Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-05 / 156. szám, szombat

Közlemény a CSSZSZK jelenlegi politikai helyzetéről és Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének feltételeiről (1968. augusztus) (folytatás a 8. oldalon) íróik ilyen egyéniségei mindemre kész vetélkedés közepette formálódnak, de ez a vetélkedés túlkapásokhoz, kilengésekhez vezet, és ezt számításba kell venni. Ez a vetélkedés ezenfelül szorosan összefügg az újságírók szakmai együvétartozásával, különösen akkor, amikor a politikai vezetőséggel szemben, de méginkább ennek egyes funkcionáriusaival szemben tanúsított magatartásról van szó. Ez pedig nemcsak a tömegtájékoztató eszközök terén ténykedő egyénekkel kapcsolatban vezet szélsőséges állásfoglalásokra, hanem šok esetben becstelen, kulisszák mögötti irányzatok kialakulásához is. Egyelőre e téren sem lehet sző igazi demokratizmusról. A tömegtájékoztató eszközök szélsőséges részrehajlásának külön fejezete a tőlük eredő tájékoztatás módja is. Egyrészt látnunk kell, hogy az újságírókat nem tájékoztatják eléggé tárgyilagosan a pártszervek s a kormány tárgyalásairól, csekély az újságírók tevékenysége iránti bizalom, másrészt és ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy maga a tájékoztatási rendszer — például a rádióé és a televízióé — okozza a szerkesztőségek dolgozóinak egyoldalú tájékozottságát. A csehszlovák televízió címére ez év május l-e és június 19-e között érkezett levelek számának összegezése azt bizonyítja, hogy a televízió címére 21 ezer 329 levél érkezett. Közülük 10 396 levelet küldtek a csehszlovák televízió politikai szerkesztőségének címére. A levélírók közül 3459-en foglalkoztak sajátosan politikai kérdésekkel. A televízió vezető dolgozói az említett levelekről összeállított kimutatás alapján 110 levelet tartottak tipikusnak és használtak fel, ami más szóval annyit jelent, hogy a televízió vezetősége, s a szerkesztőségek vezetősége e kimutatás alapján csupán 0,007 százalékát kapják fiz említett levéltömegnek, ami tehát semmiképpen sem lehet jellemző az összességre. A sajátosan politikai kérdésekkel foglalkozó leveleknek pedig csupán 3;2 százaléka jut kezükhöz. A televízió emellett egyáltalán nem elemzi a levélírók szociális vagy más rétegeződését, tehát nem állapíthatja meg, hogy a közönség milyen csoportjairól van szó, s a leveleket kizárólag a bennük megnyilvánuló szélsőséges állásfoglalások szerint választja ki. Mivel mindenkor egyes műsorokra való reagálásról van szó, az említett tájékoztató kimutatásokban elsősorban a politikai élet képviselőinek fellépése elleni élesen bíráló állásfoglalások szerepelnek, továbbá a kiéleződött és a vitás problémákat érintő kérdések, s a televíziót bíráló levelek közül gyakran azokat választják ki, amelyek nevetségessé teszik a levélírókat, vagy egyébként csorbát ejtenek rajtuk. A tájékoztatások feldolgozásának ilyen módja nem vezethez máshoz, mint ahhoz, hogy előidézi a televízió munkájának eredményeivel kapcsolatos tájékozatlanságon alapuló irányzatokat. A rádióban — ahol lényegesen tökéletesebb s hagyományosabb a levelek feldolgozásának s a levelezőkkel való együttműködésnek módja — ugyancsak észlelhetők egyesek az előbb említett mozzanatok közül. A Csehszlovák Rádió címére május l-e és június 30-a között 74 753 levél érkezett. Közülük automatikusan kiselejteződtek mindazok a levelek, amelyek versenyekre vagy hasonló adásokra vonatkoznak s e leveleknek száma összesen 57 354 volt. a fennmaradó 17 399 levél közül 2755öt, tehát a levelek 15,7 százalékát dolgozták fel. Ez az összefoglalás lényegében többet mutat, a kimutatásban feltüntetett leveleknek a fele vonatkozik arra a viszonyra, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság belpolitikai helyzete és külpolitikai irányvétele keltett. A rádióban témakörök szerint osztályozzák a leveleket, majd az egyes szerkesztőségeknek továbbítják, hogy ennek alapján lépjenek kapcsolatba a levelezőkkel. Viszont a rádiónak sincs áttekintése levelezői szociális rétegeződéséről, arról sem, hogy kit képviselnek, úgyhogy a rádió — egyes szerkesztőségein kívül, amelyek állandóan együttműködnek a hallgatóság bizonyos körével — következtetései csak véletlenszerű reagálások, s azoknak a reagálása alapján vonja le következtetéseit, akik hajlandók az együttműködésre. Kivételnek kell tekintenünk az Elkötelezetten Gondolgozók Klubja nevű szervezetet, amelynek azonban sajátos a tagoltsága és irányítása is. A tömegtájékoztató eszközök tevékenységének külön fejezete az anyag biztosítása. Elsősorban arról van szó, hogy rendezni kellene a kiadók és a szerkesztőségek közötti kapcsolatokat, amelyhez, illetve az ezzel kapcsolatos feltételekhez nincs hasonló sem a tőkés sajtó rendszere szempontjából, sem a szocialista sajtó szempontjából. A kiadók — legyen bár az államról, vagy társadalmi és egyéb szervezetekről szó — gyakorlatilag nem jogosultak arra, hogy tartalmi kérdésekben beavatkozzanak a szerkesztőségek tevékenységébe, és úgyszólván semmiképpen sein befolyásolhatják az újságírók tevékenységét. Ez a maga nemében eléggé rendellenes állapot. Így azután a demokrácia örve altt előfordul, hogy az adott szerkesztőség kiadójának politikájával merőben ellentétes politikát folytat. A papír árának, nemkülönben a nyomdaipari munka árának emelésével kapcsolatban egyre inkább lép homloktérbe az a kérdés, vajon á sajtó pénzügyileg az olvasóktól, vagy pedig a kiadótól, s a lapokban hirdetéseket közlőktől függ. Le kell szögeznünk, hogy a kiadó, s az illetékes állami szervek sem élnek e téren azzal a lehetőséggel, hogy nem adminisztratív jellegű, hanem gazdasági-anyagi jellegű befolyást gyakoroljanak az egyes folyóiratok politikájának kikristá 1 yosodásá ra. E tények alapján a következőket foglalhatjuk össze: — a politikai stratégia és taktika formálása — a közvélemény ismeretében — a társadalmi tudat következetes elemzésétől, a tartós érvényű tanácsok és a közvélemény reprezentatív eredményei felhasználásától, a társadalmi felépítés tökéletes ismeretétől függ; — a tömegtájékoztató eszközök csak akkor befolyásolhatják a társadalmi tudatot és a közlemény, az állami és a pártpolitikával összhangban, a sajtó-, és a szólásszabadság megőrzése mellett, ha a kormány és a párt Központi Bizottsága rendelkezni fog általános hatásuk mélyreható elemzésével, az egyes szervek elemzéseivel és támaszkodhat a tényekhez szigorúan ragaszkodó szociológiai kutatómunkára, amely feltárja hatásuknak valódi következményeit; — nem feledkezhetünk meg arról, hogy a tömegtájékoztató eszközök a hatalom gyakorlásának nagyon'hatásos láncszemei. Ez megköveteli az újságírók maradéktalan együttműködését, bizalmát, a szocialista állam és a pártpolitika igényeiről való minél átfogóbb tájékoztatásukat. Ez egyben megkívánja az olyan politikai tevékenységet, amely a belső politikai harcban képes áthidalni a tömegtájékoztató eszközök szélsőséges résrrehajtását és amely egész társadalmunk igazi demokráciájának tárgyilagos eszközeivé avatja őket; — végül, tekintettel arra, hogy a továbbiakban sem zárhatjuk ki a tömegtájékoztató eszközök, valamint a párt és az állam vezetői közti konfliktusokat, el kell sajátítanunk a nem adminisztratív ráhatás más eszközei, például a gazdasági és a szolgáltatási eszközök alkalmazásának módját, beleértve a kiadók lehetőségeinek kiaknázását a szerkesztőségek politikájának formálásában. A párt határozatainak tettekkel adjunk súlyt Ľubomír Strougat elvtárs beszéde az észak-morvaországi kommunisták ostravai értekezletéi; 1989 VII. 5. Elvtársak, engedjék meg, hogy egyes kérdésekkel kapcsolatban kifejtsem véleményemet. Mindenekelőtt kötelességemnek, pártos felelősségemnek érzem, hogy — csatlakozva Husák elvtárshoz — köszönetemet fejezzem ki önöknek, az észak-morvaországi kerületi pártszervezet aktívájának, a becsületes párttagok ezreinek és tízezreinek, akik abban az időben, amikor pártunk vezetősége nem állott helyzete magaslatán, nem váltak dezorientáltakká, nem kerültek a kispolgári eszmék hatása alá, hanem a pártpolitika marxista—leninista alapelveit védelmezték. Igyekeztek megszilárdítani a párt vezető szerepét, nem süllyedtek kispolgári nacionalizmusba, hanem védelmezték a proletár internacionalizmus, a Szovjetunióval való barátság gondolatát. Köszönetemet fejezem ki az elvtársaknak, akik olyan feltételeket alakítottak ki, hogy a kerületi bizottság vezetőségét a cseh kerületek élenjáró pártszervezetei közé sorolhatjuk, és hogy itt példamutatóan láthatunk hozzá annak a politikának a megvalósításához, amelynek realizálására a párt új vezetősége április óta törekszik. Az új vezetőség — folytatta beszédét Štrougal elvtárs —, amelyet az áprilisi plénum választott, ma többségében szilárdan a párt vezető szerepének elvein, a marxizmus—leninizmus alkotó szellemű érvényesítésének elvein áll. Hűséges a proletár internacionalizmus gondolataihoz, és gyakorlati lépéseket tett a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátság és szövetség megszilárdítására. Ez a vezetőség munkájában már jelentős pozitív eredményeket ért el. A köztársaságban nyugalom, rend uralkodik, az embereknek — bár egyesek nem értenek egyet velünk. — el kell ismerniük, hogy e társadalmat kivezetjük a válságból. Štrougal elvtárs beszéde további részében a népgazdaság problémáival foglalkozott, majd így folytatta. Ismeretes, hogy népgazdaságunk nagy lehetőségekkel bírő gazdaság, amely meglevő struktúrájával is jelentősen növelni képes hatékonyságét, és hozzájárulhat népünk életszínvonalának emeléséhez. Természetesen teljesíteni kell két alapvető feltételt: a politikai konszolidációt, valamint a népgazdaság irányítása gyakorlati színvonalának az emelését. Sokan azzal vátlolnak bennünket, hogy lemondunk a gazdasági reformról. Nincs visszatérés, de reálisabban kell tekintenünk erre a reformra. Ki kell küszöbölnünk számos torzulást, számos hibát, amelyeket a tapasztalatok szerzése közben követtünk el, a reformnak végleges távlati formát kell adnunk, hogy a vállalatok és a dolgozók hosszú időre biztosak, legyenek abban, milyen kritériumokhoz és szabályokhoz kell igazodniuk. A politikai stabilitással összefüggésben káderkérdéseket is meg kell oldani. Tudják, hogy köztársaságunkban számos személyi változásra kerül sor a kerületi, a járási pártszervekben, néhol az alacsonyabb szinteken is. Arról van szó, hogy vezető párttisztségekben. a pártszervekben olyan elvtársak legyenek, akik helyesen, értékelték a politikai helyzetet, akik nem féltek elkötelezni magukat a párt marxista—leninista politikája mellett, akik igyekeztek harcolni az országunkban permanens válságokat okozó jobboldali és antiszocialista elemek ellen. Tehát arról van szó, hogy e szervek élén olyan emberek álljanak, akik politikailag tisztán látnak, akik tiszta álláspontot foglalnak el az adott irányvonalhoz és képesek azt megvalósítani. (Taps.) Ebben igen következeteseknek kell lennünk, mert másként a vezetőség nem volna vezetőség, s csupán azt bizonyítaná, hogy nem veszi eléggé őszintén és következetesen az adott irányvonalat, ha nem valósítana meg igen elvhű káderpolitikát nemcsak a pártban, hanem az államban, a társadalmi szervekben és szervezetekben, egyszóval az egész társadalomban is. (Taps.) Štrougal elvtárs beszéde további részében a tömegtájékoztatási eszközök helyzetével foglalkozott. A pártban, az országban bonyolult a helyzet, sok ember dezorientált, sokan ellentétes pozíciókon állnak. Ezen nem csodálkozhatunk. Hisz 16 hónapon át az emberek lejébe valamennyi tömegtájékoztatási eszköz útján olyan eszméket igyekeztek bevinni, amelyek ellentétben állanak a párt politikájával, ellenkeznek a proletár internacionalizmussal. És milyen fejlődést láthatunk április óta? Egyes párt lapok kivételével a tömegtájékoztatási eszközök még mindig nem támogatnak aktívan bennünket a pártpolitika védelmezésében, kiharcolásában és fejlesztésében. Tehát mindenekelőtt meg kell nyernünk a magunk számára a tömegtájékoztatási eszközöket. E dolog nem egyszerű, de nem is irreális. A tegnapi aktíva ezt megmutatta. Az egybegyűlt 500 kommunista újságíró néhány szavazat kivételével elfogadta a határozatot, amely a pártpolitika aktív támogatását irányozta elő. Hisszük, hogy fokozatosan bővülni fognak azon újságírók sorai, akik segítenek a pártnak aktívan kiharcolni a bonyolult helyzetből kivezető utat. Ez nem megy személyi változások nélkül, nem megy bizonyos beavatkozások nélkül, amelyeket kénytelenek vagyunk néha megtenni. Amikor a televízióban még mindig olyan műsorokat látunk, mint amilyen a Bratislavai Líra volt, világos, hogy egyes emberek nem akarnak felhagyni a provokációkkal, s a párt- és az államvezetőség kötelessége a televízió működését irányítani. (Taps.) Szeretnék néhány szót szólni az iskolaügyben dolgozó kommunistákhoz is: Nyíltan megmondom, nem nézhetjük tétlenül, ami egyes iskolákban folyik. (Taps.) Nagyrészt jó tanítóink vannak, sok jó iskolánk van, de nem kevés az olyan tanító is, közöttük, sajnos, kommunisták is, akik gyermekeinkbe az antiszovjetizmus, a nacionalizmus mérgét plántálják, segítik befeketíteni a CSKP-t és általában a szocialista eszméket. Erről nem hallgathatunk! (Taps. ľ Az iskolaügyben dolgozó kommunisták munkáját a minisztertől kezdve igen bírálóan kell megítélnünk, és ebből mielőbb konkrét következtetéseket kell levonnunk. E problémák komoly, politikai, humánus megoldását akarjuk, de az elvtársaknak tudomásul kell venniük, hogy a marxizmus—leninizmus nemcsak a CSKP ideológiája, ez a szocialista csehszlovák állam ideológiája, és ennek a politikának, ennek az ideológiának a vonalán és szellemében folyik majd az oktatás iskoláinkban. (Taps.) Néhány szót szeretnék szólni a szocialista törvényesség érvényesítéséről. Egyes emberek dezorientáltak — nemcsak a pártban, hanem az egész társadalomban is. Ezeket az embereket meg fogjuk győzni. Egyesek azonban ellenséges pozíciókon állnak, és kisebb csoportok megkísérlik, hogy szervezetten működjenek a párt ellen, a szocialista állam törvényeivel ellentétben. Érthető, hogy ezekkel az emberekkel nem fogunk politikailag tárgyalni. A szocialista törvényesség megtartása mellett vagyunk, de ezt tiszteletben kell tartani azoknak is, akik mindenféle módon igyekeznek különféle akciókat előkészíteni, s akikről Husák elvtárs is beszélt. Itt valóban utat kell engedni a szocialista törvényességnek, ha nem szüntetik be az ilyen tevékenységüket. Ez minden szervezett államban érvényes. (Taps.) Elvtársak, a ránk váró munka igen bonyolulr lesz. Nagy türelmet, nagy szorgalmat, nagy kezdeményezést fog követelni tőlünk, nemcsak azt, hogy szavakkal harcoljunk, hogy csak meggyőzzük a kommunistákat és a nem kommunistákat, hanem, hogy o párt határozatainak gyakorlati tettekkel adjunk súlyt. Vissza kell adnunk a kommunista jó hírnevét és azt a tulajdonságát, hogy nemcsak a politikai harcban a legöntudatosabb, legjellemesebb és legbátrabb, hanem a munkahelyen is a legpéldásabb dolgozó. (Taps.) Ha így járunk el, akkor nem kételkedem abban, hogy a párt rövid időn belül kivezeti államunkat a válságokból, és hogy a kommunisták politikájuk számára megnyerik a nemzet többségét. Ettől függ a további sikeres szocialista fejlődés.