Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-26 / 174. szám, szombat

Hét végi hirmagvarázatunk HÁBORÚS SZELEK? Az ember első holdutazásáról beszámoló hírek mellett a közel-keleti események domináltak a múlt heti sajtó hasábjain. Úgy látszik, az újságírásban az idén sem lesz uborkaszezon, ami az adott esetben kétes értékű jelenség. Tény az, hogy az utóbbi időben szinte napirenden vannak a fegyveres összecsapások Izrael és arab szomszédai között, hogy a nemsokára jubiláló Szuezi-csatorna környékén igen gyakran játszódnak le tüzérségi párbajok, s az izraeli részről történő jegyveres bevetések jellege arra enged következtetni, hogy a sűrűn ismétlődő incidensek szabályos háborúba torkollanák. 1989 VII. 26. ® Tarthatatlan status quo A két év előtti hatnapos közel-keleti villámháború óta az izraeliek ötezer arabot öltek meg, 6728 lakóházat a levegőbe röpítettek vagy kisajátítottak. A palesztinai arabokat tömegével űzték" ki otthonukból, s az izraeli állam eredeti területének háromszorosát is meghaladó megszállt arab területeken otthonosan, mondhatnánk örök időkre kívánnak berendezkedni. Tény az, hogy az elűzött arabokból, régi és új menekültekből toborzódó különféle arab ellenállási szervezetek, az Al Fatah, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet, a Palesztina Felszabadításáért Alakult Népi Front nem maradnak adósak a válasszal, gerillaakciókkal állandóan nyugtalanítják a megszállókat, s ha módszereikkel olykor nem is értbetünk egyet, igaz ügyért: erőszakkal elkergetett honfitársaik szülőföldhöz való jogáért és visszatéréséért harcolnak. Két év távlatából igazoltnak látszó tény, hogy Izrael nem rendezkedhet be a megszállt arab területeken, s ha meg is vetette lábát, alatta forró a talaj. Ily körülmények közepette nagyon kétes értéke van annak,/ hogy Tjei Aviv mégis meg akarja tartani a háborúban meghódított területeket, ezt előbb-utóbb gazdasági élete sínylené meg, mert a fegyverbe szólított férfiak hiányzanak a termelésből. A másik körülmény: a közelkeleti háborúnak a nemzetközi, világgazdasági életre (a Szuezicsatorna forgalmának veszteglésej kiható negatív befolyása szintén azt mutatja, hogy tarthatatlan a jelenlegi helyzet, s valamilyen pozitív, kompromiszszumos megoldást kell találni. Végül a háború, illetve a harci cselekmények sújtotta területek lakossága sem hajlandó a szenvedő szerepét játszani, hanem radikalizálódik. # Kik szabotálják a BT határozatát? A közel-keleti kérdés akár kompromisszumos megoldásának egyetlen járható útja az 1967 nyara előtti viszonyok helyreállítása, vagyis a hódítók kivonulása a megszállt arab területekről, s ezt követően az arab—izraeli ellentétek tárgyalásos megoldásának keresése. Bár az izraeli kormányon belül is nézeteltérések vannak a helyzet megítélését, illetve a rendezés módját illetően, a legmérsékeltebb izraeli álláspont szerint sem teljesen vonulnak ki a megszállt területekről, s kereken elutasítják az ENSZ Biztonsági Tanácsának erre vonatkozó 1967 novemberi határozatát. Mivel az arab—izraeli ellenségeskedés tovább folytatódik, s egy izraeli folvami deszantnak a Khodra IZöld j sziget elfoglalására, illetve az itteni egyiptomi védelmi berendezések megsemmisítésére irányuló kudarcos akciója egy úiabb háború nyitányaként hatott, a Biztonsági Tanács az utóbbi hetekben többször tárgyalt a közelkeleti helyzet veszélyes fejleményeiről, ám javaslatai, tanácsai süket fülekre találtak az izraeli vezetőknél. Ismeretes, hogy a rendezés elősegítése érdekében sürgős négyhatalmi tárgyalások is folytak, ám sajnos, eredménytelenül. A kérdésben folytatott amerikai—szovjet tanácskozáson sem jutottak konkrét eredményre; valószínű, hogy Sisco, az amerikai külügyminisztérium közel-keleti ügyekkel megbízott államtitkára dolgavégezetlenül távozott Moszkvából. Maga U Thant ENSZ-főtitkár is komoran látja a közel-keleti fejleményeket, sőt a veszélyeztetett övezetből az ENSZ kéksisakosait visszarendelte. Golda Meir jelenlegi kormányától nem várható, hogy alapvető politikai változásokat hajtson végre az ország életében. Amolyan átmeneti, ügyvezető kormány, mely a novemberi általános választásokig marad hivatalában. Emellett a domináló Egyesült Munkáspártban sincs meg az egység. Azok, akik békésebb húrokat, pengetnének, s elvben hajlandók lennének a kiegyezésre az arabokkal, nem hallathatják hangjukat, mert a Dajan tábornok körül csoportosuló „héják" háttérbe szorítják őket. Mint ahogy a féktelen nacionalizmus felszítása sokszor az arab ellenállási mozgalomban is károkat okoz, ugyanúgy Dajan a féktelen izraeli nacionalizmus szításával a békés megoldás útját akarja eltorlaszolni, s közben a saját pecsenyéjét süti meg. Izraelben nem titok, hogy Dajan a novemberi választásokon a miniszterelnöki székre pályázik, s az sincs kizárva, hogy az Egyesült Munkáspártból -kilépve külön párttal, külön listán indul a választási küzdelemben. Tény az, hogy még Golda Meir pártfogoltja, jigal Állon jelenlegi miniszterelnök-helyettes is tart legfőbb vetélytársától, Dajantól, mert sokaknak meggyőződése, hogy Dajan hatalomra kerülve elbánna politikai ellenfeleivel, s az eddigi nél is veszélyesebb kalandba sodorná az államot. O Akik a háttérben állnak Önkéntelenül adódik a kérdés: vajon a közel-keleti kérdés rendezésében szintén érdekelt Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom nem látja, hogy Tel Aviv hetvenkedő politikája nem szolgálja a megbékélést? Biztos, hogy látja. A francia Le Monde kereken leszögezte, hogy ez a hetvenkedés hajszolja szélsőségekbe az arab ellenállókat. Washington azonban Janus arcú: míg politikailag a békés rendezésért szónokol, másik arcával a monopóliumok felé tekint. Ezek pedig Izrael legfőbb szállítói, érdekeltségeik vannak Izraelben. Például a hadiszállításokat eszközlő General Telephon and Electronics ai izraeli Tadiran hasonló oég részvényeinek 35 százalékát felvásárolta. A közelmúltban öt világrészt képviselő mintegy 300 milliomos értekezett Tel Avivban, s vitatta meg Izrael további támogatását. Eban miniszterelnök" afrikai körútja során szintén támogatókat kívánt szerezni az izraeli politikának, ám csak a dél-afrikai kormány nyilatkozott rokonszenvvel Tel Aviv politikájáról s bizonyos hasonlóságot (!-} emlegetett a két kormány között. Ez bizonyára nem dicséret! ^ Felsorakozik az arab világ Az izraeli akciók, főként a védelmi berendezések lerombolására tervezett rajtaütések az arab világ radikalizálódását váltották ki. Nasszer egyiptomi elnök a forradalom 15. évfordulója és az Arab Szocialista Unió kormányzó párt kongreszszusa alkalmából mondott beszédében. újabb arab csúcsértekezletet javasolt a haladó erők egyesítésére. Ugyanakkor bejelentette, hogy az aktív védelem szakasza után új szakaszba lépett az arabok harca: valamenynyi arab terület felszabadításának szakaszába. „Ez óhatatlanul költséges lesz és~ háborút jelent" — szögezte le Nasszer. Ezekután itt a legfőbb ideje, hogy a nagyhatalmak és maguk a közvetlenül érdekelt felek is a 24. órában megragadják a viszály békés rendezésének talán utolsó alkalmát. LŐRINCZ LÁSZLÓ Az örömmámor első napjai (Folytaié* ax 1. oldalról) keskeny —' egyszerűen meg kell keresni a tükröt. üdvözlik a Hold meghódítóit Az Apollo 11. sikeres útja alkalmából Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban üdvözölte Richard Nixont, az Egyesült Államok elnökét az Apollo 11. űrhajó kiemelkedő útjának befejezése, az amerikai űrhajósok holdraszállása és a Földre való sikeres visszatérése alkalmából. „Kérjük adja át Neil Armstrongnak, Edwin Aldrinnak, és Michael Collinsnak — a hős űrpilótáknák — üdvözletünket és legmelegebb jókívánságainkat" — írja táviratában Podgornij. Keldis, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke a NASA igazgatójának, a szovjet űrhajósok az Apollo 11. legénységének küldött üdvözlő táviratot. A szerencsekívánókhoz csatlakozott VI. Pál pápa, U Thant ENSZ- főtitkár, Borten norvég miniszterelnök, Jonas osztrák köztársasági elnök, Heinemann nyugatnémet, Saragat olasz államelnök, Gusztáv Adolf svéd király, Szato japán miniszterelnök és még sokan mások. A szovjet televízió csütörtökön helyszíni " közvetítésben számolt be az Apollo 11. visszaérkezéséről. Nyugati tudósítók rögtön megjegyezték, hogy a Szovjetunióban ez volt az első ilyen helyszíni közvetítés. A szovjet lapok első oldalaikon számolnak be az Apollo 11. holdútjáról. Belső hasábjaikon részletesen leírják az űrutasok élményeit A Hold után a Mars? Sámuel Phillips tábornok, az Apollo-program igazgatója bejelentette, hogy az Apollo 12. űrhajó november 14-én indul a Holdra. Az űrhajósok a Viharok tengerét akarják elérni, ahol 1967. április 20-án a Surveyor 3. holdszonda szállt le. Az Apollo 12. legénysége 32 órát tölt a Holdon, és több száz lénehany sorban pésre távolodik ei a holdkomp tói. George Mueler, a NASA igazgatóhelyettese kijelentette, hogy a bolygókutatás következő fő célpontja a Mars lest. Ha már ma döntés születne, hogy embereket küldenek a Marsra, akkor ez a terv csak 1980 után valósulhatna meg. A 66-os számú amerikai haditengerészeti helikopter leszállt a Hornét anyahajó fedélzetén. Az űrhajósok biológiai védőöltözékben rögtön átszállnak izolációs lakókocsijukba. Elől Collins, jobbra Aldrin, balra Armstrong. (AP felvétele). Gus Hall a moszkvai tanácskozásról Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára pártaktivisták előtt mondott beszédében ä kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásáról szólva, a nemzetközi kommunista mozgalom erősödő egységét emelte ki. — Még öt évvel ezelőtt — mondotta Gus Hall — az egyes pártok között fennálló véleménykülönbségek miatt sok kommunista lehetetlennek tartotta a kommunisták reprezentatív fórumának összeülését. A továbbiakban rámutatott, hogy a kommunisták egyes csoportjai körében bizonyos fokig aktivizálódott az opportunizmus és a kispolgári radikalizmus, s ez az imperializmus ellentámadásait tette lehetővé. — A nemzetközi kommunista mozgalomnak volt azonban ereje e támadások elhárítására. A maoizmus és a Mao-féle irányvonal a moszkvai tanácskozáson elutasításban részesült — hangoztatta, majd befejezésül kijelentette, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom sorain belül kétfrontos harcot kell folytatni. Kudarcot vallott Rumor kormányalakítási kísérlete ALEKSZE] KQSZIGIN tegnap fogadta Harmel belga külügyminisztert. A belga miniszter hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban, és tárgyalt Gromiko külügyminiszterrel. AZ INDIAI KÉPVISELŐHÁZ elé terjesztették az indiai bankok államosítására vonatkozó törvényt, mely megszerezte a képviselők többségének szavazatát. A KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA tudósítója közölte, hogy az Ifjúsági Szövetség első külföldre látogató küldöttsége a Szovjetunióba utazik. A küldöttséget Pavel Rous, a szövetség elnöke vezeti. NGUYEN DUC VAN, a dél vietnami ideiglenes forradalmi kormány nagykövete átadta megbízólevelét Nicolae Ceausescunak, a román Államtanács elnökének. Ceausescu ez alkalomból mondott beszédében hangsúlyozta, hogy Románia teljes mértékben szolidáris a vietnami nép harcával. SZOKOLAN ellentengernagy, a havannai kikötőben baráti látogatáson tartózkodó szovjet hadihajók csoportjának parancsnoka, tegnap a zászlóhajó fedélzetén fogadást adott, melyen részt vett Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, kubai miniszterelnök, Raul Castro miniszterelnök-helyettes, a Központi Bizottság másodtitkára, a forradalmi fegyveres erők minisztere. KIESINGER kancellár kijelentette, hogy hajlandó meghívni egy lengyel hivatalos küldöttséget. Elsősorban gazdasági tárgyalások lehetőségét említette. MANUEL MARTINEZ, a Spanyol Köztársaság kormányának mexikói ügyvivője kijelentette, hogy Juan Carlos kinevezése Spanyolország királyává a több mint 30 éves diktatúra folytatásét jelen H. Róma — Mariano Rumor kijelölt olasz miniszterelnöknek nem sikerült kompromisszumra bírnia az egymással viszálykodó szocialista pártokat, és így nincs remény, hogy Olaszországban rövidesen új kormány alakul. Rumor eddig nem közölte, folytatja-e tárgyalásait, vagy visszaadja megbízatását. Tegnap összehívták a kereszténydemokrata párt vezetőségét a helyzet megtárgyalására. Római politikai megfigyelők valószínűnek tartják, hogy Rumor lemond megbízatásáról. Saragat így két választás előtt állna: vagy kisebbségi kereszténydemokrata kormány alakul, vagy új választásokat írnak ki. A BIZTONSÁGI TANÁCS FOLYTATTA VITÁJÁT New York — A Biztonsági Tanács csütörtökön délután folytatta Zambia Portugália elleni panaszának megvitatását. Zambia küldötte kijelentette: a múlt havi portugál légitámadások Zambia határmehti falvai ellen a portugál agresszió csúcspontját jelentik. Ha a Biztonsági Tanács nem akadályozza meg Dél-Afrikában Portugália további agresszív tevékenységét, úgv ennek következményeiért Zambia nem tehető felelőssé — mondotta. A zambiai álláspontot támogatta felszólalásában Gabon. Sierra Leone, Madagaszkár. Tunézia és Libéria képviselője is. A 11 ország képviselőiből Délnyugat-Afrika" kérdésével foglalkozó ENSZ-tanács tagjai csütörtökön a tanács elnökéhez intézett levelükben követelték a Biztonsági Tanács azonnali öszszehívását annak megvitatására. hogv a Dél-afrikai Köztársaság a volt gvarmatot be akarja olvasztani közteazeitf'i rendszerébe. MALAYSIÁBAN TOVÁBBRA IS SZÜKSÉGÁLLAPOT VAN Singapore — A malaysiai államok vezetőinek Kuala Lumour-i kétnaDOS értekezletén úgv döntöttek, hogv Malaysiában addig nem szüntetik meg a szükségállaootot. amíg fennáll a faji zavargások vészéivé. A tanácskozás részvevői teljes mértékben támogatták az ország legfelsőbb végrehajtó szervét, melynek feladata a rend felújítása és a nyugalom biztosítása. DsJMe-* utánozza a dél-^oreasdiktítor Pak Csöng Hi dél-koreai államelnök rádióbeszédet intézett az ország népéhez, bejelentve, hogy a vezetése alatt álló kormánypárt alkotmánymódosítást készít elő, s ezt népszavazásra bocsátja. A módosítással azt akarják elérni, hogy Pak Csöng Hi harmadízben ls jelöltethesse magát. Az államelnök közölte, hogy a népszavazást bizalmi szavazásnak tekinti, s ha nem szerzi ineg a többséget, azonnal lemond. Razak malaysiai miniszterelnök-helyettes bejelentette, hogy a thaiföldi—malájföldi határ térségében sok partizánt öltek meg és tartóztattak le. Malaysiában a májusi faji zavargások után a partizánok fokozták tevékenységüket Mwarfl Kfinnfirivt kóthnri^ni hKHhHnrg Washington — Az edgartowni bíróság kéthónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Edward Kennedy szenátort azért, hogy a múlt szombaton elhagyta annak a gépkocsiszerencsétlenségnek színhelyét, amelynél útitársa, a 28 éves Mary Kopechne életét vesztette. Edward Kennedy az esküdtszék elnökének kérdésére válaszolva kijelentette, hogy bűnösnek érzi magát. Az ítélethozatal után Kennedy felesége kíséretében azonnal elhagyta a tárgyalótermet, melyben kb. 150 újságíró és néző volt jelen.