Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-22 / 170. szám, kedd

HARMINCHAT AR FÖLD „TISZTELT SZERKESZTŐSÉGI Én 1959 áprilisában léptem be a csatai szövetkezetbe 5,85 hektár földdel. Eb­ből 0,05 hektár volt a szőlő, 0,30 hektár a rét, a többi pedig szántó. Mikor a belépési nyilatkozat aláírására került volna a sor, a toborzó egyének kijelen­tették, hogy ha van nagykorú, gyerme­kem, hagyhatok a számára 0,50 hektár földet. Ez így is történt. Ezt ráírták a belépési nyilatkozat másik oldalára, s így írtam alá a nyilatkozatot. És a lá­nyomnak ki is mértek 0,40 hektár föl­det, amelyet két éven keresztül hasz­nált. A második év őszén kaptam a szö­vetkezettől egy levelet, amelyben közöl­ték velem, hogy az az irat, amit a be­lépésemkor aláírtunk, érvényét veszí­tette." — Meglepődtem — mondja Dudás Kálmán —, hogyne lepődtem volna meg. Nem tudtam, mire vonatkozik ez. Éppen a községházán dolgozott egy mérnök a kataszteri hivatalbői, neki mutattam meg a levelet. Azt mondta: a belépési nyilatkozatomra vonatkozik, mivel nincs benne semmiféle megjegy­zés. Abban az időben a csatai szövetkezet elnöke Babinszki Mihály volt. Ma már nem él. Dudás Kálmán a levél kézhez­vétele s a mérnökkel való beszélgetés után felkereste Babinszki Mihályt. — Mutattam neki a levelet, amit kaptam. Kisebb vita után elismerte, hogy ők hibáztak. Hogy milyen lehetett az a „kisebb vtta", arra ma már nehéz objektív vá­laszt találni, mivel a vitapartner nincs már az élők sorában. Mit mond Dudás Kálmán? —• Ekkor én kijelentettem, hogy ezek után kilépek a szövetkezetből. — S az elnök? — Annyit mondott meg, hogy a pa­pírral bemegyünk a járási hivatalba, ott megmutatjuk, és az ő véleményük­höz igazodunk majd. Bementek Lévára. Babinszki Mihály, a szövetkezet akkori elnöke előadta az ügyet, és a levelet is átadták. Dudás Kálmán állítása szerint az illető elvtárs elolvasta, s annyit mondott: „A bácsi­nak igaza van". — Azt is mondta még, hogyha aka­rok, maradhatok a szövetkezetben, de ha nem, akkor sem történik semmi. Tő­lem függ, mit teszek. — S erre mit válaszolt? — Azt mondtam, hogy nem maradok a szövetkezetben. DUDÁS KÄLMÁN a belépési nyilatko­zatot magánál tartotta. Ez 1963 április elején történt. Dudás Kálmán az 1963-as évet még a szövetkezetben dolgozta le. A következő év január elsejétől, mivel a szövetkezet vezetősége elismerte a kilépést, az oroszkai cukorgyárban Je­lentkezett munkára, de alkalmazni csak 1964. április 15-től tudták. Ekkor Je­lentkezett egy kérvénnyel a szövetke­zetnél, hogy további három hónapra adjanak neki még munkát. A válasz: „A helyi efsz vezetőségének 1963. 16-án hozott határozata értelmében ér­tesítjük, hogy a szövetkezetben a mun­kára való beosztásra elsősorban a szö­vetkezet tagsága lőhet számításba. Ön mint brtgádos, csak munka szükséges­sége esetén alkalmazható. A továbbiakban a szövetkezetnél a háztáji föld kimérésére igényt nem tarthat, és a lövőben Önnel szemben a szövetkezet semmiféle alkalmazói kö­telezettséget nem vállal. Mindenkor megvan azonban a joga, hogy tagként ismét belépjen újabb nyi­latkozat aláírása ellenében. A fentieket tudomására hozva stb... * — Amint látja, kérvényemet elutasí­tották. — Mi történ ezután? — Lényegében ezzel a dolog egyik része lezárult. Nekem kimértek fél hektár földet, amelyet egy évig hasz­náltam. — Ez Idáig rendben is volna. Idáig. A következő évben Dudás Kálmán más helyen kapott földet. „A Csatai Nemzeti Bizottság mező­gazdasági bizottsága, valamint az efsz vezetősége javaslatára, amennyiben Ön saját kérelmére kilépett az efsz-ből, ha­tározatot hozott, hogy Önnek... ki fog­ják mérni Pap Géza földjét... Ezt a földet Ön használhatja, köteles azonban utána adót fizetni, s évenként 300 db tojást beszolgáltatni." Pap Géza földje 0,35 hektár volt. — 15 árral kevesebbet kapott, mint amennyi járt volna. — Nincs egészen így, mert volt 5 ár szőlőm és 8 ár kertem. A maradék két ár már nem számít. A baj akkor kezdődött, amikor Pap Géza a szóban forgó földet eladta. A föld új tulajdonosa tavaly ősszel a földet fel is szántotta. — Mikor ezt megtudtam, szóltam az agronómusnak. Ö nem tudott róla. Any­nyit mondott, hogy utána fog nézni. Pál- nap múlva értesítést kaptam, hogy a föld használati joga továbbra is az enyém. Ezzel egyidőben értesítették az új tu­lajdonost is, hogy csak akkor használ­hatja Csatán a földet, ha azt a járás engedélyezi. — Azt hittem, ezzel az ügy elintéző­dött. De nem így történt. Az idén már­ciusban a nemzeti bizottságon tudomá­somra hozták, hogy azt a bizonyos föl­det át kell adnom az új tulajdonosnak, miután megvette, őt illeti a használat joga. — Azt hiszem, az ő helyében min­denki ragaszkodna ehhez. — Persze, hogy ragaszkodna. Nincs is nekem vele szemben semmi igényem. Csupán azt szeretném, ha nekem is kimérnék, ami jár. A nemzeti bizottság elnöke ekkor biz­tosította Dudás Kálmánt, hogy kap föl­det, csak azt nem tudja, hogy hol. Irt egy levelet a szövetkezet elnökének. — A levelet elvittem a szövetkezet elnökéhez. Az elnök elolvasta és azt mondta, hogy ezt meg kell beszélni a szövetkezet vezetőségével. A szövetkezet vezetősége pár nap múlva értesítette Dudás Kálmánt. Az értesítésben az állt, hogy ha visszaadja a belépési nyilatkozatot, akkor kimérik a földet. A CSATAI SZÖVETKEZET jelenlegi elnöke Buda János. — Ahogy én ismerem a helyzetet —­mondja —, Dudás valami miatt össze­különbözött az akkori elnökkel. Miért, azt nem tudom, elég az hozzá, hogy a vitának az lett a vége, hogy Dudás bá­csi kilépett a szövetkezetből. A tagsági gyűlés a kilépést elfogadta. — Elnök elvtárs bizonyára ismeri a mai helyzetet. Véleményem szerint Du­dás Kálmánnak joga van arra a földre. — Ezt senki sem vitatja. Máshol van a baj. Beszéltem én már Dudás bácsi­val eleget. Nem tagja a szövetkezetnek, nem a szövetkezetből ment nyugdíjba. Ha vissza tudná adni a belépési nyilat­kozatát, azonnal megváltozna a helyzet, így csak egyet tehetünk: visszaadjuk neki az egész földterületet, amit beho­zott. Csakhogy neki az egész nem kell. — Más módon nem lehetne eset elin­tézni? — Szerettem volna a végére járni az ügynek, mert higgye el, az ilyen histó­ria nem valami kellemes. Kértem a be­lépési nyilatkozatot töle, de nem adta. Csak a kilépési nyilatkozatot hozta be. Azt beküldtem Lévára, de ez ideig még semmi sem történt. Nekem ragaszkodni kelil a vezetőség határozatához. Dudás Kálmán leveléből idézek: az akkori vezetőség elismerte a kilépésemet és a belépési nyilatkoza­tomat sem kérte vissza, természetesen én azt nem őriztem meg. Azóta már el­telt hat év, és most újra kezdődik az egész, már csak azért is, hogy ne kell­jen nekem kimérni a földet". — A termelési szakosztályról kap­tunk egy leiratot — mondja a szövet­kezet elnöke —, amely szerint az ilyen jellegű ügyeket rajtuk keresztül kell intézni. Kértem a járási szerveket, zár­ják le valamilyen formában ezt az ügyet, de ez ideig semmi érdemleges nem történt. Ojra Dudás Kálmán leveléből idézek: „Bementem Lévára, a termelési szak­osztályra. Tudtak az ügyemről. Azt mondták, nem voltam a szövetkezetben sem bejelentve, sem kijelentve. Hogy ezért nem mérik ki a földel. De ha az egészet akarom, azt odaadják. Mond­tam, hogy nekem csak az a 36 ár kel­lene. Erre azt felelték, hogy ők nem tehetnek semmit, intézzem el odaha­i, za... — Hát hogyan intézzem el, ha innen oda —, onnan pedig visszairányíta­nak?! — A belépési nyilatkozata valóban nincs meg? — Nincs. Már mindenhol kerestem, de nem találom. A csupasz tenyerét tartja elém. — Hogyan szakítsak szőrt a tenye­remből, ha nem nő rajta? A HELYI NEMZETI BIZOTTSÁG el­nöke Michal Adamíök. — Mi a véleménye a Dudás-íigyrAI? • — A község nem tud földet adni ne­ki, mert nincsen földje. Földet csak a szövetkezet adhat. — Próbáljuk most egy kicsit a gaz­dasági szempontot, mellőaii, vizsgáljuk csupán emberileg a helyzetet... — Nem nézhetem csak így wag.y csak úgy. A probléma sokkal nagyobb. A föld tulajdonjogi viszonyát kellene ren­dezni. Központilag. Törvény kellene, új törvény, amely szerint az ilyen ügye­ket véglegesen rendezni lehetne. A nem zeti bizottság nem tehet sokai. A szö­vetkezet ügyvitelébe alig van beleszó­lásunk. Semmi egyebet nem tudok mondani, csak azt, hogy az ügyet va­lamilyen módon meg kell oldani. Du­dás Kálmánt jog szerint megilleti az a föld, amit kér. ­„Az ügyet valamilyen módon meg kell oldani" cseng vissza bennem a nemzeti bizottság elnökének a hangja. De hogyan? Olyan csomó ez, amit ki­bontani alig, csak kettészelni lehet. Talán lehetne is, ha nem kötnék az embereket írott és íratlan szabályok. A szövetkezet vezetőségének határo­zatát az elnöknek meg kell tartani, sőt ezen túlmenően kötelessége a kö­zös gazdaság érdekeit is szem előtt tar­tani, ha valamiről dönt. Tény az is, hogy nem lehet csak úgy egyszerűen kihasítani itt vagy ott fél hektár földet. Mert ha ma ezt megteszik, holnap mások jönnek ugyanilyen követelések­kel, és akkor már nem lehet vitatkoz­nii, mert ott a példa: „Ha neki lehetett, nekem miért nem lehet?" EZEK ELFOGADHATÓ ÉRVEK, de vannak ellenérvek ls, mégpedig olya­nok, amelyek a józan emberiességen, és főleg a logikán alapulnak. Nézziík csak. Ahhoz, hogy Dudás Kálmán megkapja az őt megillető földet, az kellene, hogy visszaadja a belépési nyilatkozatát. Mi­vel — állítása szerint — az elveszett, a földet a szövetkezet nem méri ki számára. Ellenben Dudás Kálmán tag­ságát a kilépési nyilatkozat is nyilván­valóan bizonyltja, hiszen ha nem lé­pett volna be a szövetkezetbe, ki sem léphetett volna. Ez világos és egyszerű. De ba ez nem volna elég, az is csak lehet valamiféle bizonyíték, hogy négy teljes évig dolgozott a szövetkezetben, és ennek a munkának a szövetkezet könyvvitelében valamilveo • nyomának kellett maradnia. És így járhatnánk körbe-körbe, mint a bekötött szemű nyomtató ló. Ez azon­ban semmi eredményi nem hozna. Mikor a szövetkezet elnökével beszél­tem, azt mondta, hogy szeretné a* ügyet tisztázni. A nemzeti bizottság elnöke is ezt akarja. És Dudás Kálmán is. Egyikük jóakaratában sem kételke­dőm. Csak azt nem értem, hogyha ilyen sok a jóakarat, akkor miért késik az elintézés? Megéri-e az a 36 ár föld ezt a sok huzavonát, kellemetlenséget, amit már eddig is okozott? Ha megéri, kinek? Ha meg nem, akkor mi értelme van az egésznek? GÁL SÁNDOR CSEREPEK KÖZÖTT jÜSTK felv.) Lapozgatás a világ „telekkönyvében" I4HH VII. 22. Nálunk éppen húsz évvel ez­előtt született az a mozgalom, mely alapjaiban megváltoztatta falvaink és a mezőgazdasági termelés helyzetét. Felborult az évszázados telekkönyv. Meg­szűntek a nagybirtokok. Évről évre fogyott azonban a kisgaz­daságok száma is. Beolvadtak a szocialista nagyüzemekbe. A világ mintegy másfél mil­liárd hektárnyi szántóterületé­nek egynegyedén, 350 —400 mil­lió hektáron szocialista nagy­üzemi termelés folyik. Elsősor­ban szövetkezeti gazdálkodás. A szocialista országokban ál ta­gban a földterület kb. 75 szá­zaléka közös, szövetkezeti tu­lajdon. Egyedül Lengyelország­iján nincs túlsúlyban a mező­gazdasági termelés szövetkezeti formája. Jugoszláviában viszont a kooperáció különféle formál segítségével kísérleteznek, tu­lajdonképpen a szocialista gaz­dálkodás elveinek alapján. A kezdeti nehézségek után az új gazdálkodási forma rendre aratja a sikereket. A szocialista országok a világ gabonatermé­sének több mint egyharmadát, a sertéshúsnak és a burgonya­termésnek kétharmadát adják. A világon termelt marhahúsból 20 százalék, tehéntejből 30 szá­zalék, tojásból 25 százalék, gya­potból közel 50 százalék a szo­cialista országokból származik. A szocialista országok mezőgaz­dasága azonban még óriási fej­lődési lehetőségek előtt ál). Úgyszólván hagyomány, tapasz­talat híján született annak ide­jén a szocialista gazdálkodási mód. Azóta évről évre tökélete­sebb a munkaszervezés, a gaz­daságirányítás, és minden, a termeléssel összefüggő tényező. Vajon mi a helyzet a földtu­lajdon kérdésében a világ többi részében? Számbelileg még mindig a kistulajdonosok vannak túlsúly­ban. Több százmillióra tehető a 8—10 hektáron aluli kisparasz­tok száma. Ellenben a világ szántóterületének alig 10 szá­zalékán gazdálkodnak. Arány­lag fejlett gazdálkodást űznek a kisbirtokosok Nyugat-Európá­ban. Sok vegyszert és gépet használnak. A világ többi ré­szében azonban nem tudnak lé­pést tartani a nagy- és a mam­mutgazdaságokkal. Rohamosan csökken a jövedelmük, s előbb­utóbb arra kényszerülnek, hogy felhagyjanak a gazdálkodással. Az ötvenes évek eleje óta min­den évben kb. 300—400 ezerrel csökken a 8-—10 hektáron aluli gazdaságok száma. Beolvadnak a tőkés nagygaz­daságokba. Az Egyesült Álla­mokban az átlagos farmnagy­ság mér 100 hektár körül mo­zog. Tény, hogy a tőkés nagy­üzemek korszerűek és gazda­ságosan termelnek. Ezzel sem menthető azonban a kisparasz­tok proletarizálódása, akiik vég­ső soron a munkanélküliek tá­borát gyarapítják. Még nagyobb méretű a kon­centráció Ausztráliában és ŰJ­Zélandon, ahol 50 hektáron alu­li farm már úgyszólván nem is létezik. Sőt az 50 és 250 hektár­nyi farmok sem jelentősek. A földterület 90 százalékán 500 hektáron feliili óriás farmok vannak. Nyugat-Európában a föld összevonása lassúbb. Vi­szont a termelésben máris a nagyobb tőkés gazdaságoké a vezető szerep. Ök diktálják az árakat, sőt a gazdaságpolitika elvei! is, mivel a kormányok támogatását élvezik. Ezek azért szorgalmazzák a mezőgazdasá­gi termelés szerkezetének a megváltoztatását, mert úgy vé­lik, hogy csak ebben az esetben maradhatnak versenyképesek a világpiacon. A tőkés nagygazdaságok azonban távolról sem hasonlí­tanak az egykori nagybirtokok­hoz. Azért az utóbbiak is meg­találhatók még, elsősorban Dél­Amerikában, ahol a föld na­gyobb része a tíz-, sőt százezer hektáros földbirtokosok tulajdo­nában van. A földbirtokosok csaknem korlátlan halalommal rendelkeznek, néhol jóformán rabszolgasorsban tartják a né­pet. Nem ritkasúg hogy egy-egy latifundium tulajdonosa maga szabja a törvényeket, kínozhat­ja, korbácsolhatja, börtönbe vetheti a munkást. Több dél-amerikai oiszágbau, Mexikóban, Uruguayban, Argen­tínában és másutt azonban vég­rehajtották a földreformot. Ku­bában örökre bealkonyodott a kapitalista, illetve félfeudális viszonyoknak. Rátértek a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás út­jára. A föld java része a ha­talmas állami gazdaságok tulaj­donában van. t.

Next

/
Thumbnails
Contents