrét tettei - mint későb látni fogjuk - valóban összhangban vannak azzal az irányelvvel, hogy gazdaságunk válságos helyzetét csak a termelés és az irányítás hatékonyabbá tételével lehet leküzdeni. A munka intenzitásának növelése és minőségének javítása az egyetlen lehetséges mód arra, hogy a válság elmélyülését megakadályozzuk és a konszolidációt elérjük. Tehát sem a pénzbeváltás, sem a vég nélküli áremelés, sem pedig a bérek csökkentése vagy emelkedésük ésszerűtlen megakadályozása nem jön számításba. De szerephez jut a piacitermelési viszonyok hatása, mégpedig fokozott központi irányítási segédlettel, tudatos központi szervezéssel. Szerződést kötnek a központi szervek és a termelővállalatok A kormány egyik leghatásosabbnak ígérkező intézkedése szerint július 15-ig az ágazatilag illetékes minisztériumok szerződést kötnek a vezér- vagy a szakágazati igazgatóságokkal esetleg egyes vállalatokkal a szövetségi kormány 1969-re vonatkozó gazdaságfejlesztési irányelveinek teljesítésére. Miért van szükség a központi irányításnak e sajátos, újszerű formájára? Legfőképpen azért, mert nagy eltérés van a központi szervek 1969-re vonatkozó gazdaságfejlesztési irányelvei s a vállalati tervek között. A vállalatok kisebb arányú termelésnövekedést terveztek, mint amilyet a kormány irányelvei meghatároztak. Hasonló az eltérés a munkatermelékenységet illetően, de fordított a helyzet a bérnövekedéssel, a dotációkkal, a költségvetési befizetési kedvezményekkel, valamint a beruházásokkal kapcsolatban: a vállalatok sokkal többet akarnak, mint amennyit a központi irányelvek ésszerűnek tartanak. Ha ezekben a kérdésekben a követelményeket és a lehetőségeket nem sikerülne összhangba hozni, egyre fokozódna az infláció reális veszélye, vagyis még több pénz kerülne forgalomba anélkül, hogy az árumennyiség is növekedne, tehát hogy vásárolni lehetne érte. A július közepéig megkötendő szerződések célja ezért az, hogy a termelők valóra váltsák a kormány gazdaságfejlesztési irányelveit. Ezek az irányelvek törvényerejűek, tehát kötelezőek minden gazdasági szerv és szervezet számára, ugyanakkor kiegészítendők a kormány későbbi, esetleg új rendeleteivel. A szerződésekben konkrétan meghatározzák a termelővállalatok árutermelési és exportfeladatát, valamint a legfontosabb beruházási építkezések iránt kötelezettségét. Ugyanakkor pontosan kijelölik a bér- és árfegyelem megszilárdítására, a költségvetési dotációkra és kedvezményekre, valamint a befizetésekre vonatkozó intézkedéseket, és végül megszabják a szerződés nem teljesítésekor esedékes szankciókat, amelyek lehetnek: a költségvetési dotáció csökkentése vagy megszüntetése' a bérnövekedés maximális arányának meghatározása, a gazdasági vezetők fizetésének, prémiumának és nyereségrészesedésének csökkentése stb. Ebből a néhány adatból is látni, hogy a szóban forgó szerződések a központi gazdasági irányítás döntő eszközeivé és a konszolidáció hatásos tényezőivé válhatnak, ha a minisztériumok és a termelővállalatok is kellő igényességgel és következetességgel látnak hozzá megkötésükhöz és teljesítésükhöz. A felelősség és a szankciók konkrét meghatározása feltétlenül ösztönző hatású lesz a feladatok teljesítésére. Nagyobb bér és jutalom csak több munkáért A kormány további intézkedései elsősorban a szerződésekre épülnek, ezek létrejöttét és hatékonyságát segítik elő. Ezt a célt szolgálja például a nyereségrészesedések (vagy a nyereségrészesedési előlegek) kifizetésének a beszüntetése a szerződések megkötéséig; az érvényes gazdasági szabályokkal kapcsolatos további kivételek megtagadása; a termélési-gazdasági egységek, vállalatok és üzemek vezető dolgozóinak jutalmazására vonatkozó 131/67. számú miniszteri rendelet érvényességének felfüggesztése; utólagos költségvetési befizetésre való kötelezés az aránytalanul nagy bérnövekedés esetén; a maximális bérnövekedés limitjeként 3 - 3,5 %) * elrendelése azokban a vállatokban, amelyekben alacsony a gazdálkodás hatékonysága stb. A minisztériumok ezenkívül felülvizsgálják a munka jutalmazására vonatkozó, 1966-ban kiadott rendeleteket, és a jutalmazási kapcsolatban mérlegelni fogják, nem kell-e növelni a minisztériumok és szakágazati igazgatóságok szerepét a nyereségrészesedés meghatározásában, a premizálás ellenőrzésében ^mire ösztönöz a prémium, a dolgozók milyen kategóriái kapják, kell-e premizálni a 100 százalékos teljesítményt stb.), ellenőrizni fogják továbbá a rövidített munkaidő bevezetése feltételeinek teljesítését (nagy mulasztás esetén megjjíunte^ílc ^] ^efeí^s vezetőket), a Munkatörvénykönyv előírásainak megtartását (munkafegyelem, munkaviszony felbontása, törvénytelen előnyök, juttatások és megajándékozások stb.), a dotációk korlátozásának folyamatát a ráfizetéses vállalatokban, s ha ezek nem tartják be a termelés és a bérnövekedés közti arányt, vagy újabb beruházásokkal szegik meg a gazdaságosság elveit, a dotációt lényegesen csökkentik, esetleg megszüntetik; elemzik a bruttó jövedelemnek mint közgazdasági kategóriának a szerepét, különösen az elfekvő készletek növekedésére való hatását, és új megoldásokat javasolnak, amelyekben a döntő kritérium a termékek értékesítése lesz. Gazdaságosabb beruházási és hitelpolitika Mint ismeretes, június 10-tol nem kezdhető meg olyan beruházás, amelynek költségei meghaladják a másfél millió koronát. A befejezetlen építkezések körülbelül egyévi nemzeti jövedelmet kötnek le, s a lassú építkezési ütem mellett ez akkora veszteség, amekkorát egy ilyen kis ország nem tud következmények nélkül elviselni. A Tervezésügyi Minisztérium most felmérést végez ezeken az építkezéseken, felülvizsgálja a megkezdésre váró beruházásokat, s olyan intézkedéseket javasol, amelyek révén teljesíthetővé válnak az 1969-re szóló gazdaságfejlesztési irányelvek. Abban az esetben, ha a népgazdaság érdekei szempontjából előnyös és szükséges építkezések megkezdésének elhalasztására kerülne sor pénzvagy kapacitáshiány miatt, egyes, már megkezdett építkezé- " seket le is állíthatnak. Az építővállalatok tényleges munkája jobb ellenőrzésének érdekében új számlázási és fizetési rendszert dolgoznak ki, s módosítják a tervrajzokat kidolgozó építészek anyagi érdekeltségének rendszerét is. Nem a megtervezett objektum értéke lesz a döntő kritérium, hanem a tervrajzok minősége, az építészeti megoldások progresszív jellege. A családi házak építőit érinti a kormánynak az az intézkedése, mely szerint november végéig kidolgozzák az állam, a "vállalatok és a társadalmi szervezetek részvételének rendszerét az egyéni lakásépítkezésben úgy, hogy ez a részvétel az építkezés meggyorsítását, gazdaságosabbá tételét és jobb minőségét Eredményezze. A hitelpolitika alakulásában is döntő szerepe lesz a bevezetőben említett szerződéseknek. A bankok nem adnak hitelt a vállalatoknak akkor, ha azt a korábbi években nem gazdaságos célokra, különösen a bérek aránytalan növelésére fordított kiadások fedezésére kérik, továbbá akkor, ha a vállalatok saját eszközeiket a gazdaságilag nemkívánatos kiadásokra, bérés készletnövelésre, a befejezetlen építkezések többletkiadásaira stb. fordítják. Megszilárdítják a hitel feltételeit azon vállalatok számára, amelyek nem teljesítik majd a szerződéseket. Rendteremtés az árpolitikában A kormány elrendelte a nagykereskedelmi árak inflációs növekedésének megszüntetését és a nagykereskedelmi árak olyan szabályozását, hogy azok hozzájáruljanak a gazdasági egyensúly kialakulásához. Állandósítani kell a nyersanyagok és a félkészáruk árát, s a kiskereskereskedelmi árak feltételezett (a jóváhagyott program szerinti) alakulását, valamint a költségvetési viszonyt a nagykereskedelmi árak emelkedésének felső határaként kell tekinteni. Megszigorítják az áralakulás szabályozását, azaz csökkentik a szabad kis- és nagykereskedelmi árutermékek számát. Ugyanakkor lényegében csak az életszínvonalat közvetlenül, a legalapvetőbben befolyásoló árukra és szolgáltatásokra szabnak meg szilárd árakat, s a többit a limitárak csoportjába sorolják. Az említett minisztérium i-vállalati szerződésekben meghatározták az árak alakulását is, különös tekintettel az árak és az árszint állandósítására, a piac fogyatékosságainak kiküszöbölésére és a bérek tervezett emelkedésére. A legszükségesebb létfenntartási cikkek árának alakulását azonban úgy határozzák meg, hogy tekintettel lesznek a többgyermekes családok szükségleteire és életszínvonalára. Az elmondottakból egyértelműen kiviláglik: a kormány intézkedései (amelyek a teljesítésükért felelős minisztereknek feltüntetésével minden esetben pontos határidőhöz vannak kötve) azt a célt szolgálják, hogy a gazdaság irányításában megerősödjék és fokozódjék a központi szervek szerepe, s megszűnjék az a zűrzavar, amely az új irányítási rendszer felemás, következetlen és esetenként kellően át nem gondolt bevezetése miatt, valamint a megnőtt vállalati hatáskörrel való sokféle visszaélés következtében gazdasági életünkben keletkezett. A helyzetet átgondolva meggyőződéssel óllíthajtuk: ma aligha van más módja a rendcsinálásnak. A vállalatok többsége a nagyobb önállóságot arra használta fel, hogy képességeinél jóval kisebb feladatokat megszabó terveket készített, s ezek teljesítése alapján nagy prémiumokat és nyereségrészesedéseket fizetett ki. Ez nemcsak az állam, hanem önmagunk becsapása is. Az eredendő hiba természetesen az, hogy olyan gazdasági „játékszabályok" érvényesültek, amelyek ezt lehetővé tették. A központi szervek most ezen igyekeznek változtatni - egyelőre direktív módszerekkel, ha már más mód nincs. A vállalatoknak most legfőképpen kihasználatlan tartalékaik, parlagon heverő belső lehetőségeik hasznosításában lesz szabad kezük. Nem kevés ez, ha meggondoljuk, milyen nálunk a munkaidő kihasználása, milyen a technológiai fegyelem, milyen kevés üzemben, gyárban dolgoznak egynél több műszakban, mekkora az anyagpazarlás, a fölösleges aktatologatás stb. A gazdasági helyzet objektíven megköveteli, hogy a központi szervek gyorsan és határozottan intézkedjenek. Ha ez az intézkedés nem fajul a korábbi, mindenre utasító direktív irányítássá, s ha 'távlatilag lehetővé teszi a szélesebb körű kezdeményező munkát, akkor nem esünk a január előtti gazdaságirányítás hibáiba. Jóleső tudni, s a elmondottakból következtetni lehet rá: a mai központi szerveknek sem célja ez. Konkrét feladatok A kormány egyébként a fentiekben röviden vázolt elvi jellegű intézkedésein kívül számos, azonnal megvalósítandó és számos távlati érvényű konkrét intézkedést is jóváhagyott. Ezek célja elsősorban a piac jobb áruellátása még ebben az évben, továbbá egyes beruházási építkezések gyors befejezése, illetve a várható ellátási, építkezési és gazdaságfejlesztési problémák megoldására való felké szülés, ezenkívül a föderációvol kapcsolatos gazdasági ügyek rendezése, új szervek létesítése, egyes beruházások koncepciós tervének (fa-, textil-, élelmiszerés vegyipar, gépkocsigyártás, idegenforgalom) kidolgozásé stb. Ezzel az utóbbival kapcso latban a kormány például javasolja a Külügyminisztériumnak a vízum nélküli idegenforgalomra vonatkozó kétoldalú egyezmény megkötését Svédországgal, Svájccal, Finnországgal, Dániával, Ausztriával, Belgiummal, Hollandiával és Franciaországgal. Javasolja továbbá a Tuzexféle eladás bővítését, a nemzetközi közlekedés támogatását, o külföldi idegenforgalmi szervezetekkel való együttműködés elmélyítését, szlovákiai gasztronómiai napok megrendezését, a vállalati üdülők jobb kihasználását az idegenforgalom céljaira, a mezőgazdasági üzemek és a háztulajdonosok fokozott bevonását a külföldiek igényeinek jobb kielégítésére stb. Több élelmiszer, árucikk A legközelebbi időre vonatkozó intézkedések keretében a kormány elrendelte például, hogy a lakosság számára a tervezettnél több élelmiszert (300 millió korona értékben), mosógépet (2000 db), hűtőszekrényt (5000 db), rádiókészüléket (5000 db), tv-készüléket (10-20 000 db), cipőt és textilfélét (67 millió korona értékben), bútort (12 millió), építőanyagot (220 millió), faanyagot (82 millió), kisipari termelőszövetkezeti termékeket és szolgáltatást (323 millió), helyi ipari termékeket (137 millió), közszolgáltatást (50-60 millió) biztosítsanak. Elrendeli továbbá a gyorsan megtérülő beruházások előnyben részesítését, a lakásépítés jobb előkészítését és biztosítását a tervezett terjedelemben, továbbá az import észszerű növelését stb. A szemléletesség kedvéért hadd jegyezzük meg, hogy a kormány kivonatosan ismertetett intézkedései összesen mintegy hetven gépelt oldalra rúgnak, s mindegyik oldalon hat-nyolc konkrét feladat van valamelyik miniszter vagy más központi vezető számára. Természetesen ezeknek az intézkedéseknek a jelentősége nem mennyiségükben, számbeli sokaságukban rejlik, hanem abban, hogy remélhetőleg biztosítják a szlovákiai gazdaság konszolidálódását és hatékony fejlődését. Erről azonban csak akkor lehet szó, ha a gyakorlatban is megvalósulnak, ha az érintett munkahelyeken következetesen érvényesülni fognak. És persze, csak ekkor válnak ezek az intézkedések a kormány igazi, konkrét tetteivé is. SZABÓ GÉZA