Új Szó, 1969. július (22. évfolyam,152-178. szám)

1969-07-19 / 168. szám, szombat

Élelmiszeriparunk problémái kiállítás tükrében A kiállítás holland expozíciói gyártmányai. AZ EX PLZEŇ 69 gasztronó miai, vendéglátóipari és turisztikai kiállítást most rendezték meg harmadszor — persze, ha nem számítjuk az elsőt, kizárólag városi jellegűt —, azonban első ízben nemzetközi részvéteilel. Természetesen ez a tény is hozzájárul ahhoz, hogy az akcióról dicséröleg nyilatkozhatunk. S nemcsak a kiállítás színvonalát emelték a rendezők a 166 nyugati cég meghívásával, hanem a látogató számára lehetővé tették az összehasonlítást: fajtában, minőségben, csomagolásban, felszolgálásban stb. És ez a konkurrencia-tudat kétségtelenül visszatükröződött belföldi pavilonjainkban is. A tavalyi kiállításhoz viszonyítva sokkal tökéletesebb, tetszetősebbb „ruhában" kínáltuk árunkat, bár ezen a téren is van még mit pótolnunk. Az okok után kutatva az egyes vállalatok képviselőitől megtudtam, hogy ez irányú törekvésüket nagyban gátolják az olyan tényezők, mint vegyiparunk és papíriparunk lemaradása, külföldi csomagológépek hiánya, festékhiány stb. Másrészt a vásárlók — érthető oknál fogva — nem tanúsítanak kellő érdeklődést a szépen csomagolt áruk iránt, ugyanis nálunk pillanatnyilag az amúgy is magas kiskereskedelmi árakhoz hozzászámítják a csomagolás költségét is. így azután olyan paradox helyzetek állnak elő, mint például a brnói húsfeldolgozóban. A tavalyi Ex Plzeň kiállításon nagy tetszéssel fogadták a 10-, illetve 20-dekás, légmentesen, svájci gépeken csomagolt, három hétig is tartósítható szalámit. Mivel azonban az árhoz a csomagolásért egy korona felárat kellett fizetni, az áru eltűnt a piacról. Az ok: a fogyasztó nem tanúsított kellő érdeklődést. Ma a kemény valutáért megvásárolt gépek állnak, a befektetés nem térült meg és piacunk egy nagyon célszerű, higiénikusán csomagolt áruval lett szegényebb. Az üzletvezetők is nagyban gátolják a csomagolt hentesáru forgalomba hozatalát, mivel — bár a kiszolgálást jóval meggyorsítja, az elárusítás módja higiénikusabb — az „nem hoz semmit a konyhára", ugyanis itt nem kell mérni. S mi tagadás, sok elárusítónk a mérés mestere. Ugyancsak az említett üzem vezetői mutattak rá arra a tényre, mely — minden igyekezetük, tudásuk és jóakaratuk ellenére — nem engedi meg, hogy olcsóbban gyártsanak. A húsfeldolgozó ipar annálfogva, hogy nyersanyaga — a hús — nagyon drága hiánycikk, képtelen jobb minőségű, magasabb önköltséggel előállított hentesáruval betörni a piacra. KÜLÖNBEN a belföldi piac szegényes áruellátását gyakran a termelő és a kereskedelem rossz viszonya okozza. Bizonyos árucikkek forgalomba hazatala iránt a kereskedelem nem tanúsít kellő érdeklődést, így a termelő korlátozza, illetve megszünteti gyártását. A Vitana képviselőjétől megtudtam, hogy nagy érdeklődésnek örvendő VII. 19. gyártmányaik csak azért nem jutnak el Szlovákia területére. 5

mivöl a Potraviny volt kerületi igazgatóságai nem rendelik meg. Egy markáns példa: a á nak egy része: a Bensdorp cég (Folo: Fidler) zacskókban forgalomba hozott krumplilángos, palacsinta stb. félkészárut a gazdasszonyok nagy tetszéssel fogadták. A Vitana vezetői számára érthetetlen volt, miért nem érdeklődnek Szlovákiában is készítményeik iránt. Személyes látogatásra jöttek, 14 városban a gazdasszonyok számára közvetlenül az üzletben bemutatót és kóstolót tartottak. Kitűnt, hogy nem a fogyasztó passzív, hanem az igazgatóság nem rugalmas. Az egész kerület számára egy árucikkből például csak 400 darabot rendeltek (250 kg), holott csak egy üzlet két mázsára tartott igényt. Tehát nyilvánvaló, hogy a központi szerv nem a keresletből indult ki, hanem — a „reszkírt" nem vállalva — inkább a fogyasztót rövidítette meg. Mert például az említett árucikkek esetében nem felel meg a valóságnak az az állítás — amivel kényelemszeretetből a kereskedelem dolgozói nagyon szívesen érvelnek —, hogy a termelő nem győzi kielégíteni az igényeket. A kiállításon járva, az egyes „garantokkal" beszélgetve több hasonló példáról szereztem tudomást. Ugyancsak érthetetlen volt számomra, hogy a szlovákiai élelmiszeripari gyárak, kisüzemek, szövetkezetek nem tanúsítottak kellő érdeklődési az Ex Plzeii iránt. Készítményeiket nem nevezték be az „Aranyserlegért" kiírt véi-senybe sem, holott az ezzel a magas kitüntetéssel megjelölt gyártmányok iránt Európa-szerte nagy az érdeklődés. Olyasmit hallottam, az érvek között az is szerepelt, hogy Plzeň félreeső helyen, messze van. Vajon a dél-amerikai kontinens — mert innen is részt vettek a kiállításon — nincs messze? Hihetetlen, hogy olyan cégek, mint a Cinzano, a Meinl, a Coca-Cola, a Bensdorp érdemesnek tartják a részvételt, viszont a szlovákiai cégek számára fölöslegesnek tűnik a proIjagálás, veszteségnek a kiállítási terület megvásárlásával, a szállítással, a szakemberek kiküldésével járó befektetés. Ez a ténv egyben hűen tükrözi piaci viszonyainkat is. Hiszen ha üzleteinkben olyan árubőség és választék volna, hogy minden gyártó kötelességének tartaná a minőség növelését, az árak csökkentését, erőfeszítéssel és leleményességével vívná ki a fogyasztó elismerését, akkor minden bizonnyal arra törekedne, hogy készítményeit kellőképpen propagálja. Viszont a valódi helyzet éppen fordított: élelmiszeriparunk túlnyomó többségében képtelen elegendő mennyiségű, — s minőségű — árut előállítani, ennélfogva minden elkel, és így a propagálás teljesen fölöslegessé válik. A KIÁLLÍTÁSNAK nemcsak a propagálás a célja. Egyedülálló alkalmat nyújt a tapasztalatcserére, „az ötletek ellesésére ls". Tudvalevő, hogy devizakészletünk inkább nincs mint van", így hát ezt az alkalmat is meg kellene ragadni a „külföldi utak Delföldi lebonyolítására". Vagyis ez esetben örömmel kellene fogadnunk, hogy Mohamed megy a hegyhez, nem pedig fordítva. Csak hát mi „nagyvona lúak" vagyunk — itt elsősorban a szlovák vállalatokra gondolok —, és ezt a lehetőséget sem használjuk ki eléggé. Ám a nagyvonalúság más pél dájával is találkoztam: a kiállításon a piacunkat meghódíta ni kívánó banánültetvény-tulajdonos egy mázsa banánt osztott szét „kóstolásra". Hasonlóképpen jártak el a különféle üdítőitalokat gyártó cégek is. Persze, sokan azzal érvelnének: „Könnyű nekik". S valóban! Pillanatnyi gazdasági hely zetünkben örömmel vennénk, ha legalább pénzünkért megvásárolhatnánk a keresett árut. Csak hát ez egyszerűen nincs. Plzeň reprezentatív élelmi szeripari gócponttá vált, mi tagadás azonban — bár mint már említettem, az elmúlt évekhez viszonyítva az idei kiállítás jóval magasabb színvonalú volt —, a pavilonokban járva „érezni" lehetett az áruhiányt, Job ban mondva nem is ott, a vit rinekben, hanem a kulisszák mögött, a gyártókkal folytatott eszmecseréknél, a megválaszolatlanul maradt kérdésekben. Két napon át hiába kutattam egy felelős egyén után, mondjuk minisztériumi előadó után — ámbár volt itt belőlük elég —, aki vállalkozott volna arra, hogy interjút adjon piacunk élelmiszerrel való ellátásáról. A jövőt illető kilátásainkról már nem is beszélve. Pedig mi tagadás, az érdekelne bennünket a leginkább ... AZ EX PLZEŇ egyedüliségével kivívta a látogatók és a szakemberek elismerését. Lehetőséget nyújt az egészséges versenyzésre, s legalább részben ablakot nyit a külföldi piac felé is. S remélhetőleg rábírja felelős vezetőinket az elgondolkodásra. A nyilvántartott, számozott közvéleménykutató blnnketták eredményén kívül, és annál sokkal meggyőzőbben, a szakadásig teli szatyrok, táskák, többet mondtak. A látogató ezúttal nemcsak a szemét, legeltette, hanem valamit az éléskamrájába is vásárolt. Lényegében egészen közönséges, mindennapi élelmiszercikkeket, amelyeket azonban az Ex Plzeii kapuin kívül nagyon nehezen, illetve sehogy sem tudna beszerezni. De hát végeredményben nem utazhat mindenki „egy kis bevásár lás" miatt Plzeňbe! Teljenek meg az élelmiszerüzletek pol cai jó minőségű, szükséges áruval és akkor az Ex Plzeňrôl csak mint magas színvonalú ki állításról beszélünk majd. De amíg ez nem lesz így, addig az emberek Plzeňbe elsősorban bevásárolni és jóllakni mennek. Ám ez nem az ő hibájuk. A ki állítás tükréből a szakemberek pontos diagnózist kaphattak, a gyógyítás módját meg kell ke resni! De minél előbbi Ozorai Katalin ÜJ szó 1969 A Lietavská Lúftka-i vár madártávlatból. MIRŐL ÍRNAK MTÍF0O gg tribúna tanaa TjmédMíjwm/ iimwreii-iiiviLľi PRÁGAI LAPOK Ä Ezekben és az elkövetkező napokban az első számú esemény minden kétséget kizárván az Apollo 11. űrutasainak útja a Holdra. A tv „kozmikus műsorainak" idején szemmel látható a főváros elnéptelenedése. A cseh lapok jóval az esemény előtt ismertető cikkeket közöltek erről a páratlan vállalkozásról, az Apollo űrhajó utasainak előkészületeiről, jan Mentei, a prágai televízió külpolitikai kommentátora vasárnap este az elmúlt hét földi eseményeit kommentálva ugyancsak a Holdnál lyukadt ki... A sok millió tv-néző előtt a kommentár végén megjelent a Hold felületét ábrázoló felvétel, felette a mi öreg golyóbisunk. Találkoztam Prágában egy zeneértő fizikussal, aki több ország rádió- és tv-állomásának írt levelet, ajánlva, hogy a Holdra szállás perceiben Beethoven Holdfény szonátáját játsszák... Egyszóval a csehszlovák fővárosban is /a holdexpedíció az első számú esemény. De miről írnak ezenkívül a lapok? Vita a prágai újságírószervezettel A július elején megtartott országos kommunista újságíróaktíva határozatával kapcsolatban több cikk jelent meg. Figyelemreméltó a Rudé právoban Jtft Svoboda válasza a prágai újságírószervezet bizottságának sokszorosított körlevelére, amelyben a szerzők a többi között nemtetszésüket fejezik ki az egyes szerkesztőségekben végrehajtott változásokkal kapcsolatban. J. Svoboda, a körlevél szerzőinek válaszolva, feleleveníti a prágai újságírószervezet tevékenységének egyes állomásait, amelyek során több pártellenes megnyilvánulásra került sor. „Saját kalandorságotokkal, felelőtlenségetekkel, s kimondom hogy szovjetellenességetekkel hajszoltok néhány újságírót a bizonytalanságba" — írja. Majd vitába száll azzal a nézettel, amely szerint a július elején megtartott aktíva „a helyzetet még jobban elmérgesítette". Véleménye szerint a helyzetet az újságírószervezet szóban forgó körözvénye élezte ki. A Rudé právo szerkesztője javasolta, hogy a kommunista újságíróaktíván elhangzott felszólalásokat a sajtó teljes egészében közölje. A Tribúna 27. számában A. Suarovska foglalkozik az aktívával. A többi között ezeket írja: ,.A párt most és a múltban is türelmes volt azokkal szemben, akik tévedtek. Ez azonban azt is megköveteli, hogy mindenki kellő hajlandóságot mutasson a hibák beismerésére. Nem segítség az, ha a bírálat megértése helyett a hiányosságokat jószándékkal akarják igazolni ... Jószándékról azonban nem lehet beszélni ott, ahol nincs igyekezet a pozitív megoldásokra, ahol nincs igyekezet tollal és szóval segíteni életünk problémáinak megoldásában. jószándékról akkor sem beszélhetünk, ha a cikkekben vagy rádióadásokban a kicsinyes sunyiság, ellenkezés nyilvánul meg, ami manapság egyes újságírók között nagy divat. De nem lehet program a lemondás, a kishitűség és a pánikkeltés sem." Kapcsolatok a lakosság és a szovjet katonaság között A Rudé právo július 16-i számában V. Moravec tollából cikk jelent meg a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet katonák és a lakosság közötti kapcsolatokról. A szerző elutasítja azokat a híreszteléseket, hogy a nálunk itt-ott megnyilvánuló áruhiány okozói a szovjet katonák lennének. Majd a lakosság és a szovjet katonák közt kialakuló viszonyról ír. „Amikor jöttek, nem fogadták őket úgy, mint annak idején (1945-ben apáikat. A jobboldali politikusoknak és a tömegtájékoztatási eszközökbe beférkőzött szocialistaellenes erőknek sikerült a lakosság jelentős részét megtéveszteni: „Megszállók ők, szabadságunktól megfosztani, leigázni jöttek bennünket" — hirdették. De ez a hazugság is sántít. A szovjet katonák már 11. hónapja tartózkodnak hazánkban. A kedélyek lecsillapodtak annnak ellenére, hogy a „szabadság és az emberiség bajnokai" továbbra is mindent megtesznek az országban a szovjetellenes gyűtölet szítására. Egyre többen ismerik fel, hogy félrevezetés áldozataivá váltak". És éppen ezért egyre sűrűbbek a lakosság és a szovjet katonák közötti találkozók — írja V. Moravec. Az utóbbi hónapokban több ezer dolgozó látogatott el a szovjet alakulatokhoz. Sok ezer szovjet tisztet és katonát hívnak meg vendégségbe szövetkezetek, üzemek és néphadseregünk alakulatai. A „forró nyarat" erőgyűjtéssel töltsük lán Zelenka a „Kvety" hetilap főszerkesztője a 28. számbtD, időszerű belpolitikai kérdésekkel foglalkozva választ ad azonknak, akik különböző felhívásokkal ismét „forró nyarat" kívánnak előidézni. „Kinek a boldogulását tartják szem előtt ezek a föld alatti politikusok? S valóban a jólétre, vagy talán a rombolásra, avagy a válság folytatására gondolnak? Milyen összetartásra hivatkoznak? Vagy azt képzelik, hogy azok, akik a becsületes munka útjára léptek — arra az útra amelyet a párt- és az államvezetés kijelölt — összetarthatnak azokkal, akik a föld alól izgatnak, és a megváltó szerepét játszszák? Ki az ő megváltójuk, ha nem a szocialista közösség, és a Szovjetunió? Talán NyugatNémetország? ... A kalandorpolitika nem hozhatja meg országunknak a nyugalmat, és a népgazdaság katasztrofális helyzetén sem javíthat. Ezért polgártárs — írja J. Zelenka — ébredj tudatára annak, hol a helyed, és utasítsd el a kalandorpolitikát. A forró nyarat szabadsággal, erőgyűjtéssel töltsük, mert mindannyiunknak alapos munkát kell végeznünk, hogy iparunk potenciálját efektív mozgásba hozzuk!" Félreértett internacionalizmus A Práce szerdai számában ritkaságszámba menő gyakorlati „internacionalizmusról" tájékoztatja olvasóit. A Cheb melletti Luby városka fennállásának 650. évfordulóját ünnepelte, amelyre meghívták a bajorországi Bubenreuth városka küldöttségét is. Ehhez a tényhez hozzá kell tenni, hogy ebben a bajor városban telepedtek le a Lubyból kitelepített szudétanémetek. A két város „barátságot" kötött egymással. S így az ünnepségekre átjöttek a bubenreuthiak is. „A vendéglátókkal együtt meghallgatták a plzeni művészek műsorát — mellesleg szólva teletűzdelve szovjetellenes kirohanásokkal —, nemzetközi röplabda- és labdarúgómérkőzést játszottak „nyugatnémet együttesek" részvételével. Hogy az ünnepségnek „méltó" legyen a befejezése, megrendezték „a város volt lakosainak naggyűlését". A volt lakosok valóban szép számban voltak Jelen. Csak a zászlók és Chebvidék címerei hiányoztak — amelyek alatt a müncheni, nürnbergi és más nyugat-német városokban rendezett revansista találkozókon vonultak fel. Lehetséges, hogy a legközelebbi alkalommal ezekre a rendezvényekre el se mennek, ha ismét lehetőségük nyílik „az óhazában" találkozni. Mindez 1969. június 9.9-én történt. Ahogy egyesek az internacionalizmust képzelik — szinte hihetetlent" — fejeződik be a Práce gloszszája. Ism)