Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-27 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

RIVERA ÉS AZ IGAZMONDÁS Az olasz labdarúgásban mes­teri szintre emelték a védők működését. Messze földön hí­res az olasz első ligás csapa­tok szívós védekezése. E téren Itáliában a két milánói csapat a legismertebb: az Internazio­nale és az AC. Volt alkalmunk megfigyelni, milyen gyorsak, fürgék, kiváló rúgok és teje­lők, nagyszerű taktikusok az olasz védőjátékosok, s egy-két a keménység határát alaposan túllépő belemenésért, — külö­nösen az „életveszélyes bünte­tőterületen kívül", — nem na­gyon szégyenkeznek. Általában a hazai ember ismeri legjobban a hazai viszonyokat. Ezért ér­demes figyelemmel kisérni, mit is mond, hogyan vélekedik az említett védők játékáról az AC Mllan szellemi vezére, a világ egyik legjobb játékosa, Gianni Rivera ... „Az olasz labdarúgás [a cal­cio) keménységéről - terjesztett hírek nem valósak, azokat in­kább legendának minősíteném. Itt van az én példám. Vékony­dongájú labdarúgó vagyok és nem mondhatnám, hogy gyako­ri sérülések gyötörnek. Egy bi­zonyos. A calció terv-, és cél­szerű játékot követel meg. Minden mérkőzésen külön test­A PETTYES LABDA BŰVKÖRÉBŐL őrt kapok, aki nem tágít mel­lőlem és igyekszik meghiúsíta­ni a zöld gyepre tervezett te­vékenységemet. Ennek ellenére nem kerülöm a párharcot. Meg kell próbálni elfogadni azt a harcmodort, amelyet az ellenfél felkínál. Meg kell próbálni ahhoz alkalmazkodni. A lab­darúgás sem mentesülhet a fajok és nemzetek jellegze­tes mentalitása alól. A brazil stílus világszerte ismert és csodált, s lényegesen kü­lönbözik attól, amit a magyar, a német, az angol, az olasz, vagy a francia labdarúgó produ­kál. Ugyanígy van ez a polgári életben is. Nem lázadoztam és agitálok a calcio módszerei el­len. Ehelyett annak a módját kerestem, hogyan szabadulhat­nék meg őrzőimtől, s ezzel egy­idejűleg igyekszem segítségül hívni társaim rögtönző kész­ségét, kihasználni a gyors össz­játék adta lehetőségeket. A cal­cio nem olyan rettenetesen ke­mény. Az az igazság, hogy né­ha magam is lehetőséget adok a hátvéd szabálytalanságához. Szeretem dajkálni a labdát, né­ha a kelleténél később szaba­dulok meg tőle, s ez is okoz­hatja a védők váratlan reak­cióját. Kíméletlen védőkkel szemben nem sokat cselezhet­nék, s a találkozó 90 percét aligha játszhatnám végig." Rivera kiváló játékos. Szin­te mindent tud, amit a zöld gyepen a szurkolók eszményké­pének, a földkerekség egyik legjobbjának tudnia kell. Ezen túl kiváló sportdiplomata is. Érdeke azt kívánja, hogy ne haragítsa magára az olasz liga csapatainak védőjátékosait. Ha ezt tenné, maga látná kárát. Óvakodik a bírálatoktól. Tudá­sát kiválóan jutalmazzák. Amit mond, előzőleg megfontolja, s talán közben ezt gondolhatja: „Szólj igazat, eltörik a lá­bad .. PELÉNÉL IS TÖBBET ÉR 18 Luigi Riva, az FG Cagliari labdarúgója volt az olasz liga gólkirálya. A szicíliai klub gaz­dagságban nem vetekedhet a milánói szuper-csapatokkal, amelyek csillagászati összeget is hajlandók egy-egy kiválósá­gért kifizetni. A Cagliari vezető­ségét az utóbbi időben gyak­ran keresik fel az Internazto­nale illetékesei. Kínálataikban nem ismernek határt. A leg­utóbb kétmillió dollárnak megfelelő összeget ajánlottak Riva átadásáért. A Cagliari ve­zetősége és Riva még nem dön­tött. A kiváló csatár, amikor meghallotta, mennyit kínálnak átigazolásáért, a fejéhez ka­pott, s csak ennyit mondott: „Ez talán nem is lehetséges!" A nyári szünetben bizonyára nem szünetel az Inter vezetői­nek igyekezete. Nekik minden pénzt megérne, ha ismét a he­lyi nagy vetélytárs, az AC, a BEK győztese fölé kerekedhet­nének. Lehet, hogy a Cagliari vezetői mégis beadják a dere­kukat, s akkor elmondhatjuk, hogy Luigi Riva a földkerek­ség legdrágább labdarúgója. Az Inter előzőleg kivetette hálóját már a labdarúgás jelenlegi ko­ronázatlan királyára, Pelére is, de érte „mindössze" másfél millió dollárt kinált fel. Nem csodálkoznánk, ha Rivát nem­csak a nagy szicíliai meleg miatt környékezné meg a szé­dülés. A KORTÁRS ELISMERÉSE František Plániöka nemrégi­ben ünnepelte 65. születésnap­ját. Hajdani játékostársai, cso­dáiéi nem feledkeztek meg a nagyszerű kapusról, s egyikük, Hans jakub, aki eddig a leg­többször öltötte magára a né­met válngatott kapusának me­zét, az ismert nyugatnémet szaklapba, a Kickerbe írt róla cikket. Ebből idézzük a legér­dekesebb sorokat: „Európa szinte valahány számottevő ka­pusát megfigyelhettem, s kije­lenthetem, hogy közülük Fran­tišek Plánička volt rám a leg­nagyobb hatással. Drezdában, 1935-ben ő állt a csehszlovák együttes kapujában, én meg a németében, egy évvel később Prágában nemkülönben. Mind­két találkozón bőséges alkal­main volt megfigyelnem, milyen remekül szerepelt. Reflexei, biz­tonsága ámulatba ejtették az el­lenfelet, nézőt egyaránt. Plánička bizonyára féltve őr­zött emlékei közé teszi el a Kickersben megjelent (akob fé­le elismerést... Megszívlelésre érdemes A „Fussbail-Trainer" c. nyugatnémet szaklap egyik számában a többi között ezeket írja: „A labdarúgás sokat vesztett drámaiságából és fe­szültségéből. Ha ma egy labdarúgó-csapat pá­lyára lép, szinte ezt a jelmondatot akarja meg­valósítani: — mindent inkább, csak nem veszí­teni! — Ha valóban tenni akarunk valamit a labdarúgás talpraállítása érdekében, olyan csa­patokra van szükségünk, amelyek a találkozót meg akarják nyerni, de esetleg vereséget is szenvedhetnek. A labdarúgó szurkolókat, a fia­talokat nem lehet sorozatban a végtelenségig becsapni. Nem lehet előttük ilyen frázisokat puffogtatni: középpályás játékos, játékmester, taktikus. Ezeket csak azért találják ki, hogy kitöltsék azt a légüres teret, amely az utóbbi időben játék közben támad. A szurkolók olyan vibrálóan izgalmas kapu előtti jeleneteket akar­nak látni, amelyek tele vannak lélegzetelállító drámaisággal, örömujjongással és csalódással is. Olyan csapatok küzdelmére kíváncsiak, ame­lyek közül mindegyik győzni akar, de nem min­den áron. Ezért kell visszaadni e játék ősi jel­legét, a támadást. A támadó játékot ismét a labdarúgás középpontjává és értelmévé kell avatni, a csatárt és a kapust pedig a játék köz­ponti alakjaivá. Ma a legirigyellebb hely a kö­zépjátékosé, és az úgynevezett támadó ékek a szegény bűnösök, akiket mindannyiszor felelős­ségre vonunk, ha a csapat gólképtelen. Aki játék közben esetleg három remek átadást produkál, az hős, aki egy helyzetet elront, az a bűnbak. A középjáték nem öncél, hanem szükségszerű rossz. A futball-csatának a két kapu előtt kell eldőlnie. A két, vagy három főből álló éket öt, esetleg hat tagból álló sornak kell felváltania, vagyis olyan .alakzatnak, amelynek legfőbb célja a góllövés, A kiharcolt labdával, a lehető leggyorsabban az ellenfél kapujához kell jutni és ott gólt kell lőni. Ha a csatárokat állandóan labdával traktálják, nagyon gyorsan emelke­dik bátorságuk és játékkedv'ük." A diagnózis szerintünk is feltétlenül helyes. A gyógyítás nagybani mikéntje is adva van. A szakembereken a sor, hogy az aprólékos megoldást minden részletre kiterjedően készít­sék eiő. Aki nem fél a „trónfosztástól" Ladislav Petrášra, erre a zömök, szőke labdarúgóra már ak­kor felfigyelt a hazai szurkolók nagy tábora, amikor még a Ba­ník -Prievidza játékosa volt. Eredményességéről hétről hétre bírt adtak az újságok. A szakértők már akkor nagy jövői |ó­soltak a kiváló góllövőnek és meg voltak róla győződve, hogy hamarosan a legjobbak között fogják emlegetni a nevét. Újabb csapata, a Dukla Banská Bystrica sokat köszönhetett a szőke bombázónak. Elsősorban az ő eredményessége révén tudta a lépést tartani az I. liga legjobbjaival, s a besztercebányai pá­lyáról többnyire minden csapat vereséggel tért haza. Nem Petráš a hibás azért, hogy a szimpatikus katonacsapatnak is­mét a II. ligában kell bizonyítania, megkísérelnie az I. ligába jutást. Ladislav Petráš a maga nemében páratlan bravúrt naj­tott végre: úionc, s végül is csupán máig sem érthető szabály­sértés miatt kiesett együttes csatáraként meg tudta szerezni a gólkirályi címet. Többször volt sérült, mert az ellenfelek vé­dői mihamar észrevették, hogy a gólveszély úgyszólván kizáró­lag az ő részéről fenyeget a Dukla B. B. elleni mérkőzésen, s e hátráltató körülmény, meg a mindenkori „díszkíséret" sem tudta megakadályozni abban, hogy húsz alkalommal be ne vegye a kiváló kapusókkal rendelkező liga-csapatok hálóját. A továbbiakban kikérjük a néj)szerö csatár véleményét. A Minek köszönhette eredményességét? „Elsősorban annak, hogy társaimtól rendszerint használható átadásokat kaptam. Önzetlenek voltak. Bennem jobban bíztak, mint önmagukban, s én szívesen vállaltam a végrehajtást. A tévhittel ellentétben el keli mondanom, hogy képességeim­hez mérten mindig igyekeztem kivenni részem a csapatmun­kából is és sohasem kíméltem magam. Az edzéseken rengeteget gyakoroltam a kapuralövést. Szerencsém, hogy általában nem hagy cserben a hidegvérem. A mérkőzéseken nem sokat teke­tóriázom, ha alkalom kínálkozik a lövésre, nem fukarkodom." A Miért az Interre esett a választása? „Az Inter Bratislava a liga mezőny egyik legstílusosabban játszó csapata. Szereti az eredményességen túl a tetszetős já­tékot is. Ezt egyrészt annak köszönheti, hogy Kacsányi László szetnélyében az egyik volt legtechnikásabb válogatott játékos áz edzője, másrészt pedig annak a ténynek, hogy játékosállo­mányában több valóban technikailag és taktikailag rendkívül fejlett játékosegyéniség van. Közülük rám Szikora Gyuri tette a legnagyobb benyomást. Játékának csodálója vagyok és az egyik legképzettebb csehszlovák labdarúgónak tartom. Gon­dosam, az ő oldalán valóban élvezet lesz játszani." A A liga befejezése előtl mások is „megkörnyékezték"? „Szinte egymásnak adták nálam a kilincset. Hívogattak, fűt­fát ígértek. Azzal is ijesztgettek, hogy nem jól választottam. Az Interben szerintük nem bajtársakra, hanem ellenlábasokra találok. Nem hallgattam rájuk. ígéretemhez híven az Interhez szerződtem. Remélem ezt nem bánja meg az Inter sem, magam sem." A Nem sajnálja-e, hogy Budapesten nem szerepeilletett? „Szívesen ott lettem volna a Népstadion csehszlovák csapatá­ban, de a sors másképp akarta. Éppen leendő, vagyis mostani csapatom, az Inter elleni bajnoki mérkőzésen sérültem meg, s Jozef Marko edző nem számíthatott rám. Sérülésemet véletlen és nem szándékos összecsapás okozta. Elég hamar kiheverjem. A Karlovy Varyban lebonyolított nemzetközi tornán már ma­gamra ölthettem a címeres mezt, s úgy érzem nem okoztam csalódást. Lehet, hogy az őszi találkozók valamelyikén rém is sor kerül. Ha így lesz, szeretnék rászolgálni az előlegezett bi­zalomra. Remélhetőleg további fejlődésemet szolgálja az a tény, hogy nagyszerű, kiválóan edzett csapathoz kerültem, ahol lesz időm és módom sokat tanulnom, fejlesztenem technikai, taktikai képességemet, egyszóval elősegíti labdarúgó beérése­met." A Megvédi-e hazai gólkirályi címét, vagy beleszól-e az ilyen európai vetélkedőbe? „Ez sok mindentől függ. Remélem, hogy sikerül hamarosan teljes mértékben az Inter csapatába illeszkednem, s akkor nem látom annak okát, miért ne lehetnék ismét eredményes. Sok függ új társaim jóindulatától, segítségétől. Remélem, hogy a nagy portya során valóban egészen közel kerülünk egymáshoz és teljes mértékben megértjük egymást. Ami szerényebb kere­tek között sikerült a Dukla Banská Bystricában, még inkább sikerülhet az Interben, csak sérülések ne akadályozzanak a szereplésben. Mivel nálunk is 16 csapat szerepei már az I. ligá­ban, így több a gólszerzési alkalom. Az eddigi európai gólki­rályok, az aranycipő tulajdonosai is általában nagy mezőnyíi ligákból kerültek ki. A hazai védőjátékosok kemények, hatá­rozottak, — „ragaszkodó természetűek" —, s ezért nehéz a velük szembeni eredményesség. Az európai gólkirályság eléré­séhez mintegy 36 gól kell. Aki ennyit tud lőni a mi ligánkban, az valóban versenyre kelhet Európa legjobb „tüzéreivel". Ladislav Petráš (jobbról) Kuro Uberaltól, a Práca sportrovatának vezetőjétől veszi át a csehszlovák labdarúg^liga gólkirályának járó kristályserleget. ititámpi ÚJ szú Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Főszerkesztőhelyettesek: dr. Gáiy "Jván és Szűcs Béla. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkij utca 10. Telefen: 537-16 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, jazdasegi ügyek: 506-39, táviró: 09308. Journal Kiadóhivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova t. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Telefon: 551-83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Üj Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti i Posta Hiriapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ústredná expedícia tlače. Brati­slava, Gottwaldovo námestie 48/VI1.

Next

/
Thumbnails
Contents