Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-27 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó

k K A R E L C ISA Rá "rBOHHI TÁVIRATA^* Általános kalauz a nyugat-németországi választási kampányban és komolytalan tanulság azoknak, akik komolyan veszik a kampányt Ja, a választás KOMOLY DOLOG Nem kell lánglelkü prófétának lenni, s elektronikus számítógépre sincs szükség ann*.k bátor előrejelzésére, hogy a nyár — mŕr amennyiben még lesz nyár — hátralevő részében, egészen szeptember végéig, a szeptember 28-ra kitűzött parlamenti választásokkal kapcsolatos hírek özönleni fognak a Német Szövetségi Köztársaságból. A választási kampány hírei természetesen többnyire halálos komolyak lesznek, néha azt a benyomást keltik, hogy „tovább már nem mehet", hogy a legközelebbi hetekben, napokban, sőt órákban valaki yalakit párbajra hív ki, legalább is valamilyen nagy válságot robbant ki. A nagy lendület... Bevezetőül azt mondhatnánk, hogy a választási kampányban az egyik párt ezt mondja, a másik meg azt, kölcsönösen válaszolnak egymásnak, bizonyos dolgokban megcáfolnak vagy letagadnak. Közben a harmadik és a negyedik dörzsölgeti a kezét, és kijelenti, hogy az, amit az előző kettő mondott, telhetetlenségiik bizonyítéka. Egyszerű nyomtatott sablont is készíttethetnének, amelyre csak a nevet és a vitás ügyet kellene beírni. Ez azonban nem megy, mert a választási kámpányt komolyan kell venni. Különben, hogy jönne ahhoz a jóuép, hogy az újságok sablonos űrlapokból álljanak. A parlament minden nyugatnémet választópolgárnak valamijébe kerül, hisz évente 105 millió márkát fordítanak rá, s ezenkívül a nép az államon keresztül még politikai pártokat is fenntart, amelyek választási kampány céljaira minden megszerzett szavazatért két és fél márkát kapnak. A klerikális CDU 1965-ben jó tizenkétmillió szavazatot s ezért jó 30 millió márkát kapott, s ezért aztán alapos munkát kell végezni. Az idei nyári választási kampány kissé lassan indult, ugyanis ez a szabadságok évszaka. A választási beszédek általános változatát azonban már most körvonalazhatjuk. Amikor a hírügynökségek arról számolnak be T-öviden, hogy Kiesinger kancellár tGDU), Brandt külügyminiszter (SPDj, Strauss pénzügyminiszter (CSUj vagy Schéel (FDP), a liberális ellenzék vezetője beszédet modott, olvasóim nyugodtan feltételezhetik, hogy a beszédjeik dióhéjban így hagzottak: A szövetségi köztársaságnak biztonság kell, ezért a NATOban a helye, safát hadsereggel kell rendelkeznie s az Egyesült Államokra kell támaszkodnia. Aztán a szónok figyelmeztet rá, hogy Németország a háború után romokban hevert, s íme „nézzék meg, mit értünk el. Ez a ml érdemünk!" Utána még külpolitikai rész következhet a megbékülési készségről szóló dafkamesékkel, aztán néhány bók hangzik el a rendszerető Ifjúság felé és nyomatékos figyelmeztetés a radikális elemeknek, akik a legszívesebben forradalmat csinálnának. Végül aztán megígérik, hogy ha a „ml pártunk győz, mindent jobban fognak csinálni Persze, nem megy ez mindig olyan simán. Különösen akkor, ha forróvérű fiatal,diákok csoportja állít be a gyűlésre, és kellemetlen kérdéseket tesz fel, vagy felhánytorgatja a jelölt náci múltját Ilyenkor a Jelölt elveszti türelmet, hallatja dörgedelmes hangját, s egy kalap alá veszi a baloldalt és a jobboldalt a „fasisztákkal". Ez perzse veszélyes önámítás, de ez hat leginkább a békére és rendre vágyó nyugatnémet kispolgárokra. A neonáci NPD és a klerikális jobboldal a német nacionalizmus húrjait fogja pengetni, ez is hatásos. Beszélnek a német méltóságról, melyet egyszer ez, másszor amaz tipor meg, megemlítik kelethez fűződő „feladhatatlan jogaikat", az elvesztett háborúval és a náci bűntettekkel azonban senki sem fog előhozakodni, mert ež sokaknak nincs ínyére. Az öndicséret, frázisok, engedelmesség, öntudatosság és kispolgáriság áradatával szemben nem lesz könnyű dolga a baloldalnak. Nyugat-Németorszában a szocializmus szó még mindig gyanús értelmű, mert összefügg a kommunista párttal. A pártot betiltották, s amit egyszer betiltottak, az nem lehet rendes valami, mert a német hatóság tudja, mit csinál. Létezik ugyan ' újonnan alakult Német Kommunista Párt, az azonban túl rövid ideje fejt ki legális tevékenységet, a régi párt tevékenységére viszont még mindig vonatkozik a tilalom. ... fél eredmény Ha több időm és helyem lenne, megnevezhetném a megválasztandó jelöltek jó 90 százalékát. Egyébként nemcsak Nyugat-Németországban, hanem az un. klasszikus parlamenti rendszerű országok töbségében is úgy van, hogy a következő parlament összetétele előre ismert. Tény az, hogy már most, tulajdonkép pen választások nélkül is elég pontos képet alkothatunk magunknak a bonni parlament várható összetételéről. Bár a nyugatnémet választási rendszer nagyon bonyo lult, mégis áttekinthető. Bonyolult abban, hogy nehéz leírni, áttekinthető a választási kilátásokat illetően. A nem egészen ötszáz képviselő felét közvetlenül, a másik felét az ún. tartományi jelölteken keresztül választják. Közvetlenül választják meg azt, aki körzetében a legtöbb szavazatot nyeri. A tartományi jelöltlistán az aránylagos képviselet elve szerint választják ki a megválasztottakat. így aztán vannak olyan ún. megbízható körzetek, amelyekben mindig vagy a klerikális, vagy a szociáldemokrata Jelölt nyeri meg a választást. Akit ilyen körzetben jelölnek, biztos lehet abban, hogy megválasztják. Éppen olyan biztosak a tartományi jelöltlisták első nevezettjei. Tehát csupán kulisszák mögötti viták folynak megfelelő elhelyezkedésről, ezt viszont a pártapparátusok többé-kevésbé jól elintézik. Így aztán az apparátusok diktatúrájának emlegetése nem is olyan mellébeszélés. Az idén a nyugatnémet pártok több gyűlésén itt-ott viharosabb volt a szavazás a jelöltekről. Többnyire a .politikai színtérre befurakodó" fiatalok lázongtak, akik az öregeknél jobban szeretnének politizálni. Persze csak jobban politizálnának, de kfcvés esetben folytatnának más politikát. A választások tehát csak olyan kerületben lehetnek döntőek, ahol az erőviszonyok kiegyensúlyozottak, s az eredmény csak az időjárástól függ. Ha ugyanis rossz az időjárás, nem mennek választani az idős emberek, akik rendszerint a klerikális pártokra szavaznak. Vagy fordítva is lehet. A választási kampány folyamán valamilyen botrány is kirobbanhat, a szerelmi botrányok általában kényesek, de itt főként a megvesztegetési botrányoknak van kihatása. A náci múlt már nem akadály, bizonyítja ezt a kancellár esete is. Rosszabbul ál! a szénája azoknak, akik harcoltak a nácizmus ellen. A választási kampányban a külpolitikai realizmus sem kecsegtet eredményekkel. A „német érdekek" elárulásával vádolják és megbízhatatlannak tartják Nyugat-Németországban azt, aki elismeri a második világháború eredményeit, a másik német állam, az NDK létezését, vagy az egykori keleti német területek elvesztését. Ezért ettől a kérdéstől mindenki menekül, mint ördög a szenteltvíztől, viszont a CDU/CSU uniópárt nyereséget remél a nacionalizmustól. Főként az áttelepültek körében szítja fel a régi szenvedélyeket. A parlamenti reform... A nyugatnémet választási kampányban a parlamentarizmusról is sok szó, esik. ömlengenek, hogy az összes rossz rendszer közül ez a legjobb. Nem egy órát töltöttem a bonni parlamentben, s úgy érzem, szolgálhatnék magyarázattal. Ugyanis inkább arról írnak, miről tárgyal a parlament, azzal kevesebbet foglalkoznak, hogyan tárgyal. Amikor a jelenlegi parlament július elején befejezte munkáját, kétnapos ülésének napirendjén 62 pont szerepelt. Az elnök második vagy harmadik olvasásban előterjesztett bizonyos javaslatot, megkérdezte, ki akar hozzászólni, mivel senki, megejtette a szavazást. Aztán megállapította, hogy a javaslatot az ellenzék szavazataival szemben elfogadták. így ismétlődött ez, s csak néha akart egy-egy képviselő valami jelentéktelent mondani. Az a tény, hogy a javaslatokat a bizottságok előre megvitatják és egyeztetik, a koalíció vezetői megállapodnak valamilyen kompromisszumban, aztán a plénum formálisan elfogadja a javaslatot. Néha ez elég természetes, mert a javaslatról elég józan számítások alapján döntenek, máskor viszont teljesen fölösleges a kompromisszum, mely senkinek sem jelent semmit. A plénumon ez mindig formális ügy, melynek megoldását a kulisszák mögött eleve nyélbe ütötték. Egy reggel bizonyos javaslat vitájában a liberális ellenzék valamilyen változtatást akart eszközöltetni. A koalíció azonban elvetette az ellenzék javaslatát, s ezért az ellenzék szóvivője javasolta, állapítsák meg, határozatképes-e a parlament, mert csak kevés képviselő volt jelen. A parlament nyilván nem volt határozatképes, de az ellenzék javaslatát azzal az indokolással, hogy a javaslatot formálisan a szavazás előtt kell benyújtani, elvetették. Sok ilyen trükk érvényesül a bonni parlamentben, s jellemző, hogy az elnök csak rendkívüli esetekben jelenti be, hány szavazattal fogadták vagy utasítottak el bizonyos javaslatot. Két éve járok a bonni parlamentbe, s meg kell mondanom, még sohasem láttam teljes számban a plénumot, s merem állítani, hogy ha a bonni parlament úgy dolgozna, mint kellene, soha semmit sem fogadhatna el. Ez azonban már a „játékszabályokhoz" tartozik. Ezért beszélnek most annyit a parlamenti munka reformjáról, de nyilván csak bizonyos formalitásokra korlátozzák a reformot. Egy „reform" már megvalósult, amikor, Gerstenmaier volt elnöknek tavasszal pénzügyi históriák miatt le kellett mondania, s von Hassel lett az utódja. Az új elnök utasítást adott, hogy a szolgálatos tisztviselő az elnöknek a tanácsterembe való belépésekor kiáltsa el magát: „Az elnök!". Más reform azon a téren várható hogy a miniszterek eddig kimagasló padsorait a a képviselők padsorának szintjére alacsonyítják le. A miniszterek eddig az elnöki asztallal egyszintű padokban ültek, s nem tett jó hatást, hogy egyes képviselőknek lábujjhegyre kellett állniuk, hogy kezet foghassanak valamelyik ismert miniszterrel. A nyári szünidőben bevezetik az elektronikus szavazatolvasást. Ezt a kérdést még nem tanulmányoztam behatóan, s nem tudom, mi lesz a távollevő képviselők szavazataival. Másrészt viszont nein fogadták el azt az igen fontos javaslatot, hogy a bizottságok tárgyalásai legyenek nyilvánosak. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a bizottságok tárgyalásai megmutatnák a nyilvánosságnak, hogyan születnek bizonyos döntések. ...nem változtat a rendszeren Majdnem elfelejtettem, hogy a választási kampányban az egyes pártok esetleges választási kilátásairól vagy becslés szerinti választási eredményekről is napvilágot látnak bizonyos hírek. Ez közvéleménykutatás eredménye, s mindegyik pártnak van olyan intézménye, amely tetszés szerinti jóslatokkal ts tud szolgálni. Az idén ugyan megegyeztek, hogy a hetente készülő választási előrejelzéseket nem hozzák nyilvános ságra, ám biztos vagyok ben ne, hogy valami mégis ki fog szivárogni. Az ilyesmi ugyanis hangulatformáló jelenség. Ezért a választási előrejelzéseket bizonyos fenntartással kell fogadnunk, s nem számíthatunk valamilyen forradalmi meglepetésre. Elvégre Nyugat-Németországban vagyunk, s mint ismeretes, a németek csak akkor csinálnak forradalmat, ha erre felülről utasítást kapnak ... Lehet valakinek az az ellenvetése, hogy megjátszom az okosat, de kitérek az egyenes válasz elől: hogyan végződnek a választások? Ha tudnám, annyi pénzem lenne, hogy nem tudnék vele mit csinálni. Határozott véleményem van a választásokról, s nem osztom azok nézetét, akik úgy vélik, hogy a választások valamilyen változást hozhatnak. Például: ha a szociáldemokraták vagy a szabad demokraták nyernék meg a választásokat, az eddigi koalícióétól eltérő politikát folytatnának. Szeretném, ha ez így lenne. Amikor azonban Bonnba jöttem, 1966. végén megalakult a szociáldemokrata — kereszténydemokrata nagykoalíció, s mi változott? Több mosoly, mese a külpolitikában, de a lényeg maradt. Változott-e valami Angliában azóta, hogy munkáspártiak léptek a konzervatívok helyébe? Hiba lenne persze abszolutizálni ezt a megállapítást. A kül- és belpolitika egyaránt alkalmazkodik az új valósághoz. Végül mégis felölteném a' jós mezét, mert itt Bonnban ez most menő foglalkozás. Elég sokan élnek belőle. Azt hiszem, a konzervatív klerikális CDU/CSU uniópárt ismét a legerősebb lesz, a szociáldemokraták megint a második helyre kerülnek, a szabad demokrata párti ellenzéklek pedig olyan gyengék maradnak, mint voltak. Újdonság csak az lehet, s valószínűleg az lesz, hogy a neonácik is bejutnak a parlamentbe. E körülményen kívül semmi sem változik. Kérem azért, ne kövezzék meg a prófétákatl £ u I % O (d M H S CA X s u CA ••i.'V. v* í' r

1 •"' •; sáŠL ^Ékfc. sWf U. ^ . .. i.. T. . mtmM sä- <* Wa s* •>•" „ ps* ť*-".* v-' Ä*?* ....wvvntM EMKKVtMeJbRai to W ' ^jd