Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-23 / 171. szám, szerda

Práqa és Pozsony múltja és jelene A DOKUMENTUMOK TÜKRÉBEN ÜJ SZÓ 118S VII. 23. Pozsonyban, a Barátság Házában Prága múltja és jelene címen kiállítás nyílt, melynek anyagát nagyobbrészt a Prágai Levéltár dokumentumaiból állították össze. Annak ellenére, hogy a levéltár 1945-ben leégett, a kiállított' anyag azt bizonyítja, hogy a prágai levéltár az ország leggazdagabb archívuma. František Budský, a főpolgármester első helyettese a kiállítás megnyitása alkalmából hangsúlyozta, hogy Pozsony és Prága hasonló történelmi fejlődésen ment keresztül. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy hasonló fekvésük van: Mindkettő folyó menti város, hegyekkel övezve, fontos kereskedelmi központ és királyi székhely volt a múltban. Ezzel a kiállítással párhuzamosan Prágában megrendezték a Pozsony múltja és jelene című kiállítást. A két városi nemzeti bizottság ezzel az akciójával a városok közti további izoros együttműködést célozza. A kiállítás anyagából csak néhány érdekességet említünk meg. 958-ból származik a legöregebb dokumentum, 1310-ben íródott az első városi krónika, mely egyben Csehország legöregebb városi krónikája is. Soraiból megtudhatjuk, hogy Prágában már akkor is többnyire kőépületek voltak, holott Európa-szerte inkább fából építkeztek. A XIII. században IV. Károly alapította az Újvárost, s ezáltal Prága — Rómát kivéve — Európa legnagyobb városa lett. A XV. századból származnak az első írott törvényerejű rendeletek, melyeket a Magdeburgi Krónikában jegyeztek fel. Itt láthatjuk a Karolínum fényképét, mely EuHogy mit talál? felen esetben egyszerűen csak a megoldás kereséséről van szó. Azaz a dolog egyik részében már a megoldás folyamatáról. A gabona betakarításáról és a tervezett felvásárlás teljesítéséről szólunk. Az idei gabonabetakarítás nehézségeit talán felesleges is hangsúlyoznii Dél-Szlovákiában általában már Péter-Pál (június 29) táján megkezdődött a keresztek sorakozása a gabonaföldeken. Ez a sokévi átlag. Az idén azonban jócskán megkésett az aratás. Még Dél-Szlovákiában ís csak a felénél tarta nak, pedig a legtöbb helyen már valamennyi kalászos kasza alá érett. Nem, egyáltalán nem a mezőgazdasági dolgozók, a traktorosok és a kombájnosok hanyagságáról van szó, hanem az időjárásról. Az esős, hideg idő nemcsak az érést késleltette, hanem a már érett gabona aratását is gátolta. Az utóbbi napokban, akármennyire kellemetlen volt is a szél, segített a földműveseknek. A. gabonabetakarítás teljes ütemben megindulhatott. Folyik is olyan ütemben, amilyenre eddig még aligha volt példa. Különösen a szervezést illetően jó a helyzet. Szlovákiában kiváló a lehetőség a kombájnok munkaidejének meghosszabbítására. Hiszen az északi területeken megközelítőleg 15—20 nappal később kezdődik az aratás, mint a déli területeken. így az északiak 10—15 napot tölthetnek délen anélkül, hogy ez náluk kiesést jelentene. Természetesen megfordítva is ugyanez a helyzet. Amikor a déli járásokban befejeződik a gabonabetakarítás, északra indulnak a gépek. Persze nem valamennyi kombájn, hanem csak a iók legjobbjai. Ezŕrt van az, hogy itt is, ott is olyan nagy tisztelettel és elismeréssel szólnak a vendégkombájnosokról. Az idén, elsősorban a nyugat-szlovákiai kerületben — a cseh országrészekből is több mint 100 kombájn érkezett, ftrdekes ez a kombájncsere. Nincs külön szervező irodája, mégis minden évben a legnagyobb rópa legöregebb egyetemi épülete. Nagyon érdekes a huszita korabeli védőpajzs, az akkori prágai vár festményével díszítve. Egy külön üvegvitrinben helyezték el IV. Károly koronájának másolatát, melyet a montreali kiállításra készítettek, s melynek értéke több mint 115 000 korona. A dokumentumokban nyoma van a „Nagy Prága" létrejöttének — az Óváros, az Újváros, a Malá strana és Hradčany egyesítésével. Abban az időben nagy eseménynek számított a vasúti közlekedés megindítása. — 1845-ben a várost Béccsel és Olomouccal kötötte össze vasútvonal. Majd következik a forradalmi 1848-as esztendő — s egyben a hírhedt Szláv Bál megrendezésének éve. Az egyik legyezőn az Osztrák—Magyar Monarchiában élő 10 szláv nemzetiséget jelképező népviseletbe öltöztetett pár látható. A Nemzeti Színház alapjait 1868-ban rakták le. Erre az alkalomra készült az ezüst kőinüveslapát és -kalapács, melynek fogója a királyi korona miniatűrjével végződik. Itt láthatjuk az első villamos makettjét is... A kiállítás legalább részben be akarja mutatni a modern Prágát is, érzékeltetni kívánja rohamos fejlődésének ütemét. A kiállításon végigsétálva értékes információkat szerezhetünk tehát egy világváros múltjáról és jelenéről — a több mint egymillió korona értékű dokumentumanyag alapján. —ozo— * » • A prágai kiállítás küldetését dr. Vladimír Cech, Pozsony főpolgármester-helyettese és dr. KOMMENTÁRUNK rendben valósul meg ez a kölcsönös segítség. Olyan természetes egyszerűséggel megtalálják a gyors gabonabetakarítás módját, hogy csak csodálkozni lehet. Nem érdemtelenül kapja tehát az újabb és újabb elismeréseket a mezőgazdaság, mint — jelenleg — a népgazAki keres, talál. • • daság legkonszolidáltabb termelési ágazata. Hozzá kell még tennem, hogy a Szovjetunióból 250, az NDK-ból 70 kombájnnal gazdagítottuk gépparkunkat, tehát ezúton is kerestük a gyors gabonabetakarítás tehetőségét. Sajnos, a korábban kiválónak Ígérkező termés a valóságban nem váltotta be a reményeket. Sok helyen 8—10 mázsával kevesebb a búza hektárhozama, mint amennyit június első fele sejtetett. A Medárd nap táján beköszöntő esőzés, de méginkább a szokatlan hideg nem segítette elő a kövérnek látszó búzakalászok magjának kifejlődését. Több helyein még a tervezett hektárhozaro sem lesz meg. Ez persze" nem jelenti azt, hogy katasztrofális esztendő előtt állunk. Arról szó sincs. Inkább csak arról, hogv mint mondani szokták — evés közben jön meg az étvágv —,' a tervezésnél a tavalyi, világviszonylatban is kiváló eredmények hatására, kissé jobban megnyomták a ceruzát, és nem ritka az olyan mezőgazdasági üzem, melynek tervében 38—40 mázsás hektárhozam szerepel. Kgves gazdaságok talán csalódni fognak, de a szlovákiai felmérés azt mutatja, hogy átlagosan legalább a tavalyi 31,24 mázsás hektárhozamra számíthatunk, de mivel áz árpa jobb. mint a múlt évben,, egyáltalán nem kizárt, hogy az idén újabb rekord születik a heklárliozamokat illetően. A Vladimír Horváth, a Városi Irattár igazgatója ismertette. Dr. V. Horváth a kiállítás értékes anyagára utalva hangsúlyozta, hogy minden egyes dokumentuma tanúbizonysága annak az összetartásnak, mely a cseh és a szlovák nép barátságát a legrégibb időktől kezdve legnehezebb perceiben is jellemezte. Am ez a barát ság sohasem volt a véletlen műve. Hiszen a szlovák nép támaszát politikai üldöztetése során is mindig a cseh népben látta és találta meg. A továbbiakban dr. V. Hor váth a Pozsony környéki helységek szláv elnevezéseire utalt, melyekből minden kétséget ki záróan arra következtethetünk, hogy ezt a területet a legrégibb időktől fogva szlovákok lakták. Kezdeti gazdasági és politikai fejlődésük a XIII. és a XVI. század közötti időszakra vezethető vissza. Nyilvánvaló, hogy a város történelmi küldetését az uralkodók sem becsülték le. Erről beszél többek között pl. városi privilégiuma, mely 1291-től önkormányzatot és számos gaz dasági kiváltságot biztosít számára. Ebben az időben kapta meg Pozsony IV. Bélának tett értékes szolgálatai jutalmának fejében hübérbe azt a települést is, melyet ma Jóka község néven tartunk nyilván. A pótolhatatlan dokumentumok és tárgyak között Corvin Mátyás aranybulláját a huszita korból, a munkás- és a kommunista mozgalom időéből fennmaradt okiratokat, Stúr és Húrban eredeti kéziratait is megtaláljuk. A Prágában bemutatott, történelmi szempontból rendkívül. becses anyagokkal, melyeknek száma 600-ra tehető — a közönség augusztus 16-ig ismer kedhetik meg. És hogy a la kosság milyen nagy érdeklődést tanúsít Bratislava múltja és az ezzel összefüggő események iránt, azt már a kiállítás megnyitásakor bizonyította. —km — gabonatermesztéssel kapcsolatosan most Inkább már a raktározási gondok nőnek. De annyi baj legyen, ha ott tartunk, hogy Szlovákia nemcsak önellátó, hanem eladásra is jut már a gabonából. A megoldás keresésével öszszefüggésben egy lényegesen más jellegű probléma is — akarva-akarattan — szóba kerül. Tavaly a rekordtermés ellenére a mezőgazdasági üzemek alig 70 százalékra teljesítették az eladási tervet. (Emiatt egyébként a magam részéről egyáltalán nem hibáztatom a termelőket. Az okot, a múlt évi gazdasági-politikai helyzetet ismerjük.) A dolog érdekessége, hogy a hiányos tervteljesítés sem okozott prob lémát az ellátásban. Egyrészt azért nem, mert a mezőgazda sági ílzémek hiánytalanul viszszaadták a korábbi években kölcsönként kapott gabonamennyiséget, másrészt — s talán ez a lényegesebb — nem vették igénybe a szokott mér tékben az állami támogatást, megéltek a saját tartalékukból, amely még az új gazdasági év szükségletének bizonyos részét is fedezi. Szlovákia mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere, ján fanovic mérnök a közelmúltban a Pravda szerkesztőjének így nyilatkozott: — Kilátás van arra, hogy az Idén a tervezettnél 100 ezer tonnával több gabonát vásárolunk fel... De e feltételezés ellenére be kell tartani azt az alapelvet — maradjon elég vetőmag, takarmány, az állatállo mány reális szükséglete sze rint, és csak az alapok föltöl tése után kell piacra adni a gabonát. Vagyis semmi esetre sem kell „kiseperni" a hom bárt. Ogy látszik, a minisztérium is látja, az ellátásban nem a felvásárló szervek játsszák a főszerepet. A termelésben résztvevők náluk nélkül ls meg tud ják oldani a dolog oroszlánrészét, kevesebb szállítással, kisebb anvagi ráfordítással, ök tehát nemcsak keresik, hanem meg is találják a megoldást. H. C,y. Tisztítószer Már majdnem annyi tisztítószerünk van, mint Ausztriának. /Ezt a televízió hirdetéseiből tuilom.j E s mint Ausztriában, nálunk is sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a tisztítószerekkel mindenfajta piszkot és szonnyet el lehet tüntetni. Az én lányom nem olyan ... Dáikok utaztak a tizenhetes trolibuszon. Aznap éppen bizonyítványosztás volt és mosolyogva, némi gúnnyal mutogat ták egymásnak, hogy egyes tantárgyakból mit kaptak. Amolyan sovány, nyurga legények voltak, valószínűleg a kilencedik évfolyamot fejezhették be. A beszélgetés csendesen, jeladásokkal, feltűnés nélkül folyt köztük, nehogy az utasok valamit megértsenek és szórakozásukba esetleg beavalkoi7,anak. Mégis egy negyven év körüli asszony az utasok közt, aki a diákok közelében ült, nem bírta sokáig szó nélkül... és elkérte az egyik diák bizonyítványát. Belenézett, majd meglepetésszerűen felkiáltott: — De hiszen magának kitűnő bizonyítványa van. — Miért ne volna? — válaszolt illedelmesen a diák —, hisz tanultam. Erre aztán megered az aszszony nyelve. — Hogy tanult? — ismételte az asszony, miközben a bizonyítványt visszaadta. — Az én lányom is tanult, matematikából és fizikából mégis igen rossz, jegyet kapott. Szinte restellem megmondani... — Mindegy — bólintott ta-' ptntatosan a diák. — Nem mindegy — kiáltott. fel az asszony. — Arról van szó, hogy egy szentlls, öreg matematikatanára van és ez az oka mindennek. — Persze, az ön lánya kifogástalan tanuló. — Az én lányom — kiáltott fel újra az asszony —, az egy okos, értelmes és igen fegyelmezett teremtés. Csak egyszer kell bepillantania a könyvbe és máris tisztában van mindennel. Ritka gyors a felfogógépessége. Az én lányom nem olyan, amilyennek sokan hiszik. Az egy derűs, szép, jókedvű lány... a 'fiúk már most is úgy veszik . körül, mint a méhek a virágot. A diákok egymásra néztek, szemük ravaszkásan csillogott, és szemérmesen hallgattak. Egy szót sem kérdeztek az asszonytól a lánya felől, de az beszélt, beszélt: — Az boldoggá teszi majd a férjét, akkor is, ha matematikából négyest kapott. Az nem számít, az én lányom nem olyan ... az egy okos, aranyos teremtés. És mindennek az a szenilis matematikatanár az oka. Beszélni próbáltam vele, meg akartam neki magyarázni, hogy a matematika ríem fontos, hogy ne rontsa el vele a lányom bizonyítványát, de fáradozásom meddőnek bizonyult. Öreg feje nem értette, hogy miről van szói. Kiderült, hogu lányomnak igaza volt: szenilis, nem lehet rajta seaítf

,,

! Feledékenység A fodrásznál nem akartam a zakómat az akasztóra tenni. Arra gondoltam, most kaptam meg a kétheti fizetésemet és valaki kiemelheti a belső zseb bői. Inkább magamon hagytam és végig. izzadtam a hajvágást és a borntválást. Amikor a fodrász pitralonnal lemosta az ar comat és fésűiével az utolsó simításokat végezte gyér hajamon, jutott eszembe, hogy a belső zsebemben egy fillér sincs, mert a fizetést a borítékkal együtt az aktatáskámba tettem. Amikor fizetésre került sor, zavartan dadogtam, majd ke zeniről lehúzva a karórámat, arra kértem a fodrászt, hogy őrizze addig az órámat, amíg meg nem fizetem a neki járó ös zeget. A fodrász erre nagyvonalúan mosolygott, azt mondta, fölösleges az óra, ő tudja, látja rajtam, hogy a hajvágást és a borotválást zálog nélkül is megfizetem. Kényelmetlenül éreztem magam, mert nincs kényelmetlenebb valami, mint amikor a bizalmatlanságra bizalommal válaszolnak A háziúr Egykori háziuram, a suszter — akinél a felszabadulás előtt albérletben laktam — most, 70 éves korában megunta régi lakását és hozzáfogott egy új ház építéséhez. Amikor közölte velem ezt a hírt, .arra gondoltam, hogy az élet tele van csodákkal, mert lám, a háziuram is, most, hogy búcsúra kellene gondolnia, nagy gonddal és bizalommal kezd berendezkedni .. . Persze, a lényegen, a valóságon, ez mit sem változtat. Az ifjú szakállo Én még emlékszem, amikor növeszteni kezdte a szakállát, amikor huzigálta, cibálta, erőltette gyorsabb növéséi és zavart, kínos arckifejezést vágott, amikor az ember ránézett. Ma már alig lehet a zavart fiatalemberre ráismerni, úgy viselkedik és olyan előkelően viselt saját termésű szakállát, mintha vele született volna. A Török utcán A reggeli órákban Pozsonyban óriási a forgalom, nagy a torlódás. Az autók, autóbuszok és villamosok kőzött egy motorbicikli lármázik, túlharsogja a legnagyobb járműveket, utána a közönséges biciklista bukkan fel, cikk-cakkban, csendesen suhan, majd eltűnik mint egy szürke kis szúnyog. Már ebből a hasonlatból is kiderül, hogy nem nagyon kedvelem a bicikliket. A motorblcikliket. A motorbiciklit azért nem szeretem, mert elviselhetetlenül lármás, amellett bűzt okád, a közönséges biciklit pedig azért, mert életem során sosem tudtam vele megbirkózni és engedelmességre bírni. Emlékszem, nálunk, a családban már mindenki uralkodott, száguldozott rajta, csak én nem tudtam megülni. Valahogy mindig kicsúszott alólam, a kerekek más irányba karikáztak, mintha csak gúnyt űztek volna belőlem. Aztán egy nyári csütörtökön, amikor Nagymihályban a Török utca néptelen volt, az öcsém kíséretében megtettem a végső erőfeszítést. Ö tartotta azt a vacak biciklit, én meg elszántén ráültem, majd hajtani kezdtem a pedált... és a bicikli nekiiramodott mint egy megvadult műparlpa. És emlékszem, hogy a nap sütött, az égbolt felhőtlenül kék volt, ?s én félelemmel, rettegéssel a szívemben száguldoztam a poros Török utcán és határozottan az volt a benyomásom, hogy a pedált a rettegés hajtja. .. Akkor nekem már mindegy volt, halálraszántan bicikliztem. Legszívesebben segítség után kiáltottam volna, mégis gőgösen hallgattam, nem akartam az öcsém előtt gyávának mutatkozni. Sivár és nagyon reménytelen helyzet volt, arra is emlékszem, hogy a poros Török utcán mindössze egy vékony törzsű akácfácska nőtt és én száguldozás közben csak ezt a fácskát láttam magam előtt... Ez a kis fa döntötte el aztán véglegesen a biciklivel való kapcsolatomat. A vékony fácska,.mintha ez is gúnytűzött volna belőlem, elém jött, én meg nekimentem oly lendülettel, Hogy megrázkódott, utána a biciklivel együtt oly szerencsétlenül a földre pottyantam, hogy homlokom véres lett, majd sötétre barnultan megdagadt. Amikor az öcsém a segítségemre sietett, hogy feltápászkodhassam, már csak annyi erő volt bennem, hogy megkértem: csúfos bukásomról ne szóljon senkinek. SZABÓ BÉLA