Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-31 / 178. szám, csütörtök

A kommunista mozgalom az újabb fellendülés szakaszába lépett Leonyid Brezsnyev cikke a Béke és Szocializmus című folyóirat aug. számában A kommunista és munkáspórtok nemzetközi tanácskozása, amely 1969. június 5. és 17. között Moszkvában ülésezett, a hatvanas évek egyik legjelentősebb politikai eseménye volt. Újból világosan megmutatta, hogy a kommunistáknak mind nagyobb a szerepük és a felelősségük a mai világban. A tanácskozás méltán kerül be a világtörténelembe úgy, mint fontos szakasz az összes antivmperialista erők harcának aktivizálásában, a kommunista és munkáspártok sorainak a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvi alapjain való tömörítésében. A tanácskozás történelmi jelentőségű dokumentumokat fogadott el, ismét megerősítve mozgalmunknak a kommunisták végső céljához való hűségét. A tanácskozás mélyrehatóan elemezte a nemzetközi helyzetet, a társadalmi-politikai viszonyokban és az osztályerők megoszlásában az utóbbi kilenc esztendőben történt változásokat, kollektíván kidolgozva az imperializmus ellen, a jelenkori forradalmi mozgalom további kibontakoztatásáért vívandó harc közös politikai platformját. A tanácskozás dokumentumai egyesítik a marxista—leninista tudományosságot a harci aktualitással, a kommunista mozgalom általános stratégiáját a testvérpártok által országuk konkrét viszonyai között vívott harc taktikájával. A forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat — gazdagítva egymást — itt szervesen összeolvadt. Ez lehetővé teszi, hogy célszerűbbé váljon az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért folyó harc. A moszkvai értekezlet eredményei a kommunista mozgalom távlatait mutatják 1. Hogy helyesen értékelhessük a kommunisták újabb tanácskozását, gondolatban viszsza kell pillantanunk néhány esztendőre. Az imperializmus fokozódó agresszivitása elleni harc nyomatékosan megkövetelte a kommunista világmozgalom, az összes antiimperialista erők egységének megszilárdítá sát. A marxizmus—leninizmus álláspontjáról választ kellett adni számos olyan új jelenségre is, amelyek a mai világban a politikai, gazdasági folyamatok és a tudományos-technikai forradalom rohamos fejlődése nyomán keletkeztek. Számításba kell venni azt is, hogy 1960 után a Kínai Kommunista Párt vezetői nyílt ideológiai-politikai harcot indítva a kommunista pártok többsége ellen, semmilyen eszköztől sem riadtak viszsza annak érdekében, hogy terjesszék koncepcióikat, megoszszák a kommunista pártokat és lejárassák politikájukat, megbontsák az antiimperialista front egységét. A nemzetközi munkásmozgalomban aktivizálódott a „baloldali" és a jobboldali opportunizmus. A kommunista mozgalom megosztottsága, a marxizmus—leninizmustól való mindenféle elhajlások mindenképpen örömet szereztek az imperialistáknak, akik ezen felbuzdulva fokozták a nyomást, hogy a kialakult helyzetet kihasználva gyengítsék a szocializmust, a munkás- és a felszabadító mozgalmat. Sürgős feladattá vált tehát, hogy útját álljuk a kommunista mozgalomban a centrifugális törekvéseknek, szorosabban tömörítsük a testvérpártok sorait. Ebből kiindulva a marxista— leninista pártok harcot Indítottak minden vonalon, az egész fronton a kommunista mozgalom egységéért. Felvetődött a? a gondolat, hogy elő kellene készíteni a testvérpártok újabb nemzetközi tanácskozását. A tanácskozáshoz igen bonyolult út vezetett. Előkészítése több szakaszban történt, nagy és megfeszített munkát Igényelt, jelentős nehézségeket kellett leküzdeni. Äm a marxista—leninista pártok következetesen és céltudatosan fáradoztak a tanácskozás létrehozásán. A Szovjetunió Kommunista Pártja az előkészítés valamennyi fázisában állandó és szoros kapcsolatban állt a testvérpártokkal. Köszönettel fogadjuk, hogy a testvérpártok nagyra becsülik az SZKP-nak a kommunista és munkáspártok tanácskozásának előkészítése és lebonyolítása terén végzett politikai, elméleti és szervező munkáját. Az előzetes találkozások, eszmecserék, a pártok központi bizottságainak részvétele a dokumentumszervezetek megvitatásában, az előkészítő bizottság és a munkacsoport munkája — mindez lehetővé tette, hogy konkrétan és tárgyilagosan megvitassuk közös feladatainkat, közelebb hozzuk egymáshoz az álláspontokat számos vitás kérdésben, a tanácskozás napirendjére tűzött legfontosabb elméleti és gyakorlati problémák köré tömörítsük a pártokat. A valóban hatalmas arányú előkészítő munka legfőbb eredménye persze magának a tanácskozásnak az összehívása. Ugyanakkor az előkészítő munkának önálló politikai jelentősége is volt. Mozgalmunk legidőszerűbb elméleti és gyakorlati problémáinak kollektív megvitatása szükségszerű eredményeképpen a kommunista mozgalomban egyre többen csatlakoztak ahhoz a gondolathoz, hogy marxista—leninista alapokon nyugvó közös akciókkal kell folytatni a harcot az imperializmus ellen. A budapesti konzultatív találkozón 67 párt képviseltette magát, a tanácskozáson viszont már 75 testvérpárt vett részt. A tanácskozás sikerét kétségtelenül eleve meghatározta az a mélyrehatóan demokratikus, nyílt légkör is, amely a tanácskozáson mindvégig uralkodott. Az egyenjogú együttműködés, a messzemenő nyilvánosság, amely hozzájárult a világ közvéleményének operatív tájékoztatásához, s végül az a döntés, hogy a tanácskozás anyagát megkapják mindazok a pártok is, amelyek nem vettek részt a tanácskozáson — mindez arról tanúskodik, hogy a kérdések demokratikus és elvi megvitatásának lenini elve erős gyökereket eresztett mozgalmunkban. S ez is mozgalmunk erejét és életrevalóságát bizonyítja. Teljes joggal kijelenthetjük, hogy a munka olyan formája, mint a nemzetközi kommunista tanácskozás, az aktuális feladatok kollektív megvitatásának és a közös tevékenységet szolgáló egységes platform kollektív kidolgozásának fontos eszközévé vált. Számunkra ezek a tanácskozások azért értékesek, mert a politikai tapasztalatszerzés és a forradalmi akciók marxista— leninista iskolájául, a széles körű eszmecsere fórumául, olyan politika kidolgozásának az eszközéül szolgálnak, amely lehetővé teszi, hogy jobban figyelembe vegyük a dolgozó tömegek érdekeit és tevékenyebben harcoljunk érvényesítésükért. A tanácskozás megállapította, hogy tovább éleződött a szocializmus és az imperializmus erői, a haladás és a reakció erői közötti küzdelem. Ebben a küzdelemben a haladó erők folytatiák a támadást. Korunk a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kora. Miben látjuk megnyilvánulni napjaink e fő tendenciáját? Gazdasági téren folytatódik a szocializmus pozícióinak növekedése és erősödése: növekszik a szocialista országok részesedése a világ Ipari és mezőgazdasági termelésében, évről évre fokozódik a szocialista társadalmi termelés hatékonysága, tökéletesednek szervezési és irányítási módszerei, a tudományos technikai haladás eredményeit mind teljesebben felhasználják a szocialista gazdaság fejlesztésének érdekében. Politikai téren megnőtt a szocialista világrendszer nemzetközi tekintélye, ennek a rendszernek, a nemzetközi munkásmozgalomnak és a felszabadító mozgalomnak a világ politikai folyamataira gyakorolt hatása. Megszilárdulnak az imperializmussal szembenálló haladó és demokratikus erők pozíciói. Ideológiai és kulturális téren a szocializmus, a haladás és a béke eszméi egyre szélesebb körben terjednek el, megnyerik a társadalom nagy rétegeit. A szocializmus, a marxizmus—leninizmus újabb és újabb győzelmeket arat az emberek elméjéért és szívéért vívott csatában. A tanácskozás figyelmének középpontjában korunk kulcskérdése állt: a harc az imperializmus ellen, amely a békének, a szabadságnak, a népek függetlenségének és a szociális haladásnak a legfőbb ellensége volt és az is maradt. Ezt a problémát a kommunista és munkáspártok, az összes antiimperialista erők egységének legfontosabb kérdéseivel szorosan összekapcsolva tárgyaltuk. Az imperializmusra az jellemző, hogy fokozódik a benne végbemenő folyamatok ellentmondásossága: nőtt a gazdasági és a politikai fejlődés egyenlőtlensége; a tudományos-technikai forradalom még jobban kiélezi a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás tőkés formája közötti ellentmondást; a hatalmas nemzetközi szupermonopóliumok tevékenysége fokozta a különböző országok monopóliumainak gazdasági érdekellentéteit, a világpiacokért és a befolyási övezetékért folyó harcot. A tanácskozás ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az imperializmust nem szabad lebecsülni. Ha nem is erősödött, mégis komoly és veszélyes ellensége a forradalmi mozgalomnak. Agresszív stratégia, a feszütlség fokozása, helyi háborúk, a szocialista közösség belső bomlasztására, a kommunista mozgalom, az egész forradalmi mozgalom egységének megbontására irányuló törekvés — így fest a mai imperializmus politikája. Kétségbeesett kísérleteket tesz arra, hogy fékezze a társadalmi fejlődést, s egyes esetekben, egyes országokban ez sikerül is. Áz imperialista erők mind gyakrabban egységfrontban szállnak szembe a forradalmi osztagokkal, közös stratégiai elveket dolgoznak ki és együttes akciókhoz folyamodnak. Hosszan tartó, bonyolult és szívós harcot kell még vívnunk az imperializmus ellen. A tanácskozás rámutatott a mai forradalmi folyamat fő áramlatai — a szocialista világrendszer, a kapitalizmus fellegváraiban élő munkásosztály, a nemzeti felszabadító mozgalom — egyesítéséért vívandó harc legdöntőbb irányaira, megjelölte ezen erők akcióinak útjait. Ezzel elméleti és gyakorlati következtetéseiben túllépett a csak kommunista mozgalom keretein, forradalmi perspektívával vértezte fel az anti.imperialista front összes erőit. A halvanas években a forradalmi folyamat három áramlata, az egyes osztagoknál tapasztalhaló bizonyos nehézségek és kudarcok ellenére, egvre nagyobb arányban vesz részt az imperializmus elleni harcban. Az élet meggyőzően tanúsítja, hogy ez a közös harc akkor sikeres, amikor az összes forradalmi áramlat összehangolt, az antiimperialista front közös medrében egyesül. És megfordítva, a népek forradalmi harca akkor ütközik nehézségekbe, amikor ez az egység megbomlik, amikor a megosztottság érvényesül a világforradalmi folyamat fő erőinek tevékenységében. A tanácskozás elsőrendű fontosságot tulajdonított az egységnek, s ezért a szocialista világrendszer, a munkásmozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom közötti szövetség állandó erősítését sürgette. Az imperializmus elleni harcban továbbra is a szocialista világrendszer játszik döntő szerepet. Tőle kapják a legnagyobb támogatást a forradalmi osztagok és a demokratikus mozgalmak. Döntő mértékben a szocialista országok vívmányaitól, uralmon levő pártjaiknak az új társadalmi rendszerben rejlő lehetőségek kihasználására való képességétől, a szocialista rendszer összeforrottságától lügg a világ összes forradalmi erőinek sikere. Ebből az következik, hogy a szocialista világrendszer erősítéséről való gondoskodás egyúttal a világméretű forradalmi folyamat fejlesztéséről, az imperializmus elleni hatékony harcról való gondoskodás. A tanácskozás megerősítette, hogy a szocialista rendszer tömörítésében a fő irány a szocialista internacionalizmus elveinek következetes érvényesítése, a szocialista államok nemzeti és nemzetközi feladatainak helyes összekapcsolása, a kölcsönös testvéri segítség és támogatás fejlesztése. A tanácskozás dokumentumaiban mélyrehatóan feltárta a proletár, szocialista internacionalizmus korunkbeli tartalmát, a mozgalmunk egyes osztagainak nemzetközi és nemzeti feladatai közötti viszonyt. A tanácskozáson nagyon helyesen állapították meg, hogy a proletár internacionalizmus az a fő összetevő, amely az osztályharcnak megadja a szükséges lorradalmi tartalmat. A tanácskozáson sok párt támogatta a Szovjetuniónak és más testvérországoknak a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos internacionalista akcióit. Voltak olyan pártok is, amelyek a tanácskozáson helytelenítették ezeket az akciókat. Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége rávilágított az imperializmus által folytatott felforgató tevékenység új módszereinek veszélyességére. kimutatta, mennyire fontos az országon és a párton belüli szocialistaellenes, jobboldali opportunista erők elleni erélyes harc. A tanácskozáson hangsúlyozták a csehszlovákiai szocialista vívmányok következetes védelmének szükségességét. A nemzetközi szocialista rendszer kialakulása és fejlődése a nemzetközi küzdőtéren folyó osztályharc szerves alkotórésze. A szocialista rendszer a legfőbb akadály az imperializmus útjában. A szocializmus ellenségei nem hagynak fel a szocialista államhatalom alapjainak megingatására, a társadalom szocialista átalakításának meghiúsítására és a maguk uralmának visszaállítására irányuló kísérleteikkel. Éppen ezért a tanácskozás a legnyomatékosabban leszögezte, hogy a szocializmus védelme a kommunisták internacionalista kötelessége. A tanácskozáson világosan kimutatták, milyen veszélyt jelent a Kínai Kommunista Párt jelenlegi vezetőségének szakadár tevékenysége a kommunista világmozgalomban és milyen mérhetetlenül sokat árt az imperialistaellenes harc kibontakozásának. Sok példával Illusztrálták a Mao Ce-tung-csoportnak az egyes testvérpártok ellen, az egész kommunista mozgalom ellen irányuló aknamunkáját. Csaknem valamennyi küldöttség azok közül, amelyek kifejtették a Kínai Kommunista Párt vezetőségének, politikájával kapcsolatos álláspontjukat, a leghatározottabban elítélte azokat a próbálkozásokat, hogy a marxizmus-leninizmust felcseréljék a maoizmussal. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a tanácskozás meggyőzően elítélte ezt az ideológiát és ezt a politikát. Az SZKP-nak Kínával kapcsolatos politikája világos és határozott. Álláspontunkat kifejtette az SZKP-nak a tanácskozáson részt vevő küldöttsége, a szovjet kormány számos nyilatkozata, kifejtette határozataiban az SZKP Központi Bizottságának júniusi plénuma és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legutóbbi ülésszaka. Ez az álláspont a szovjet nép érdekeinek és szocialista hazánk biztonságának védelmét illetően szilárd és határozott. Ugyanakkor állásfoglalásunk higgadt és mértéktartó. Nem engedjük, hogy a Szovjetunióból bármilyen meggondolatlan lépést provokáljanak ki. Konstruktív, elvi politikánkban számításba vesszük mind a szovjet, mind a kínai nép távolabbi érdekeit. Pártimk Központi Bizottságának plénuma egyhangúlag jóváhagyta az SZKP küldöttségének a tanácskozáson képviselt álláspontját, megállapította: „Az SZKP kérlelhetetlenül tovább harcol a jelenlegi kínai vezetők antileninista elméleti tételei, szakadár politikája és nagyhatalmi külpolitikai irányvonala ellen. Mindent elkövet, hogy a kommunizmust építő szovjet nép érdekeit megvédje minden merénylettől. Ugyanakkor abból indul ki, hogy a szovjet és a kínai nép alapvető érdekei azonosak. Az SZKP a jövőben is azon lesz, hogy fenntartsa és erősítse a szovjet népnek a kínai nép iránt táplált baráti érzelmeit. Nem kétséges, hogy a kínai nép is ilyen baráti érzelmeket táplál a Szovjetunió és más szocialista országok iránt." A tanácskozás dokumentumai hangsúlyozzák a kommunista mozgalomnak a mai világban betöltött élcsapat szerepét, kifejtik stratégiáját, taktikáját és akcióprogramját, valamint a forradalmi harc további aktivizálásának módjait. Következtetéseit a tanácskozás arra alapozta, hogy mélyrehatóan összegezte a legkülönbözőbb körülmények között működő összes pártok tapasztalatait, a hatalmon levő és a hatalomért küzdő pártok, a legkülönbözőbb harei eszközöket és módszereket alkalmazó legális és illegális pártok, a veterán és a mozgalomhoz csak az utóbbi években csatlakozott pártok tapasztalatait. A testvérpártok küldöttségeinek vezetői a tanácskozáson elhangzott felszólalásaikban sokféle elvi jelentőségű fontos kérdésre, általános elméleti kérdésekre, az egész kommunista mozgalmat érdeklő programbeli kérdésekre tértek kl. Nem kerülték meg az olyan kérdéseket sem, amelyekben viták és nézeteltérések vannak. Ellenkezőleg, ezeket nyíltan felvetették és az esetek többségében helyesen meg is válaszolták. A tanácskozás dokumentumaiban kifejtett eszmék értékes kinccsel gazdagították az egész kommunista mozgalmat. Minden párt megtalálja ezekben a következtetésekben saját tapasztalatainak egy részét, saját hozzájárulását, ezek a következtetések mindegyikük számára a cselekvés vezérfonalául szolgálnak sajátos nemzeti viszonyaik között. Ugyanakkor ez a mozgalom egészének a platformja, mert mozgalmunk általános objektív törvényszerűségeire épül, a programjellegű általános elméleti kérdésekből Indul ki. A tanácskozás, amint ez dokumentumaiban kifejezésre jut, lerögzítette, mi az, ami leginkább összefog bennünket: az osztályérdekek közössége és annak megértése, hogy fokozni kell a harcot az imperializmus ellen, agresszív politikája és antikommunista ideológiája ellen; az a törekvés, hogy elérjük a világszocializmus, az egész kommunista mozgalom egységét, és fokozzuk minden egyes testvérpárt felelősségét, kibontakoztassuk a harcot a marxista—leninista tanítás alkotó továbbfejlesztéséért, ennek jobboldali és baloldali opportunista torzításai ellen; a közös ügyünk igazságába és elkerülhetetlen győzelmébe vetett hit. Igaz, hogy a tanácskozás előkészítése és lebonyolítása során nem sikerült teljesen kiküszöbölni minden olyan nehézséget és nézeteltérést, amely a kommunista mozgalomban felme(Folytatás az 9. oldalon) 1989 VII. 31.