Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)
1969-07-27 / 30. szám, Vasárnapi Új Szó
JAN EVANGELISTA „Medicinae munus —scientia de idea vitae humanae" Az orvostudomány az emberi élet Ideáljának a tudománya 100 éve halt meg a világhírű cseh orvos és polihisztor z év július 28-án emE lékezik meg a kultúrvilág J. E. Purkyné halálának századik évfordulójáról. Az évforduló főleg azért jelentős, mert csak az utóbbi években dolgozták fel és értékelték a modern orvostudomány mértékével Purkyné tudományos munkásságát, amelyről ma már túlzás nélkül állíthatjuk, hogy halhatatlanná vált és örökös helyet foglalt el az orvostudomány történetében. A világ első élettani intézete J. E. Purkyné 1787. december 18-án született a csehországi Libochovicében, Litoméfice mellett. Tanulmányait a piarista rend délmorvaországi Strážnicei kolostorában folytatta, ahol sokat foglalkozott nyelvészettel és filozófiával. Orvosi tanulmányait a prágai Carolineumban, a Károly egyetemen végezte el és 1818. dec. 22-én nyújtotta be doktori értekezését. Egyideig a prágai egyetem tanársegéde, rövid ideig ténykedik Budapesten és Grácban is. 1820. január 18-án nevezik ki a németországi Boroszlóba (Breslau, ma Wroclaw) az ottani orvostudományi egyetemre profeszszornak. Itt adja ki 1823-ban magántanári értkezését a „Comentatiot", amely megalapozza szakmai tekintélyét. 1824-ben Boroszlóban alapítja meg a világ első élettani intézetét, megfelelő laboratóriumokkal. 1850 április 10-én hazatér Prágába és mint a Károly Egyetem professzora megkezdi előadásait. 1851-ben megalapítja az orvostudományi karon az élettani intézetet, amely vezetése alatt világhírnévre tett szert. 81 éves korában 1869. július 28 án betegségtől megtörve fejezi be tartalomdús életét. Purkyné igen sokoldalú orvostudós, modern elképzelésekben oly gazdag pedagógus, de ugyanúgy meggyőződéses hazafi is. Igen jól jellemezte őt a költő, Jan Neruda: Megszámlálhatatlan az, amit gyémánttá edzett szelleme közvetlenül, vagy közvetve sarkallt minálunk. „A betegségeket csírájában megölni" Tudományos munkája javarészt az élettan, a fiziológia területén mozog. Ö a modern élettan megalapozója, az élettani oktatás és kutatás legjelentősebb úttörője. Munkásságát kiváló meglátás, mély elméleti megalapozottság jellemzi, de amellett rengeteget alkotott a kísérleti és a gyakorlati orvostudomány terén is. Már pályája kezdetén is „sokat foglalkozott az érzékszervek élettanával és azok rendszeres vizsgálatával. Doktori értekezését főleg a látás érzékszervének, a szemnek szentelte. Ebben fejti ki nézetét, amely szerint „az orvostudomány csak akkor válhat tökéletessé minden vonatkozásban, ha a betegséget mindjárt a csírájában fogja tudni megölni és az életet majd irányítani képes, magától a fogamzástól, egészen a boldog természetes halálig." Magántanári értekezése szintén a látás élettanát öleli fel, benne megalapozza az oftalmológiát, a szemészetet, amelybe bevezeti az optikai, mikroszkópikus módszereket a szemlencse és szemgolyó hátterének a vizsgálatára. Ugyanebben a műben foglalkozik a tapintás kérdéseivel is, figyelemmel kíséri a tenyér és az újjak bőrfelületének a felépítését és így megalapozza a daktiloszkópiát. ö a sejtelmélet első hirdetője már 1837-ben, amely szerint mind a növényi, mind az állati test alapjában véve hasonlómódon van felépítve építőelemekből — a sejtekből, amelyek magját a protoplazma képezi. Vizsgálatokat folytatott a gyógyazerhatástan terén is. Kutatta továbbá a csillószőrők mozgását, az emésztés élettanát, részletesen foglalkozott az ájulás alapkutatásával, sőt még a hangzók keletkezésével ls. A biológia terén legjelentősebb felfedezése a tojás csírahólyagja. Gyakorlati munkái főleg a mikroszkópia terén jelentősek. Bevezeti a szövettanba a készítmények sorozatos metszését az általa szerkesztett mikrofonnal tökéletesítette a metszetek festését és rögzítését is. Nem lehet egy rövid értekezésben kimeríteni szakmai ténykedését. Befejezésül még meg kell említenem az általa felfedezett és a róla elnevezett Purkyné féle optikai jelenséget, a P. féle agysejteket, a P. féle szívrostszálakat. Sokat és alaposat alkotott, amit pedig leírt az ma sem évült si. Purkyné jelentős mint pedagógus Is. Nemzedékeket nevelt fel és az elméleti oktatás mellett a gyakorlatit ls szorgalmazta. A pedagógiában példaképe Komenský volt és ő is síkra szállt az anyanyelvi oktatás mellett. Már prágai tanársegéd korában foglalkozott a cseh egyetem problémájával és később prágai tanár korában nyíltan vallotta, hogy egy nemzet kultúrája sem teljes saját nyelvű egyetem nélkül, mert ez a nemzet szerinte tengődésre van ítélve. Ilyen Irányú nézetei és törekvései természetesen ellenállásra találtak a Károly Egyetem (akkor csak német nyelvű volt) vezető köreiben. Nem győzte hangsúlyozni, hogyha a csehek nem kapnak egyenjogúságot a Károly Egyetemen, kierőszakolnak egy önálló egyetemet, amelynek megvalósulása csak idő kérdése. Ja hív a haza, térj vissza!" A bécsi iskolaügyi minisztérium, mint elismert szakembert visszahívja Boroszlóból és tanszéket kínál neki Prágában. Jellemző hazafiságára, hogy otthagyja kiépített intézetét, kiérdemelt vezető szerepét a német orvostudósok körében és hazatér Prágába, hogy segítsen felemelni nemzete kultúráját. így nyilatkozott: Ha hív a haza, térj vissza serkentsd a nemzetet kedvében, cselekedj és szolgálj tanáccsal! Nehéz politikai viszonyok közé tér haza, mert prágai szervező munkája egybeesik a Bach korszak kezdetével. A nemzeti nyelv bevezetése az egyetemen egyelőre tárgytalan, annak ellenére azonban az élettan egyes fejezeteit anyanyelvén adja elő. Ténykedése lassan megoszlik a tudomány és a nemzeti érdekek között, bekapcsolódik a cseh nacionalisták csoportjába és a Jungman testvérekkel és J. Presl-el megalapítja a Krok nevű ismeretterjesztő folyóiratot, később pedig a Živa nevűt. A solferinói vereség után bekövetkezik Bach bukása 1859-ben, utóda Goluchowski 1860-ban meghirdeti az októberi diplomát, amely engyenjogúságot igyekszik biztosítani a Monarchia népeinek. Purkyné most már teljes erővel bekapcsolódik a nemzeti ügybe. 1862-ben megalapítja a cseh orvosi társaságot és annak folyóiratát az Orvosi Lapokat. Sorra alakulnak meg a különböző tudományos és önképzőkörök, testnevelési egyletek, ezeknek mind támasza és buzdítója. Szembeszáll a bécsi centralizmussal, 1863-ban dolgozatban foglalkozik a Monarchia iskolaügyével, főleg az orvosneveléssel, mert szerinte inkább orvoshivatalnokokat nevel az osztrák bürokrácia, mint orvostudósokat. Ellenzi a bécsi egyetem kiváltságos helyzetét és javasolja a regionális egyetemek színvonalának felemelését. Politikai elképzelése, hogy a Monarchia csak úgy maradhat meg nagyhatalomnak, ha ésszerűen megoldja a federalizációt és megadja népeinek az autonómiát. Ez természetszerűen maga után vonná a nemzeti egyetem megszervezését is. Szorgalmazza a nyugati szlávok akadémiáját, amiről tanulmányt is ír Academia címen. Sajnos Purkyné terveiben megelőzte korát. Az általa elvetett nemes mag nem foganhatott meg, mert a talaj nem volt eléggé előkészítve részére. A később megalapított cseh orvosi fakultás már messze esik Purkyné elképzeléseitől. Ezekben az években fokozatosan romlik a kapcsolat az uralkodó körökkel, összeütközésbe kerül a hivatalos körökkel is, sok csalódásban és mellőzésben van része. A Liliomfi cseh fordítója Nem lenne teljes e nekrológ, ha nem említeném meg Purkyné filozófiai ténykedését és szépirodalmi munkásságát. Versekkel is foglalkozott, fordította cseh nyelvre Schillert, Goethet, Voltairt, Torquato-Tassot, Puskint és magyarból Szigligethy bohózatát a Liliomfi-t is. Eredményekben gazdag életét nehéz betegség után 1869. július 28-án fejezi be, 31-én helyezik örök nyugalomra a visegrádi temetőben. Utolsó útjára csak barátai és tisztelői kísérik, a hivatalos körök távol tartják magukat. Sajnos az utókor is hamarosan elfelejtette nemcsak emlékét, hanem tanítását ls. Tudományos eredményeit sem értékelte eléggé. Csak századunk 50-es éveiben indult meg az a kutató irányzat, amely felértékeli Purkyné tudományos munkásságát a modern orvostudomány fejlődése szempontjából. Ma már a csehszlovák orvosttársadalom mintaképének, nesztorának tekintik, a brnói orvostudományi egyetem a nevét viseli, az érdemes orvosokat a Purkyné éremmel tüntetik ki, az orvos és a gyógyszertudományi társaság pedig szintén az 6 nevével dicsekedhet. Halála századik évfordulóján nemzete és országunk a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg e tudós hazafiról, aki a modern tudós mintaképévé vált. MOLNÁR I,ASZI.Ö, a tndományok kandidátusa