Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-03 / 154. szám, csütörtök

Közlemény a CSSZSZK jelenlegi politikai helyzetéről és Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységének feltételeiről (1968. augusztus) Az alábbiakban közöljük annak az elemzésnek lényeges részét, ame­lyet a CSKP KB tájékoztatási, valamint tervezési és irányítási osztálya tavaly kidolgozott, majd a CSKP KB elnöksége elé terjesztett. Az elnök­ség 1968. augusztus 20-i ülésén megvitatta ezt az anyagot, amelynek első részét a Tribúna 1969/4 száma közölte. Lapunkban most közöljük az 1968 januárját követő oly fontos fejlődési időszak eseményei mérle­gelésének első kísérletét, hogy az olvasókkal összefoglalóan ismertessük a leglényegesebb adatokat, amelyeknek alapján jobban tájékozódhat­nak pártunk és társadalmunk jelenlegi állásfoglalásáról is. A közgazdasági ösztönzők a politikai tevékenységnek és sikereknek állandóan ható feltételei Belső helyzetünk kötöttsége a nemzetközi politikai feltételekhez Eddigi gazdasági fejlődésünk, de kü­lönösen az idei év első felében elért gazdasági fejlődés minden tényezőjét mérlegelve tárgyilagosan és egyértel­műen meg kell állapítanunk, hogy a je­lenlegi politikai folyamatban nem vált lehetővé a gazdasági életünkben meg­nyilvánuló helytelen irányzatok kikü­szöbölése, söt ellenkezőleg, ez a folya­mat Csehszlovákia gazdaságán belül újabb aránytalanságokat, ellentéteket és az egyensúly újabb megbillenését idézte elő. Egyre nagyobb méreteket ölt a gazdaságirányításban mutatkozó tájé­kozatlanság, az irányítás új rendszere nem hat mindenre kiterjedően, és ezzel egyidejűleg felaprózódik a központi gazdaságirányítás, miközben hovato­vább erősödnek azok a nyomások, ame­lveknek célja a reális gazdasági tartal­mú demokratikus követelmények és ér­deltek valóraváltása. A gazdaságirányí­tás rendszere belső gazdasági restruk­turálás és módosítás, valamint elvi jel­legű föderatív változtatás előtt áll, és mindez mélyrehatóan érinti a gazdaság­irányítás minden rendszerét, ezenkívül számos visszaható elkülönítő irányzat előtt áll. Ez egyaránt vonatkozik a gaz­dasági és a föderációt célzó folyama­tokra, amelyeknek következményei együttvéve tetemes igényeket támaszta­nak a köztársaság pénzügyi forrásaival szemben. Arra kell számítanunk, hogy a központi gazdaságirányítás jelenlegi széttagoltsága okozta helyzetben még erősebben éreztetik hatásukat az elemi erővel megnyilvánuló szociális nyomá­sok, a szakágazati s a helyi jellegű, valamint a nemzeti érdekek, amelyek­nek kicsúcsosodása bér-, szociális- és beruházási követelményekben éri el te főpontját. Az ipari termelésre — mindezekkel a tényezőkkel egyidejűleg —• különösen az első félévben a termelésnövelés ala­csony színvonala jellemző. Európa-szer­te páratlan jelenség, hogy nálunk csak 5,4 százalékot ért el az ipari termelés növelése. Ez kivétel nélkül minden ter­melési ágazat rovására írható. Nem lé te:', i k a progresszív és műszaki irányo­kat meghatározó ágazatok előnyben ré­szesített növelése sem. A piaci kapcso­latok kiszélesedését az árak további emelkedése kíséri. A gazdasági reform adott helyzete nem készteti termelésre a vállalatokat, hanem gyakorlatilag az árak emelésére kényszeríti őket. Kiala­kult „a vállalatok" ún. „kedvező jöve­delmi helyzete", amely azonban a való­ságban csak leplezi a vállalati gazdál­kodás és az országos gazdaság belső gazdasági ellentmondásait. Külkereskedelmünk terén állandósul­nak a külkereskedelem strukturális problémái s egyre nagyobb méreteket öltenek a fizetési mérleg problémái. Nyilvánvaló tehát, hogy hovatovább na­gyobb az eredetileg megszabott behoza­tallal kapcsolatos eladósodásunk a tő­kés államokban, és ezért meg kell kez­denünk a behozatal állandó szabályozá­sát. A nem jövedelmező exportunk nem hogy korlátozódna, sőt ellenkezőleg, egyre s lényegesen nagyobb méreteket ölt. Ilyen feltételek között nagyon is két­segbe von ható abban megbíznunk, hogy külföldi kölcsön segítségével oldjuk meg a helyzetet, egyrészt tekintettel a Szovjetunióval a hitelnyújtás kérdésé­ben folytatott tárgyalások jelenlegi ál­lapotára, másrészt amiatt is, hogy a nyu­gat-európai, de különösen az amerikai bankok részletesen kidolgozott javasla­tai a csehszlovákiai gazdasággal szem­beni bizalmatlanságra utalnak, és az esetleges kölcsönök pontosan meghatá­rozott követelményekkel lesznek egybe­kötve, nemkülönben pontosan meghatá­rozott igényekkel, a megtérítést lehető­vé tevő ágazatokkal és esetleg az olyan 1 E bekezdés utolsó mondatát az is­mertetett helyzet alapján a közlemény­nek a CSKP KB Elnöksége által való megvitatása előtt kiegészítették. ágazatokkal szemben is, amelyekben feltételezhető a termelés összhangba hozatala a tőkésvállalatok termelésével. Mindezek a szempontok arra figyel­meztetnek bennünket, hogy a fokozódó inflációs fejlődés áramlatába jutottunk, és a kormány 1969-re szóló gazdasági irányelvei nem lehetnek végérvényesek. Ezek az irányelvek ugyanis nem vették számításba az irányítás rendszerének föderatív jellegű módosítását, sem pe­dig az Irányítási rendszerek gazdasági jellegű megváltoztatását, minek követ­keztében nem terjedtek ki az ország gazdasági helyzetének általános befo­lyására sem. Az irányelvek a bérek alakulása sza­bályozásának, a vállalati szféra jöve­delme szabályozásának és az árak to­vábbi emelésének szükségességét felté­telezik. Az árak fokozatos emelése visz­szaható nyomást gyakorol szociális és jövedelmi területen, mert elsősorban a lakosságnak az állandósult jövedelem­mel rendelkező csoportjait sújtja. A jö­vő évben számításba kell vennünk a munkaalkalmak részbeni bizonytalan­ságát, ami elsősorban az alkalmazotti viszonyba lépő ifjúságot és a nem jöve­delmező ágazatokban dolgozókat érinti, ezenkívül a lakosság fokozott politikai elkötelezettséget vállaló jelentős részé­ben a gazdasági irányítás központi szférájában, kerületi szerveiben és más szervezési, valamint irányítási struktú­rákban dolgozók csoportjaiban érezteti hatását. Már most is észlelhetők az olyan irányzatok, hogy kiváló szakem­berek külföldre, különösen nyugatra szándékoznak távozni. 1 A termelés nem eléggé gyors üteme, de különösen a közszükségleti ipar ter­melésének lassú üteme (csak 2,5 száza­lék) a legközelebbi időben aggasztó problémákat idéznek elő azzal kapcso­latban, mily módon lehet fedezni a la­kosság legalább 10 milliárd koronát ki tevő bevételeit. Az e téren mutatkozó hiányokat nem lehet pótolni a mező gazdasági termelés múlt évi és ezídei kedvező eredményeivel sem. A mező­gazdsagi termelés ugyanis az ország egyetlen konszolidáló eleine, de ezzel szemben az ipari termelés, a szolgálta tások, a lakások építése s a más Jelle­gű építkezésekkel összefüggő beruházá­si tevékenység lemaradozik és — ami az előbb említett ellentétek kiegyensú lyozását illeti — egy helyben topog. A kívánatos helyzettel ellentétben váisá gos helyzetet okoz az is, hogy túl sok a megkezdett, de be nem fejezett épít­kezés, és nincs lehetőség a progresszív tennelési ágazatok, a gépipari technika s az automatizálás előnyben részesített fejlesztésének biztosítására. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben a szi­tuációban a gazdasági helyzet egyre ki­fejezettebben lép a politika homlokte­rébe, éspedig olyan tényezőként, amely meghatározzá céljaink elérésének lehe­tőségeit és feltételeit. Nyilvánvaló az is, hogy e helyzet megoldása s a gazda­ságra fordított kellő figyelem nélkül képtelenek leszünk az ország sarkala­tos politikai problémáiról dönteni, s nem tudjuk őket megoldani sem. E helyzetben a vállalatok önállósításával kapcsolatos elgondolások a gazdasági egyensúlyuk és lehetőségeik aggasztó problémáiba ütköznek, továbbá a dolgo­zók önkormányzatának gondolata ugyancsak szükségszerűen abba a tény­be ütközik, hogy a dolgozóknak e gon­dolat valóra váltása esetében viselniük kellene népgazdaságunk jelenlegi bo­nyolult helyzetének nehézségeit. A vál­lalatok önállóságát és az önigazgatási kapcsolatok kibontakoztatását célzó irányzatok taár a közeljövőben politi­kai nézeteltéréseket idézhetnek elő. Habár hazánk gazdasági helyzete to­vább is elvarázsolt körben mozog, a kormánytényezők nem foganatosították az e téren szükséges reális intézkedése­ket és nem tűztek ki olyan programot, amely legalább perspektivikusan, de belátható Időn belül lehetővé tenné a problémák megoldását. Hazánk belső politikai helyzetét je­lentős mértékben együttesen alakítják ki a nemzetközi politikának a tényezői, amelyek további fejlődésünkre is lénye­ges befolyást gyakorolnak. Elsősorban szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy a szocialista társadalomhoz tartozva a Varsói Szerződés tagállamaként kezd­tük meg hazánkban a szocializmus de­mokratikus lényegének elmélyítését, látunk hozzá további kibontakoztatásá­hoz és erre teljes mértékben felhasz­náljuk hazánk sajátos feltételeit. A szo­cializmus történetében sok esetben el­sőként, a nehézségek és tévedések koc­kázatát vállalva látunk hozzá társadal­munk számos problémájának megoldá­sához. Tudjuk, hogy más szocialista or­szágokban lényegében többféleképpen eltérők a feltételek és ami a tőszóm szédságunkban levő országokat illeti, ott jelentős mértékben megmerevedtek az arra vonatkozó nézetek, hogy melyek az általános és melyek a sajátos kap­csolatok a szocializmus építésében, va­lamint a szocialista tábor egységének értelmezésében. Ezenkívül nyugati ba­tárunk egyben a szocialista és a tőkés­világ határa, az a határvonal, ahol a NATO katonai tömb és a Varsói Szerző­dés erői érintkeznek. A szocializmus építésének értelmezésében megnyilvá­nuló eltérő nézetek reális alapja az, egyes szocialista országok és munkás­mozgalmuk különböző történelmi fejlő­dése, nemkülönben az említett országok volt társadalmi rendszerei demokrati­kus jellegének mértéke, nem utolsósor­ban a közvetlen közelmúlt történelmi eseményei is. Az e tények következté­ben kialakuló ellentétek jellege hosszú lejáratú, s számítanunk kell az e prob­lémákra vonatkozó hosszan tartó nézet­eltérésekre a szocialista rendszer or­szágain belül, különösen pedig a ve­lünk szomszédos országokkal. Síkra kell tehát szállnunk a mi feltételeinknek megfelelő értelmezésért, de egyidejű­leg tiszteletben kell tartanunk azt is, hogy más országokban hogyan gondol­ják, miként képzelik el a szocializmus kibontakoztatását Az a megértés, amellyel Jugoszláviában és Romániában fogadják magatartásunkat, sok esetben és túlnyomórészt csak erkölcsi jelentő­ségű. További nemzetközi tényezőnek kell tekintenünk a nemzetközi kom­munista mozgalom magatartá­sát. Pártunk 1968 januárját követő fel­lépése kétségkívül itt is különböző né­zetkülönbségekre adott okot. Számunk­ra különösen jelentős az európai kom­munista pártok állásfoglalása. Bebizo­nyosodott ugyanis, hogy e pártok közül többen (gyakorlatilag a görög, a török és a németországi párton kívül), de kü­lönösen az olasz, a francia és a finn KP rokonszenvezik törekvéseinkkel. Kétségkívül az a tény készteti őket er­re, hogy nekik is sürgősen meg kell oldaniuk azt a feladatot, hogyan tűzze­nek ki olyan politikai programot, amely a lehető legnagyobb mértékben megfe­lelne az országukban adott leltételek­nek, mert a jövőben ettől a kérdéstől függ létük, lia reális politikai erőként akarnak fellépni. Ezenfelül pártunk jer leniegi politikája gyöngíti a nyugati an­tikommunista propaganda legerősebb érveit is. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a tőkésállamok kommunista párt­jainak magatartása is csupán erkölcsi támogatás és nekünk nem jelent reális erőt. A mostani helyzetben, amikor is a nemzetközi kommunista mozgalomban az egységet szorgalmazó törekvések el­sőrendűek, lehetővé válik (a többi nyu­gati párt állásfoglalása következtében is) a pártunk politikájával szembeni tü­relmesség kifejezésre juttatása. Jelentős körülménynek tartjuk a tö­késvilágnak velünk szemben tanúsított magatartását. Különösen fontos az a nyilvánvaló irányzat, bogy a föklkerek ségen megnyilvánuló helyi jellegű vi­szálykodások ellenére fenn kell tartani az adott helyzetet, a befolyások szférá­jának megosztását a két világhatalom — a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok — között. Ez határozza meg a tő késállamok hivatalos állásfoglalását jelenlegi belpolitikai fejlődésünkkel szemben is. Habár a tőkésállamok min­den bizonnyal nem tévesztik szem elő! a számukra előnyös irányzatokat, nem­csak érdektelenséget színlelnek, hanem el is különítik magukat a nálunk lezaj­ló eseményektől. Legszembeötlőbben — éspedig már 1945 óta — az Egyesült Államok tanúsít ilyen magatartást. Franciaország nem tanúsít közvetlen elkötelezettséget a nálunk fennálló erő­arányok ügyében, a Német Szövetségi Köztársaságban pedig világosan látják, hogy részükről bármilyen befolyásolás teljesen tarthatatlan lenne. Ezek a té nyék azonban természetesen nem zár­ják ki a hazánkban ható bizonyos erők nem nyilvános támogatását, sem pedig az ideológiai befolyást célzó törekvése­ket, a taktikai javaslatokat, esetleg bi­zonyos egyének vagy csoportok pénz­ben! támogatását sem. Ami pedig a tő­késállamokkal való gazdasági együtt­működés lehetőségét illeti, számításba kell vennünk, hogy az érdeklődés csak olyan együttműködésre irányulhat, amely a nyugati partnereknek a befek tetett eszközeik megtérülését biztosítja, vagy pedig kilátásba helyezi egyes ága­zatok hosszú időre szóló gazdasági kap­csolatait és bizonyos függőségüket a Nyugattól, Más jellegű beruházásokat reálisan nem vehetünk számításba. Ezt bizonyítja többek között az Egyesült Államok elnökének az a kijelentése is, miszerint a Lengyelországgal és Ma­gyarországgal kapcsolatban szerzett ta­pasztalatok után nem fizetődnének ki a Csehszlovák Szocialista Köztársaság­ban eszközölt beruházások. Összefogla­lóan arra a következtetésre juthatunk, hogy az antiszocialista és szovjetellenes irányzatok nálunk reálisan nem számít­hatnak másra, mint a Nyugat ideológiai támogatására. Ez a támogatás azonban nálunk súlyos bonyodalmakat okozhat és számunkra eddig Ismeretlen formá­kat ölthet. Ezek tehát azok az alapvetően fontos mozzanatok, amelyek belpolitikai fejlő­désünket befolyásolják. Mindebből arra a következtetésre jut­hatunk, hogy a köztársaságunkon belü­li folyamatok feltételeit a külső ellen­tétek és befolyások három csoportja szabja meg: Csehszlovákia a szocialista tábor el­választhatatlan része. Ez reálisan any­nyit jelent, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal, a Lengyel Népköztár­sasággal, a Szovjetunióval, a Magyar Népköztársasággal együtt élünk és tő­lük mind gazdasági, mind po­litikai szempontból eléggé függünk is. Románia és Jugoszlávia szerepe a szó erkölcsi értelmében pozitív, gyakor­latilag azonban figyelmen kívül hagy­ható és Románia támogatása belső el­lentétekbe ütközik. Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetközi kommunista mozgalom oszt­hatatlan része. Ez pedig reálisan any­nyit jelent, hogy nem mellőzheti a Szovjetunió Kommunista Pártjának tá­mogatását, és emellett a romániai és a jugoszláviai párt elgondolásai ellentéte­sek pártunk elgondolásaival, a tőkés Nyugat kommunista pártjainak állás­foglalása pedig csak potencionálisan pozitív egyetértés légkörét alakítja ki, amely bármikor zavarossá válhat a sú­lyosabb vagy csak részbeni sikertelen­ségek következtében. Ezt a helyzetet még bonyolultabbá teszik a kommunis­ta mozgalomban megnyilvánuló további belső ellentétek (Kína, Albánia). Csehszlovákia a szocialista és a tő­késvilág határán fekszik. A tőkésvilág ezentúl is ellenségének tekinti orszá­gunkat, amelyet csak a saját nagyhatal­mi politikája hosszú lejáratú terveinek keretében és az esetleges gazdasági be hatolás adta lehetőségek keretében le­het támogatásban részesíteni. És az ilyen segítséget ezenfelül lehetőleg nem nyilvánosan kell nyújtani. A belnolitikai helyzet, a szociális és politikai erők mozgása és azoknak a társadalomra fvakorolt behívása fcj' Belpolitikai helyzetünkre — most, a január utáni dezintegráció idején,, és amikor szélsőséges mozzanatok nyilvá­nulnak meg — az a jellemző,'hogy az ország lakosságának többsége teljesen szabad elhatározásából támogatja a CSKP KB Elnökségének magatartását és egyre nő a bizalma pártunk politikája iránt. Azt a tényt, hogy a lakosság bi­zalma a kommunista párt és a Közpon­ti Bizottságé felé fordul, közvéle­ménykutatás eredményei is kifejezésre juttatják és azt bizonyítják, hogy ez a bizalom április eleje óta megkétszere­ződött. Április elején a lakosságnak még csak a 42—53 százaléka fejezte ki teljes bizalmát pártunk iránt. A biza­lom kinyilvánítása 82 százalékkal kife­jezhetően akkor érte el csúcspontját, amikor a Központi Bizottság júliusi ta­nácskozását tartotta, és amikor az ág­(Folytatás az 5. oldalon ) 1!1K".

Next

/
Thumbnails
Contents