Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-24 / 172. szám, csütörtök

Déli szomszédaink így csinálják irta: VIKTOR PAVLENDA professzor, az SZLKP KB titkára Június 17—20-a között csehszlovák párt­küldöttség Járt Magyarországon azzal a céllal, hogy megismerkedjen az új magyar gazdasági mechanizmussal. A küldöttség vezetője Viktor P^avl enda professzor, az SZLKP Központi Bizottságának titkára volt, aki a bratislavai Pravdában leírta észrevételeit. Ott közölt cikkének leglé­nyegesebb részeit az alábbiakban ismer­tetjük. Az, amit elmondok, a Magyar Népköztársaság gazdasági reförmja érvényesüléséről szerzett Is­mereteim eredménye. Pártküldöttségünk tagja­ként a magyar párt-, állami és gazdasági dolgo­zókkal való beszélgetéseim során szereztem őket. Írásommal arra törekszem, hogy egyéni szem­pontból elképzelést adjak arról, milyen pozití­vumokat és negatívumokat hozott a gazdasági reform megvalósítása déli szomszédainknál. Egy Olyan elképzelést kívánok adni, amely segítsé­günkre lehet hazai gazdaságirányításunk — lé­nyegében véve hasonló — problémáinak meg­oldásában és gazdasági reformunk további fej­lesztésében. ALAPOS ELŐKÉSZÜLET A magyar elvtársak rendkívüli jelentőséget tu­lajdonítanak a gazdasági reformnak. Sőt olyan nézettel is találkoztam, hogy a népgazdaságban érvényesített szocialista változások után ez a legjelentősebb intézkedés. A reform jelentőségének értékelésekor nagyra kell becsülnünk: • a reform alapos előkészítését; • azt a körülményt, hogy a gazdasági rejorm valóban az egész párt ügye lett; • azt a tényt, hogy a párt, az állam és a vállalatok irányító dolgozói egysége­sen a gazdasági reform mellett foglaltak állást. — Egy olyan komoly vállalkozásra, amilyen a gazdasági reform, alaposan fel kell készülni — mondották beszélgetésünk során a magyar elv­társak. És valóban, ha megnézzük, hogyan ér­vényesítik a reformot, meggyőződhetünk arról, hogy következetesen. Komolyan veszik. Az irányítás rendszerében már 1957 óta bizo­nyos változásokat eszközöltek. Abban az időben a gazdasági reform még korai lett volna. Első­sorban nem alakult még ki az egység, az alap­vető kérdésekre vonatkozó nézetegység a párton belül. A népgazdaság helyzete sem engedte még meg ezt. Napirenden a rekonstrukció feladatai szerepeltek. Végül a Magyar Népköztársaság szocialista szövetségesei sem értették volna meg abban az időben a magyar népgazdaság reform­törekvéseit. Ez azt jelenti, hogy a részleges intézkedések útján kezdtek haladni, majd 1965-ben komolyan felvetették az irányítási rendszer lényeges meg­javításának a kérdését, és 1966-ban megfogal­mazták a gazdasági reform feladatait. Ezzel összefüggésben elsőrendű a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1-066 májusi határozata a gazdasági mechanizmus reform­járól. Ogy gondolnók, hogy e határozat közlése után azonnal megkezdték a reform széles körű meg­valósítását. A helyzet egészen eltérő volt. Foly­tatták az új mechanizmus kísérleti hitelesítését (a Medicor-vállalatban például, amelyet meglá­togattunk, 1965-től kezdve szüntelenül tökélete­sítették az új gazdaságirányítási elvek gyengébb elemeit). Csupán 1967 júliusától kezdték meg a reform szélesebb körű életbeléptetését. Közben állandóan tanulmányozták a többi szocialista ország ez irányú tapasztalatait is. Ugyanakkor nem szégyellték inegkonzultálni az előkészület­ben levő intézkedéseket a szocialista szövetsé­gesekkel, különösen a szovjet elvtársakkal. 1. sz. tanulság: A gazdasági reform el­képzelhetetlen alapos, éveken át tartó el­méleti. gyakorlati és egyéb előkészület nélkül. A PÁRT ÉS A REFORM A magyar elvtársakkal való beszélgetéseim során felfigyeltem a következő tényre: a gazda­sági reformról a pártfunkcionáriusok, az állami központ dolgozói és a vállalati dolgozók egy­részt lelkesen, másrészt nagy szakértelemmel beszéltek. Ismerik a problémákat, elképzelésük van arról, hogyan kell folytatni a reform elmé­lyítését, mit kell érvényesíteni ebben az évben, mit jövőre stb. Már a reform előkészítésekor világosan tuda­tosították, hogy a gazdasági reformnak az egész párt elsőrendű ügyévé kell válnia, s hogy ennek a folyamatnak az élén a pártnak, a legfelsőbb pártszerveknek, kell állniuk, jellemzően fejezte ki ezt egyik beszélgetésünk alkalmával Nyers elvtárs, az MSZMP KB titkára, amikor hangsú­lyozta: gazdasági reformot csak akkor lehet vég­rehajtani, amikor a párt vezető politikai erőt képvisel a társadalomban, és ebből kifolyólag a népgazdaságban is, továbbá amennyiben a párton belül egység uralkodik. Ha ez a két döntő té­nyező nem fejt ki érezhető befolyást, jobb, ha nem kerül sor a reform elvégzésére. Az MSZMP Központi Bizottsága mellett gya­korlatilag 1957 óta a közgazdaság szakaszán egy illetékes bizottság dolgozik, amelyet a központi bizottság titkára vezet. A bizoťtság feladata, hogy elvi pártálláspontot foglaljon el a szociális és a gazdasági fejlődés kérdéseiben, éspedig úgy, hogy befolyásolhassa magát a megoldást is, például azt, miként dolgozza fel a problémát az illetékes állami vagy gazdasági szerv. Ha­sonló a helyzet a gazdasági reform esetében is. Magyarországon tehát sem „apja", sem egyéb „rokona" nincs az új gazdasági mechanizmus­nak. Ott a legfelsőbb pártszervek világos, nem kétértelműén megfogalmazott állásfoglalásai áll­nak rendelkezésre a reform elvi kérdéseire, jel­legére, folyamatára vonatkozóan. 2. sz. tanulság: Gazdasági reform nem valósítható meg, ha a pártnak nincs ve­zető ereje a népgazdaságban, ha a párton belül nincs egységes álláspont és ameny­nyiben hiányoznak a legfelsőbb pártszer vek permanens, egymáshoz kapcsolódó döntései. A GAZDASÁGI DOLGOZÓK A REFORMÉRT A magyar elvtársakkal folytatott beszélgeté­seim során az egyik további felismerésem az volt, hogy a reform közös nyelvét használták. Ezen a nyelven beszélt az árügyi és az anyag­ellátási miniszter ugyanúgy, mint a tervezés­ügyi miniszterhelyettes, vagy a vállalati igaz­gatónak a műszaki fejlesztéssel és a külkereske­delmi ügyletekkel megbízott helyettese (a mun­kakör érdekes kombinációja!?). A központ dolgozói nem voltak zavarban, ami­kor a reform megvalósításáról beszéltek és a vállalati szférában dolgozók sem kételkedtek ab­ban, hogy sikeres lesz a reform megvalósítása. Egyikük sem érzi ugyanis, hogy az új gazda­sági mechanizmus ellenük irányul. Teljesen ide­gen az olyan benyomás is, hogy a reform a ve­zető dolgozók, illetve — szélesebb vonatkozás­ban — a gazdasági dolgozók ellen irányul. Ezt a légkört — ügy gondolom — két tény eredményezte. Egyrészt a reform jellege, más­részt érvényesítési stratégiája, „menete" %Az első („a reform jellege") kizárja a centrum degra­dálásának a lehetőségét, tehát általában a köz­ponti hivatalok dolgozói tekintélyének a csök­kenését. A másik tény (a reform menete) az adott feltételek között a társadalmi pszichoió giára és szociológiára épít. Egyszóval: a magyar elvtársak nem ijesztették meg előre a központ­ban dolgozó gazdasági dolgozókat. Nem propa­gálták intenzíven a központi szervek és a vál­lalatok gazdasági dolgozóinak fölöslegességét. Nem jelentették ki általánosan, hogy az eddigi vezető dolgozók képtelenek az új gazdasági me­chanizmus feltételei közötti munkára. Az ered­mény egyszerű, inégis igen nagy jelentőségű a reform kibontakozása szempontjából: a gazda­sági dolgozók mind a központban, mind a vál­lalati szférában a reform hívei lettek és magu­kévá vallják célkitűzéseit. 3. sz. tanulság: Gazdasági reform nem fejleszthető sikeresen, amennyiben a gaz dasági dolgozók nem egy célt követnek, ha egy részük a reform ellen foglal ál­lást, fenn akarja tartani az irányítás régi rendszerét és egy részük nem fejt ki semmiféle kezdeményezést, mivel bizony talanságban él létfenntartását illetően. KOMPLEX MÓDON, FOKOZATOSAN, KÖVETKEZETESEN Megemlékeztem már a gazdasági reform kö­vetkezetes előkészítéséről. Amennyiben teljesül ez a feltétel, minden attól függ, hogy a reform tervezetét hogyan érvényesítik az életben. Ebből « szempontból a magyar elvtársak a komplex szerűséget, a folyamatosságot és a következetes­séget hangsúlyozzák. 1968 januárjában kezdődött a gazdasági re­form megvalósítása. Nem részletenként, hanem teljes egészében. ItW ugyanis — véleményük sze­rint — nincs helye a felületességnek. Nyers elv­társ ezt így fejezte ki: — A reformot nem va­lósíthatjuk meg „felemás szívvel". Ez természetesen az irányítási mechanizmus valamennyi átgondolt, előkészített részére vonat­kozik. El kell tehát hagyni a központi mutatók rendszerét, a hagyományos anyagj-műszaki ellá­tás niódjáról a vállalatok közötti vásárlás és értékesítés érvényesítésére kell áttérni, meg kell oldani a külkereskedelmi és a belföldi árak kérdését stb. A komplexszerűséggel egyáltalán nincs ellen­tétben a reform megvalósításának folyamatossá­ga. Ellenkezőleg: ez a reform sikerének fontos feltétele. Mert a reform végrehajtása nem öncé­lú, hanem az a küldetése, hogy hatékonyabban fejlődjön a gazdaság, és ennek eredményekép­pen növekedjen a dolgozók életszínvonala. A munkájukból élő emberek életszínvonala — ez a párt kulcsjelenlőségű célkitűzése. Ez viszont azt jelenti, liogv a gazdasági életben nem sza­bad 180 fokos fordulatot tenniük a párt céljai­nak, a politikai célkitűzések áldozata árán. így indokolják a magyar elvtársak a reform fokoza­tos érvényesítésének a szükségességét. Politikai szempontból arról van szó, hogy a reformnak nem szabad negatív módon érintenie a nép életszínvonalát. Ellenkezőleg: a reform beveze­tése folyamán is növekednie kell az életszínvo­nalnak. 4. sz. tanulság: Gazdasági reformot nem lehet túlzott reményeket táplálva végre hajtani. Nem valósítható meg komplex és fokozatos megoldás az ország reális gaz­dasági helyzetének figyelembe vétele nél­kül. Számításba kell venni azt is, milyen kihalása lesz a reformnak -a dolgozók életszínvonalára. (Folytatjuk) SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA KIRÁNDUL A CSALÁD A TANÉV BEFEJEZTÉVEL a gyermekek több időt tölte­nek szüleikkel s a meleg nyári napok arra csábítanak, hogy délutánonként vagy szombat, vasárnap kiránduljon a család. Vannak gyalogosan kirándulók, de legtöbben közjárművel (vo­nattal, autóbusszal) közelítik meg útjuk célját; vannak csa­ládok, akik kerékpározva túráz­nak vagy motorkerékpáron, au­tón keresik fel kedvelt kirán­dulóhelyüket. Sokan hosszabb utakra vállalkoznak, hogy a természetjárást összekapcsolják a hazai vagy külföldi érdekes­ségek megismerésével. Nem is kell talán külön hangsúlyoz­nunk, milyen kedvező hatással van gyermekre és felnőttre egyaránt néhány óra, esetleg egy vagy több nap, amit a csa­lád a szabad természetben, víz partján, erdő szélén vagy a he­gyekben tölthet. A rövidebb és a hosszabb ki­rándulást egyenlő alapossággal kell megszervezni. Minden csa­ládtagnak megfelelő fehérne­műt, ruhát, zoknit és erős ci­pőt, valamint tornacipőt aján­latos magával vinnie. Fiirdőnad­rághoz és pokróchoz csomagol­junk esőköpenyt is, mert viha­rosra fordulhat az idő; napszú­rás ellen pedig lássuk el a család egyes tagjait fehér vá­szonsapkával vagy szalmaka­lapjjal. A napozáshoz olajat vagy krémet vigyünk magunk­kal. Ne feledkezzünk meg a szappanról, törülközőről, s ha többnapos kirándulásról van szó, a fogtisztftő eszközökről sem. Nem árt a felszerelést egy üveg sósborszesszel kiegészí­teni. A kirándulás előkészítése so­rán az étel és ital okoz legna­gyobb gondot. Arra kell ugyan­is számítanunk, hogy a forgal­masabb kirándulóhelyeken igen nehéz megfelelő táplálékhoz jutni, a különféle büfék, foga­dók, menházak ellátottsága nem a legjobb, s amellett a személyzet túlterhelése miatt az étkezés higiéniája, az ételek és italok minősége, az edények, csészék és poharak tisztasága sem egészen kifogástalan. Erre azért figyelmeztetjük olvasóin­kat, mert már nagyon gyakran előfordult, hogy a legszebb nyári kirándulás élményeit igen kellemetlen emlékké tette a családot megtámadó bélfertőzé­ses megbetegedés. Igyekezzünk még otthon beszerezni és ügye­sen — elmosva, megtisztítva, megfőzve vagy kirántva — szel­lősen becsomagolni az étkezés­re szánt falatokat. Húst, tojást vagy más könnyen romló ételt csak egynajios kirándulás ese­tén vigyünk magunkkal. Ilyen alkalomra jobban megfelel a csomagolt sajt, a konzervpásté­tom, esetleg más konzervált étel vagy- friss áru, ha tudjuk, hogy a környéken vizet is talá­lunk és tüzet tudunk rakni. Célszerű, frissítő hatású a pap­rika, paradicsom, retek, kara­lábé, cseresznye, meggy s egyéb zöldség és gyümölcs. Azonban gondoljunk arra is, hogy nem lesz hol megmosni! Gyümölcsöt mosatlanul ne együnk és út­közben gyermekeinknek se en­gedjük a fáról „csent" éretlen gyümölcsöt megenni. MINDEN KIRÁNDULÓNÁL le­gyen egy üvegnyi vagy kulacs­nyi Ivóvíz. Ha jó vizű kútra bukkanunk vagy vízvezetékhez érünk, a maradék vizet öntsíik ki és frissítsük fel készletünket. Patakból, árokból még akkor se igyunk, ha a víz látszatra egészen tiszta és ivóvizünk el­fogyott! Ezenkívül a szomjúság oltására és a kalóriaveszteség pótlására igen hasznos a gyen­gén édesített tea vagy citromos limonádé, amit közös haszná­latra nagyobb műanyagkanná­ban vagy egy-két termoszban vihetünk magunkkal. A kirándulás szervezésénél azt ls meg kell fontolnunk, hogy útközben kisebb-nagyobb baleset érheti valamelyikünket. (Ezért is fontos, hogy minden családban legalább egy személy ismerje az elsősegélynyújtás és életmentés alapvető szabá­lyalt!) A hátizsákban nem fog­lal nagy helyet a kötszercso­mag, ollóval, csipesszel és fer­tőtlenítőszerrel. Emellett, külö­nösképpen, ha lakatlan terepre kirándulunk, feltétlenül meg kell tudni, merre és milyen tá­volságra esik útvonalunktól a legközelebbi körzeti orvos, köz­biztonsági állomás vagy lega­lább telefonnal ellátott más in­tézmény. KÜLÖNBÖZŐ KORD gyerme­keket nem tehetünk ki egyenlő megterhelésnek. 16—17 eszten­dős fiatalok najionta legfeljebb tíz-tizenöt kilométert gyalogol­hatnak. 13—15 éves korban hat­tíz kilométert, 9—12 éves kor­ban négy-hat kilométert tehet­nek meg gyalog — megfelelő pihenőkkel — a gyermekek. 7— 8 évesek egy nap alatt ne gya logoljanak többet három-négy kilométernél. A gyalogtúra Ira­mát sem szabad túl gyorsra szabnunk. Inkább előre számít­suk ki, mennyi időre lesz szük­ségünk ahhoz, hogy bizonyos távot megjárjunk s amellett a gyermekek élvezhessék is a ki­rándulást, ne merüljenek ki idő előtt. Az erőltetett menet fel­nőttek számára is kimerítfő; a tempó legyen lassú, kényelmes s a család idősebb tagjai alkal­mazkodjanak a fiatalabbakhoz. Pihenőket 30—45 perces időkö­zönként tartsunk, száraz, ár­nyékos helyen. Hosszabb túrák­nál déltájban illesztünk a prog­ramba hosszabb pihenőt, hogy nyugodtan kibonthassuk, tá­lalhassuk és elfogyaszthassuk az elemózsiát. Az útvonal kiválasztásánál necsak a természeti szépsége­ket, ismeretszerzést és látvá­nyosságot tartsuk szem előtt, hanem az egészségvédelem és a közlekedés szempontjaihoz ls alkalmazkodjunk. Gyalogos vagy kerékpáros kirándu­láshoz lehetőleg pormentes, árnyas utakat keressünk. Ha autóbusszal vagy vonattal uta­zunk, induljunk korai járattal, hogy elejét vegyük a tolongás­nak, a balesetnek és elkerüljük a zárt kocsik rossz levegőjét, ahol a gyermekek szervezetét nyáron is könnyen légúti fertő­zés támadhatja meg. Ügyeljünk arra is, hogy a gyermekeket ne terheljük meg felesleges poggyásszal. A szük­séges holmit inkább a felnőttek vigyék. Kisiskolások legfeljebb egykilós csomagot, 9—11 éve­sek két-három kilós, idősebbek esetleg három-négy kilós táskát vagy hátizsákot vigyenek. Na­gyobb megterhelés feleslegesen s idő előtt kifárasztja a kirán­dulás résztvevőit. A „málha" súlyának csökkentése érdeké­ben hagyjuk otthon a sf>ortfel­szerelést, a táskarádiót és min­den olyan játékot, amiveil a gyermekek otthon vagy meg­szokott környezetükben is fog­lalkozhatnak. A természetben elég szórakozási lehetőség van, csak találékonyság és szerve­zőképesség szükséges, hogy a kirándulást hangulatossá és emlékezetessé tegyük. A CSALÁD ÖNMAGÁNAK és a társadalomnak is felelős a gyermekek testi épségéért. Ki­ránduláson lépten-nyomon bal­esetveszély, fertőzés, kígyóma­rás, kullancs, eltévedés, vízbe­fúl á s fenyeget és számos előre nem sejtett, váratlan helyzetbe kerülhetünk. Lélektani és gya­korlati szemjíontból igen cél­szerű, ha a családi kirándulást az apa vagy a természetben legjáratosabb felnőtt vezeti, akinek feltétlen engedelmessé­get kell követelnie a többi részvevőtől, s kellő határozott­ságot kell tanúsítania a prog­ram minden pontjának megva­lósításban, és szigorú önfe­gyelmével példaként kell sze­repelnie gyermekei előtt, hogy azok megtanulják: a szabad természet mindaddig jóbará­tunk, míg fegyelmezetten élvez­zük szépségeit. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Kulturális hírek • A LITTLEWOODS GREAT UNIVERSAL STORES vállalat, amely 1950-ben 35 millió dol­lárt vett be könyvek postai úton való eladásából, 196'-re 300, 1968-ra 500 millió dollárra növelte évi bevételét A cég könyvkatalógusa 1000 oldalas volt a múlt esztendőben. Ebből válogathatott a könyvet rende­lő olvasó.

Next

/
Thumbnails
Contents