Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-20 / 29. szám, Vasárnapi Új Szó

Megalakult a titkárnők érdekvédelmi szervezete • A főnök jobbkeze • A vidékiek komolyabban veszik a hivatást — színvonalasabbak, mint a fővárosiak • A vállalatok dicsérik a továbbképző tanfolyamokat • A „féltékeny" főnökök • öjabb titulus: okleveles titkárnő • Külföldi tanulmányutak • Nem minden a szép mosoly és a jó fekete... • Könnyebb egy minisztert találni, mint egy jó titkárnőt • Mi mindent kell tudnia... • Az alaptantárgyakon kívül közgazdaság­tant, pszichológiát, szociológiát, történeimet is tanulnak Örömmel olvastuk azt a hírt, hogy az elmúlt hetekben hasznos Értekezlet zajlott le a Pöstyén melletti Moravánban: lefektették egy újabb, fontos érdek­védelmi szervezet alapjait, még pedig a titkárnők és adminisztratív dolgozók szlovákiai szövetségét [rövidítve: SASA, azaz Slovenská associácia sekretariek a adminisztratívných pracovníkov], A szövetség küldetése, hogy a titkárnők népes gárdájának érdekeit képviselje belföldön és a külföldi fórumokon is. Az új szövetség kérvényezte felvételét a Titkárnők Európai Szövetségébe. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a titkárnő-kérdés — népgazdaságunkban majdnem kulcsfontosságú probléma. Noha az európai államokban, főleg a nyugatiakban, már több év óta nagy figyelmet szentelnek ennek a hivatásnak (például Svájc­ban titkárnőképző főiskola is van), nálunk ez a hivatás mostohagyerek volt. Jóformán egyetlen vállalat vagy létesítmény — és ez végsőfokon az apróhir­detésekből is kitűnik — sem támaszt nagyobb igényeket az alkalmazottal szemben ezen a téren. Mindössze aránylag jó nyelvtudást és gépírást köve­telnek meg általában. Pedig a statisztikai adatok és a különböző felmérések egészen mást mutatnak. • Mi a helyzet pillanatnyilag a titkárnőképzésben? S a szövetség megalakulása jelent-e változást a tit­kárnők pozíciójában? — Intézetünk lényegében többfajta képzéssel is foglalkozik, nemcsak a gyors-, és gépírás tanításával. Persze, tantervünknek eddig ez a két tárgy a gerince. De már öt év óta tartunk egyéves titkárnőképző tanfolyamokat. Szeptembertől pedig azok számára, akik ezt az egyéves tanfolyamot el­végezték, megnyitunk egy további, ugyancsak egy évig tartó továbbképző tanfolyamot. A jelentkezést természe­tesen bizonyos feltételekhez kötöttük már a múltban is: érettségi bizonyít­vány, gép- és gyorsírás és kétéves irodai gyakorlat. • Öt év alatt minden bizonnyal sok titkárnőt ismert meg. Milyennek talál­ja a színvonalakat? A titkárnőnek a főnök jobbkezének kell lennie. Ez pedig lényegesen töb­bet jelent, mint az anyanyelvi tudást és gépírást. A jó titkárnő főnöke mun­kaidejének 30 százalékát takarítja meg, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nemcsak a főnökkel együtt dol­gozik, hanem sokszor helyette is. Persze^elví kérdésekben nem dönthet, de viszont egy főnök munkája sem merül ki csupán a döntésekben. Min­denesetre azt, hogy meddig mehet el egy titkárnő, azt mindig főnöke határozza meg. Ám a szövetség megalakulásával még nem oldódott meg a probléma kulcsa: a titkárnő-képzés. Mert elkép­zelhetetlen, hogy egy korszerű vál­lalatban képzetlen munkaerőt alkal­mazzanak ebbe a nagyon is felelős­ségteljes, nagyon sok ügyességet, kö­rültekintést, tapintatot és szaktudást igénylő munkakörben. A bratislavai Gyorsíró Intézetben Margita Gleichová, az intézet „titkár­nőszakértője" adott nagyon érdekes magyarázatot a pillanatnyi helyzet­ről és a hivatás jövőjéről. az orrát", ami „nem rá tartozik". Ezt mondanom sem kell, semmiképpen sem felel meg a valóságnak, s ez a lehetetlenül elavult állásfoglalás ma­gának a vállalatnak okoz kárt • A tanfolyam elvégzése után ja­vúl-e a titkárnők fizetése, ami tud­valevőleg túlságosan alacsony. — Hát bizony alig javul. Még a legjobb titkárnő fizetése sem lépheti túl az 1400—1600 koronát. Akad azonban olyan főnök is, aki ha va­lóban jó a titkárnője, értékelni tudja a munkáját, de a fizetését mégsem emelheti. Ilyenkor az a szokás, hogy a titkárnőt kinevezi előadónak — mert csak ez az egy módja van a megérdemelt fizetésemelésnek. A íi­— Sajnos, össze sem hasonlítható a külföldi titkárnőkével. És még egy érdekes dolgot figyeltünk meg: a vi­déki titkárnők színvonala jóval ma­gasabb, mint a pozsonyiaké. Ügy lát­szik, a vidékiek sokkal komolyab­ban veszik a hivatást, s így érthető­en nagyobb is az igyekezetük. A vál­lalatok egyébként nagyon dicsérik tanfolyamainkat. Viszont fölöttébb ne­gatív jelenséget is megfigyelhettünk. Nemegyszer megtörténik, hogy maga a főnök akadályozza meg a titkár­nőjét a továbbképzésben. S hogy mi­ért? Hihetetlenül hangzik, de így van: az ilyen főnökök nyilván féltik a po­zíciójukat! Félnek attól, hogy a tit­kárnő olyan dolgokba ls „beleütheti Amint látjuk az illetékesekben megvan az igyekezet. Csakhogy ez nem elég. Hogy a titkárnő igazán A TITKÁRNŐ lehessen, ahhoz az oktatásitgyön kívül a munkaadónak, tehát a vállalatoknak, üzemeknek, hivataloknak is hozzá kell járulniuk. Ha a fizetést illetően egyelőre nem is tehetnek semmit, de legalább a titkárnői teendők elvégzéséhez teremtsék meg az alkalmas munkakörülmé­nyeket. Például a titkárnőnek feltétlenül külön szobában kell ülnie ... s még ez sincs meg mindenütt. S ha régi üzemekben nem Is lehet megteremteni az eszményi körülményeket, az új üzemek építésénél erre feltétlenül gondolni kell. Mert, mint már említettük, a jó titkárnő népgazdasági érdek! LÁNG ÉVA GÉPELNI TANULNAK... (Kovács Elvira felvételei.) • Ezt a három fokozatot remélhe­tőleg mi is bevezetjük ... — Csak szeretnénk. De ettől még messze vagyunk. Az osztrákoknak is öt év kellett hozzá, hogy a titkárnő­képzésben elérjék ezt a világszínvo­nalat. Nekünk nyilván többre lesz szükségünk, hiszen a kezdet kezdetén állunk. • Tehát a szakvélemény szerint nem lehet akárkiből titkárnő ... Mi­lyen az eszményi titkárnő és mit kell tudnia? Vajon most már egyál­talán nem fontos, hogy a szakkép­zettségen kívül csinos és fiatal le­gyen? — Először a második kérdésre vá­laszolok. Itt előre kell bocsátanom, a főnök védelmében, hogy ma már egyes, egészen ritka kivételektől el­tekintve, a tudást részesítik előnyben, s ha szakképzettségre bukkannak, ak­kor valósággal üdvrivalgással fogad­ják. Erre utal az a manapság mind gyakrabban hallott szállóige, hogy könnyebb egy minisztert találni, mint egy igazán jó titkárnőt! Mindenesetre fontos a titkárnőnél a külcsin is. Ilyen állásban elképzelhetetlen az ápolatlan, elhanyagolt, lompos nő. De inkább úgy mondanám, ápoltnak és jól öltözöttnek kell lennie. — És hogy mit kell tudnia egy per­fekt titkárnőnek? Erre a legnehezebb válaszolni, már csak azért is, mert túlságosan hosszú lenne a felsorolás, így csak néhány dolgot említek. A szakmai dolgokon, mint gépírás, gyorsírás, idegen nyelvek, levelezés, ügyvitel és hasonlók, tudnia kell bán­ni az emberekkel. Tudnia kell, me­lyik az a vendég, akinél a legnagyobb előzékenységre van szükség. S tud­nia kell, kit mikor szabad beengednie a főnökhöz. Például, s ez nagyon fon­tos, tudnia kell telefonálni. Ezt is meg kell tanulni. Tudnia kell a- kisebb és nagyobb tanácskozásokat megszer­vezni: mikor milyen asztalt készítsen elő, hogyan ültesse a tanácskozókat, hogyan szolgálja fel a frissítőt és mi­kor ... Ki kell ismernie magát min­denfajta menetrendben, ismernie kell városának nevezetességeit, hogy a vállalat vendégeinek felvilágosítást adhasson ... Ismernie kell az íróasz­tal felületének és fiókjainak célsze­rű elrendezését, mit kell tennie jobb, s mit bal kéz felől... Tökéletesen tisztában kell lennie a műszaki se­gédeszközökkel, kartotékozással, dik­tafónnal s hasonlókkal ... Szókincse kell hogy legyen és jó beszélőképes­sége, mert olykor a társalkodónő sze­repét is vállalnia kell ... A legutolsó szegig ismernie kell a munkahelyét, s lehetőleg minden dolgozót személye­sen, hogy tapintatos közvetítő lehes­sen az alkalmazott és a főnök kő­zöt ... És így tovább .. . ztitésemelés tekintetében a szövetség nagyon sokat teliet, talán már a kö­zeljövőben, s ezt joggal el is várjuk tőle. • Az alakulógyűlésen volt-e szó a szervezet programjáról részletesebben is? — Természetesen. Nagy vonalakban, mégis távlatokat nyitott. Például a tit. kárnők már a közeljövőben állam­vizsgát tehetnek. Az államvizsga után a hivatalos titulusuk „okleveles titkárnő" lesz. És ez a titulus termé­szetesen nemcsak a kérdéses egyént, hanem a vállalatot, a munkaadót is kötelezi majd, és megmutatkozik a fizetésben is. Szó volt még nagyobb­méretű tapasztalatcseréről is, amit ta­nulmányutak formájában képzelünk el, főleg a nyugati országokba, Svájc­ba, Nyugat-Németországba, Ausztriá­ba. Különben a szomszédos Ausztriá­ban — erről Dpi. Kfm. K. H. Kühling (okleveles kereskedő), az osztrák tit­kárszövetség egyik alapítótagja tá­jékoztatott Moravában — amilyen so­kat kívánnak egy titkárnőtől, legalább annyira honorálják a munkáját is. Egy okleveles titkárnő havi fizetése 3000, egy ún. idegennyelvű titkárnő fizetése 5000 és az ún. európai tit­kárnő fizetése 6500—6800 schilling körül mozog Az „európai titkárnő" a legmagasabb elérhető rangfokozat. Az ilyen titkárnő bármilyen európai országban alkalmazható, amelyik tag­ja a titkárnők európai szövetségének. Megjegyzem, ilyen még Nyugaton sem található minden bokorban ... v

Next

/
Thumbnails
Contents