Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-04 / 155. szám, péntek

Kôľlemény a CSSZSZK jelenlegi politikai helyzetéről és Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének feltételeiről (1968. augusztus) y (A közlemény első részét lapunk teg­napi számában közöltök.) Ivan Sviták Ostraván mondott beszé­de alapján arra a következtetésre jut­hatunk, hogy a klub tevékenysége fő­leg a választási törvény szövegének és a választások végrehajtásának befolyá­solására irányul a következő követel­mények értelmében: parlamenti ellen­zék létesítése, a Nemzetgyűlés eddigi képviselői közül senkit sem szabad megválasztani, befolyást kell gyakorol­ni a jelöltek nevezésére, különböző po­litikai pártok tagjait azok különválasz­tott pogramja alapján kell megválasz­tani, mivel a „többféle lehetőség nél­küli választás, csalás!", a polgári sza­badságjogok minimális programjával kell a nyilvánosság előtt fellépni, hogy ez a program lehessen a választási harc politikai alapja. Sviták program­ját tartalmazza a KAN legutóbb — a Szláv szigeten 1968. július 24-én el­hangzott nyilatkozata is. Közismert, hogy I. Sviták szoros kapcsolatokat tart fenn az amerikai politológia szakértőivel — az amerikai kormány tanácsadóival. 1. sviták többek között azt is leszö­gezte, hogy egyelőre nem lehet előre látni a klub szükségszerűen meghatá­rozott politikai arculatát. A klub tag­jai ugyanis különböző politikai néze­teket valló pártonkívüliek, és ma még nehezen lehetne megállapítani, hogy mely nézetek — a jobboldaliak vagy baloldaliak — gyakorolnak-e majd erösebb befolyást a KAN szervezetei politikai arculatának kialakulására, így például a benešovi járásban olyan egyének a klub vezető funkcionáriusai, akik tavaly elutasították, hogy a CSKP tagjai legyenek. Negatív a KAN szer­vezeteinek Csehszlovákia Kommunista Pártjával szemben tanúsított magatar­tása a pŕíbrami, a Česká Lipa-i, a cho­mutovi, a Jablonec nad Nisou-i a semi­lyi, a Havlíőkúv Brod-i és a tŕebíči já­rásban is (a CSKP járási bizottságainak tájékoztatása). A CSKP járási bizottságai nem ren­delkeznek pontos áttekintéssel a KAN szervezeteinek és tagjainak számáról. A KAN szervezetei az észak-csehorszá­gi kerület minden járásában megala­kultak. A náchodi járásban viszont a" lakosság általában figyelmen kívül hagyja e klub tevékenységét. A KAN egyik előnye a tagság nagymértékű kötetlensége, a belső összefüggések mellőzése, a szervezkedés a helyi klu­bokban, területi közbenső szervekben és az, hogy központi (még nem jött létre) a vezetősége. Megnyilvánult olyan irányzat is, hogy üzemekben meg kell alapítani a KAN szervezeteit és el kell helyezni a bi­zalmikat (a Kutná Hora-1, a mosti, a prágai és az Ústí nad Labem-1 járás­ban már 24 üzemben vannak ilyen bi­zalmik.) Ezenkívül arra is számítanak a KAN vezetői, hogy klubjai létesülnek a tömegszervezetekben, s a művészi szövetségekben. A KAN tevékenysége iránt különösen az értelmiségiek sorában érdeklődnek. Így például Ŕičanyban, (Prága-keleti járás) több tanító, a České Budéjovi­ce-i Számítástechnikai Vállalat 25 mér­nöke közül 3 kommunista a többi pedig a KAN tagja. A KAN-nak két szervezete alakult még a csehszlovák néphadse­regben is. (a České Budéjovice-i kór­házban). A felsorolt adatokat összefoglalva ar­ra a következtetésre juthatunk, hogy amikor a KAN, tevékenységében már a szervezett formákat szorgalmazta, csök­kent az aktivitása, és csökkent a töme­ges érdeklődés is. Ezzel szemben még mindig léteznek olyan törekvések, ame­lyeknek célja a CSKP-ra nyomást gya­korló csoportok létrehozása. Ez a moz­galom most a kerületekre összpontosul. Ily módon országos szervezet van ki­alakulóban. ^ „konzervatív" erők helyzete és lehetőségei A január előtti viszonyokkal elválaszt­hatatlanul összefüggő erőkről, amelyek a visszatérést óhajtanák, több tény alap­ján elmondható, hogy felbomlottak és a nyilvánosság előtt diszkreditáltakká váltak. Ezért ezek a párt új politikájá­nak gyakorlati megvalósítása szempont­jából nem jelentenek potencionális ve­szélyt. Képviselőik közül egyik sem me­ri ina a nézeteit hirdetni, nem is be­szélve arról, hogy ez az aránylag kes­keny, volt uralkodó réteg semmiféle tömegbázissal nem rendelkezik. Ha né­hány héttel ezelőtt még bizonyos cse­kély tevékenységet kifejtettek ugyan (röplapakció), az ötök levele, az ág­csernyől és a bratislavai tanácskozások után azonban aktivitást egyáltalán nem fejtettek ki. A CSKP új Központi Bizottságának 950 jelöltje közül csak 30 százalék a CSKP KB volt tagja és póttagja. Senkit nem jelöltek azok közül, akik a párt­vezetés egykori konzervatív szárnyát képviselték, sem azokat, akiket a múlt súlyos hibái terhelik. A Nemzetgyűlés képviselői, amennyiben még vannak és ténykednek közöttük az előző pártveze­tés vagy az állami szervek képviselői, az állampolgárok szüntelen és heves bí­rálata alatt állnak. Funkciós hatáskö­rük eléggé korlátozott és bizonyos, hogy a következő választási időszakban egyikük sem tehet még csak kísérletet sem a jelöltetésre. Az állampolgárok eme csoportjának képviselői távoznak a hadsereg, az államrendőrség és a rendőrség vezetőségéből, sőt mi több, még ezek is a közvélemény bírálata alatt állnak és a pártapparátusban, va­lamint az egész gazdasági szférában végrehajtott szervezési változások során döntő többségük távozik erről a sza­kaszról. , Az erők másik csoportját olyan em­berek képviselik, akik elkülönültek ugyan a január előtti politikától, de a további fejlődés során a párt akció­programja megvalósításában visszahúzó tényezőként mutatkoztak. Ezek minde­nekelőtt az állami apparátusból, külö­nösen annak hatalmi részeiből és a pártapparátusból regrutálódnak. Ezek­nek az erűknek teljes felbomlását je­lenti majd az állam és az állami szer­vek föderatív átépítése. Emellett rá kell mutatni a cseh országrész és Szlovákia között fennálló különbségre, amely ab­ból ered, hogy a cseh országrészben teljesen új szerveket létesítenek, Szlo­vákiában pedig csak a meglevők átala­kítására kerül sor. A varsói tanácskozás részvevőinek le­vele olyan helyzetet teremtett hazánk­ban, amely gyakorlatilag teljesen lezár­ta a január előtti konzervatív erőkkel vívott harcot, és ezeket egészen más vágányra terelte. Ennek ellenére az ágcsernyői és a bratislavai tanácskozások körül történt, valamint az ezeket rövid időn belül követő események megmutatják, hogy a jelenlegi politikai küzdelemben ro­mantikus politikai nézetekkel és né­hány politikai illúzióval találkozunk, amelyek különösen a városi konglome­rátumokban összpontosulnak, azonban úgyszólván egyáltalán nem érintik a fa­lut. A szélsőséges erők problematikája Ezeknek az erőknek a bázisa nagyon keskeny, de támogatásra találnak ma­gában a pártban. Prágában és részben Brnóban koncentrálódnak és a fiatalok, elsősorban a fiatal értelmiség bizonyos rétegére támaszkodnak. Természetes, hogy ezek az erők gyakran keverednek mind a fennmaradó reakciós és bur­zsoá, mindpedig a konzervatív erőkkel, és nem lehet kizárni a provokációkban vállalt részvételüket sem. A párt soraiban a politikai szélsőség forrása a politikai fejlődésünkben ható demokratikus kábulat és az eddigi könnyű utunk következtében érvénye­sülő politikai romanticizmus és politi­kai illúzió. Ennek veszélye mindenek­előtt abban rejlik, hogy nem értékeli és nem akarja elismerni a világszerte létező kemény realitásokat, gazdasági lehetőségeinket és a tényleges politikai küzdelmünket. Ez például abban mutat­kozik meg, hogy figyelmen kívül hagy­ja a demokratikus érdekek reális gaz­dasági és hatalmi tartalmát, valamint követelményeit, és a demokráciában ál­landóan csak a szólás- és gondolatsza­badságot látja. Nem értékeli, hogy olyan nyilvánosan kiharcolt érdekekről van szó, amelyeknek reális gazdasági és hatalmi tartalmuk van." Ezért a ro­manticizmus nem látja a demokrácia határait. Ugyanis a szólás- és gondolat­szabadságból ez hiányzik. Az érdekek szabadságának megmásíthatatlan hatá­rát az ország gazdasága, politikai rend­szere és nemzetközi helyzete határozza meg. A párt akcióprogramjának (az összes határok respektálásával) tárgyilagos és következetes megvalósítására törekvő erők és sem a tárgyilagos, sem az idő­határral nem törődő szélsőségek között a fő ellentét Agcsernyő és Bratsilava után magában a pártban is kialakul. Pontosabban úgy mondható, hogy az SZKP és a többi pártok koncepciójától eltérő csehszlovák koncepció keretében ma legalább két különböző koncepció létezik, amelyeknek aktív követőik van­nak. A szélsőséges megoldások hívei szük­ségszerűen találkoznak a Szovjetunió­nak a szocialista világban elfoglalt dön­tő helyzetével, amely kemény realitást jelent, ennek ellenére továbbra is szov­jetellenes kirohanások, sőt a saját ha­talmi szerveink, különösen a népi milí­cia ellen irányuló támadások várhatók tőlük. Emellett feltételezhető, hogy ezek közül az erők közül néhányan szívesen fogadnák, ha a Szovjetunió be­avatkozásával mentesítené őket a poli­tikájuk gyakorlati következményeiért és megvalósításáért viselt felelősség alól. A párt és az állam gyors ütemű át­alakítása lehetővé teszi több bonyolult konfliktus megelőzését. Kétségtelenül szerepe van ebben a sajátos cseh és szlovák feltételeknek és annak, hogy a nemzetközi és hatalmi ügyek előretör­tek a föderális szférába, amelynek így nagyobb tere van a kérdések megoldá­sában. A legbonyolultabb harc, a szo­cializmus további fejlesztésével kapcso­latos problémák helyes és megfontolt megoldása az új cseh központi bizott­ságra vár. Az ellenzéki politikai erők tevékeny­ségének jellegzetessége, hogy ebben az időszakban nem a rendkívüli 14. párt­kongresszusra összpontosítják erejüket (ezt viszont megteszik a kongresszus előkészítésével kapcsolatos személyi kérdésekben, és arra törekednek, hogy diszkreditálják, lehetetlenné tegyék a számukra kényelmetlen funkcionáriu­sokat), hanem kizárólag a jövő évi vá­lasztásokkal foglalkoznak, amely sze­rintük döntő hatalmi találkozás lesz. Abból indulnak kl, hogy erejük kon­centrációja egyre fokozódni fog. A szün­idő után, amikor a diákok visszatérnek az iskolákba és az állampolgárok, a dolgozók hazatérnek a nyári üdülésből, az olyan városi konglomerátumokban, mint Prága, Brno, Bratislava, de máshol is aktivizálódhatnak és létszámuk ve­szélyesen emelkedhet. A párt szövetségi központi bizottságának új vezetősége, amelyet sok esetben új, tapasztalatlan funkcionáriusok alakítanak ki és külö­nösen a Cseh Kommunista Párt Közpon­ti Bizottságának új vezetősége, amelyet teljesen lefoglal saját szerveinek és ap­parátusának kialakítása, bonyolult helyzetbe kerül, ha idejekorán nem gá­tolja meg ezeknek az erőknek az előre­törését. Ha a párt központi bizottsága' nem tudja megváltoztatni a jelenlegi légkört, különösen a fővárosban, és nem tudja kialakítani a pártnak azt az erejét, amely képes fellépni e nyomás ellen, akkor kérdéses, hogy például a prágai munkásszervezetek képesek lesz­nek-e az ellentüntetésekre, akkor szá­míthatunk arra, hogy az olyan akciók, mint a népi milícia felszámolásáért gyűjtött aláírások, a szovjet követség­nek levelet küldő 99 üzemi dolgozó el­len irányuló akció, a párt központi bi­zottsága előtt rendezett tüntetés stb., egyre terjednek majd és mind veszélye­sebb méreteket öltenek. Az ellenforradalmi erők száma és feltételezései Az utóbbi időben végzett különféle felmérések alapján 4Ü0 OOÜ-re tehető azoknak a szavazópolgároknak a szá­ma, akik szívesen beleegyeznének a ka­pitalista rendszer visszaállításába. Ez a megállapítás azonban nem azt jelenti, hogy hajlandók aktívan dolgozni rend­szerünk megváltoztatásáért. Vannak azonban egyének, akik a kapitalizmus visszaállítása érdekében az aktív küz­delemre is vállalkoznak (röpcédulák). Ezek különösen az ipari központok­ban mutatkoznak, Prágában, Brnóban, Bratislavában, jelentősen kisebb szám" ban Ostraván, Plzeňben és Kassán. Az sem kizárt, hogy egy esetleg nyilváno­san tevékenykedő és a kapitalizmus restaurálására törekvő csoport még az összlakosság említett 5 százalékánál sem találna támogatásra, természetesen nem említve a társadalmon kívül álló elemeket. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a feltételezést sem, hogy az ellenforradalmi erők — csekély létszá­muk és annak ellenére, hogy a lakos­ság körében nem tudnak gyökeret ver­ni — kihasználhatják a szélsőséges helyzetet, a tömeghangulatot és más, látszólag demokratikus követelmények­kel fellépő és demokratikus köntössel leplezett erők révén behatolhatnak |a politikai szférába és a politikai tevé­kenységbe is. A társadalmi tömegszervezetek FORRADALMI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM A Szakszervezetek Központi Tanácsa által kidolgozott értékelés alapján foko­zatos stabilizációról beszélhetünk. A szakszervezetekben elfogadott döntések és intézkedések nyugodtabbak és meg­fontoltabbak. A szakszervezethez érke­zett 6183 észrevétel mutatja, hogy az érdeklődés többnyire a következő prob­lémákra irányul: a) az FSZM helyzete a társadalom­ban, tevékenységének szerkezete és me­chanizmusa — 1425 észrevétel, b) az FSZM szervei és a dolgozók részvétele a gazdaságirányításban — 677 észrevétel, c) az FSZM politikája, valamint a bérkérdésekben hozandó közös döntés — 534 észrevétel, d) népjólét — 405 észrevétel, e) személyi kérdések — 235 észrevé­tel, f) az FSZM üzemi bizottságának és a szervezet vezetőségének együttműkö­dése és közös határozati joga a munka­törvény értelmében — 214 észrevétel, g) az FSZM funkcionáriusainak vé­delme — 113 észrevétel. A munkaaktivitás fejlődésével 49, a munkafegyelemmel 5 észrevétel foglal­kozott. Az FSZM szervezeteinek többsége a szakszervezeti szövetségek maximális önállósága mellett támogatja a szak­szervezeti egységet. Azonban továbbra is mutatkoznak eltérő erők. Az FSZM keretén kívül ténylegesen is működik a fűtőházi dolgozók szövetsége, amely egyesíti az említett dolgozók 85 száza­lékát és nem hajlandó csatlakozni az egységes szakszervezeti szövetséghez. A tények azt mutatják, hogy a föderá­ción belül létezik egy elég erős szak­mai szolidaritás és fegyelem, amelynek értelmében az egyes szervezetek alá­rendelik magukat központi bizottságuk­nak. A vasúti dolgozók közül további szakmai csoportok is hasonló igények­kel lépnek fel, elsősorban a közleke­désirányítási dolgozók és a kocsimes­terek. Képviselőik (az előkészítő bizott­ságok) feltételezik, hogy a fűtőháziak szervezetétől eltérően mint szekció be­kapcsolódnak az egységes szakszerve­zeti szövetségbe. Dezintegrációs törekvések léteznek a városi közlekedési dolgozók körében Prágán kívül, az orvosok között (Hra­dec Králove-i Orvosok Szövetsége), a hivatásos gépkocsivezetők és a szerelők sorában. A Plzeüi Városi Közlekedési Vállalat gyűlésén megalakult az előké­szítő bizottság, amely arra törekszik, hogy létrehozza a városi közlekedési dolgozók önálló szakszervezeti szövet­ségét; több gazdasági követelménnyel lépnek fel. (Hradec Královén a fűtő­házban megkísérelik a Csehszlovák Szo­cialista Párt üzemi szervezetének meg­alakítását. A funkcionáriusok állítólag kijelentették, hogy támogatják a fűtő­háziak törekvését.) A fűtőházi dolgozók szövetségének és funkcionáriusainak fellépése sok eset­ben politikai jellegű. (Lásd a fűtőházi dolgozók szövetsége központi bizottsá­gának válaszát az SZKT elnökségének és a Közlekedési és Postai Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Központi Bi­zottságának nyílt levelére — Práca, 1968. 7. 25., 4. oldal.) Egyes jelek bizo­nyítják a passzív rezisztencia irányá­nak feléledését, hogy ezt kényszerítő eszközként alkalmazzák követeléseik előterjesztésekor. A helyzetet további körülmények is komplikálják: a Cseh­szlovák Autóközlekedési Vállalat üzem­egységeiben — a CSKP KB illetékes osztályának jelentése szerint — meg­alakultak az országos sztrájkbizottsá­gok, amelyek követelik, hogy a harma­dik negyedév végéig oldják meg a gaz­dasági követelményeiket. A szakszervezeti mozgalomban a hely­zet fejlődését egyes szervezetekben nem a kommunisták befolyásolják. (Az „FSZM kommunisták nélkül" akció kö­vetkezménye. ) PARASZTSZÖVETSfiG Egyelőre csak hiányos és nem eléggé konkrét áttekintés létezik a Paraszt­(Folytatás a 7. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents