Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-27 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

sem a fényképezőgép lencséjé­vel nem képes megörökíteni. A legnagyobb élmény az oszt­rák államhatár átlépése Sem­meringnél. A vonat óriási ma­gasságban templomtornyoktól, vörös falusi háztetőktől tarkál­16 völgyek fölött a szó szoros értelmében kígyózva kapaszko­dik a sziklákon. A lenti tájkép alpesi völgyek zöld szőnyegén szétszórt virágokra emlékeztet. Ha semmi más, akkor a Júliái Alpok vadregényes vidékét bi­zonyára emlékezetébe vési a turista. Olaszország azonban sok más, sokkal nagyobb szép­ségeket tartogat a látogatók­nak. VELENCE ­A SZERELEM VÁROSA Velencét a szerelem városa­ként emlegetik. Talán még ta­lálóbb elnevezés a kereskede­lem városa. A Canal del Grandé hatalmas csatornán sokféle árut szállítanak, melyek szinte a vi­lág minden részéből a Földkö­zi-tengeren keresztül jutnak el ide. Másrészt ez a város hal­doklik. Velence középkori vá­ros, de ez még nem magyarázat arra, miért kell a középkori palotáknak és polgárházaknak rövidesen összedőlniük. A vá­ros keskeny utcáin és sikáto­raiban egyébként ugyanannyi a bűzlő kis szennycsatorna, mint amennyi nagy csatorna a vá­rost szeli át. A földszinti laká­soknak ma már nincsenek la-' kóik, s a kis csatornák és terek zugaiban kutyák és macskák „törődnek a higiéniával". Még ezek az állatok is érdekesek: valahogy hiányzik belőlük az élet, amolyan tüdőbajos élőlé­nyekre emlékeztetnek. Egyéb­ként a velencei galambok is tü­dőbajosak. Nincs életkedvük: turbékolás helyett szomorúan gubbasztanak, piszkos tollaza­túkkal kedvtelenül totyognak a szennyben. Inkább kísértetek, mint élőlények. Bizony a mai Velence közép­kori dohosságával és korhadó palotáival nem valamilyen egészséges hely. A nyugat-euró­pai és amerikai vendégek szá­mára az a város, ahol könnyen és céltalanul költekezhetnek. Tengernyi ember fordul meg itt a világ minden részéből, persze aránytalanul kevesebbet vásá­rolnak. Igaz, hogy akit egyszer a mai velencei kalmárok kisze­melnek, alaposan megkopaszt­ják. ROMA Róma igazi világváros. A ha­talmas Szent Péter templom és tér a város legforgalmasabb ré­sze. A templom belsejében a 132 méter magas kupola lenyű­gözi a látogatót. A legmagasabb európai bazilika. Meglepő a főoltár egyszerűsége. Hosszú téglalap alakú alapon magas gyertyatartók, középütt óriási kereszt. A főhajó oldalain sok becses mellékollár helyezkedik el, a szentek, ereklyéit őrzik itt. A legértékesebb az a mel­lékoltár, amely fölött Michelan­gelo Pietáfa ékeskedik. A mes­ter 25 éves korában carrarai fehérmárványból faragta. A hal­dokló Krisztusban önmagát örö­kítette meg. Egész életében gyászolta anyját, akit kiskorá­ban elveszített. Michelangelo 70 éves korában //•/. Pápa uta­sítására vette át f. Szent Péter templom építését, melyet 87 éves aggastyánként fejezett be. A pápa nagyon sürgette Miche­langelói, mert attól tartott, hogy rövidesen meghal. A mai keresztény Rómában Michelangelo géniusza dominál. A Sixtus-kápolna, a vatikáni múzeum, kertek és udvartérsé­gek mind az ő nagyságát és jelenlétét hirdetik. A Szent Péter templomtól ka­nyargó utcákon az antik Róma maradványaihoz jut az ember. Pogány templomok és császári palota romjait, épségben ma­radt dór és jón oszlopfőket lát­hatunk. A képeslapokról ismert Colosseum a római dombok egyikén terül el, s talán innen gyönyörködött Néró császár Róma égésében. E masszív tég­laépítmény, amelynek belsejét annyi ártatlan keresztény vér öntözte, hatalmasságával és tö­kéletessségével kétezer év múl­tán is lenyűgözi a látogatót. Az emberben önkéntelenül felme­rül a kérdés: hová tűntek a ró­maiak, hová veszett a római bi­rodalom ereje és hajdani tekin­télye? Az idő könyörtelenül múlik, repül, s a mai modern Rómát keresztülszelő körúton, — Viktor Emmánuel király szobrával díszített Köztársaság­tér röpke megtekintése után, elhagyjuk az olasz fővárost. Utunk az egykori római cam­pagnán keresztül Firenzébe ve­zet. FIRENZE Firenze az olasz művészet büszkesége, a reneszánsz-kori nagyságok — Leonardo da Vin­ci, Tintoretto, Michelangelo Buonarotti és mások szülőváro­sa. Gazdag város, amelyben 700 éven át a hatalmas Medici csa­lád uralkodott. A család sarjai közül ketten — Cosimo és Lo­renzo a Mediciek templomában alusszák örök álmukat. A temp­lom ő és új kápolnáját Miche­langelo legértékesebb szobrai díszítik. A Nap és az Éj, a Vir­radat és az Alkony szobrok al­kotójukon keresztül 500 év múl­tán is e világ múlandóságáról tanúskodnak. Másnap Nápoly kapujában hajóra szállunk, hogy elvigyen egy gyönyörű szigetre: Caprira. CAPRI A sziget hosszúkás alakú, két nagy nyúlványa van: Capr: és Anacapri. Vakítóan perzsel itt a nap. „Óvakodj a fénytöli" — kiáltott Tiberius császár Axel Munthe svéd orvosra, amikor megjelent előtte San Michele-í kertjének szegletében. Igaza volt. A szigetet leginkább észa­kiak — svédek, norvégek, dá­nok és általában angolszászok keresik fel. Nem is csoda, hisz Capri kaktuszok, agávék, mir­tuszok, citromfák, rózsák és fü­gefák virágzó kertje. A közép­európai és trópusi bujazöld nö­vényzet összefüggő tengerét kü­lönféle színű márvány'ömbök, teraszos kertek és villák sza­kítják meg. Valóságos földi pa­radicsom. Régi antik alapokon — amer­re valaha Augustus és Tiberius császár járt — 700—800 méte­res tengerszint fölötti magas­ságban modern villák és függő­kertek nyugszanak. Mindenfelé virágillat terjeng. A villák egyikében lakott dr. Axel Munthe. Megírta ezt önéletrajzi regényében: „San Michele regénye". Jő, ha a lá­togató előbb elolvassa a re­gényt, s csak aztán rféz körül, saját szemével győződik meg a sziget szépségéről. Axel Munthe a Sorbonne-i ta­nulmányait elvégezve 35 évet töltött itt a szigetvilágban. Any­nyira összeforrott a sziget népé­vel, hogy emberszeretetéért még ma is kegyeletteljesen őrzik emlékét. Tiberius császár egykori villájának romjain építtette fel a San Michele vil­lát, melyben a dombon végzett ásatások során előkerült antik műemlékeket helyezte el. A leg­becsesebbek közé tartozik egy vörös-fekete gránit egyiplomi szfinx. 11. Ramzesz fáraó korá­ból származik, mintegy 3300 éves. A tenger fölött a 'függőkért loggiájában négyféle márvány­mozaikból földbe ágyazott asz­talt találunk. A legrégibb mo­zaik kelta és román. A múzeum Idegenvezetője angolul magya­ráz. Angol és amerikai hölgyek valósággal lesik minden szavát, mert angolsága kifogástalan. Anacapri 800 méteres magas­ságából rómaiak véste lépcső­kön ereszkedünk le a partra, ahol már vár a hajó. Munthe villájából nézve ezek a hajók a tenger égszínkék tükrén úgy hatnak, mint fehér fellegek va­lamilyen sötét háttérben. .Sok ezeréves szépséget őriz a Föld­közi-tengernek ez a festői ré­sze ... Dr. Edita Šutková olaszországi útijegyzete A mindenfelől vízzel öve­zett, csizmaalakú Olasz­ország meglepetések és ellen­tétek országa. Nagy különbsé­gek tapasztalhatók mind a la­kosság mentalitásában, mind az ország gazdasági életében. A szegény észak például szöges ellentéte az iparilag fejlett dél­nek. Észak-Olaszország termé­szeti szépségei, főként a júliai Alpok vadregényes gerincei mindenkit lenyűgöznek. A vo­nat vadregényes, részben tűle­velű és lombos fákkal borított szürkésfehér sziklák között ka­nyarog a magas szorosokban. Az ember jóformán körül sem tud nézni, újra berobogunk egy alagútba. Az alagutak és a moz­donyfütty olyan gyorsan válta­koznak, hogy a kíváncsi turista egyszerre azt érzi, nemcsak a szeme, hanem a feje is megfáj­dult a rengeteg látnivalótól, melyeket sem puszta szemmel, SZENVEDÉLYEK ÉS MEGLEPETÉSEK FÖLDJE # A JE­LEN ÉS A KÖZÉPKOR EGYENLŐTLEN PÁRVIADALA # KÖBE VÉSETT SZÉPSÉGEK # AHOL SAN MICHEIJ REGÉNYE ÍRÓDOTT • BOLDOG TÁJ A FÖLDKÖZI­TENGEREN 15 Egy doboz cigarettát tolt elém. „Dohányzik?", kérdezte. Megkínáltam a magaméból, s vettem az övéből. Peter Stuyvesant. A cigarettát arról a férfiról nevezték el, akit a New York néven híressé vált város alapí­tójának tartanak. „Távoli nagyvilág illata" — hirdeti a cigaretta reklám­felirata. Az illető vett egy Start-cigarettát. Az első szippantás után még csak el sem mosolyodott. — Jó — mondta udvariasan. Nem szóltam semmit. A Stuyvesant cigarettát ismerem. Egyéb­ként azt hiszem, mind egy kutya. A röntgenképen úgysem ismerhető fel, illatosított vagy közönséges cigaretta volt-e a baj okozója. Egy júliusi este történt Nyugat­Berlinben. Sok helyen megfordultam azon a napon. Jártam Wedding és Siemensstadt, munkásv u-osban, a kel­lemes Wannsee-tónál gyönyörköd­tem a vitorlásokban és elnézegettem a zsúfolt kirándulóhajókat, jártam négy áruház mozgólépcsőin (több időm nem volt), az egyik szuperdis­countban 3 márka 90 pfennigért vet­tem egy kg mogyoróscsokoládét, mely aktatáskámban szépen elol­vadt, aztán beültem a kurfiirstendam­meni Bristol kávéházba. Majdnem olyan kitűnő feketét szolgáltak • fel, mint Budapesten. Asztaltársam, egy negyven év kö­rüli szemüveges férfi sóvár piUantást vetett Start-dobozomra és megkínált Stuyvesantjával. Kétszer szippantott a Startból, aztán felengedett köztünk a hangulat. — Ön bizonyára cseh­szlovákiai, — szólt hozzám megértés­sel. Ez félig kérdésként hangzott. Bár németül beszélt, nem Tschecheit, hanem helyesen Tschechoslowakeit mondott. Ennek örültem. Bólintottam, hogv örömet szere77pw noi/í fio fji. cserni kezdtem Nyugat-Berlint. Elkezdett egy kicsit politizálni. Vái laszoltam neki. Sportszerűen fogadta és témát változtatott. Kérdezte, tudom-e, hogy Nyugat­Berlin dohányváros is, közben fejével a Stuyvesant-doboz felé intett. szakaszai, a forgalom szüneteltetése nélkül három nap alatt felépítenek egy felüljáró hidat, egymás után emelkednek az áruházak — de do­hány? Talán egy kis fű. csalán, meg üröm a város peremén." Helyesbített. Nem így gondolta. Be­szélt a dohányzás hagyományairól. I. Frigyes Vilmos agyagpipás barokk estélyeiről, a rengeteg nyugat-berlini dohánygyárról. A dohánygyárak a nyugat-berlini ipar nagyon fontos részét alkotják. NYUGAT-BERLINI 41 MILLIÁRD CIGARETTA .Felfigyeltem. „Apuskám, most aztán légy éber!" — gondoltam magamban. Bizonyára a Start-doboz felé akart inteni. A Stuyvesantra utalás nyilván taktikai manőver volt. Ha az ember egyszer Nyugat-Berlinben van, vi­gyázzon — kémek eldorádőja, feltű­nést nem keltő villák Grunewaldban, Dahlemben, a Clay tábornok fasor környékén... Az ember elszólja ma­gát,- otthon aztán beszüntethetjük a Start-cigaretta gyártását — ipari kémkedés stb..." Bizonyára túlzott. Nyugat-Berlin mint dohányváros?! Udvariasan ezt feleltem: „Lehetetlen. Gombamódra nőnek itt a házak, a földalatti új Tavaly közel 42 milliárd darab ciga­rettát gyártottak. Mintegy négymilliár­dot maguk a nyugat-berliniek szívtak el, a többit Nyugat-Németországba és máshová exportálták. Ennyi mennyiséggel laboratóriu­mokban tengeri malacok seregét öl­hetnék meg. Eltekintve attól, hogy ez rengeteg pénzt lelent a város kasszá­jában. Hisz egy tizes doboz átlag egy márkába kerül. Nyugat-Berlinben gyártják a Krone (az tz koronája), a Lux — (enyhén dohányzóknak), Kent, Overstolz és az említett Stuyvesant márkájú cigaret­tákat. A cigarettagyártásban legna­gyobb része van a Reemtsma cégnek, mely Nyugat-Berlin és Nyugat-Né metország legnagyobb cigarettagyártó ja. Több mint ezer alkalmazottal dol gozik, s naponta mintegy 70 millió darab cigarettát dob a piacra. Nyugat-Berlin Spandau negyedében van a világ legnagyobb cigarettagyá rának egyik üzeme — a B. A. T cég 17 fajta cigarettát, köztük Life, Stern Krone, Kent továbbá Lucky Strike és Pali Mail márkákat gyárt. Percen­ként kétezer darab kerül kl minden egyes gépből. A nyugat-berlini cigarettagyártási 80 százalékban kezében tartó (havi 600 milliő darab) Martin Brinkmann részvénytársaság Peer, Lux, Marlboro cigarettával és 18 fajta pipa- és cigarettadohánnyal szolgálja a do­hányzókat. Vetélytársa a Neuerburg cég, mely a Golden Blend, Reyno (a reklám szerint állítólag „szebbé teszi az életet"), a Winston és más cigarettamárkák gyártója. Ez még korántsem minden. Majd nem 42 milliárd cigaretta. Képzeljék el azt a sok kátrányt a dohányosok (én is közéjük tartozom) tüdejében! Most aztán hangosan gondolkoz tam. — Nem tesz semmit, nevetett alkalmi asztaltársam, nyilván dohány­ipari reklámszakértő. Üljön csak itt naponta egy órát a kávéház jár dai teraszán, az autók kipufogógáza nak tömegéből a/inyi kátrányt szív naponta egy órát a kávéház jár­ellepi a tüdejét." Ez kissé megnyugtatott, ugyanis nem szoktam itt üldögélni. -99-

Next

/
Thumbnails
Contents